Kassai Munkás, 1907. július-december (1. évfolyam, 18-43. szám)
1907-07-06 / 18. szám
2. oldal. KASSAI MUNKÁS '18. szám. van, addig a másik oldalon a védekezés is a minimumra redukáltatott. A háziurak szabadságán nem is csodálkozunk. Ki korlátozná őket? A cenzusos képviselőtestület? Hiszen ott csupa háziúr, ügyvéd és a háziuraknak lekötött vállalkozók ülnek ! Nem képviselhetik hát az egész lakosság érdekét, anélkül, hogy a maguk rovására ne cselekednének. Ezt pedig nem kívánhatjuk És hiába is kívánnék ! Olyan bolondot nem láttunk, aki a saját érdeke ellen cselekedett volna. A háziurak és ezeknek lekötött érdektársaság soha sem fogja a rablásnak ezt a fajtáját korlátozni. Sőt! De ha egy napszámos 20 fillér javítást követel, akkor, mintha kígyó harapná, felszisszen és szalad egyenesen a lakóhoz 5 forinttal emelni a házbért! Ezt az uzsorát a mai jogképviselet mellett megszüntetni nem lehet. Csak az általános titkos választói jog alapján összeülő parlament és képviselőtestület bír azzal a képességgel, hogy a népet, a lakókat megvédelmezze. A háziurak társasága csak a vagyonosok érdekét védi. A nép, a lakók érdekét csak maga a nép védelmezheti meg. Ennélfogva követeli az általános, titkos, egyenlő, közvetlen és községenkénti választói jogot, hogy a modern rablással és fosztogatással szemben védhesse magát! Hit és egyház. 1. A frazeológia nagymesterei, ha minden, az egyházat szükségesnek tartó érvekből kifogytak, a hitet, mint feltétlenül szükségest hirdetik, még akkor is, ha annak egyes dogmáit darabokra szakgatták. A modern ember abban különbözik a többitől, hogy a szó fogalmával nem téveszti össze a lényeget. Az egyház nyelvén a „Hit“ a múltat jelenti. A mi nyelvünkön a jelent. Minden intézmény, ami az emberiségre káros, létjogosultságát a múlttal bizonyítja. Övék a holtak birodalma. Ha bebizonyítod az egyház káros voltát a jelenre, odaállítják a múltat. A múltat, amelyet ma meg lehet hamisítani és a rész, a gyalázatos oldalát le lehet tagadni. Misztérikus csodák, melyeket ma nem lehet látni. Mesék, melyeknek igazságáról senki meg nem győződhet. Régi humanizmus, melyet ma nem találhatunk. Gazdag emberek jószívűsége. A hazugság és csalárdság büntetése. Az igazság jutalmazása. Mind-mind olyan állítások, melyeknek csak az ellenkezőjéről lehet meggyőződni. De az egyház azt mondja, hogy hinned kell, még akkor is, ha nem tudod magadnak bebizonyítani. Elég egy embernek csuhát hordani és csalhatatlanná lesz. Szavait hinni kell, mert azt parancsolja a hit. Mesél egy valami az egyházi „hit“. Bennünket az egyházi hit azért érdekel, mert ez mindennek az akadálya, gátja. Mint láthatatlan béklyó ott terpeszkedik az ember körül s úgy megkötözi, hogy mozdulni sem bir. Fel kell tehát világosítanunk embertársainkat az igazi hitről, amely bebizonyítható, meggyőződésen alapszik. Amennyire lapunk szűk tere megengedi, be fogjuk bizonyítani, hogy az egyház, mint társadalmi intézmény, káros nemcsak a jelenben, de már a múltban is az volt. És ezzel a múlttal nem lehet dicsekedni, ez nem lehet jogcím a létre. Az emberiség történelmében vértengerrel van beírva az egyház múltja. Vér, gonoszság, égő máglyák vonulnak fel lelki szemeink előtt, bizonyítékául az egyházi hit rettenetes rombolásának. Ki kell hát pusztítani a gonoszságban való hitet, helyébe oda kell állítani az igazságban való hitet. Semmit nem kell hinnünk, amit nem lehet bizonyítani. Senkinek nem kell hinni, csak önmagunknak. Énünkben meg fogjuk találni az igazi hitet. A hitet, melynek nincsenek papjai. A hitet, melylyel nemcsak önmagunkat, de mást is boldogíthatunk. A hitet az emberiségben és annak boldogságában. Az lesz az igazi hit, mely már e világon hozza meg a boldogságot. Az egyháznak hatalmat ad az emberiség butasága. Hiába volnának a hazugságnak hirdetői, ha a hirdetőknek nem volnának követői. A bigottság nem jelent még gonoszságot vagy rosszakaratot, de butaságot. Ha ez megszűnik, akkor vége az egyházi hitnek és egyúttal annak hirdetőitől megszabadulunk. Azért szeretjük mi a tudást, mert ez megszünteti a butaságot. Akármilyen formájában tanítják az igazságot, értékét soha el nem veszti. A butaságot követeli az egyház és hirdetőinek anyagi érdeke. Az emberiség boldogsága viszont követeli az igazságot, mely a tudáson alapszik. Hazugság, gonoszság, bűn csak az igaz hittel fog megszűnni. Be kell tehát illeszteni az embert a nagy természetbe, hogy emberré válhasson. És azok a máglyák, amelyeket az egyház gyújtott és más formában ma is gyújt az igazság hirdetőinek — meg fogják világosítani az agyakat. Ezek a megvilágított agyak pedig uj hitet adnak az emberiség eszméinek. Uj hitet, mely nem a múltat imádja, hanem előkészíti a jövőt: az emberiség boldogságát! Kassai Munkás a parlamentben. Múlt számunkban hírt adtunk arról, hogy a kassai „én ügyészeim“ résen állnak a hazamentés körül. A parlament „becsületén“ (?) hiba esett, hát egy kis reperációra felhatalmazást kért a képviselőháztól. Az igazságügyi bizottság Száz Zsombor előadása után az eljárás megindítására fölhatalmazta a kassai ügyészséget. Köszönjük, várjuk a port. A derestörvény hatása. A cselédek ellen alkotott törvény még bátrabbá teszi a földesurakat. Az urak olajat öntöttek a tűzre. És bizony ezentúl rosszabbodik a cseléd sorsa, nemhogy javulna. A cseléd és gazda között fönnálló „jó viszonyt“ ismerjük. Meg volt és van róla a magunk véleménye. A jó viszony fentartására kivezényelt szolgabiró hadról is meg van a magunk különvéleménye. Mindig bizalmatlanok voltunk irántuk. Mint a letört uriszék maradványának