Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1970-05-23 / 42. szám

8 oldal ÚJ SZÓ 1970 május 23 Felszámolják az ipari aránytalanságokat A vidék iparosításával új centrumok keletkeznek az ország különböző részein A MAGYAR Szocialista Mun­káspárt IX. kongresszusán elfogadott országépítési határo­zatok végrehajtása nyomán a fejlődést mutató grafikonok iránytűjei felfelé ívelnek az itt­­ott néha felmerülő akadályok, nehézségek, visszahatások elle­nére is. A haladás menete előtt nem mindig zöld lámpa jelzi a szabad utat. A párt határozatai­nak végrehajtása érdekében sík­ra szálltak az összes társadalmi szervek, ezek között a Hazafias Népfront jár az élen, melynek az ország egész területén van szer­vezete, és ezek közösen együtt­működnek a szakszervezetekkel a közös célokért, nagyobb sike­rek elérése érdekében. A párt kongresszusán olyan társadalmai, politikai, kulturális kérdésekről volt szó, amelyek elsőrendű jelentőségűek a szocia­lizmust építő magyar nép részé­re. Az ország területén működő népfrontbizottságok — a többi tömegszervezetek mellett—nagy­ban hozzájárultak Magyarország fejlődésének előbbre viteléhez. A sikert nagyban előmozdí­totta az a tényező, hogy a nép­front bizottságok a helyzetet ésszerűen kihasználva alkalmaz­ták a munkásmozgalomban azt a régóta bevált és alkalmazott té­nyezőt, hogy “egységben az erő”, s ennek nyrmán kellő ered­mény született a Népfront bi­zottságok és a szakszervezetek együttműködésével, valamint a munkás-paraszt szövetség kiala­kulásával. Magyarországon a társadalmi, politikai változások tették szük­ségszerűvé szervezetek létreho­zását és alkalmazását, szükség volt a munkás-paraszt szövetség kialakítására, ez nagyban előse­gítette a mezőgazdaság szocia­lista átalakítását, a magyar nép­gazdaság megszilárdítását. * * * A NÉPFRONT mozgalom sem a magyar nemzeti egység politikájának egyik hor­dozója volt a múltban és ma is az. Fő működési területe egyidő­­ben a falu volt, de az utóbbi időkben átlépte a falu határát, kiterjedt a magyar gazdasági, politikai és társadalmi élet más területeire is, amit bizonyít az a tényező, hogy a Hazafias Nép­front bizottságok ma együtt­mű­ködnek a szakszervezetekkel és a dolgozó parasztság széles réte­geivel. Az ilyen irányú kezdeménye­zést eredmény követte. Úgy a városi, mint falusi lakóterületek egyaránt fontos területek, mind­re szükség van a szocializmus építésében. A munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó paraszt­ság összefogása nagyban hozzá­­járult a gazdasági téren elért sikerekhez, az államhatalmi tes­tületekben, a szakszervezetekben és a szocialista ipari és üzemi szervezetekben fejtenek ki társa­dalmi tevékenységet, s ezen ke­resztül hat vezető erőként az ál­lami és társadalmi életben. A munkás-paraszti szövetség kialakulása nem csupán a politi­kai megértés nyomán jött létre, hanem gazdasági fejlődés tette szükségszerűvé ,amellett, hogy a földművelés ma már magas, ipari szinten történik a gépesí­tés kialakulása nyomán, egyes termelőszövetkezetek saját ere­jükből üzemet létesítettek s ter­mékeiket saját maguk dolgozzák fel. Egyre több kannázott élelmi­szer jelenik meg az üzletekben, amit termelőszövetkezetek dol­goztak fel. Ezzel is közelebb ju­tott egymáshoz a munkásság és