Kassai Munkás, 1907. július-december (1. évfolyam, 18-43. szám)

1907-07-06 / 18. szám

2. oldal. KASSAI MUNKÁS '18. szám. van, addig a másik oldalon a védekezés is a minimumra redukáltatott. A háziurak szabadságán nem is csodálko­zunk. Ki korlátozná őket? A cenzusos képviselő­­testület? Hiszen ott csupa háziúr, ügyvéd és a háziuraknak lekötött vállalkozók ülnek ! Nem kép­viselhetik hát az egész lakosság érdekét, a­nél­kül, hogy a maguk rovására ne cselekednének. Ezt pedig nem kívánhatjuk És hiába is kíván­nék ! Olyan bolondot nem láttunk, aki a saját érdeke ellen cselekedett volna. A háziurak és ezeknek lekötött érdektársaság soha sem fogja a rablásnak ezt a fajtáját korlátozni. Sőt! De ha egy napszámos 20 fillér javítást követel, akkor, mintha kígyó harapná, felszisszen és szalad egye­nesen a lakóhoz 5 forinttal emelni a házbért! Ezt az uzsorát a mai jogképviselet mellett megszüntetni nem lehet. Csak az általános titkos választói jog alapján összeülő parlament és kép­viselőtestület bír azzal a képességgel, hogy a népet, a lakókat megvédelmezze. A háziurak tár­sasága csak a vagyonosok érdekét védi. A nép, a lakók érdekét csak maga a nép védelmezheti meg. Ennélfogva követeli az általános, titkos, egyenlő, közvetlen és községenkénti választói jogot, hogy a modern rablással és fosztogatással szemben védhesse magát! Hit és egyház. 1. A frazeológia nagymesterei, ha minden, az egyházat szükségesnek tartó érvekből kifogytak, a hitet, mint feltét­lenül szükségest hirdetik, még akkor is, ha annak egyes dogmáit darabokra szakgatták. A modern ember abban különbözik a többitől, hogy a szó fogalmával nem téveszti össze a lényeget. Az egyház nyelvén a „Hit“ a múltat jelenti. A mi nyelvünkön a jelent. Minden intézmény, ami az emberiségre káros, létjogosultságát a múlttal bizonyítja. Övék a holtak birodalma. Ha bebizonyítod az egyház ká­ros voltát a jelenre, odaállítják a múltat. A múltat, ame­lyet ma meg lehet hamisítani és a rész, a gyalázatos ol­dalát le lehet tagadni. Misztérikus csodák, melyeket ma nem lehet látni. Mesék, melyeknek igazságáról senki meg nem győződhet. Régi humanizmus, melyet ma nem talál­hatunk. Gazdag emberek jószívűsége. A hazugság és csa­lárdság büntetése. Az igazság jutalmazása. Mind-mind olyan állítások, melyeknek csak az ellenkezőjéről lehet meggyőződni. De az egyház azt mondja, hogy hinned kell, még akkor is, ha nem tudod magadnak bebizonyí­tani. Elég egy embernek csuhát hordani és csalhatatlanná lesz. Szavait hinni kell, mert azt parancsolja a hit. Mesél egy valami az egyházi „hit“. Bennünket az egyházi hit azért érdekel, mert ez mindennek az akadálya, gátja. Mint láthatatlan béklyó ott terpeszkedik az ember körül s úgy megkötözi, hogy mozdulni sem bir. Fel kell tehát világosítanunk ember­társainkat az igazi hitről, amely bebizonyítható, meggyő­ződésen alapszik. Amennyire lapunk szűk tere megengedi, be fogjuk bizonyítani, hogy az egyház, mint társadalmi intézmény, káros nemcsak a jelenben, de már a múltban is az volt. És ezzel a múlttal nem lehet dicsekedni, ez nem lehet jogcím a létre. Az emberiség történelmében vértengerrel van beírva az egyház múltja. Vér, gonoszság, égő máglyák vonulnak fel lelki szemeink előtt, bizonyíté­kául az egyházi hit rettenetes rombolásának. Ki kell hát pusztítani a gonoszságban való hitet, helyébe oda kell állítani az igazságban való hitet. Semmit nem kell hin­nünk, amit nem lehet bizonyítani. Senkinek nem kell hinni, csak önmagunknak. Énünkben meg fogjuk találni az igazi hitet. A hitet, melynek nincsenek papjai. A hitet, melylyel nemcsak önmagunkat, de mást is boldogíthatunk. A hitet az emberiségben és annak boldogságában. Az lesz az igazi hit, mely már e világon hozza meg a bol­dogságot. Az egyháznak hatalmat ad az emberiség butasága. Hiába volnának a hazugságnak hirdetői, ha a hirdetőknek nem volnának követői. A bigottság nem jelent még go­noszságot vagy rosszakaratot, de butaságot. Ha ez meg­szűnik, akkor vége az egyházi hitnek és egyúttal annak hirdetőitől megszabadulunk. Azért szeretjük mi a tudást, mert ez megszünteti a butaságot. Akármilyen formájában tanítják az igazságot, értékét soha el nem veszti. A bu­taságot követeli az egyház és­ hirdetőinek anyagi érdeke. Az emberiség boldogsága viszont követeli az igazságot, mely a tudáson alapszik. Hazugság, gonoszság, bűn csak az igaz hittel fog megszűnni. Be kell tehát illeszteni az embert a nagy természetbe, hogy emberré válhasson. És azok a máglyák, amelyeket az egyház gyújtott és más formában ma is gyújt az igazság hirdetőinek — meg fogják világosítani az agyakat. Ezek a megvilágított agyak pedig uj hitet adnak az emberiség eszméinek. Uj hitet, mely nem a múltat imádja, hanem előkészíti a jövőt: az emberiség boldogságát! Kassai Munkás a parlamentben. Múlt számunk­ban hírt adtunk arról, hogy a kassai „én ügyészeim“ résen állnak a hazamentés körül. A parlament „becsüle­tén“ (?) hiba esett, hát egy kis reperációra felhatalmazást kért a képviselőháztól. Az igazságügyi bizottság Száz Zsombor előadása után az eljárás megindítására fölhatal­mazta a kassai ügyészséget. Köszönjük, várjuk a port. A derestörvény hatása. A cselédek ellen alkotott törvény még bátrabbá teszi a földesurakat. Az urak olajat öntöttek a tűzre. És bizony ezentúl rosszabbodik a cseléd sorsa, nemhogy javulna. A cseléd és gazda között fönnálló „jó viszonyt“ ismerjük. Meg volt és van róla a magunk véleménye. A jó viszony fentartására kivezényelt szolgabiró hadról is meg van a magunk különvéleménye. Mindig bizalmatla­nok voltunk irántuk. Mint a letört uriszék maradványának

Next