Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1969-11-08 / 15. szám

1969 november 8 (Folytatás a múlt hétről) Egy torontói asszony magyarországi élményei ERRŐL - ARRÓL Ez utóbbi két napot érdemes megfigyelni. Természetesen a betegek összetétele vegyes élet­korra nézve, a társadalmi kü­lönbség eltűnt, annál is inkább tudom ezt állítani, mivel ott tar­tózkodásom alatt velem egy fo­lyosón volt ápolt a letűnt világ­ból — hadd mondjam így a jobb megértés kedvéért — középosz­tálybeli, dr. X. Y.-hé. Sehol sem­mi kontraszt, egy a dolgozók­kal. Csak bámulni tudtam e nőt, ki szinte repült a folyosón s min­den mozdulatából áradt az új eszme, a szociális gondolkodás. Nagyon megszerettem. Szóval nincs társadalmi elkü­lönülés. A látogatók tömegében sem lehet kiválogatni az új ré­tegeket. Minden látogató ki ha­zamegy, meggyőződhet erről. Dolgozó réteg, elegancia, bűbá­jos gyerekek az anyukák karján, a lélek repdes ha látja őket s az általános fellépés perfekt jó mo­dor. Sehol semmi nyomok a ré­gi proletariátusra. Nagyon szép volt, feledhetetlen. Ti ellenségei ez új rendszernek tegyetek le bűnös szándékaitokról, hogy e nép ellen menjetek, gondoljatok arra, ők is Isten képmásai s ha ő tökéletes, úgy minden gyer­mekére vonatkozik akarata. Ne legyen elnyomott és elnyomó többé. Ne jöjjön soha többé visz­­sza a régi rend, melyben a nép ismét rabszolgasorban nyögne. Szebb ez a múltnál, s végülis krisztusi. A kórház lehet külsőleg a ré­gi, ám belül modern felszerelés­sel dolgozik, bámultam a mo­dern röntgen berendezéseket s azt a figyelmet és odaadást mit a betegek itt is élveznek. Külön­böző szakvizsgálatoknál az or­vosok szóba ereszkedtek ve­lem, érdeklődtek új hazám orvo­si viszonyai felől. Nagyon jól ér­tesültek, mint az egyik mond­ta: “bámulatos a kinti magyar orvosi kar anyagi sikere, erköl­csi is, természetesen, de nem mennék ki, szeretek érdek nélkül gyógyítani, boldogság e tudat­ban, eredményeket elérni.” Ez általános megállapítás orvosi részről, sok helyen fordultam meg. Nő vagyok, van bennem hajlam az indiszkrécióra. Átug­­rom gyorsan az O. R. F. I.-ba, hol gyógykezelést kaptam a lu­kácsi gyógyfürdő után. Ide a­­zonba­­ vissza kell térnem, mert itt is volt tapasztalatban ré­szem. Szóval az O. R. F. I., a gyógytanárnővel kezelés közben. Bámulatos energiával hozta is­mét mozgásba végtagjaimat s mivel az idő a búcsúra erősen közeledett, megjegyeztem, “bol­dogság lenne részünkre ha a Szovjet Barátsági Olajvezeték módjára hozzánk is ki lehetne vezetni­­ e gyógyhőforrásokat, hogy ott is tudjunk gyógyulni ezrével rászorulók”. A válasz: “Asszonyom, semmi hasznuk maguknak abból nem lenne.Szép lenne nagyon, de nem az egész­ségben van kint a pénz, s csak a nagyon gazdagok tudnák meg­fizetni”. Ne csodálkozzunk a vá­laszokon s ne is ítéljünk, hogy jól értesültek otthon. Emlék­szem gyerekkoromban szenvedé­lyes olvasója voltam az akkori Színházi Életnek, sok képes föl­vétele ma is élénken él emléke­zetemben. Ince Sándor szerkesz­tette. 