Kassai Munkás, 1910. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1910-07-02 / 27. szám
2. oldal. KASSAI MUNKÁS 27. szám, sait a nagyvagyona, a bűnös Magyarország nem akar megérteni. A papok által csittítgatott Nyitra és Nagyszombat népe el volt ragadtatva az általa még nem igen ismert eszmétől és a legnagyobb lelkesedéssel csatlakozott a népjogokért való küzdelemhez. Arról persze nem is kell beszélnünk, hogy a nagyobb városok népe küzdelemre készen áll. Nincs tehát veszedelemben a népjogok ügye. Egy azonban áll. Ezért a nagy eszméért sehol sem kellett oly óriási küzdelmet vívni, mint Magyarországon. És itt csak az fog használni, ha az ország minden részébe elmegyünk, faluba és városba egyaránt és harcba szólítjuk a népet úgy a jogok kivívásáért, mint azok ellen, akik ennek gátlói mertek lenni. A kassai szervezett munkásokra és a legközelebb formálisan megalakuló választójogi ligára, az itteni viszonyokat tekintve, óriási feladat vár. Olyan területek vesznek bennünket körül, ahol a pap és a nagyúr minden jogos törekvést elnyom. Ezt a területet nekünk kell megművelni és átalakítani. Módunk van hozzá, csak akarnunk kell. Az ország többi részeiben is folyik a munka és a kora ősszel egy hatalmas tábor áll készen, mely az egész országot hangossá teszi a népjogokért való küzdelemtől. A csütörtöki elnökválasztásnál kitűnt, hogy a szerdán összetákolt koalíció egy cseppet sem egységes. Egyébként Justhék tegnap este még egyszer összejöttek, hogy határozzanak a választási jog dolgában. A határozatot még nem ismerjük, de ha az kedvező is lesz, a sok tévelygések után, csak úgy tekinthetjük komolynak, ha azért férfiasan küzdenek is. Már ismét „rágalmazunk“! Bár nem szívesen tesszük, mégis „metsző“ tollunk hegyére kell venni ismét, a harcos egyház két szoknyába öltözött katonáját. Ők maguk az okai. Mi nekünk semmi kifogásunk ugyan az ellen, ha a pap nemi életet él. Hiszen az is hús és vérből való ember s nem térhet ki ez elől a természeti követelmény elől. Igen ám, de akkor viselje a cselekmény következményeit. Tessék felvenni a harcot az egyház keretén belül a papi nőtlenség ellen. Ne álljon elénk a pap nagyképüsködve, az „erkölcsről“ prédikálni. Mert könnyen azt kell hinnünk, hogy csak azért akarnak bennünket „erkölcsösökké“ tenni, hogy ők annál több s kellemesebb „erkölcstelenséget“ követhessenek el. Legalább erre enged következtetni az alábbi két kis ügyecske. Az első szereplő jó ismerősünk, Marczinkó József. Pár év előtt egy elvtársunkat becsukták érte. Jelenleg papi funkciója mellett a kassai keresztény szoci egylet elnöke. Dörgedelmes beszédeket szokott tartani a kutyafejű szocialisták ellen, akik a szabadszerelem hívei és szétrombolják a családot. Ez az erkölcsprédikátor bácsi a család szentsége iránti buzgalmában elfelejtkezett arról, hogy ő Kanócz Mária cselédleánynak — akivel pár év előtt együtt szolgált a sátoraljaújhelyi paródhián — nem esküdött az oltár előtt örök hűséget s egy bájos gyermekkel ajándékozta meg. Ez még nem volna olyan nagy baj. Azonban tisztelendő urunk, aki olyan kenetteljes szavakkal hirdeti Krisztus azon igéjét, hogy „engedjétek hozzám a kisdedeket“, megfelejtkezett a gyermektartásról is. A szegény Kanócz Máriának, aki Marczinkó tisztelendő ur által jutott a családi élet örömébe, nem maradt más hátra, minthogy apasági keresetet indított a szent atya ellen. A járásbíróság mérsékelten méltányolta is a Kanócz Mária kívánságát és Józsefet (nem az ácsot, hanem a papot) elítélte gyermektartásért havi 12 koronára. Az ítélet jogerős. Az ügy aktája a kassai járásbíróságnál S. p. III/1909—1298. szám alatt megtalálható. A másik eset szereplője egy szürkébb papocska, Kerekes Rezső, akit csak a paritás kedvéért említünk meg. Ez ellen Darvas Rozália indított a kassai járásbíróságnál apasági keresetet S. p. III/721/1910. szám alatt. Ez a leányzó szintén cselédleány volt, de a kassai paróchián. Itt árnyékozta be a szentlélek — keresete szerint — Kerekes Rezső tisztelendő úr révén. Ennek az ügye nem nyerhetett befejezést, mert a tisztelendő ur az egyik évzáró vizsgánál tartott Te-Deum miatt nem jelenhetett meg a tárgyaláson, hanem ügyvédje útján halasztást kért. Különben is hallomásunk szerint a per egyességgel fog véget érni. Eddig a két kis mindennapos eset. ízelítőnek le kellett szögezni azért: 1. Mert a „Felvidéki“ mindig hallgat. 2. Mert a „Felvidéki“ nem egyszer annak tulajdonította az „erkölcs“ züllésnek indulását, mert a szocialista és egyéb agitáció az emberekből kipusztítja a hitet. 3. Mert remélhető, hogy sem a két tisztelendő úr, sem a parochiák cselédlányai nem jutottak a szocialista agitáció káros befolyása alá. És mégis ... 4. Mert a Felvidéki, néhai holló szerkesztése alatt nem egyszer köpködött az „erkölcstelen“ cselédleányokra. 5. Mert rá kell mutatnunk, hogy az ilyen gazul elhagyott leányok szokták leginkább eltenni láb alól gyermekeiket. 6-szor és századszor is, mert a Marczinkók folyton nagyképűsködnek és nagyképűsködésükkel, hazug alakoskodásukkal félrevezetik az egyszerű embereket. És mert végül, akinek vaj van a fején, az ne menjen a napra. Az ilyen fotográfia bemutatása után pedig nincs más feladatunk, minthogy Ágoston püspök urat megkérdezzük, hogy az ilyen csalfa és lelkiismeretlen pásztorokkal miként véli együtt tarthatni a nyájat! Egyébként múlt heti kérdéseinkre még mindig várjuk a feleletet. A törököt tiú, magyar! mert sok bajt okozott hazájának. De Torok divatkereskedőt (Fő utca 40. Dómmal szemben) mindenki szereti, mert örömet okoz a közönségnek azzal, hogy a legszebb selyem, szallag, csipke, ing gallér, nyakkendő, fűző, keztyű, menyasszonyi kelengye stb. árukat bámulatos olcsón árusítja. Szervezett munkásoknak nagy árkedvezmény!