Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)

1979 / 1. szám - Prandler Árpád: A tengerparttal nem rendelkező országok érdekei és az új tengerjogi rendezés

PRANDLER ÁRPÁD A tengerparttal nem rendelkező országok érdekei és az új tengerjogi rendezés I. A tengerparttal nem rendelkező országok sajátos érdekei és a tengerjogi konferencián való részvételük Ha a tengerparttal nem rendelkező államoknak az új tengerjogi rendezésben, az ENSZ III. tengerjogi konferenciáján való részvételéről van szó, még a nemzetközi politika vagy a jog kérdéseiben jártasok is sokszor szkeptikus mosollyal fogadják, ha Magyar­­ország érdeklődik ez iránt. A gunyoros megjegyzésektől a jóindulatú kérdésekig ter­jedő reagálásnak az az érthető alapja, hogy a tengerek hasznosításában való érdekeltség fokában természetesen igen jelentős különbség van a parti államok és a többi ország között.­ Elsősorban földrajzi, de jelentős történelmi, gazdasági és más tényezők is okoz­zák, hogy a parti államoknak mind a múltjában, mind a jelenében meghatározó szerepet játszott és játszik a tenger, míg a tengerparttal nem rendelkező országok esetében csak másodlagos, illetve közvetett szerepről és érdekeltségről beszélhetünk. Ennek ellenére a tengerparttal nem rendelkező államok, amelyek száma a dekolonizáció eredményeként, különösen Afrikában, az utóbbi évtizedekben jelentősen megnőtt, és amelyek ma az ENSZ tagállamainak kb. egyötödét teszik ki, aktívan részt vesznek az ENSZ tengerjogi konferenciájának munkájában.­ A tengerparttal nem rendelkező államok a konferencián nem passzív megfigyelők, hanem aktívan hozzájárulnak legtöbb napirendi kérdés megvitatásához. Az aktív fellé­pés egyik fontos szervezeti biztosítéka, hogy a tengerparttal nem rendelkező 28 ország küldöttsége — a Vatikán küldöttségének kivételével — közös csoportot alkot azzal a 25 országgal, amelyek — az új tengerjogi rendezéssel kapcsolatban — önmagukat „föld­rajzilag hátrányos helyzetben levő” országoknak tekintik.3 A „tengerparttal nem ren­delkező és földrajzilag hátrányos helyzetben levő államok csoportja”, amely az 1978. évi 7. ülésszakon 53 országból állt, a konferencia egyik fontos érdekcsoportja, és a sza­vazatok egyharmad részével rendelkezik.­ Bár a konferencia eljárási szabályzatának egyik legfontosabb rendelkezése szerint — figyelembe véve a napirendi kérdések fontosságát, kölcsönös összefüggéseit és bonyolultságát­­ az új tengerjogi egyezmény érdemi ren­delkezéseit lehetőleg konszenzussal, azaz valamennyi részt vevő küldöttség egyetértésé­vel kell elfogadni, a szavazás sincs kizárva. Ebben az esetben az egyharmados „szava-

Next