Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1970-05-23 / 42. szám

_ ____ w ^ ($0^ m New Word Volume 41. évfolyam — No. 42 Toronto, Ont. 1970 május 23 óra 10 cent Háború és gazdasági válság elleni harchoz nem elég az ifjúság ereje Nap mint nap egyaránt jelenti a sajtó, televízió és a rádió, hogy fokozódik a munkanélküli­ség az észak-amerikai földrész minden táján. Életszükséglete­ket előállító gyárak tucatostól zárnak le. Amerikai és kanadai szakszervezeti vezetők nyilatko­zatai szerint, tőkés közgazdászok szerint is, gazdasági hanyatlás van folyamatban mind a két országban. Szakszervezeti vezetők szerint kétszer annyi munkanélküli van, mint amennyit a hivatalos köz­lések elismernek, mert a munka­­nélküli diákokkal együtt most mintegy 1,400,000 férfi és nő keres munkát. Ha pedig számí­tásba vesszük azokat a munka­keresőket is, akik végére értek a munkanélküli biztosításuknak, és azokat kik már feladtak min­den reményt arra, hogy munkát kapjanak, valamint azokat is, akiket a hivatalos statisztika fi­gyelmen kívül hagy, akkor azt mondhatjuk, hogy a munkaké­pes, dolgozni akaró kanadai fér­fiak és nők 15 százaléka munka­­nélküli. Nagyon komoly helyzet ez. Az 1929-39. évi depresszió né­hány időszakában a 40 éven aluli kanadaiak 40 százaléka volt munkanélküli. Most is a fiatalok, a nemzet színe-java sínyli meg a munkanélküliség növekedését a legnagyobb mértékben, ők a gazdasági válság első áldozatai. Vészjelek A szervezett dolgozók több mint felének szerződése veszti érvényét rövidesen. Szakszerve­zeteik új szerződéseket fognak követelni bérjavításokkal. A Canadian Labor Congress elnö­ke, figyelmeztetett májusi inter­­vjújában: “Vészjeleket látunk, nagy baj lesz az év végéig.” A szervezett munkások harcias ré­sze a kormány megszigorítási politikája elleni harcra fogja kényszeríteni a szakszervezeti mozgalmat. A kormány úgynevezett aus­terity politikája az infláció elleni harc cégére alatt indult útjára, de tulajdonképpen egészen más a célja.,Eszköz a kormány és a tőkések kezében, amellyel vissza­vonulásra kényszeríti a dolgozó lakosságot. Az infláció fokozódik a munkanélküliséggel együtt, és közben Trudeau azt hangoztatja, hogy a munkanélküliség az in­fláció elleni küzdelemnek csak mellékfejleménye. Az igazság azonban az, hogy mind az inflációt, mind a mun­kanélküliséget a monopolkapita­lizmus és annak imperialista po­litikája okozza, és az imperializ­mus, élén az amerikai imperia­lizmussal, háborúval akarja poli­tikáját rákényszeríteni a népek­re világszerte. Miden olyan társadalmi és gazdasági rendszer amely csök­kenteni akarja azok­­ jövedelmét, akik a javakat kitermelik, egy­ben meg akarja nyirbálni a nép demokratikus jogait, gazdasági, társadalmi és politikai romlás, országos csőd okozója. Változás ellen Az imperialista kül- és belpo­litika fő célja ,hogy biztosítsa társadalmi és gazdasági beren­dezkedésének jövőjét forradalmi változások ellen. Ezzel magya­rázható, hogy az Egyesült Álla­mok másfél millió katonát állo­­másoztat a világ különböző ré­szein fenntatott 450 támaszpon­ton. De—mint azt helyesen állapí­tották meg—“napjainkban azon népek elnyomása, amelyek füg­getlenségért küzdenek, elpusztí­tásukat jelenti.” Ezt a politikát érvényesítették a nácik, amikor megsemmisítet­tek egy Lidicét, vagy Oradort, és ezt a politikát érvényesíti az Egyesült Államok Indokínában. Ezt a politikát érvényesítették a Song My-i tömegmészárlással. Az amerikai hadviselés jelszava: “Felkutatni és pusztítani.” Az a tény, hogy a NATO 20 év alatt $1,200,000,000,000-t költött fegyverkezésre, és az a tény, hogy 1968-ban ötször többet köl­tött fegyverke­zésre, mint 20 év­vel korábban, cáfolhatalanul bi­zonyítja, hogy inflációt háborús költekezés okoz. Nem a dolgozó nép húz hasz­not a háborús költekezésekből, hanem a hadiszállítók és a velük összeesküdött hadvezetőség. Ezt nyögi a dolgozó nép. A második világháború idején egy repülőgéphordozó anyahajó­ért $55,000,000-t fizettek ki az adófizetők pénzéből. Ma pedig $545,000,000-ba kerül egy repü­lőgéphordozó anyahajó. A második világháború