23-ban, esetleg 22-ben ki­jött benne egy cikk, jó kiadás az akkori egyik nagy színésznőről. Megint intrikálok, nyugodjon békében Vass Józsefünk úgyis mint pap, úgyis mint volt nép­jóléti miniszter. A színésznő pe­dig Biller Irén volt. Meghalt Vass József s Irénként kivándo­rolt Amerikába s e lapban je­lent meg egy fölvétel bátyjáról, kihez kiment a fodrász üzlete e­­lőtt. Irénünk biztosan hajakat mosott fivére “üzemében”, na­gyítások alatt. A volt csupa “tejjel és mézzel” folyó Kána­ánunkban is foglalkozva volt a gazdag lehetőségű újvilággal,de oly módon, hogy oda nem sétál­tak akkoriban ki a titulált tár­sadalmi osztály tagjai. Sik­e­rünknek okai lehettek a kiván­dorlásra a rossz nyelvek szerint, így van ma is, mindenről tud­nak, nem csoda. Ezrével hagy­tuk el hazánkat s mindenki érte­sít hazafelé. Ha már Ince Sán­dort említettem, még egyet ró­la. Erős patronázsa volt színész gárdánknak amennyiben sokan szerettek volna föl­jutni a holly­woodi magas égboltra. Ragyogni és tündökölni akartak. Hangzott az óvás, “darabszámra megy a szerződés, fő alapok: a jó alak, a csodás lábszárak, a kétórás film keretében s lehet várni is­mét míg ezekre lesz szükség, de­­nagy a kínálat”. Volt eredmé­nye. Eltértem kórháztól, de be a­­kartam iktatni e gondolatot is, ne ítéljünk ismét, hogy ne ítél­tessünk. Lássuk ismét van-e va­lóban szociális szolidaritás és testvériség abban az igében, hogy “Világ proletárjai egyesül­jetek!”? Vagy csak minden pro­paganda odahaza mit a lapok le­hoznak a szociális világközössé­gi együvé tartozás jegyében? Hát igenis van. A Róbertban fe­küdt két észak-vietnami fiatal — egy kislány, ki elektrotechni­kát tanul s már hét hónapja volt Budapesten, a fiút nem tudom milyen hallgató. A már említett régi középosztálybeli dr. X. Y.­­né anyai szeretettel vonta magá­hoz e kislányt: “Gyere kislá­nyom, tanulunk magyarul” s kart karba téve sétálva mesélt neki s a kislány boldogan hall­gatta és nagyon jól megértette a nyelvünket már. E kislányt min­den egyes beteg és dolgozó sze­retettel karolta fel, barátok vol­tak, örömmel társultam én is a csoporthoz. Betegsége? Kis so­ványka volt s az orvosi kar gyöngének találta. Ha nem gu­rulnak otthon, kész a kétségbe­esés, hogy betegek. S a magyar ifjúság jött látogatni a vietna­mi barátokkal e két fiatal ápol­tat. Látni kell őket. Igen. Erő és szeretet rejlik a fent idézett igében. Bár már az egész világ e jegyben élne, megszűnnének az öldöklő háborúk s egy csodá­latos egységben lehetne építeni a világ népeinek boldogságát. Lenin nem egy rém többé, élet­műve ragyog világrészeken ke­resztül. Nézzünk egy árnyat is szintén Róbertből. Megint csak intrika, betegek közötti, alany jó magam. Traktálva lettem hi­hetetlen gazdagsággal mit re­kord idő alatt érünk el. Nahát ennek semmiképpen sem voltam megjelenésben tanúja, így hall­gatólagosan bólogattam. Közbe szólt az egyik néni, jó nagy bán­­(Folytatása a 7. oldalon ). MINDENKI tudja, hogy Rocke­feller birodalmát az olajüzlet­ben szerezte.“Birodalmuknak” a mai tőkés világban gyakorlati­lag nincsenek határai. Ezen “bi­rodalom tartományai” megta­lálhatók az amerikai földrész majdnem minden országában, Ázsiában, Afrikában és Nyugat- Európában. Érdekkörükbe 38 nagyvállalat, több száz kisebb társaság és leányvállalat tarto­zik. Bankjuk a Chase Manhat­tan Bank, U.S.A. egyik legna­gyobb pénzintézete. A birodalom élén “ötösfogat” áll, akik az a­­lapító John D. Rockefeller uno­kái. A Rockefeller társaság gaz­dasági hatalmának növekedésé­ben visszatükröződik az ameri­kai finánctőke fejlődésének e­­gyik lényeges sajátossága. A ka­pitalizmus rendkívül gyors fej­lődését biztosító feltételek ha­tására néhány iparmágnás kezé­ben olyan hatalmas tőkefelesle­gek halmozódnak fel, mint ez a Standard Oil és