Kassai Munkás, 1908. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1908-01-04 / 1. szám
2. oldal KASSAI MUNKÁS 1. szám Ez a közlemény szóról-szóra aljas hazugság, amit csak olyan bitang mer írni, aki gyanúsításból és rágalmazásból akar megélni! Mert nem igaz, hogy titkos gyűlések tartottak az elmúlt vasárnap. Nyilvánosak voltak. Az egyiken Juhász Mór, a másikon Radó Nándor rendőrtisztviselők és egy csomó rendőr volt jelen és nem igaz, hogy akár egy szóval is említés tettek volna az eltűnt összegről. Nem igaz, hogy 900 korona a hiány, mert — harmadszor írjuk — mindössze 200 korona, amely teljes egészében megtérült. A pénzt Demeter András hétfőn déli 2 órakor a bíróság előtt megfizette. Nem igaz, hogy a pártvezetőség tagjai 4000 korona díjazást élveznek. Ellenben igaz, hogy egyetlen fillért sem kapnak. Egyedül a párttitkár és a lapkihordó, kik pártalkalmazottak, részesülnek díjazásban és pedig előbbi 160, utóbbi 100 koronában havonként. Amit megérdemelnek, mert a párttitkár egyedül több munkát, hasznos munkát végez, mint Magyarország össszes püspökei együttvéve! Tanít, felvilágosít, szervezi a munkásságot osztályharc alapján, hogy magasabb bére, rövidebb munkaideje legyen. Ez haszon a munkásságra. De mutassatok egyetlen csuhást, vagy ennek örömlegényét, aki nem arra törekedett, hogy a munkás bére minél alacsonyabb legyen ! A pártadóról röviden annyit: Minden munkás fizet hetenként 4 fillért és fogja fizetni továbbra, még akkor is fogja fizetni szívesen, ha a lapos guta beléteket. De térjünk a csokor másik díszvirágjára. A kutyaszövetség machinációját lelepleztük. Kiáltványt bocsájtottunk ki, amelyben elmondtuk mindazokat a galádságokat, amit a mesterek boszorkánykonyhájában főznek. Célunkat elértük. A kutyaszövetség leszállód a magas lóról egyrészt, a kisiparosok nem ugrottak a csapdába másrészt. Mire a F. U. többek között így ír: A megindult bérmozgalom elfajulása esetén az országos szövetségben kétezerötszáz mindenféle építő szakmabeli munkára kész építőmunkás áll előjegyzésben, kiknek tekintélyes része a most Amerikából visszavándorlottak soraiból került ki, szükség esetén azonban a szövetség tagjai az általános munkazárlattól sem riadnak vissza. Kétezerötszáz munkásról cseveg az állat, mikor mindenki tudja, hogy mindössze 25-en vannak és annak is fele sánta, másik fele pedig hülye. Éppen megfigyeltük, mikor újév napján lejöttek a püspöktől. Gratulálni voltak. Vannak emberek, akik sokat, nagyon sokat tudnak és szoktak összehazudni. Azonban ügyelnek a látszatra. Valószínűséggel adják elő hazugságaikat. A Felvidéki Újság mit sem törődik a valószínűséggel. Bamba olvasója úgyis bevesz mindent — gondolja magában — és azért bátorkodik arról írni, hogy a 2500 pecsovics amerikai visszavándorlóból kerül ki. Pedig mindenki tudja, hogy az amerikai munkás hozzászokott a 10 korona napibérhez és bizony a F. U. szerkesztőjének szépséges pofájáért Magyarországon sem fog arról lemondani. Tehát gyanúsítanak és hazudnak odaát lelkifurdalás nélkül. Nem is keresünk lelkiismeretet. Mert az csak tisztességes embereknél található. Lueger sikereivel meg lehet elégedve. A banditaszerű támadások kitűnő talajra találtak. A Felvidéki Újság 1-est kaphat, oly kitűnően alkalmazza Lueger jelmondatát. Tudja, hogy ki lopott, de azért nem átallja a dolog tényétől teljesen távol álló testületnek és személyeknek a nyakába varrni. A szakszervezkedésről ír, amelylyel azonban vagy tudatlanságot, vagy gazemberséget árult el. Ahogy vesszük. Aki elhiszi a Felvidéki Újságnak a jóhiszeműséget, az tudatlan hülyének, aki tudatosságot lát minden sorában, az aljas gazembernek tartja a rágalmakat csokorba kötő „újságírót.“ Azonban ne higyjék az urak odaát, hogy megelégszünk, ha a klerikális himnemű rimák hazugságait és gyanúsításait megállapítjuk. Még írni fogunk lopásokról. És a csalásokról. Egyelőre nem tartunk még ott. Nekünk nem árt, ha olyan legények hadakoznak ellenünk, akik nemsokára egy holdvilágos éjszakán görbe bottal a kezükben menekülni fognak. A becsapottak és meglopottak elől fognak menekülni. Egyelőre csak maradjanak itt. Hadd kompromitálják az aula törekvéseit. Írjanak hazugságokat, gyanúsításokat. Nekünk használnak vele. Mert mindenki azt fogja mondani: ez a társaság vagy hülye, vagy gazember ! És ezzel igazat fognak mondani. Hát tisztelt Felvidéki Újság, csak továbbra is : „Nur fest verleugnen, es bleibt schon etwas hängen!“ A választójog jegyében. Végre tudunk valamit. Magyarország legnagyobb politikai kóklere nyilatkozott újév napján a választójogról, melyből megtudjuk, hogy ez év elején a törvényjavaslat a Ház asztalára kerül. A koalíció politikusainak nem szoktunk hinni, mert eddigi ténykedésük nem szolgáltattak alapot rá, ellenkezőleg arra adtak tápot, hogy ne higyjünk nektek, azonban most az egyszer tegyünk kivételt. Higyjük el, hogy Wekerle úr Kossuthtal egyetemben ezúttal tényleg igazat mondtak. A választójogról szóló törvényjavaslatot Andrássy legközelebb benyújtja. Ám ez édes kevés. Mert Magyarország jogtalan népének nem az volt a követelése, hogy a törvényjavaslat elkészüljön, hanem hogy olyan legyen, mely a mai kiváltságos uralom megszüntetésére módot nyújt, mely magába foglalja a jogtalanok összeségét. Szívós és kitartó küzdelmünk azért folyt, hogy leromboljuk a régi kiváltságokat, felégessük azt a hidat, amely előnyöket biztosított a jogokkal felruházottak szá-