Kassai Munkás, 1909. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1909-07-03 / 27. szám
2. oldal. KASSAI MUNKÁS 27. szám. a korona politikailag színtelen bizalmi férfiaival. Azaz Lukács dr. következőket kíván: A magyar kormány legyen függetlenségi párti, de ebbe a kormányba a korona által kinevezett bizalmiférfiak politikai szintre valljanak. Megvalljuk őszintén, mi már láttunk monstrumot, de ilyen csodabogarat, ilyen szörnyszülöttet még nem láttunk. Lehet, hogy ez a mi becsületes és egyenes észjárásunk, vagy talán politikai gyakorlatlanságunk rovására írandó; de hát véleményünk: a politikában is a fekete csak fekete, nem pedig a fehér. * A maga nevében páratlan és határtalan az a cinizmus, az a szemérmetlenség, amelylyel ezek a magyar „gavallérok“ — csakhogy a dolgozó milliókat természetadta jogukból kiforgathassák — az országot azösvénybe sodorják. Adott szó, becsület, pártprogramm, az apák által szerzett hírnév, az ország sorsa, a nép jóléte, mind, mind subiczk ezek előtt a „gentlemenek“ előtt; a fő: a hatalomhoz való ragaszkodás és az ezzel járó óriási fizetség. Vagy talán képzelhető nagyobb politikai szajhaság annál, mint mikor a „függetlenségi“ Kossuth az ó-liberális Andrássyval egy követ fút és a tőle való elszakadást a legnagyobb bajnak tekinti. Kossuth ugyanis nemrég azt a kijelentést tette, hogy ő csak egyedül az Andrássy-féle választási reformot tartja az igazinak, az általános, egyenes és közvetlen választási jogot pedig a legnagyobb szerencsétlenségnek tartja a magyarságra nézve. Ennek az ideális barátságnak az igazi oka azonban kétségtelenül abban a nagyon is jól megfontolt dologban keresendő, mert Kossuth finom orra kiszimatolta, hogy a király a liberálisokról lemondani nem akar, a hatvanheteseket pedig abszolút kegyelemben részesíti. Így állva a dolog: Kossuth nagyon jól tudja, hogy miniszteri bársonyszék számára nem létezik, — ha csak — no, ha csak — Andrássyval nem szövetkezik, kivel egyetemben kabinetalakító képes. És a bécsi udvar szenvedélyes szerelme a hatvanhetesek iránt abban keresendő, mert ők az egyedüliek, akik az 1867-ben kötött kiegyezést föntartják és propagálják. Ők tehát a dualizmus föltétlen barátai s mint ilyenek a korona grata perszonái.. És a bécsi udvar politikája a magyar általános választási jog dolgában — írja a „Volkstribüne“ — abban keresendő, mert azt gondolta, hogy ezzel a függetlenségi pártiakat, tehát a dualizmus legveszélyesebb ellenségeit és az önálló Magyarország propagálóit tönkre teheti. Andrássy gróf intrikáinak sikerült azonban a bécsi udvart az ellenkezőről meggyőzni, arról tudniillik, hogy az általános választói jog a hatvanheteseket, kik egyedül a dualizmus védői, söpörné el a föld színéről. A bécsi udvar azonban figyelmen kívül hagyja azt a mindenki előtt nyilvános titkot, hogy a hatvanhetesek csak addig oly hű védői és propagálói a dualizmusnak, amíg rájuk ebből politikai hatalmi haszon hárul. Mert hogy ezek a hivatal vadászok, korrupcióhősök és seftelők az elv emberei legyenek, azt ma senki sem hiszi. Tény csak az, hogy ma Magyarországon épp a dualizmus kapuját dörgető, önálló nemzeti bank hívei propagálói egy messzebb menő választási reformnak. És itt keresendő az ok, amiért a korona hátat fordított a választási reformnak. Pedig, hogy ez a számadás mily hamis, azt a közeli jövő fényesen be fogja bizonyítani. * Két audencia után Lukács, mint a korona bizalmi férfia hagyta el Bécset, magával hozva egy kibontakozási tervezetet, mely abban állott, hogy a jelentékenyebb három miniszteri reszort: elnöki, belügyi és pénzügyi, a korona által megjelölt személyekkel töltessék be; tehát hetvenhetes alapon állók, kik a dualizmus hívei. Ezt a javaslatot azonban a függetlenségi párt szerdai értekezlete egyhangúlag elvetette. Ezzel az elutasító határozattal ment fel Lukács tegnap a királyhoz kihallgatásra. Az a körülmény, hogy Kossuthés Justh összecsókolództak, illetve a fenálló nehézségeket illetőleg megegyeztek volna, arra enged következtetni, hogy Lukácsnak a továbbiakra nézve alighanem megszűnik a megbízatása s Kossuth így egy pár nap múlva beleül a rég óhajtott kormányvezéri székbe. Cs.: Megfordult a kocka. Az immár ravatalon nyugvó koalíciós kormány három éves uralma leggyűlöltebben a munkások letörésében nyilvánult meg, amit éppen az ez időben dúló gazdasági válság kihasználásával és a kutyaszövetségek egyoldalú támogatásával vélt elérni. Az aljas szándék annyiban sikerült, hogy ezen idő alatt csaknem lehetetlenné vált a munkásságnak nyomorult helyzetén javítani. Ám fordult a kocka. Alig hogy szűnőfélben a válság, máris minden irányból jönnek a sokat szenvedett munkásság győzelmi hírei. A budapesti kocsigyártók nemcsak a tárcarendszert verték vissza, hanem béremelést is nyertek és eltörölték a kötelező szerszámtartást. A budapesti bútorcsomagoló munkások harca is a munkások javára dőlt el, amennyiben béremelést nyertek. Nagyváradon 250 asztalos munkás kizárása 25 heti kemény küzdelem után a munkások fényes győzelmével végződött. Visszaverték teljesen a bárcarendszert és az összes munkáltatók aláírták a kollektív szerződést, mely a régi munkafeltételeket tetemesen megjavítja. Kolozsváron 16 heti kizárás után arattak diadalt asztalos elvtársaink és a bárcarendszer visszaverése után szintén kolektív szerződésben biztosították a réginél jobb munkafeltételeiket. A miskolczi asztalos munkások 5 napi harc után visszaverték a tárcarendszert és a megkötött kollektív szerződés béremelést biztosít részükre. A fiumei asztalos munkások 1 órai munkarövidítést, 10 százalék béremelést és a minimális napibérnek