Kassai Munkás, 1910. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1910-07-02 / 27. szám

A FELSŐMAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT POLITIKAI HETILAPJA ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 3 K 20 f. Félévre 1 K 60 f. Negyedévre 80 fillér. Egy hóra 28 fillér. Egyes szám ára 6 fillér. Megjelenik minden szombaton IV. évfolyam. Kassa, 1910. julius 2. SZERKESZTŐSÉG : Kassa, Kossuth Lajos-u. 23. — Telefon: 187 KIADÓHIVATAL : Deák Ferenc­ utca 11. szám. — Telefon: 425. 27. szám. Magunkra maradtunk. Soha rátartibb, folyton úri becsületszavakat puffogtató politikusokat nem ismertünk, mint a magyar. Amikor az ember hallja őket, azt hinné, hogy ezek a világ legőszintébb, legigazságosabb, legdemokratikusabb emberei, akik vérüket, életü­ket képesek áldozni hazájuk és népük boldogu­lása érdekében. Hej pedig, de máshogyan áll ez ! Úgy, hogy ezek a­ jó magyar politikusok sokszor éppen akkor, amikor az ország várja az ígéreteik mellett való radikális fellépésüket, elfelejtik az úri becsületszót és képesek az igaz­ság és a fennen hangoztatott demokrácia eláru­lására. Így járt a magyar nép Justh Gyulával és pártjával. Ez a kuruckodó úr, pártja tekintélyes részé­vel, folyton hangoztatta az általános, egyenlő és titkos választójogot és mikor arra került a sor, hogy ennek a szent eszmének a parlamentben való követelését párthatározattal pecsételjék meg, az egybegyűlt Justh-párti képviselőknek maga a vezér, Justh előadta, hogy ma nem is annyira a választójogról, hanem egy új koalíció nyélbe­ütéséről van szó. És ez a koalíció nem egyéb, mint a munkapártból kilrekedt ezerholdasok, az elvfeladó Kossuth párt és a fekete reakció legényeinek az egyesülése. És az igazi demokráciának csak a szoron­gatott helyzetből való álhívei, rövid vita után, belementek az új koalícióba. Ez a körülmény pedig azt jelenti, hogy a munkások és a demokrácia igazi hívei nem sokat várhatnak a Justh párt parlamenti küzdel­métől. Bár még ma is elismerjük, hogy vannak egyesek, akik őszinte hívei a választójognak, de ebben a pártban is fölülkerekedett a kertelők, az ámítók, a Holló Lajosok akarata. De nem bízhatunk a kormányban sem. A trónbeszéd alig pár szót tartalmaz a választójogról. És ha tudjuk azt, hogy milyen keveset érők ezek a trónbeszédek, ha tudjuk, hogy 1906-ban, a koalíció uralomra jutásakor, elmondott trónbeszédben sokkal bővebben, sőt egész világosan ki volt fejezve az általános, egyenlő és titkos választójog és mindezek dacára a hamisí­latlan népjogok megvalósítását még csak meg sem kísérelték, akkor nem számítha­tunk arra most sem. Viszont az a tény is áll, hogy a király na­gyon meg van elégedve Tisza és Khuen mun­kájával. Tisztán látja ugyanis, hogy olyan par­lamentet kapott, mely kész megszavazni minden kívánságát. És ez azt is jelenti, hogy a király nem fogja azon törni a fejét, hogy ezt a par­lamentet a választójog révén egy új parlamenttel cserélje ki. Ezek után nyilvánvaló, hogy a népjogok igaz hívei magukra maradtak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vá­lasztójog ügye elárvult és veszendőbe ment. Nem jelent ez egyebet, csak azt, hogy ilyen, az egész országot átalakító, a gazdagok hatalmát csökkentő, a szegények befolyását, jólétét és kultúráját előmozdító reformot nem szabad egy pillanatig sem mannaként várni, ellenben min­den kedvező pillanatot az érte való ernyedetlen küzdelemre kell felhasználnunk. Amikor tehát azt látjuk, hogy sem a király, sem kormánya, sem a parlament legradikálisabb­­nak vélt pártja nem hajlandó a választójogot megvalósítani, illetve érte küzdeni, akkor Magyar­­ország elnyomott népének és a szabadgondol­kodó polgárság azon lelkes részének, amely eddig is tanújelét adta, hogy a népjogok tán­toríthatatlan híve, nem lehet egyéb feladata, mint még fokozottabb erővel harcba szállni. A helyzet úgy áll ugyanis, hogy Magyar­­ország népe ma már megérett a választójogra. Ezt bizonyítják azok a nagyarányú gyűlések is, amelyeket a választójog ligája, a munkássággal egyetemben, országszerte rendez. Nyergesújfalu piacán az egész környék népe összejött a választójogi gyűlésre és az állam nagy terhei alatt nyögő kisnemesi és a kizsák­mányolás ezer kínját eddig békén tűrő jobbágy­ivadékok áhitatos megértéssel hallgatták annak a Jászi Oszkárnak a szavát, akit és akinek tár­

Next