Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1969-11-08 / 15. szám
Hazádnak rendületlenül SS Jaj? Mg ||||| Légy híve áh magvar! Mg jÉlF SS jj MM rSSf Vörösmarty ff W jSP A ^ jP ijl jW New Word Second class mail registration number 1821 Volume 41. évfolyam — No. 15. szám - Toronto, Ont. 1969 novemfref. Ára 10 cent 01 KEZDETET BIZTOSÍTOTT ELEIMNEK A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM AZ EMBERISÉG boldogabb jövőjének születésnapja 1917 november 7. Minden ünnepnapok között a legnagyobbikat ünnepli a Szovjetunió népe ebben a hónapban, s ez az ünneplés átindázik a világ minden szögletébe. Romain Rolland, a halhatatlan francia író mondotta: “Ez az ünnep a világ minden részén a szabad férfiak és nők ünnepe. A mi ünnepnapunk ez, egész szívemmel osztozom az ünneplőkkel. Testvéreim a Szovjetunióban, köszönöm nektek, hogy megajándékoztatok engem a Nappal.” Ötvenkét évvel ezelőtt sütött ki a szocializmus ragyogó napja. Kevés ember emlékszik arra, hogy mily magas hőfokú gyűlöletet váltott ki az első szocialista forradalom. Az összes tőkés államok hadseregei beavatkoztak: megtámadták a fiatal szocialista államot. Nem volt elég, hogy a háború megrongálta, kiéheztette a szovjet államot, ráadásul elszigetelték azt mindenfelől a tőkés államok és elérték azt, hogy milliók éheztek halálra vagy fagytak meg. Szedték áldozataikat a különféle fertőzések is. Végül kiszorította az idegen beavatkozókat a vérző szovjet nép, ám a beavatkozók még sokáig okoztak sok és nagy bajokat a szovjet népnek. Kívülről szabotálták a fiatal szocialista országot, provokálták és támadták. A második világháború után, a Berlin—Róma—Tokió tengely összezúzása után, megnyílott az új történelmi korszak: a Szovjetunió segítségével létrejött a szocialista államok világrendszere. Sohasem fog többé egyetlen nép sem egyedül harcolni. Tisztán áll mindenki előtt, akinek van szeme látásra, hogy a szocialista országok világrendszere, de különösen a Szovjetunió, támogat minden felszabadítási küzdelmet. Ezért zúdul a szocialista államokra elkeseredett szitkozódás a nyugati világ reakciós berkeiből. Különösen a Szovjetuniót veszik célba az átkozódások. Mindamellett soha ezelőtt nem nyújtott a Szovjetunió és a többi szocialista ország több segítséget a vietnami népnek, mint most. A Szovjetunió az élet minden területén — termelésben, kereskedelemben, tudományokban, művészetekben, politikában, ideológiában — kinyilatkoztatja mindenki szeme láttára a szocializmus anyagi és szellemi jellegét, erkölcsét és intelligenciáját, valamint emberiességét. Innen az, hogy a Szovjetunió és minden szövetségese döntő szerepet tölt be abban a világküzdelemben, amely a népek felszabadulásáért, a háború és a tőkés rendszer ellen irányul. Ma már nincsenek magukra hagyott, elhagyatott népek. A második világháború óta nylliók szabadultak fel a gyarmati iga alól, s mindmegannyian érzik mögöttük a szocialista világrendszer hatalmas védbástyáját. Nincsenek többé reményÖSSZEFOGÁSRA kapott felhívást Libanonban a munkásság, a diákság és az egész nép a Palesztinát kommandóharcosok védelmében, mivel a libanoni hadsereg és a mögötte álló reakciós államvezetők a kommandók ellen fordultak. Közös gyűlést tartott a Libanoni Kommunista Párt, a B’at Párttal és az Arab Nemzeti Mozgalom vezetőivel, valamint a Palesztinai ellenállás mozgalom képviselőivel. Ez a közös gyűlés fordult felszólítással a libanoniakhoz. Kijelenti többek között a felszólítás, hogy: “A libanoni kormány egyre erélyesebben fordul a palesztinai jelenállási mozgalom ellen, de ugyanakkor teljes közömbösséget tanúsít a Libanonban ügyködő amerikai és izraeli kémekkel szemben.” Libanonban hetek óta dühödt kampány van folyamatban a népi demokratikus pártok, a progresszív csoportok ellen, és heves agitáció a Szovjetunó ellen. Az amerikai kémszolgálat (CIA) rémhíreket terjeszt baloldali összeesküvésekről Libanon jobboldali sajtójában. A haladó emberek attól tartanak Libanonban, hogy a rágalomhadjárat leple alatt újabb bevonulásra készítik fel az amerikai tengerészgyalogságot, ahogy azt tették 1958 júliusában. Az amerikai nyomás ellen nemcsak a baloldaliak tiltakoznak. A Moslem Tanács, a köztársaság főmuftiájának elnöklete alatt és az izlám vallás számos vezető személyisége denunciálta két héttel ezelőtt az Egyesült Államok beavatkozását Libanon belügyeibe, és állást foglalt jelen népek. Még azok sem reménytelenek, akik elkeseredetten harcolnak Dél-Afrikában a fajgyűlölők ellen, Angolában a gyarmatosítók ellen, Görögországban a fasizmus ellen. Mindeme népek tudják, hogy a szocialista államok a hátuk mögött vannak és elkerülhetetlenül övös lesz a győzelem. Mindez a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta vált lehetségessé. 