parasztság, érdekeik azonosak. A vidék iparosítása már az 1950-es évek elején indult el hódító útjára, s ennek nyomán új ipari centrumok keletkeztek a­z ország különböző részein. A régebbi ipari telepek arculata is megváltozott vidéken, nagyban kifejlesztették, modernizálták. A vidék iparosítása a magyar­­országi fejlődés mostani szaka­szában parancsolóbban követel szabad, zöld lámpa jelzésű utat magának, mint korábban. A ma­gyarországi ipar jelentős része ma még a főváros területén van. Kimutatás szerint 1968-ban a magyar állami ipar dolgozóinak 48 százalékát a budapesti iparok foglalkoztatták. Ennek az aránytalanságnak a megoldására két mód van: új üzemek létesítése vidéken, a fő­városi iparok egy részének kite­lepítése vidékre. Ez a folyamat két éven át, 1968-ban és 1969- ben bontakozott ki nagy mérték­ben. Az adatok azt igazolják, hogy a vidék ipari termelése most már gyorsabb ütemben nö­vekedik, mint a fővárosé. * * * A KEZDETI időkben kissé szorult helyzetbe kerültek a vidéki iparok szakmunkáshiány miatt. Azonban minden jelentős ütemben bevezették a szakmun­kásképző tanfolyamokat s ezzel a szakképzést kifejlesztették annyira, hogy a kezdeti nehéz­ségeket nagyrészben leküzdötték az utóbbi néhány év folyamán és ma már zökkenőbebmentesen fo­lyik a termelés. Akadályok, nehézségek és visz­­szahatások leküzdése Magyaror­szágon ma még nehéz feladat. A régi rendszerben kialakult arány­talanságokat nem könnyű gyor­san megoldani. Az aránytalansá­gok felszámolásáért tett kísérle­tek eredményét igazolja az is, hogy míg a második világháború előtt a gyáripar munkáslétszá­mának közel két­harmada a bu­dapesti üzemekben dolgozott, ez a létszám ma 50 százalék alatt van. Torz földrajzi megoszlás volt az is, hogy a nagy kiterjedésű Nagy-Alföldön csak kisebb köny­­nyűipari üzemek léteztek és ezek az ország gyáripari munkássá­gának mindössze 1 (egy) száza­lékát foglalkoztatták. Az ilyen aránytalan ipari megoszlás a vi­dék társadalmi, gazdasági és po­litikai elmaradottságához veze­tett. M­A A MAGYAR mezőgazdá­nak nagy erőfeszítéseket kell tennie ennek a torzképnek megváltoztatására. A tervgaz­dálkodás az ipari termelés föld­rajzi elhelyezésének megváltoz­tatását, a vidék nagyarányú ipa­rosítását tűzte ki feladatul. A nehézségek leküzdését hátráltat­ja az a tényező is, hogy Magyar­­ország nyersanyagban viszony­lag szegény. A szükségletek je­lentős részét a KGST keretén szerzik be. A vidék iparosításának kifej­lesztése, sok üzem létrehozása ellenére sem tudta teljesen meg­szüntetni az eltelt rövid idő alatt a régi rendszertől örökölt aránytalanságokat. Ám ma már olyan tudományos kutatások folynak, amelynek célja az or­szág gazdasági körzetekre való osztása. Az intézkedés úgy szól, hogy Budapest területén új üze­met létesíteni nem szabad. Egyes fővárosi üzemeket pedig gyor­san vagy fokozatosan meg kell szüntetni, részben vidékre he­lyezni. A megszűnő fővárosi üze­mek termelését vidéken kell foly­tatni. A terv szerint az egyes kite­lepített iparokat közelebb kell vinni a vidéki nyersanyag forrá­sokhoz. A mezőgazdasági terüle­teken, főleg az állami gazdasá­gok és termelőszövetkezetek gé­pesítésével felszabaduló munka­erőt a helyi adottságoknak leg­jobban megfelelő ipari üzemek létesítésével kell munkába állí­tani. Az