Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1970-02-14 / 28. szám

1970 február 14 ÚJ SZÓ SAINT VALENTINE DA­Y SZENT BÁLINT NAPJA St. Valentine Day, (Bálint napja), február 14-e, amikor ké­pes lapon küldött nyomtatott tréfás vagy kedveskedő üzenete­ket szokás küldeni annak, aki kedvesünk, akit szeretünk vagy akinek a szerelmét szeretnénk elnyerni. Bálint napkor válasz­tanak sokan szeretőt, menyasz­­szonyt vagy vőlegényt, s ez az a nap, amikor sokan szeretnék meghatározni, hogy mi is hát a szerelem. Azt persze, hogy mi a szere­lem, bölcselők, filozófusok és költők sokféleképpen próbálták meghatározni, így például Dr. Donald Wilson professzor (She­ridan College) is, aki szerint a szerelem nem más, mint két személy, egy férfi és egy nő kö­zös jövő felé tekintése, közös irányvétele. De hogyan tudja, miképp érzi valaki, hogy van szerelme, hogy szerelembe esett? Lobbanhat az emberben sze­relem első látásra? Igaz az, hogy “csak egy kis­lány van a világon”? Igaz ez mindenki esetében? Tulajdonképpen hogyan esik valaki szerelembe, s ha lehet szerelembe esni, lehet-e abból ki­esni? Sötét verem a szerelem, mint Petőfi mondja? Mi történik, “ha egy reggel— mint egy asszony mondta—arra ébredek fel, hogy nem vagyok szerelmes a férjembe?” Vajon ki tudna erre a kérdésre helyesen válaszolni? E rejtélynek valószínűleg az a nyitja, hogy nem esünk szere­lembe, nem esünk a szerelem sötét vermébe, hanem bele­nö­vünk. “A szerelem nem az, hogy két egyén nézi egymást­—mon­dotta egy szociológus — hanem a közös életcél felé haladás.” Bizonyítható, hogy gyorsab­ban virágzik ki a szerelem olya­nok között, akiknek életszemlé­lete azonos, ideáljaik, vágyako­zásaik azonosak. Tekintet nélkül arra, hogy fiatalok vagyunk-e vagy öregek, olyan élettársat ke­resünk és szeretnénk biztosí­tani magunknak, aki ugyanazon értékeket becsüli nagyra, ame­lyeket mi is a legtöbbre értéke­lünk. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy édes barátságot nem tudunk kötni olyanokkal, akiknek életszemlélete, filozó­fiája eltér a miénktől. De az ilyen barátság aligha lehet tar­tós. Mindössze változatosságot kölcsönöz életünknek s a változa­tosság sokak szerint gyönyör. A tartós viszont keresők nyugalom­ban, kényelemben akarják érez­ni magukat társukkal és azonos világnézetet, életbölcseleti köl­csönösséget szeretnének élvezni egymás között. Azt az egyént szeretjük meg legmélyebben, aki a legteljesebben megért bennün­ket. Mély szerelem fejlődik ki olyanok között, akik egymás problémáját mélységesen átér­zik. * * * A szerelem azonban többet je­lent megértésnél. Az átérzés, az átélés, a bele­élés az a csodálatos minőség, mely képesít bennünket arra, hogy az életet másik egyén sze­mével is látni tudjuk. Ez a tulajdonság felruház ben­nünket azzal a képességel, hogy tudunk örülni mások örömén, ré­szesei tudunk lenni mások bol­dogságának, együtt tudunk érez­ni szeretőnk, élettársunk, felesé­günk bujával-bajával. De hogyan lehet megtanulni átérzést, átélést, beleélést, em­pátiát? Erre pontos választ talán senki sem tud adni, mert sokak­nak ez könnyen megy, alapter­mészetükből adódik, sokaknak viszont nehezen megy vagy egy­általán nem képesek magukat beleélni mások életébe. Úgy tűnik, hogy a legtöbben igyekeznek megérteni a másokat, őszintén akarják átérezni mások érzelmeit. Teszik ezt azok, akik őszinte barátságot akarnak kötni valakivel vagy valakikkel. Az igaz barátság feltételezi, hogy érzékenyek vagyunk mások gondolatai és érzelmei iránt. De sokaknak ezt is tanulni kell. Gyakorlattal mindenki elsajátít­hatja a másokkal való együttér­zést. A másokkal való együttérzés feltételezi, hogy akarjuk mások anyagi és szellemi jólétét. Nem szerethetünk valakit igazán, ha nem akarjuk, hogy legalább vi­szonylagos anyagi biztonságban és szellemi egészségben éljen. Aki szerelmes valakibe, az azt akarja, hogy a szerelme élete vidám, boldog legyen és megelé­gedett. Az szeret igazán, aki adni akar és nem követel. A valódi szerelem nem ismer feltételeket. Hamis az a szerelem, amely ki­jelenti: “Ha igazán szeretsz, megteszed a kedvemért . . Ürességtől kongó szerelem az