1917 november 7. -ezért nemcsak a Szovjetunió legnagyobb ümnennapját szülte meg, hanem ünnennapjává lett a szabad embereknek világszerte a testvérharc ellen, egyben pártolólag nyilatkozott a Pa- l esz ti n a i Felszabadítási Frontról. A Szovjetunió figyelmeztette az Egyesült Államokat a libanoni beavatkozás ellen. A Pravda okt. 26. száma kijelentette, hogy nem igazolható nagyhatalmi beavatkozás Libanonban. A szovjet sajtó szerint az E. A. célja meghiúsítani az arab államok egységét és felbérelni a libanoni reakciót a haladó erők elleni fegyveres támadásra, a nemzeti hazafias erők megsemmisítésére. LIBANONI EGYESÜLÉS ERŐSÖDIK A DÉKEMOZGALOM AZ EGYESIT ÁLLAMOKBAN ENGELS Frigyes mondotta, hogy amikor majd mozgásba jön az amerikai munkásosztály, tengerlépő csizmákkal fogelőnyomulni. A nagy amerikai béketüntetések új idők jelei. Új fejleményt jelentnek az amerikai nép életében a nagy békedemonstrációk. Megtörténhet, hogy az amerikai nén békeszövetkezésének nyomása alatt kénytelen lesz a “Trucky Dck” Nixon hazavezénnnni csapatait Vietnamból. Mily nagyszerű történelmi esemény lenne az ! És mily nagy veresége az amerikai kormánynak ! Cinizmussal, megvetéssel nyilatkozott “Tricky Dick” és újabban az alelnöke a békemozgalomról. Kijelentette az elnök és az alelnök, hogy ügyet sem vetnek a tüntetésekre, figyelmen kívül hagyják az amerikai nép akaratát. Minden jel arra mutat, hogy bármily sok trükköt tartalékol a “Tricky Dick”, csapatait kénytelen lesz végül kivonultatni Vietnamból, mert a békemozgalom izmosodik az Egyesült Államokban. Kétnapos, majd többnapos tüntetés lesz, és ez folytatódni fog mindaddig, amíg végül nem hagyhatja figyelmen kívül az amerikai nép békeóhaját. Csatlakoztak Vietnamban harcoló katonák a békemozgalomhoz. Karjukon fekete szalaggal nyilvánítják ki szolidaritásukat az otthoni tüntetők iránt. Minőségi változás ez az amerikai békemozgalomban. Kanadában is szerveznek nagy béketüntetést. Erről már adott hírt az Új Szó is. A mi olvasóink is segédkeznek több helyen a béketüntetés előkészítésében. Máris nyilvánvaló, hogy Kanadában minden eddiginél nagyobb lesz a következő béketüntetés. Koalíciós tüntetés lesz ez. Szervezetek,egyházak, pártok tagjai fognak utcákra vonulni saját jelszavak alatt. Az összehangolt tüntetésre kétségkívül fel fog figyelni a Trudeau-kormány, és megtörténhet, hogy sürgetni fogja Nixon elnököt a vietnami háború befejezésére. A kanadai tüntetések követelni fogják: ismerje el Trudeau a dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormányt. Nem vitás, hogy világméretű változásról van szó. Világközvélemény irányul Nixon elnök háborúja ellen. Békét és változást követel a világ népe. Béketüntetések nagy napja lesz november 15. AZ N.D.P.-KONGRESS AZ Új demokrata Párt múlt héten Winnipegen elviharzott kongresszusáról egyes bírálók, megfigyelők így nyilatkoztak : “Kifújta magát,” s a torontói liberális sajtó szerint bizonyos vonatkozásokban igazuk volt. Egy országos kongresszus, vagy ahogy a kanadaiak nevezik, convention, a politikai pártok aranynapjait jelenti, amikor mindenki szeme a konvenciót tartó párton függ, s amikor a párt tisztázza politikáját és válaszutat mutat a népnek ígéretes programmal, tetszetős jelszavakkal. De az NDP állítólag nem ezt tette az országos kongresszusán. Nem azért, mert nem volt benne rá akarat. A tőkés sajtó sem tagadja, hogy komoly politikai kérdéseket vitatott meg az NDP-kongresszus, megállapodott néhány új programpontban is és módosított néhány régit. Foglalkoztatta egy kicsit a mai kanadai valóság. Foglalkozott majd mindennel, amit a delegátusoktól kapott határozati javaslatok követeltek. A kongresszus valahogy mégis zavaros volt, s egyes lapok szerint elzagyvult, sok komoly hangot elnémított. A termelőeszközök, a monopóliumok, idegen befektetések államosítását sürgető Watkins Manifesto nem nyerte meg a delegátusok többségének tetszését, de igen nagy vihart támasztott. A radikális delegátusok erélyesen harcoltak Watkins nemzetgazdász professzor kiáltványának elfogadásáért. Kevesen tagadják, hogy a Watkins Manifesto nélkül csaknem tartalmatlan, színtelen és céltalan lett volna az NDP winnipegi országos kongresszusa. A Watkins Manifesto lehelt lelket a kongresszusba. Minden más kérdést ennek hatása alatt tárgyalt a kongresszus, noha magát a Watkins-jelentést az utolsó napra hagyták. A Watkins Manifesto természetesen egyetlen delegátus előtt sem volt ismeretlen. Az NDP jobbszárnya megrémült a Watkins kiáltványtól éppúgy, mint a tőkés társadalom két régi pártja, de különösen az iparbirodalmak tulajdonosai. Ezek és sajtójuk igen zokon vették, hogy az NDP vezérkara nem csapta arcul a kongresszus radikális szárnyát és nem törölte kongresszusi napirendjéről a Watkins jelentést. T. C. Douglas, az NDP országos vezetője záróbeszédében még meg is dicsérte a radikálisokat. A delegátusok egyharmada a Watkins Manifesto elfogadására szavazott. Ezt a felső vezetés, de különösen Douglas, nem hagyhatta figyelmen kívül.