a Rockefeller család esetében történt, amelyek lehetővé tették saját bankjuk megalapítását és az ipari, keres­kedelmi tevékenység mellett a pénzvilág feletti uralom megte­remtését. Az olajtársaságok mindenkor hatalmas hasznokat húztak a háborúkból és fegyver­kezésekből. Rockefeller az első világháború után szélesítette ki írta: Eörsi Béla pénzügyi alapját. Ekkor szerez­te meg a két legnagyobb bizto­sító társaság , a Metropolitan és az Equitable feletti ellen­őrzést. A Mao előtti Kínában az amerikai tőkét az Equitable Bank képviselte, amely szintén az Equitable Insurance felesle­ges tőkéjéből indult ki. A Rockefeller csoport tőkéjé­nek többsége változatlanul rend­kívül koncentráltan az olajipar­ban található. Bár John D. Roc­kefeller eladta a Socony calif­or­niai ágat, szentimentalitásból egy részvényt megtartott emlé­kül. Rockefeller befolyása bank­jainak tevékenységén és biztosí­tó társaságainak pénzügyi ere­jén keresztül szinte minden iparágban érezhető, különösen a rakétaiparban. Ezek, a kalifor­niai, a bostoni csoporttal és a Mellon csoporttal kapcsolatos közös érdekeltségek. A jelenlegi háborús feszültség fenntartásá­ban elsőrendű anyagi érdekei fűződnek. Nem véletlen jelenség, hogy Rockefellerék és ügynöke­ik (John Foster Dulles) a hi­degháború, a “háborús szakadék szélén haladó” amerikai külpoli­tika személyes irányítói voltak. Rockefellerék pénzelik a hi­degháború szellemi fegyvereit is, így a “Szabad Európa Rádió” tevékenységét, valamint orosz intézeteket szerveznek (Rocke­feller alapítvány útján), ame­lyekben specialistákat képeznek ki, akik csak a Szovjetunió gaz­dasági és politikai viszonyainak fejlődését tanulmányozzák. E­­zekből rekrutálódnak a külügyi hivatal tanácsadói. Rockefellerék a régi tőkés cso­porthoz tartoznak, ezért nem o­­lyan hangosak, mint a texasi szélső­jobboldali birchista világ­nézetű új tőkéscsoport. Éppen ezért, miután bárány­bőrbe bújt farkassal állunk szemben, még jobban kell figyel­ni őket. A ROCKEFELLER BIRODALOM Importált híres bolgár gyógyfüvek, herba-teák Vizeletkönnyítő tea, No. 108 — Könnyíti a vizeleti nehézséget, enyhíti a vizeleti égési érzése­ket. Mellbántalmat könnyítő tea, No. Il­ — Csökkenti a köhö­gést és lébzési zavart, biztosít­ja a nyugodt alvást. Kamillavirág, No. 113 — Se­gít a gyomor-, száj- és torok­gyulladás leküzdésében, segíti a gázok és görcs eloszlatását. Könnyíti a csecsemő hasfájást. Artista tea, No. 105 — Túl­súly esetén elősegíti a fogyást. Ideg tea, No. 112 —­ Segíti az idegesség csökkentését, pihente­tő hatású. Hársfavirág, No. 114 — Eny­hítő natésú tülésre, köhögés­re, valamint a reumás és vese­­fájdalmakra. Számos más betegséget eny­­hi­ő gyógy-teával is szolgálha­tunk. Kívánságra küldünk gyógy-tea árjegyzéket. Egy doboz gyógy-tea ára, pos­taköltséggel együtt: $1.25. Rendelésnél kérjük a kívánt gyógy-tea számának megjelö­lését Money order-t erre a címre kérünk. BALKAN IMPORTS 1099 Gerrard Street East Toronto 8, Ont. ÚJ SZÓ A NAPOKBAN az egyik ma­gyar étterem ablakában egy kü­lönös újságra figyeltem fel. Angol címmel büszkélkedett ez a bizonyos sajtótermék. “The C i’-sader” névre hallga­tott. Már-már elcsodálkoztam. Ta­lán vallásos témájú a lapocska? S mint ilyen, minden áron térí­teni akar, híveket akar szerezni az angol nyelvű étkező közön­ség soraiból. Az első oldal jobb sarkában a régi rozsdaette kardon terpesz­kedő turul