ilyen. Nincs benne mélységes érzelem. Sokan visszhangozták helyes­­lőleg azt a lélekbúvárt, aki azt mondotta, hogy “a szerelem nyelve sokféleképpen tud beszél­ni, nemcsak a nemi közösülés nyelvén. Tud a szerelem beszélni hangtalanul is. Beszél persze a szerelem sza­vakkal, kedveskedő hangon, és öleléssel, csókkal, a kéz érintésé­vel, arcsimogatással, stb. Ültél már kedves olvasó, egy zajos szobában? Figyelted ott a szerel­mesek szemét? Ha igen, bizonyá­ra láttad a szerelmes szempárok tekintetének boldog találkozá­sát. Szavak nélkül is kifejezhető a szerelem. Sjnálatos, hogy sokan élnek igaz szerelem nélkül. Sokak életéből hiányzik ez a gazdag áldás. Úgy tűnik olykor, hogy meg kell próbálnunk valaki másnak lenni. Az ilyen kísérlet feltétele­zi, hogy az ember nem tudja el­fogadni önmagát, nem tud egé­szen annak lenni, ami vagy ami­nek lennie kellene. Aki így érez, hogyan várhatja el, hogy valaki más elfogadja őt? * * * Azokban bontakozik ki a sze­relem a leggyönyörűbben, a leg­teljesebben, akik természetesen viselkednek, nem akarnak mások lenni mint akik, megmaradnak annak, amik természetüknél fog­va. Az ilyen személyek képesek érzelmeiket őszintén kifejezni, tudnak nyíltszívűek lenni, tud­nak becsületesek lenni. Egy szaktekintély, Alexander Magoun a “Love and Marriage” (szerelem és házasság) című könyvében így nyilatkozik: “Mi­nél teljesebben tudja valaki ön­magát kifejezésre juttatni, minél jobban ki tudja nyilatkoztatni saját énjét, annál mélységeseb­ben tud szeretni.” Megtörténhet, hogy azért nem lel valaki szerelmi megtapaszta­lást, azért nem jön meg számára a házasságban a várt szerelmi beteljesülést, mert folyvást keres igazi ideált, ahelyett, hogy ő maga válna vágyott ideállá. Oly mértékben virágzik ki szerelmi viszony, amily mérték­ben magunk vagyunk képesek lelkileg növekedni és érlelődni. Dr. Kenneth Cannon, a Brig­ham Young Egyetem professzo­ ra “What You Bring to Marri­age” (amit te hozol a házas­ságba) című művében így világít rá a kérdésre: “Évekkel ezelőtt, amikor egy középnyugati egyetem hallgatója voltam, részt vettem egy benső­séges eszmecserében, melyet egy szeretett angol professzor veze­tett. Számtalan bölcs tétele kö­zött különösen egyet nem értet­tem meg akkor, de soha el nem tudom felejteni. “Az általam meg nem értett tétel ez volt: ‘Sohasem lesz be­lőled elég jó férj, apa, feleség vagy anya mindaddig, amíg nem tanulsz meg szeretni.” “Az évek múlásával — írta könyvében Dr. Cannon — egyre jobban meggyőződtem e tétel he­lyességéről. Megérdemli e tétel, hogy leszögezzem: Minél mély­ségesebben tanulsz meg szerető egyéniséggé válni, annál na­gyobb esélyed lesz arra, hogy jó élettárs, jó szülő légy.” Dr. Cannon sürgette hallga­tóit: “építsenek hidakat,” melye­ken át szorosabb viszonyt létesít­hetnek embertársaikkal. Szorosabb viszonyba úgy lép­hetünk másokkal, hogy társu­lunk mások tevékenységével, szervezkedünk másokkal, beszél­getünk, sportolunk, szórakozunk másokkal. El kell távolítani a képmutatást, ne keltsünk lát­szatot, ne akarjunk idegen tol­lakkal ékeskedni, legyünk köz­vetlenek, természetesek, ne kor­látoljuk el másokat magunktól, engedjük meg másoknak, hogy könnyen közeledhessenek hoz­zánk. Bizalmas, szeretetteljes vi­szonyt így tudunk kiépíteni má­sok és magunk között. (Sd­.) Kizárta Kanada Hegedűs Jánost Kiutasította Kanada a múlt héten Hegedűs Jánost, a magyar nagykövetség 42 éves első titká­rát, az RCMP azon vádja alap­ján, hogy “kémszervezet összeál­lításán” kísérletezett, Magyaror­szág pedig kiutasította a 45 éves Stanley G. Noble kanadai diplomatát. Lezuhant Starfighterek Bonnból jelentették, hogy le­zuhant a múlt hét végén a nyu­gat-német légierő (Luftwaffe) 116-ik amerikai gyártmányú Starfighterje. A Luftwaffe ere­detileg 700 ilyen katonai repülő­gépet kapott. Nem lesz megtorlás Elrendelte Gowon tábornok, a nigériai államfő, a megsemmisí­tett biafrai hadsereg tisztjei há­ború alatt tanúsított magavisele­tének kivizsgálását de nem fog­ják őket bíróság elé állítani. Ki­jelentette az államfő a külföldi diplomatáknak adott nyilatkoza­tában, hogy senkit sem fog Ni­géria háborús bűnözőnek