Állami Főreáliskola, Kassa, 1888
I. A tej. Irta: VADÁSZ J. tanár. Életünk első időszakában rendszerint az édes anyatejben kapjuk meg azon táplálékot, melyben meg van mindaz, ami az emberi test megerősítésére és gyarapodására okvetlenül szükséges. Nem is vonja kétségbe senki, hogy az a legtermészetesebb tápszer, melyet a természet azért állított rendelkezésünkre, hogy életünk első szakában, minden más táplálékot kizárva, ez tartsa fel bennünk az életet. Rendes körülmények között úgy nyújtja azt az anya gyermekének, hogy abból nem kell elvonni semmit, nem kell ahhoz semmit hozzátenni, nehogy kontár módra elrontsuk a természet e felséges adományát. Nem is célom nekem a következőkben ezen legtermészetesebb táplálékkal foglalkozni, mert annak a chemiája inkább csak az orvost, meg vegyészt érdekli. De tudjuk, hogy nem minden csecsemő részesül az anyatejjel való táplálás megfizethetetlen áldásában, hanem kénytelen már élete első órájában a surrogatumok legelsejével megismerkedni Az anyatej után a tehéntej a legelső, mely amazt pótolni hivatva van és mely azt bizonyos elővigyázat mellett pótolhatja is. De a tehéntej nemcsak mint a csecsemők táplálására nagyfontosságú anyag, érdemli meg, hogy azzal foglalkozzunk, hanem mint általános, ma már nem nélkülözhető tápanyag, a levegő és vízzel együtt a legelső sorban áll. Hogy mióta használja az emberiség a tehéntejet tápláléknak, arra pontosan bajos volna megfelelni. Ha volt paradicsomi élet, úgy bizonyára annak megszűntével, kénytelen volt az ember a mostani háziállatokat megszelídíteni, hogy azokat erezi.