évei­ben egy tengeralattjáró 4,700,000 dollárba került, ma pedig 200 millió dollárt fizetnek érte. A második világháború alatt egy harci repülőgép $54,000-ba került. Ma egy F-1­­-es katonai repülőgépért 6,800,000 dollárt fizet az állam. Ezekkel az inflációs árakkal nem dicsekszenek, mert ezeket a hatalmas összegeket a hadiszál­lítóknak fizetik ki és a velük szövetkezett főtiszteknek, de nem őket okolják az inflációért, hanem a dolgozó népet, a szak­­szervezeteket, a munkabéreket. Csillagászati számokat érnek el a profitösszegek, mert egyedül a monopóliumok határozzák meg az árakat, a lakbéreket, az adó­kat és a kamatot. A monopóliu­mok profitja érdekében csökken­tik a népjóléti juttatásokat, kór­házi, közoktatási és az egészség­­védelmi célokra fordított össze­geket. Ugyanakkor többet költenek a háborús célú tudományos kutató munkára, a hadsereg és a ren­dőrség támadó jellegű kiképzé­sére, hogy gyorsabban nyomhas­sák el a tiltakozó mozgalmakat belföldön és külföldön egyaránt. Kísérletezzen bár a legkegyet­lenebb eszközökkel a kapitaliz­mus, hogy életét megmentse, a régi rend haldoklik. Az amerikai imperializmus sem fog életben maradni. Óriási hatalma ellenére sem képes már világellenőrzést gyakorolni. A feltartóztathatatlan válto­zás mellett tanúskodik az a tény, hogy az Egyesült Államokkal szövetséges 43 országból csak 4 küldött katonai alakulatokat Vietnamba: Dél-Korea, Thaiföld, Ausztrália és Újzéland. A Fülöp­­szigetek kormánya, népi követe­lésnek engedve, hazarendelte csapatait Vietnamból. Harminc­hét ország süket füleket fordí­tott a segítségért kiáltó Egye­sült Államok felé, ahogy azt az országos forgalmú U.S. News and World Report nevű amerikai folyóirat 1970 január 12. száma közölte. Világviszonylatban a népek balra vesznek irányt, a szocializ­mus felé fordulnak. Amíg Gold­­waterre 1964-ben 26,000,000 amerikai adta le szavazatát, 1968-ban George Wallace csak tíz millió szavazatot kapott. A megoldás A megoldás lehetősége a dol­gozó nép kezében van. Egyedül az ifjúság tiltakozása nem fog a helyzeten változtatni. A szerve­zett munkásság, az egész dolgo­zó lakosság hatalmával kell kie­gészíteni az ifjúsági mozgalmak erejét. A vezetést a szervezett dolgozóknak kell vállalniuk. A szakszervezetek és az egyetemi ifjúság ereje törölni tudná a kor­mány austerity-programját, meg tudná állítani a nemzetgazdaság sorvadását, megmenthetné az or­szágot új gazdasági depresszió­tól és megszüntethetné a munka­­nélküliséget. Elég hatalmas a szakszervezeti mozgalom arra, hogy véget vessen a dolgozók le­építésének mind a gazdaság ma­gánszektorában, mind pedig az állami szektorban is. A szakszer­vezetek hatalma véget vethetne a háborús költekezésnek, a köz­pénzek elherdálásának, karok közé szoríthatná a monopóliu­mokat, megszüntethetné az in­flációt, amely elrabolja a dolgozó néptől az életlehetőségeket, nyo­morba dönt rögzített jövedelmű embereket, különösen a nyugdí­jasokat. A munkásosztály új irányt adhat az országvezetés­nek, megváltoztathatja a bel- és külpolitikát. Erre kellene mozgó­sítania a szakszervezeti mozga­lomnak az ország dolgozó népét. Bizonyára az egész ország dolgozó népe várja a Canadian Labor Congress Edmontonban hétfőn megkezdett és egész hé­ten tartó tárgyalásainak határo­­ zatairól szóló híreket abban a reményben, hogy a határozatok nem a monopóliumoknak és a kormánynak fognak kedvezni, hanem a dolgozó népnek. . . , KANADÁBAN JÁRT Kárpáti József * Boldogan üdvözöltük Torontó­ban, május 13-án, Kárpáti József volt nagykövetet, a Magyarok Világszövetsége főtitkárát, s vele néhányan aznap este oly meleg baráti beszélgetésbe merültünk, hogy csak éjfélkor jutott eszünk­be, hogy másnap reggel dolgozni kell mennünk. Villámgyorsan eljutott a híre a dél-ontarioi városokba Kárpáti honfitársunk megérkezésének, és fogadására sokan jelentek meg a Független Betegsegélyző Szövet­ség központi épületében, ahol ko­moly érdeklődéssel hallgattuk meleg honfitársi hangon, előadói formaiság mellőzésével adott, fe­lejthetetlen tájékoztatóját Ma­gyarország felszabadulása óta elért sikereiről ,és büszkén hall­gattuk, hogy nem volt hiábavaló a sok küzdelem a felszabadulás­ért, nem volt hiábavaló a ma­gyar nép sok, nagyon sok elszen­vedett sebe, a felszabadulás óta eltelt esztendők keserves kapasz­kodása, a visszahúzó erők elleni harc. Legyőzött a magyar nép minden válságot, minden fenye­getést, s az egykori szétomló or­szágból büszke ipari, fejlett me­zőgazdasági, művelt népű álla­mot épített, melynek ma a világ­fórumokon is nagy tekintélye van. Szópompa nélkül válaszolt Kárpáti József a hozzá intézett kérdések hosszú sorára. Be­fo­lyással áradt belőle ismertetés, tényhalmaz, felvilágosítás. Je­lenléte bővítette ismeretünket nemcsak a Magyarok Világszö­vetsége működéséről, hanem a magyar politika célkitűzéseiről is, a dolgozó emberek életéről, munkakörülményeiről, jövedel­méről, a társadalmi juttatások­ról, a kulturális, szellemi tudo­mányos élet alakulásáról, és amint feszült figyelemmel hall­gattuk szavait, képek, emlékek idéződtek fel bennünk, honvá­gyat éreztünk és sokan kijelen­tették: Kárpáti honfitárs, a vi­szontlátásra júliusban, augusz­tusban Magyarországon! Erre Kárpáti József megígérte, hogy a nyáron idejének javát a látoga­tóknak fogja ajándékozni, annál inkább, mivel most csak rövid órákat tölthetett velünk. Hadd jegyezzem meg: láttam, hogy férfiak és nők, idősek és fiatalok alig akarták elhinni, hogy Kár­páti Józseftől ily hamar búcsúz­­niok kell. Kárpáti József első volt a Ma­gyarok Világszövetsége központi vezetői közül, aki Kanadában ta­pasztalhatta meg tiszteletünket és forró szeretetünket a szülő­föld és népe iránt. (Sd­.) VESZÉLYBEN VAGYUNK Nixon elnök kalandorpolitiká­­ja nemcsak a délkelet-ázsiai né­peket veszélyezteti, hanem min­denkit. Az amerikai imperializ­mus nemcsak az ázsiai népeket akarja az amerikai monopóliu­mok rabigájába kényszeríteni, hanem minket is. Nixon elnök ezt harmadik világháború kipro­­vokálásával akarja megvalósí­tani. Akik My Laiban (Dél-Viet­­námban) nem rettennek vissza tömegmészárlástól, nem riadnak azok vissza máshol sem. Akik megtámadják és agyonlövik a bé­kéért tüntető fiatalokat saját hazájukban, agyonlőnek azok minden gondolkodás nélkül más országok fiataljait is. Az amerikai vademberek élén Nixon elnök, legfelsőbb hadúri minőségben, ő az amerikai reak­ciós erők legdölyfösebb, legpök­hendibb, legveszedelmesebb ve­zetője. Sajnos Trudeau vele tart. Kijelentette világportyázó útján, hogy Kanada nem ítéli el az amerikai kormányt, s ezt azzal indokolja, hogy hasztalanul til­takozna Kanada, az amerikai kormányt útjáról letéríteni nem lehet. NEGYVENHÁROMEZER esz­tendős bánya maradványait ta­lálták meg Dél-Afrikában, amely valószínűleg a világ legrégibb bányája. A történelem előtti kor­ban a bányában valószínűleg vö­rös vasércet bányásztak. A népek milliói azonban hatal­masabbak Nixonnál és Trudeau­­nál. A békemozgalom nem kor­látozódik az ifjúságra, hiába hangoztatja azt a tőkések saj­tója, rádiója és televíziója. A békéért folyó küzdelem a népi tömegek életmódja lett — a dol­gozó népek egyedüli életmódja. Békéért harcolni magától érten­dő, természetes dolog lett. Csak a békéért folytatott harccal le­het piacokat biztosítani a kana­dai farmer búzája számára. Csak a béke körülményei között szűn­het meg a munkanélküliség, épülhet az ország, nyílhatnak új munkalehetőségek. — Háborúval semmit sem nyer a dolgozó nép. Békében érhet csak el életszín­vonala új magaslatokat. Ami ma még hiányzik a béké­ért küzdő emberek életéből, azt egyetlen szóval ki lehet fejezni: egyszeg. Egyesülése a békeharc­ban az ipari munkásoknak, far­mereknek, diákoknak, értelmisé­gieknek, békét akaró üzletembe­reknek. Ilyen egyesülés megbuk­tathatja Nixont, eltávolíthatja Trudeaut. Az Uj Szó az egyedüli kanadai magyar lap, amely hisz a nép hatalmában. Az Uj Szó az egye­düli magyar lap Kanadában, amelynek olvasói a békeharco­sokkal tartanak. Ne hagyjuk ezt a lapot sorsára, ne hagyjuk sza­vát elnémítani. Körlevelet küld­tünk olvasóink nyári segítségé­ért. E helyen is kérjük olvasóin­kat, ne hagyják az Új Szó kérő szavát megértő válasz nélkül.

Next