Kassai Munkás, 1909. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1909-07-03 / 27. szám

2. oldal. KASSAI MUNKÁS 27. szám. a korona politikailag színtelen bizalmi férfiaival. Azaz Lukács dr. következőket kíván: A magyar kormány legyen függetlenségi párti, de ebbe a kormányba a korona által kinevezett bizalmi­férfiak politikai szint­re valljanak. Megvalljuk őszintén, mi már láttunk monstrumot, de ilyen csodabogarat, ilyen szörnyszülöttet még nem láttunk. Lehet, hogy ez a mi becsületes és egye­nes észjárásunk, vagy talán politikai gyakorlat­lanságunk rovására írandó; de hát véleményünk: a politikában is a fekete csak fekete, nem pedig a fehér. * A maga nevében páratlan és határtalan az a cinizmus, az a szemérmetlenség, amelylyel ezek a magyar „gavallérok“ — csakhogy a dolgozó milliókat természetadta jogukból kifor­gathassák — az országot az­­ösvénybe sodorják. Adott szó, becsület, pártprogramm, az apák által szerzett hírnév, az ország sorsa, a nép jóléte, mind, mind subiczk ezek előtt a „gent­­lemenek“ előtt; a fő: a hatalomhoz való ragasz­kodás és az ezzel járó óriási fizetség. Vagy talán képzelhető nagyobb politikai szajhaság annál, mint mikor a „függetlenségi“ Kossuth az ó-libe­rális Andrássyval egy követ fút és a tőle való elszakadást a legnagyobb bajnak tekinti. Kossuth ugyanis nemrég azt a kijelentést tette, hogy ő csak egyedül az Andrássy-féle választási refor­mot tartja az igazinak, az általános, egyenes és közvetlen választási jogot pedig a legnagyobb szerencsétlenségnek tartja a magyarságra nézve. Ennek az ideális barátságnak az igazi oka azon­ban kétségtelenül abban a nagyon is jól meg­fontolt dologban keresendő, mert Kossuth finom orra kiszimatolta, hogy a király a liberálisokról lemondani nem akar, a hatvanheteseket pedig abszolút kegyelemben részesíti. Így állva a dolog: Kossuth nagyon jól tudja, hogy miniszteri bár­sonyszék számára nem létezik, — ha csak — no, ha csak — Andrássyval nem szövetkezik, kivel egyetemben kabinetalakító képes. És a bécsi udvar szenvedélyes szerelme a hatvanhetesek iránt abban keresendő, mert ők az egyedüliek, akik az 1867-ben kötött kiegyezést föntartják és propagálják. Ők tehát a dualizmus föltétlen ba­rátai s mint ilyenek a korona grata perszonái.. És a bécsi udvar politikája a magyar általános választási jog dolgában — írja a „Volkstribüne“ — abban keresendő, mert azt gondolta, hogy ezzel a függetlenségi pártiakat, tehát a dualiz­mus legveszélyesebb ellenségeit és az önálló Magyarország propagálóit tönkre teheti. Andrássy gróf intrikáinak sikerült azonban a bécsi udvart az ellenkezőről meggyőzni, arról tudniillik, hogy az általános választói jog a hatvanheteseket, kik egyedül a dualizmus védői, söpörné el a föld színéről. A bécsi udvar azonban figyelmen kívül hagyja azt a mindenki előtt nyilvános tit­kot, hogy a hatvanhetesek csak addig oly hű védői és propagálói a dualizmusnak, amíg rájuk ebből politikai hatalmi haszon hárul. Mert hogy ezek a hivatal vadászok, korrupcióhősök és sef­­telők az elv emberei legyenek, azt ma senki sem hiszi. Tény csak az, hogy ma Magyarországon épp a dualizmus kapuját dörgető, önálló nem­zeti bank hívei propagálói egy messzebb menő választási reformnak. És itt keresendő az ok, amiért a korona hátat fordított a választási reformnak. Pedig, hogy ez a számadás mily hamis, azt a közeli jövő fényesen be fogja bizonyítani. * Két audencia után Lukács, mint a korona bizalmi férfia hagyta el Bécset, magával hozva egy kibontakozási tervezetet, mely abban állott, hogy a jelentékenyebb három miniszteri reszort: elnöki, belügyi és pénzügyi, a korona által meg­jelölt személyekkel töltessék be; tehát hetven­­hetes alapon állók, kik a dualizmus hívei. Ezt a javaslatot azonban a függetlenségi párt szerdai értekezlete egyhangúlag elvetette. Ezzel az elutasító határozattal ment fel Lukács tegnap a királyhoz kihallgatásra. Az a körülmény, hogy Kossuth­­és Justh összecsókolództak, illetve a fenálló nehézségeket illetőleg megegyeztek volna, arra enged követ­keztetni, hogy Lukácsnak a továbbiakra nézve alighanem megszűnik a megbízatása s­ Kossuth így egy pár nap múlva beleül a rég óhajtott kormányvezéri székbe. Cs.: Megfordult a kocka. Az immár ravatalon nyugvó koalíciós kormány három éves uralma leggyűlöltebben a munkások letö­résében nyilvánult meg, amit éppen az ez időben dúló gazdasági válság kihasználásával és a kutyaszövetségek egyoldalú támogatásával vélt elérni. Az aljas szándék annyiban sikerült, hogy ezen idő alatt csaknem lehe­tetlenné vált a munkásságnak nyomorult helyzetén javítani. Ám fordult a kocka. Alig hogy szűnő­félben a válság, már­is minden irányból jönnek a sokat szen­vedett munkásság győzelmi hírei. A budapesti kocsigyártók nemcsak a tárcarend­­szert verték vissza, hanem béremelést is nyertek és eltörölték a kötelező szerszám­tartást. A budapesti bútorcsomagoló munkások harca is a munkások javára dőlt el, amennyiben béremelést nyertek. Nagyváradon 250 asztalos munkás kizárása 25 heti kemény küzdelem után a munkások fényes győzel­mével végződött. Visszaverték teljesen a bárcarendszert és az összes munkáltatók aláírták a kollektív szerződést, mely a régi munkafeltételeket tetemesen megjavítja. Kolozsváron 16 heti kizárás után arattak diadalt asztalos elvtársaink és a bárcarendszer visszaverése után szintén kolektív szerződésben biztosították a réginél jobb munkafeltételeiket. A miskolczi asztalos munkások 5 napi harc után visszaverték a tárcarendszert és a megkötött kollektív szerződés béremelést biztosít részükre. A fiumei asztalos munkások 1 órai munkarövidí­­tést, 10 százalék béremelést és a minimális napibérnek

Next