Kassai Munkás, 1911. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)

1911-07-01 / 26. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 3 K 20 f. Félévre 1 K 60 f. Negyedévre 80 fillér. Egy hóra 28 fillér. Egyes szám ára 6 fillér. Megjelenik minden szombaton SZERKESZTŐSÉG: Kassa, Kossuth Lajos-u. 23. — Telefon: 187. KIADÓHIVATAL: Mészáros-utcza 41. szám. — Telefon: 187. V. évfolyam. Kassa, 1911. julius 1. 26. szám. Védekezés az államcsőd ellen. Magyarország a kiegyezés óta annyi intéz­ményt létesített, hogy ilyen rövid idő alatt talán egy ország sem ennyit. Természetes, hogy az intézmények súlya a dolgozó nép vállaira nehe­zedett, bár az intézmények áldásait az uralkodó osztály élvezi. Folyamszabályozás, vasutak és országutak építése, templomok, iskolák és kórházak alapí­tása mind, mind a szegény népet nyomják ebben az országban. És ez ország népe minden terhet tűrt bé­késen. Átszenvedte már ez Muhit, Mohácsot, Maj- tényt és nem pusztult bele a földesurak és a papság zsákmányába' se. Ámde az utóbbi időben a távoli ködből mind világosabban lehet látni, hogy Magyar- ország rohamos léptekben halad az állam­csőd felé. A dolog tiszta világos. Az osztrák-magyar monarchia nagyhatalmi politikát folytat. Ennek ára pedig milliárdokra rúg. Mindig több és több emberre, újabb fegy­verekre és kaszárnyákra van szüksége a nagy­hatalmi szervezetnek. Mindezeket pedig betetőzi most a hadihajók építése, melyeknek első pél­dányát, a „Viribus Unitis“-t már vízre is bocsáj- tották. Mindezeknek a költségét pedig valahonnan elő kell teremteni. De honnan? A földbirtok nem fizeti meg, mert annak képviselete van a parlamentben, illetve majdnem az egész parlament az övé, tehát könnyen elhá­rítja magáról az adózás veszedelmét. Az ipar és kereskedelem nem fizetheti meg, mert ez maga is olyan vékony dongáju, hogy bizony mankózásra szorul. Tehát meg kell fizetni a milliókat annak a munkásságnak, amelynek egy javarészét az intézmények súlya, a korlátlan kizsákmányolás és a közigazgatás rosszasága már is kiűzte ebből az országból. A nemzeti munkapárt kormányának pénz­ügyminisztere megtalálta a módját annak, hogy miként kell a közelgő államcsődöt egy kissé feltartóztatni. A zseniális miniszter a mai naptól kezdve, minden parlamenti megkérdezés nélkül, felemelte a dohányárakat. De ne tessék azt hinni, hogy a tömött bugyellárisu urak szivarjainak és ciga­rettáinak az árát. Nem. A fölemelt létszám, az uj csatahajók árának egy részét a proletár vir- zsináján hajtja be az osztályparlament pénz­ügyminisztere. A mai naptól kezdve a virzsina és a dráma ára 1 fillérről 2 fillérre, vagyis 100 százalékkal emelkedik, az urak nilusa pedig 6 fillérről 7 fillérre, vagyis mindössze 17 százalékkal. Majdnem ugyanez az arány a szivaroknál is. A proletár rövid szivarja 3 fillér helyett 4 fillér lesz, ami 33 százalék emelkedésnek felel meg, mig az urak regalitásza 18 fillérről csak 20 fillérre, vagyis mindössze 11 százalékkal emelkedik. A pipadohányoknál szintén a szegény em­bert sújtják a legjobban. De még kirívóbb az igazságtalan meg­adóztatás akkor, ha a fogyasztást tekintjük. Ha a mai naptól kezdve ugyanolyan arányú lesz a fogyasztás, mint 1909-ben, akkor a sze­gények dohányfogyasztása 22 millióval hoz többet a kincstárnak, mig a gazdagoké csak egy millió háromszázezer koronával. Ez újabb rablás ellen Budapest munkássága már fölemelte tiltakozó szavát. Természetes, hogy a pénzügyminiszter erre még nem fogja vissza­vonni rendeletét. A célravezető a dohányzás beszüntetése, vagy mérsékelése lenne. Milliók éheznek és tűrnek ebben az ország­ban, az éhség pedig sokkal nagyobb gyötre­lemmel jár, mint az antinikotizmus, tehát ezzel kell megbuktatni a miniszter rendeletét. Természetes, hogy másfelől ugyanolyan harcot kell vívni az osztályparlament ellen is. Mert e parlament pénzügyminisztere a dohányon kívül a szeszt, a petróleumot, sőt még a gyufát is megakarja drágítani. A FELSÖMAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT POLITIKAI HETILAPJA

Next

/
Thumbnails
Contents