bélye­gezni. Nixoni gazdálkodás Nagy mértékben csökkenti a Nixon-kormány a rákbetegség okainak tudományos kutatását végző intézet (National Cancer Institute) számára folyósított összeget. A következő költség­vetés 4,500,000 dollárral fog ke­vesebbet engedélyezni a Natio­nal Cancer Institute részére. Ez az összeg annyi, mint amennyit a Nixon-kormány ó­­ránként költ a vietnami háború folytatására. A rákbetegség elleni küzde­lem megkárosítását persze szin­tén az infláció elleni védekezés szükségességével igazolja a Nixon-kormány. Szemérmetlen csalás ez. Az igazság az, hogy az inflá­ció legfőbb okozója a vietnámi háború, amely évente 30 billió dollárjába kerül az Egyesült Ál­lamoknak. "VASS-MACSKA " Kedves Olvasó! Ha a címből most arra következtetsz és gondolsz, amit a hajósok szoktak a lehorganyzásnál használni ,akkor az aláb­biakban te kitűnően tévedsz. A Horthy-korszakban Wass József úr,­­valószínűleg csak névrokona a "Kanadai Magyarság volt vezércikkírójának, aki most már vezércikkeit az ellenlábas torontói Magyar Életben írogatja), az a miniszter volt Magyarországon, akinek még életében szobrot emeltek—méltatlanul. A fiatal Wass József Rómában a filozófia és a teológia doctora lett, de hazakerülvén Magyarországra 1920-ban, a Tanácsköztársaság leverése után már egyetemi tanár lesz. Noha 1921-ben a kormánypuccs idején a Habsburg király oldalán áll, és elfogadja tőle ugyanazt a miniszteri tárcát, amit már Horthytól kapott, fél évre rá ismét Horthy oldalára áll. Ez nem is volt hálátlan érte s egymásután cserélgeti a miniszteri tárcákat aszerint, hol remél többet. A volt köz­­élelmezési miniszter átnyergel a vallás és közoktatás ügyébe, majd ezt a miniszterséget a népjóléti miniszterséggel cseréli fel, amit meg is tart haláláig. Halála hirtelen következett be és a rendőri bizottság öngyilkosságot állapít meg, de a vizs­gálat végső eredménye nem kerül napvilágra. Úgy látszik nem volt más választása és paphoz nem méltóan önmaga végzett magával. Halála előtt rövid félórával, a nagyprépost még vendégül látta azt a Biller Irén budapesti színészcsillagot, aki éveken át vigasztalta őt s akinek fehenemű darabjait a rendőrök találták meg, s aki gyorsan egy gazdag amerikaihoz ment feleségül. S e művésznő, aki hónapokon át vigasztalta a mi­niszter urat, nehogy valaki is rosszra gondolhasson, a lefüg­­gönyzött lakásba egy titkos lépcsőn járkált fel, amelyet az állam pénzén építettek a lakáshoz. Wass halála után Dréhr államtitkár ellen indult bűnvádi eljárás a minisztériumi sikkasztások miatt. A Dréhr-perben sok szennyes derült ki. Jobbra-ballra sikkasztottak és pana­­máztak a népjóléti minisztériumban s a büntető per kiderítette, hogy Wass József kezén is többszázezer pengő sikkadt el. Itt derült ki­­sokminden között az is, hogy a népjóléti tárca alá tartozó lipótmezei elmegyógyintézet kertészete naponta ha­talmas virágcsokrokat szállított le Biller Irén színművész­nőnek is, s a megrendelő mindig Wass József volt. it is it­t miniszterről életnagyságú szobrot emeltek életében, papi reverendában. Halála után derült ki, hogy mennyire siettek vele. És ki volt a címben írt Wass-macska —kérded tőlem nyájas olvasó. Biller Irén színművésznőt nevezte így annak idején egész Budapest. ★ it ★ Erre a cikkre az adta nekem az ötletet, hogy hetekkel ezelőtt olvastam merész kiállást a Kanadai Magyarságban a katolikus papnőtlenség mellett. Ugyanis most folyik éppen vita Hollandiában a papi nő­sülés lehetőségéről és a ’Pastoral Council’’, amely az apácákat, barátokat, papokat és a római katolikus laikusokat is ma­gába foglalja, igen nagy szavazati többséggel elfogadta a papok nősülésének engedélyezését. Most a torontói laptársunk VI. Pál pápa kitartását dicsőíti a papnőtlenség érdekében, mert — laptársunk szerint — min­denáron tartsa fenn az egyház a hagyományokat. Nos, a mi véleményünk az, hogy a budapesti Wass-macska pápább volt a pápánál, mert megtalálta a középutat a papi nősülés lehetőségének—ugyebár egy egész világot rengető— nagy problémájához. Talpra esett Wass-macska volt. A NAGYPRÉPOST—Pass József saját szobra mellett. 5 oldal

Next