Kassai Munkás, 1911. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)
1911-07-01 / 26. szám
A FELSŐMAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT POLITIKAI HETILAPJA V. évfolyam. Kassa, 1911. julius 1. 26. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 3 K 20 f. Félévre 1 K 60 f. Negyedévre 80 fillér. Egy hóra 28 fillér. Egyes szám ára 6 fillér. Megjelenik minden szombaton SZERKESZTŐSÉG: Kassa, Kossuth Lajos-u. 23. — Telefon: 187. KIADÓHIVATAL: Mészáros utcza 41. szám. — Telefon: 187. Védekezés az államcsőd ellen. Magyarország a kiegyezés óta annyi intézményt létesített, hogy ilyen rövid idő alatt talán egy ország sem ennyit. Természetes, hogy az intézmények súlya a dolgozó nép vállaira nehezedett, bár az intézmények áldásait az uralkodó osztály élvezi. Folyamszabályozás, vasutak és országutak építése, templomok, iskolák és kórházak alapítása mind, mind a szegény népet nyomják ebben az országban. És ez ország népe minden terhet tart békésen. Átszenvedte már ez Muhit, Mohácsot, Majtényt és nem pusztult bele a földesurak és a papság zsákmányába se. Ámde az utóbbi időben a távoli ködből mind világosabban lehet látni, hogy Magyarország rohamos léptekben halad az államcsőd felé. A dolog tiszta világos. Az osztrák-magyar monarchia nagyhatalmi politikát folytat. Ennek ára pedig milliárdokra rúg. Mindig több és több emberre, újabb fegyverekre és kaszárnyákra van szüksége a nagyhatalmi szervezetnek. Mindezeket pedig betetőzi most a hadihajók építése, melyeknek első példányát, a „Viribus Unitis“-t már vízre is bocsájtották. Mindezeknek a költségét pedig valahonnan elő kell teremteni. De honnan? A földbirtok nem fizeti meg, mert annak képviselete van a parlamentben, illetve majdnem az egész parlament az övé, tehát könnyen elhárítja magáról az adózás veszedelmét. Az ipar és kereskedelem nem fizetheti meg, mert ez maga is olyan vékony dongája, hogy bizony mankózásra szorul. Tehát meg kell fizetni a milliókat annak a munkásságnak, amelynek egy javarészét az intézmények súlya, a korlátlan kizsákmányolás és a közigazgatás rosszasága máris kiűzte ebből az országból. A nemzeti munkapárt kormányának pénzügyminisztere megtalálta a módját annak, hogy miként kell a közelgő államcsődöt egy kissé feltartóztatni. A zseniális miniszter a mai naptól kezdve, minden parlamenti megkérdezés nélkül, felemelte a dohányárakat. De ne tessék azt hinni, hogy a tömött bugyelláris urak szivarjainak és cigarettáinak az árát. Nem. A fölemelt létszám, az új csatahajók árának egy részét a proletár virzsináján hajtja be az osztályparlament pénzügyminisztere. A mai naptól kezdve a virzsma és a dráma ára 1 fillérről 2 fillérre, vagyis 100 százalékkal emelkedik, az árak nílusa pedig 6 fillérről 7 fillérre, vagyis mindössze 17 százalékkal. Majdnem ugyanez az arány a szivaroknál is. A proletár rövid szivarja 3 fillér helyett 4 fillér lesz, ami 33 százalék emelkedésnek felel meg, míg az árak regalitásra 18 fillérről csak 20 fillérre, vagyis mindössze 11 százalékkal emelkedik. A pipadohányoknál szintén a szegény embert sújtják a legjobban. De még kirívóbb az igazságtalan megadóztatás akkor, ha a fogyasztást tekintjük. Ha a mai naptól kezdve ugyanolyan arányú lesz a fogyasztás, mint 1909-ben, akkor a szegények dohányfogyasztása 22 millióval hoz többet a kincstárnak, míg a gazdagoké csak egy millió háromszázezer koronával. Ez újabb rablás ellen Budapest munkássága már fölemelte tiltakozó szavát. Természetes, hogy a pénzügyminiszter erre még nem fogja visszavonni rendeletét. A célravezető a dohányzás beszüntetése, vagy mérsékelése lenne. Milliók éheznek és tűrnek ebben az országban, az éhség pedig sokkal nagyobb gyötrelemmel jár, mint az antinikotizmus, tehát ezzel kell megbuktatni a miniszter rendeletét. Természetes, hogy másfelől ugyanolyan harcot kell vívni az osztályparlament ellen is. Mert e parlament pénzügyminisztere a dohányon kívül a szeszt, a petróleumot, sőt még a gyufát is meg akarja drágítani.