madár viszont rögtön tudtomra ,­ota, hogy félreértés­ről van szó. Nem alapos tévedésről ugyan, mert tényleg híveket akarnak szerezni. De nem vallásos ösz­­szejövetelekre, hanem a lebukott régi magyar uralkodó osztály u­­ralmának visszaállítására. Jóhiszemű, a magyarság felé közeledő kanadai polgárokat a­­karnak megtéveszteni. Aj p­ropagandával próbálják igazolni véres, tehetségtelen múltjuk igazát, s elhivatottságu­kat a Szülőföld politikai és gaz­dasági vezetésére. Csak bosszant az a tény,hogy esetleg az a kevés számú kana­dai, akit érdekel a magyarság s Magyarország sorsa, ennyire rossz beállításban ismerkedik meg velünk. Ezek az urak el­felejtik, hogy a kanadai ifjak ezrei áldozták életüket a német s így a magyar fasizmus meg­semmisítéséért ★ ★ ★ SAN FRANCISCÓBAN néhány hónapja különös pénzügyi kísér­let alá vettek egy aránylag kis létszámú csoportot. Egyszerű dolgozó családok önkéntesen jelentkeztek a Bank of America kísérletére, melynek célja és lényege egy új életfor­ma, a pénz és a csekk-könyv nélküli társadalom tanulmányo­zása. A tanulmány eddig sikeres. A jelentkezők nagy része ele­inte idegenkedett a gondolattól, hogy fizetésük láthatatlanul be­vándoroljon az üzemből a bank­ba. Volt aki attól félt, hogy el­veszti egyéniségét s csak egy a­­dat lesz a pénzintézet kartoték­ján. Ma már élvezik a gond nélkü­li életet. A bank vigyáz, nehogy tovább­ nyújtózzanak, mint a ta­karójuk ér. A hír elolvasása után vissza­emlékeztem egy régi tanáromra. Valamikor az 50-es évek ele­jén beszélt az ideális kommuniz­musról, ahol szintén t nem isme­rik a pénzt. Mindenki képessé­ge és szükséglete szerint része­sül a javakból. A San Francisco-i kísérlet szép, jövőre utaló, csak van egy rossz mellékíze. Ha elterjedne, úgy továbbra is a bank részvé­nyesei gazdagodnának és­­ munka nélkül. ★ ★ ★ A MINAP lapozgattam az egyik helyi jobboldali újságot. Mind jobban erősödik a meg­győződésem, hogy egy vicclapot olvastam. Cikkein többet lehet nevetni mint mérgelődni. Az egyik “belmunkatárs” a “Tiszamenti tájért” hullat e­­migráns könnyeket. Fáj neki, hogy nincs elég foglalkozássze­rű halász, kubikos és hal. ( Van viszont bőven sertés baromfi.) Érvelését 1800-as adatokra a­­lapozza. Ez az évszám már el is árulta az illető úriember politi­kai és gazdasági látkörét. Zokon veszi, hogy már rizst is termel­nek a Tisza vidékén. Idéz egy rizsőrt: “Az idén sok , bajunk volt a rákkal.” Nekünk is volt, s még néha ma is van bajunk a rákokkal. Mint például az itt említett jobb­oldali belmunkatárssal és kollé­gáival. A legnagyobb áldás számunk­ra s talán az övékére is, hogy csoportos utazással ellátogatná­nak Magyarországra, s meggyő­ződnének végre, hogy már egy évtizede hazudnak. (tek.) A gyalogoló háziasszonyokról Nemrégiben azt olvastam, hogy jó háziasszonyaink rengeteget gyalogolnak. (Újabb statisztika megint.) Angliában mérőeszközt szereltek fel a lábukra, s ki is számították nyomban, hogy egy dolgos háziasszony, kerek perec egy év alatt gyaloglással hová jutna. Kiderült, hogy év alatt körül járhatnák a földet, habár működési helyük nem valami tágas körlet. Hasznos ez a statisztika s látja, kinek szeme vagyon, hogy egy szegény háziasszony mint­­strapálja magát agyon. Ámbár azt is lemérhetnék, (nem bánnám,ha akár holnap) hogy az izmos asszonylábak férjeiken egy év alatt vajon mennyit "gyalogolnak?” Dénes György 5. oldal

Next