Kassai Munkás, 1910. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-01 / 1. szám

2. oldal, KASSAI MUNKÁS 1. szám. Az értekezletet, melyen a kassai szabadszervezetek küldöttein kívül 7 vidéki város nyolc küldötte vett részt, Jócsák elvtárs üdvözölte. Ajánlatára megválasztották elnökökké Martos és Reinisch (Eperjes) elvtársak, jegy­zőkké Surányi és Örmény (Eperjes) elvtársak. Martos elvtárs üdvözli a szép számban megjelent küldötteket és átadja a szót Malasits Géza elvtársnak, aki rámutatott a napirend fontosságára és arra a mun­kára, amelyet a közel­jövőben el kell a szociáldemokrata munkásságnak végeznie. Üdvözli az értekezletre egybe­­gyűlt munkásokat. Következett a napirend 1. pontja: „Agitáció és sajtó“. Molnár elvtárs közel egy órás előadásában kifej­tette, hogy a munkásság harcában ma már a legerősebb fegyver a sajtó. Azért arra kéri a küldötteket, hogy a lekenyerezett polgári sajtóval szemben a munkássajtót terjesszék el mindenütt, ahol elnyomottak vannak. Molnár elvtárs előadása után az értekezlet elfogadta a következő határozati javaslatot: Az 1909. december 26-án Kassán tartott kerületi értekezlet kötelességévé teszi a kerülethez tartozó váro­sok szociáldemokrata szervezeteinek, hogy minden vá­rosban alakítsanak lelkes elvtársakból agitáló bizottságot, amelynek egyedüli feladata mindenféle összejövetelt és más alkalmat fölhasználni a pártsajtó terjesztésére. A napirend második pontját „A politikai helyzet“ Malasits elvtárs fejtette ki. Széles alapon mutatta be a koalíciós kormány ország- és néprontó politikáját. Be­mutatta a letűnt kormány közgazdasági politikáját, amely abban nyilvánult meg, hogy féktelen módon megnö­vesztette az agráriusok hatalmát a többi termelő osztá­lyok rovására. E helyzetből egy kivezető út van csak és ez az általános, titkos választójog sürgős megvalósítása. Malasits elvtárs rendkívül tartalmas és a hallgató­ság figyelmét teljesen lekötő beszéde után az értekezlet egyhangú lelkesedéssel elfogadta a következő Határozati javaslatot. Az 1909. december 26-án Kassán megtartott ke­rületi értekezlet teljes megelégedéssel és örömmel vesz tudomást arról, hogy az eddigi országrontó koalíciós kormány elpusztul helyéről. Kijelenti azonban, hogy ez a lépés csak akkor jelenti és csak akkor jelentheti va­lóban az országot évek óta pusztító válságnak megol­dását, ha az új kormány az általános, egyenlő, titkos és közvetlen választójog törvénybe iktatását azonnal és föltétlenül megvalósítandó feladatnak tekinti. Ezek alapján és mint a demokrácia harcos tábora, kijelenti az értekezlet — és ebben egynek tudja magát az ország egész munkálkodó népével — hogy azt a kormányt, amely ezzel a programmal jön, ebben a kérdésben szervezettségének és tetterejének teljességével támogatja, ellenben ugyanezen erőnek egész súlyát latba fogja vetni minden olyan kormány ellen, amely továbbra is jogfosztottságban akarja tartani a népet. A munkásság harcképességének fokozására a ke­rületi értekezlet mindenekelőtt a Népszava és Szocializ­mus előfizetői számának szaporítását és a pártszerveze­tek szüntelen kiépítését tartja minden elvtárs elmulaszt­­hatatlan kötelességének. A napirend harmadik pontját: „A szövetkezeti moz­galom“ Jócsák elvtárs ismertette. Az élelmiszerek drá­gaságát és ennek okát az agrárius rablógazdálkodásban látja. Hozzájárul még ehhez a fogyasztási adók nagy­mérvű emelkedése