Kassai Munkás, 1908. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-04 / 1. szám

2. oldal KASSAI MUNKÁS 1. szám Ez a közlemény szóról-szóra aljas hazug­ság, amit csak olyan bitang mer írni, aki gya­núsításból és rágalmazásból akar megélni! Mert nem igaz, hogy titkos gyűlések tar­tottak az elmúlt vasárnap. Nyilvánosak voltak. Az egyiken Juhász Mór, a másikon Radó Nán­dor rendőrtisztviselők és egy csomó rendőr volt jelen és nem igaz, hogy akár egy szóval is em­lítés tettek volna az eltűnt összegről. Nem igaz, hogy 900 korona a hiány, mert — harmadszor írjuk — mindössze 200 korona, amely teljes egészében megtérült. A pénzt De­meter András hétfőn déli 2 órakor a bíróság előtt megf­izette. Nem igaz, hogy a pártvezetőség tagjai 4000 korona díjazást élveznek. Ellenben igaz, hogy egyetlen fillért sem kapnak. Egyedül a párttitkár és a lapkihordó, kik pártalkalmazottak, részesül­nek díjazásban és pedig előbbi 160, utóbbi 100 koronában havonként. Amit meg­érdemelnek, mert a párttitkár egyedül több munkát, hasznos munkát végez, mint Magyarország össszes püs­pökei együttvéve! Tanít, felvilágosít, szervezi a munkásságot osztályharc alapján, hogy magasabb bére, rövidebb munkaideje legyen. Ez haszon a munkásságra. De mutassatok egyetlen csuhást, vagy ennek örömlegényét, aki nem arra töreke­dett, hogy a munkás bére minél alacsonyabb legyen ! A pártadóról röviden annyit: Minden mun­kás fizet hetenként 4 fillért és fogja fizetni to­vábbra, még akkor is fogja fizetni szívesen, ha a lapos guta belétek­et. De térjünk a csokor másik díszvirágjára. A kutyaszövetség machinációját lelepleztük. Ki­áltványt bocsájtottunk ki, amelyben elmondtuk mindazokat a galádságokat, amit a mesterek bo­szorkánykonyhájában főznek. Célunkat elértük. A kutyaszövetség leszállód a magas lóról egy­részt, a kisiparosok nem ugrottak a csapdába másrészt. Mire a F. U. többek között így ír: A megindult bérmozgalom elfajulása esetén az or­szágos szövetségben kétezerötszáz mindenféle építő szak­mabeli munkára kész építőmunkás áll előjegyzésben, kik­nek tekintélyes része a most Amerikából visszavándor­­lottak soraiból került ki, szükség esetén azonban a szö­vetség tagjai az általános munkazárlattól sem riadnak vissza. Kétezerötszáz munkásról cseveg az állat, mikor mindenki tudja, hogy mindössze 25-en vannak és annak is fele sánta, másik fele pedig hülye. Éppen megfigyeltük, mikor újév napján lejöttek a püspöktől. Gratulálni voltak. Vannak emberek, akik sokat, nagyon sokat tudnak és szoktak összehazudni. Azonban ügyel­nek a látszatra. Valószínűséggel adják elő hazug­ságaikat. A Felvidéki Újság mit sem törődik a valószínűséggel. Bamba olvasója úgyis bevesz mindent — gondolja magában — és azért bá­torkodik arról írni, hogy a 2500 pecsovics ame­rikai visszavándorlóból kerül ki. Pedig mindenki tudja, hogy az amerikai munkás hozzászokott a 10 korona napibérhez és bizony a F. U. szer­kesztőjének szépséges pofájáért Magyarországon sem fog arról lemondani. Tehát gyanúsítanak és hazudnak odaát lelki­furdalás nélkül. Nem is keresünk lelkiismeretet. Mert az csak tisztességes embereknél található. Lueger sikereivel meg lehet elégedve. A bandita­­szerű támadások kitűnő talajra találtak. A Fel­vidéki Újság 1-est kaphat, oly kitűnően alkal­mazza Lueger jelmondatát. Tudja, hogy ki lopott, de azért nem átallja a dolog tényétől teljesen távol álló testületnek és személyeknek a nyakába varrni. A szakszervezkedésről ír, amelylyel azon­ban vagy tudatlanságot, vagy gazemberséget árult el. Ahogy vesszük. Aki elhiszi a Felvidéki Újságnak a jóhiszeműséget, az tudatlan hülyének, aki tudatosságot lát minden sorában, az aljas gazembernek tartja a rágalmakat csokorba kötő „újságírót.“ Azonban ne higyjék az urak odaát, hogy meg­elégszünk, ha a klerikális himnemű rimák ha­zugságait és gyanúsításait megállapítjuk. Még írni fogunk lopásokról. És a csalásokról. Egy­előre nem tartunk még ott. Nekünk nem árt, ha olyan legények hadakoznak ellenünk, akik nemsokára egy holdvilágos éjszakán görbe bottal a kezükben menekülni fognak. A becsapottak és meglopottak elől fognak menekülni. Egyelőre csak maradjanak itt. Hadd kompromitálják az aula tö­rekvéseit. Írjanak hazugságokat, gyanúsításokat. Nekünk használnak vele. Mert mindenki azt fogja mondani: ez a társaság vagy hülye, vagy gaz­ember ! És ezzel igazat fognak mondani. Hát tisztelt Felvidéki Újság, csak továbbra is : „Nur fest verleugnen, es bleibt schon etwas hängen!“ A választójog jegyében. Végre tudunk valamit. Magyarország legnagyobb politikai kóklere nyilatkozott újév napján a választójogról, melyből meg­tudjuk, hogy ez év elején a törvényjavaslat a Ház asztalára kerül. A koalíció politikusainak nem szoktunk hinni, mert eddigi ténykedésük nem szolgáltat­tak alapot rá, ellenkezőleg arra adtak tápot, hogy ne higyjünk nektek, azonban most az egyszer tegyünk kivé­telt. Higyjük el, hogy Wekerle úr Kossuthtal egyetemben ezúttal tényleg igazat mondtak. A választójogról szóló törvényjavaslatot Andrássy legközelebb benyújtja. Ám ez édes kevés. Mert Magyarország jogtalan népének nem az volt a követelése, hogy a törvényjavaslat elkészüljön, ha­nem hogy olyan legyen, mely a mai kiváltságos uralom megszüntetésére módot nyújt, mely magába foglalja a jogtalanok összeségét. Szívós és kitartó küzdelmünk azért folyt, hogy le­romboljuk a régi kiváltságokat, felégessük azt a hidat, amely előnyöket biztosított a jogokkal felruházottak szá-

Next