Kassai Munkás, 1908. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1908-07-04 / 27. szám
2. oldal KASSAI MUNKÁS 27. szám mal a világot. Értjük nagyon jól, hogy a feketék nyála csurog a világ fölött való uralomért. Kóstolták ők már ezt az uralmat s most nem tudják az izét elfelejteni. Uralkodtak ők az egész középkoron át és hogy milyen dicsőségesen, azt mutatják a vallásháborúk, a keresztes hadjáratok, ahol tömegesen vérzett el az ember. Mutatják a bitófák, a kínzóeszközök, amelyek papok szavára készültek és mutatják éppen az erkölcs ellen elkövetett válogatott disznóságok, amelyeket feketék csináltak. Erre az uralomra vágyakoznak ők reszkető szívvel, romlott vérüknek utálatos lázongásával. Hanem tisztára megkergült és bolond az, aki a néphez tartozik és a feketéket ez uralomhoz segíti. Az ilyen ember nyomorogjon, mint a kutya, hogy az istennek nevében szíjat hasogassanak a hátából. Az ilyen ember a saját sírját ásogatja, a maga koporsójához ácsolja a deszkát. Ezután leírja a feketék igazi célját s többek között a következőket találjuk a füzetben: A katolikus népszövetség igazi célja a tömeget újra megtenni engedelmes birkanyájjá, mely bőven termel gyapjút és türelmesen engedi magát megnyiratni. Nem az embertelenség ellen lázadozó emberekre van szükségük a papoknak, hanem térden csúszó, köveket nyaldosó jámbor hívekre. A népszövetség igazi célja bemocskolni, rágalmazni a nép igazi barátait, sőt megakadályozni azoknak munkáját. Mert szörnyűség az, hogy a földön minden ember egyenlő legyen, senki se éhezzen, senki se koplaljon és rongyoskodjon. A szövetség igazi célja a menyország eljövetelének útját állni, amely a szociáldemokraták erélyes harca révén gyorsan közeledik. A katolikus népszövetség legfőbb célja a nép teljes leigázása, nyomorba taszítása, sötétségben tartása. A nép legyen mindig vak, mindig tudatlan, mindig gyámoltalan, hogy mindig vezetésre szoruljon s persze a vezetők mindig a csuhások legyenek. Ilyen nemes célokat tűzött maga elé ez a jeles szövetség és ezt a szövetséget teljes erejéből támogatja ez a kormány. De mikor akart a kormányhatalom a népnek jót? Soha! Gróf Andrássy Gyula, Magyarország legfeketébb minisztere a feketék gyűléseit a csendőrök nem verik szét s a szolgabiró nem tiltja be, csinálhatnak, amit akarnak, mert hiszen a nép elbutításánál egyebet nem akarnak, a butítás pedig a legkedvesebb dolog Magyarországon. Diador ezután leírja a szociáldemokrácia lényegét és szembe állítja a feketék mesterkedésével s végül azt kérdezi: „Hogyan küzdjünk a feketék ellen ?“ A kérdésre maga adja a választ — amit minden olvasónknak a figyelmébe ajánlunk — a következőkben: Nem valami ördögi mesterség. Ezek az urak csak addig veszedelmesek, míg tétlenül nézzük gonosz munkájukat. Ha azonban eléjük lépünk, akkor rémülten menekülnek vagy a csendőrök szuronyai mögé, vagy legkedvesebb hazájukba, a poklok sötét fenekére. Először is, aki még nem tagja a szociáldemokrata pártnak, az sürgősen lépjen be oda. Miért? Azért, hogy ha már öntudatosabb társaival egyesül, ez maga is nagy erőt és hatalmas önbizalmat kölcsönöz neki. Azonkívül a szociáldemokrata pártban megtanulhatja mindazokat a tudományokat, amelyek az embert nemcsak harcképes, de felvilágosult, műveit emberré teszik. Nincs utálatosabb, mint ha valaki a XX. században él s amellett köveket nyaldos, csuha után szalad, bután néz az ég felé, egyszóval úgy viselkedik, mintha ezelőtt ötszáz évvel élne. Legyünk emberek ne csak olyanformán, hogy két lábon járunk, mert ehez a libák is értenek, hanem gondolkozzunk is emberiesen. Ne legyünk buták, együgyűek, az okosabbaknak és ravaszabbaknak játékszereik. Ez az első kötelességünk a saját magunk érdekében. Irtó háborút kell indítani a feketék ellen, de szeretettel és türelemmel kell bánni azokkal a munkástársainkkal, akiket a feketék már félrevezettek. Meg kell nekik magyarázni, hogy kiknek a körmei közé kerültek. A feketéket ellenben kíméletlenül leplezzük le. Világítsuk meg a multjukat és annak fényénél mutassuk be őket. Mondjuk meg, hogy a mézes-mázos szavak mögött, amelyek olyan bőven csurognak piszkos ajkaikról, milyen gyalázatos szándékok húzódnak meg. Ha valódi ábrázatukat megmutatjuk, akkor lehetetlen, hogy e százszorosan ördögi fajzatokhoz a nép csatlakozzon. És ha ez elmaradott országban talán egyedül lobogtatnánk a feketék elleni háborúnak, az igazi haladásnak zászlaját, akkor is reményt merítsünk abból, hogy az igazságot, a haladást képviseljük és velünk tart az egész világ öntudatos munkássága, hogy mienk a győzelem biztosítéka, a szociáldemokrácia. Nemzeti politika. I. A nemzeti fejlődés akadályai. A polgárság előrenyomulását egész útjában a kultúra növekedése és gazdagodása kiséri. Nálunk polgárság alig van. S az a kevés, amely összehúzódva él városainkban, nem végzi még azt a gazdasági feladatot sem, amelyet más ország polgársága. Magyarország polgársága legnagyobbrészt alkalmi kereskedő vagy közvetítője az osztrák kereskedelemnek és iparnak. A kereskedelem általában a nemzeti kultúrát segítette elő. Nálunk azonban a polgárság, mivel egyrészt maga sem volt magyar, másrészt más ország kereskedelmének és iparának volt a közvetítője, nem vágyakozott a nemzeti kultúráért. Nem volt hazai ipar, amelynek termékeivel együtt