Kassai Munkás, 1907. március-június (1. évfolyam, 1-17. szám)

1907-03-16 / 1. szám

2. oldal. KASSAI MUNKÁS Gyorsan, szünet nélkül világosítsátok fel a szervezetleneket, mert a kormány és társadalom tatárjárásra készül ellenünk. Meg akarnak semmi­síteni bennünket. Korbácscsal és égi malaszttal akarnak etetni, jég és kenyér helyett. A mun­káltatók és ennek zsoldjában álló kormány a munkásság gúzsbakötését tervezik. A szolgai és nyomorúságos állapot fenntartását biztosítani kíván­ják. A hatosos napszám korszakát visszasírják. De hiába. Az öreg anyókából sohase lesz ifjú­­asszony. És a régi „ideális“ állapotok nem ismét­lődhetnek. Nem annál is inkább, mert ország­szerte kiadatott a jelszó: szaporítani, nagggyá, hatalmassá tenni szak- és pártszervezetet a szer­vezett munkás kötelessége, hogy a munkásság nehéz küzdelemmel szerzett jogait senki fia meg ne sértse és a megszerzendő jogok kiküzdésére elég erős legyen. Rajta hát! Percre se szüneteljen agitációnk! Sok a tennivaló : a dologra munkások! SZEMLE. Koalíciós gazság! Magyar vezényszót, önálló vámterületet, magyar ban­kot, harsogták a nagy „vezérek.“ Ezzel lármázták tele az egész országot. Addig lármáztak, míg magukhoz kaparin­tották a hatalmat, a piros bársony széket. Hirdettük, állítottuk, hogy hangos jelszavakkal té­vesztik meg a polgárságot, hogy az agrár­ feudális re­akció, az ország nyakára ülhessen. Állításaink nap-nap után beigazolást nyernek, s nyil­vánvaló az egész ország előtt, hogy becstelen politikát űznek. A legreakciósabb kormányok nem merték az egye­sülési szabadságot úgy lábbal tiporni, amint azt a nagy „hazafiyak“ kormánya teszi. Nem vártunk tőlük mást. Tudjuk, hogy rideg osz­tályparlament és osztályérdekeiknek megfelelő politikát csinálnak. A munkás, a gazdaságilag gyengébb fél, a kizsák­mányoló tőkével szemben, csak szervezete védheti meg. Most rávetik magukat a munkásság egyesülési sza­badságának letiprására, csendőrpribékekkel dúlják szét egy­leteiket. Most, amikor Andrássy gróf azt mondja : „A bérküzdelemben, a gazdasági versenyben egyik leghatalmasabb fegyver a szövetkezés: ezt a fegyvert a munkástól megvonni nem áll jogában senkinek. Nem engedhetem meg, hogy azért, mert a szer­vezet esetleg kényelmetlen a földbirtokosoknak, a ható­ság alkalmat és címet keressen arra, hogy feloszlassa.“ Így beszél a fekete gróf a parlamentben, azonban már másnap felfüggesztette Budapesten a kőmivesek, kávéfőzők, vasbutormunkások egyleteit, vidéken a föld­­mivelők negyven csoporját oszlatta fel. Tehát a „gazdasági versenyben egyedüli fegyver a szervezkedés.“ És mégis, a­mikor a munkásság a vérét szipolyozó tőkével szemben védekezik, kicsavarják kezéből az „egyetlen“ fegyvert, de ugyanakkor a munkáltatók egye­sületeiben vígan folyik a kizárás, fekete liszta, „a dol­gozni akarók“ terrorizmusa. Jól van gróf úr! Egyoldalú pártoskodását megért­jük ... de annak megtorlási módja és ideje is van, amit mi magunk fogunk megállapítani. Azt azonban már most is kijelenthetjük, az uszítók munkája, a reakciós handa-bandázás nem fog sikerülni. Alszik az iparhatóság! Az iparhatósági megbízottakat „megválasztják“ azért, hogy az elsőfokú iparhatóságot „támogassák“ munká­jában. Az 1884. XVII. t.-c. 167—169-ik szakaszai alapján kötelesek az iparhatósági megbizottak gyári, műhelyi szem­léket tartani s annak eredményéről jegyzőkönyv kíséreté­ben az elsőfokú iparhatóságnak jelentést tenni. Tartoznak ügyelni arra, hogy az iparos betartja-e az­ „ipartörvény“ rendelkezéseit. „Nem alkalmaztatik-e a ta­­nonc oly munkára, amely testi erejét túlhaladja? Egész­séges és lakható-e a segédeknek és tanoncoknak adott lakás?“ stb. Feltételezzük, hogy a főkapitány, mint iparhatóság, ezen vizsgálatok megejtéséről szóló jegyzőkönyvet átol­vassa és az abban foglaltakat tudomásul is veszi. A kér­dés már most az, hogy látott-e a főkapitány valaha ilyen jegyzőkönyvet? Vagy ha nem, úgy kérdezzük miért nem ? Nem kötelessége a főkapitánynak, mint iparhatóságnak — ha már ő elmulasztja — legalább szigorúan ellen­őrizni a megbízottak működéseit ? Mi még olyan eleven iparhatósági megbízottat egy alkalommal sem láttunk, aki ez irányban vállalt kötelességének eleget tett volna. Meg is tudjuk érteni, hogy a sógor, komának könnyen oda vághatják, hogy söpörj koma a magad portáján először. Vétkes könnyelműség és bűn az, amit egyes műhelyek­ben látunk, serdületlen fiatal leányok kora reggeltől késő estig kénytelenek bűzös, dohos levegőjű műhelyekben A papszamarak röpiratáról A papszamarak egy hozzájuk illő hangon írott és rájuk valló eszmeszegény­ségben sínylődő szennyiratot adtak ki a nemzetközi szo­­cziáldemokrata munkásmozgalom ellen. Ocsmány férc­munka ez a szenyirat és nem is érdemli meg, hogy szót vesztegessünk reá. De mi, szocziáldemokraták megtesszük észrevételeinket minden szembeötlő jelenségre, legyen az virágzás, vagy akárha rothadás. Ez a penészgomba is magára vonja figyelmünket. Szagával is, torz alakjával is. A szaga is, az alakja is azt mutatja, hogy papi kéz dagasztotta és papi konyhán kotyvasztották ilyen sületlenné. Kell-e tehát ennél többet konstatálnunk? Ugy­e hogy nem ! Papi konyháról évezredek óta nem került a nép közé egészséges főzet. Azonkívül, amivel a saját potrohukat hizlalják, csak moslék az, ami onnan jön ki. Akinek kedve tartja — eszik belőle. Az is táplálék. Lám, a disznó meg is hízik tőle. Jó étvágyat hozzá atyámfiai az Urban! 1. szám.

Next