utóbbi évek fejleményei nyomán ma megállapítható, hogy a nehézségek ellenére is előrehaladás volt Magyarorszá­gon. Ez egyben azt is jelzi, hogy a problémák megoldhatók, az aránytalanságokat idővel fel lehet számolni. A kapitalizmus­tól örökölt egyenlőtlenségek csak fokozatosan szüntethetők meg. A tervgazdálkodás eredményét jelzi az a megállapítás, hogy Magyarországon a felszabadulás után rendbe hozták a háború okozta károkat, és azután rend­kívüli rövid idő alatt agrár­ipari országból ipari-agrár or­szág lett. Most az ország felszabadulá­sának negyedszázados évében minden reményünk megvan ah­hoz, hogy az ipari aránytalansá­gokat fel fogják számolni, erre minden lehetőség meg­van. Sok akadályt leküzdött már, s a sza­bad utat jelző lámpa rövidesen zöldet mutat. Márkos István, Budapest llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll NÉHÁNY szemlélte­tő a vidék rohamos iparosodásáról A SZABOLCS megyei Tiszavasvári Alkaloid gyár építkezésének látképe KALOCSÁN, a paprika és a híres népmaszket hazájában ma már a legmodernebb berendezésekkel épült Vibrátor Művek is otthonosan érzi magát. A MÚLT ÉVBEN folytatott Győri Hűtőház tésztaüzeme is megkezdte a termelést. Évente mintegy 16 millió darab szilvásgombócot gyártanak. Jobboldali kép a Lábatlani Vékony papír Gyár derítőme­dencéjének építését mutatja, ahol 24 óra alatt 20 ezer köbméter vizet használnak fel. AUTÓIPARI TÁRGYALÁSOK (Folytatás a 2. oldalról) Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy ez év áprilisában, a múlt év áprilisához képest, 14 százalék­kal kevesebb új autó kelt el. Ez év tavasza 1962 óta a legrosszabb az autóipar számára. Az autó­ügynökségek kiállítási termei, garázsai és a kiárusító telkek holdjainak százai vannak telve zsúfolásig eladatlan autókkal, de a gyárak nem csökkentik árai­kat, sőt jelzik, hogy 1971-es mo­­delek árát emelni fogják. Termelésgyorsítás A munkagyorsítás miatt min­den autóipari munkahelyen tilta­kozást jelentenek be a dolgozók a szakszervezeti panaszbizottsá­goknak. A panaszok előterjeszté­sének rendszere alapján minden panasz négy lépcsőfokon át ke­rül a gyárigazgatóság elé. Ennél­fogva egyetlen panasz sem nyer­het a munkahelyen azonnali fi­gyelmet, még kevésbé orvoslást. Ezért halmozódtak fel a GM- gyárakban a panaszok ezrével. Az 1970-es modellek gyártása május végén fog megszűnni. Ben­­fentesektől kiszivárgott hír sze­rint több százezer 1970-re terve­zett új autó előállítását le fogják fújni, s a termelést majd csak az 1971-es modellekre kapott rendelésekkel fogják újraindí­tani. Sok szó hangzott el a szak­szervezet legutóbbi kongresszu­sán arról, hogy az autóipar ki fogja zárni munkásait, s a kizá­rást elsőnek a GM fogja megkez­deni. Ez történt 1958-ban, ami­kor a GM megtagadta a szak­­szervezet tagjai tagsági díjának levonását a bérelszámolásnál. Ennek a megismétlésére számí­tott a Szakszervezet, amikor jo­got nyert arra, hogy a júniusi, júliusi és auguszti tagsági illeté­keket előre beszedje. A három legnagyobb autóipar között a GM a leggazdagabb, évi $1,700,000,000 tiszta haszon­nal. Ebből az óriási jövedelem­ből minden nehézség nélkül kielé­gíthetné a GM a szakszervezet követeléseit, melyek között sze­repel a havi nyugdíj 1500-ra emelése 30 évi szolgálat után.

Next