is. Meggyőző érvekkel mutatja be a szövetkezeti mozgalom eredményeit a külföldön, külö­nösen Angolországban, Belgiumban és Németországban. Vázolja a szövetkezeti mozgalom szükségességét és hasznosságát és a szövetkezeti üzemek megalkotásának lehetőségét. Az indítványok során Martos elvtárs a munkás­ságnak a községi politikában való résztvétele érdekében nyújt be indítványt. Hosszasabban vázolja a kassai községtanács munkáját és a kassai tanács munkásságát, hogy törekedjék arra, hogy a jövőben a községi életben intenzívebben vegyen részt. A benyújtott határozati javaslat egyhangúlag elfo­gadtatott. Malasits elvtárs buzdító zárszava után Martos elnök az értekezletet berekesztette. * Az értekezletet Béni Zsigmond elvtárs Sárospatak­ról táviratilag üdvözölte. A kibontakozás felé. A jobblétre­ szenderült koalíciós rezsim mielőtti elföldelésén két irányban is serényen folyik a munka. Egyik részről őket megillető módon búcsúztatják el őket abban a röpiratban, amely­ben a reájuk nézve áldásos „közgazdasági tevékenysé­güket“ ismerteti meg a szerző s amely több százezer példányban került forgalomba. A másik részről pedig Lukács és a Justh párt tárgyalásai jutottak annyira, hogy csütörtökre már Justh kihallgatásra lett meghíva a király­hoz. Hogy ezen a kihallgatáson végeznek-e, valamit s ha igen, mit végeznek, arr­ól ezen számunkban még nem számolhatunk be. A tárgyalás Lukács és Justhék között — mint hírlik — Lukács László azon terve alap­ján indult meg, hogy az alakítandó kormány intézhesse el a felhatalmazási törvényt, azután a költségvetést, újoncmegajánlást s léptesse életbe a Szerbiával és Romániával kötött kereskedelmi szerződést és azután csinálja meg a választási reformot s végül a válság magvául odaállított önálló bank kérdésében az új vá­lasztási törvény alapján egybeülő parlament határozzon. Bennünket az utolsó érdekel elsősorban, mert tudjuk azt, hogy addig, amig a választói jog kérdése dűlőre nem jut s a parlament összetétele meg nem változik, addig csak toldozás és foldozásból fog állani a parlament egész tevékenysége, amit pedig az ország közgazdasági élete sínylene meg még fokozottabb mér­tékben. Ezért szimpatikus előttünk Lukács tárgyalási alapja, habár a teljes programmját nem is ismerjük s ezért ajánljuk Justhék figyelmébe, hogy holmi akadé­koskodásokkal ne gátolják meg a választói reform létre­jöttét. Most, az előjelek szerint, egy történelmi átalaku­lás bábujául lettek kiszemelve. Rajtuk áll megmutatni, hogy a helyzet magaslatára tudnak-e emelkedni s tud­nak-e és akarnak-e egy becsületes választói reform megcsinálásánál sikeresen közreműködni s ezzel az országnak egyelőre kiszámíthatatlan javára lenni, vagy sem. Ha nem, akkor ők is a koalíció sorsára jutnak s közutálattal beszélnek róluk az emberek. Mi mindenesetre álljuk azt az ígéretünket, hogy vagy becsületes választói reformot hoz az uj kormány s akkor segítünk neki letörni a konzervatívok elleni­­állását, vagy a nélkül jön s akkor általános felfordulás­ban lesz része rövid, dicstelen uralma alatt. A törököt isi, magyar i meri sok bajt okozott hazájának. De Torok divatkereskedőt (Fő­ utca 40. Dómmal szemben) mindenki szereti, mert örömet okoz a közönségnek azzal, hogy a legszebb selyem, szallag, csipke, ing gallér, nyakkendő, fűző, keztyű, menyasszonyi kelengye stb. árukat bámulatos olcsón árusítja. Szervezett munkásoknak nagy árkedvezmény!

Next