Kassai Munkás, 1912. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1912-07-06 / 27. szám

2. oldal. KASSAI MUNKÁS 27. szám. bizottságot választottak, melynek székhelye Buda­pest és hivatalos orgánuma az „Új Korszak“. De részt vettek a helyes útra tért tanítók a tévelygők ugyancsak a napokban tartott gyűlé­sén is, ahol számos hívet szereztek a tanítók igaz ügyének. Mikor egy kizsarolt osztálynál a felvilágo­­sodottság ily szép terjedését látjuk, meg kell jegyeznünk azt is, hogy ez a folyamat Kassán és Abaúj megyében még meg sem indult. Itt még mindig a Takács Menyhért és a Fischer püspök kezében van a tanítóság. Ennek a két embernek, szövevényes családi és társa­dalmi összeköttetéseik révén, sikerült a­ kassai és a megyei tanítóságot a világosság útjáról a papi szoknya hervasztó árnyékába terelni. Ez annál könnyebben ment itt, mert Kassán és környékén csak a legszegényebb fiúk mennek a tanítói pályára, akik azt hiszik, hogy hely­zetük csak a csuhához való dörgölődzés révén javul meg. De merjük remélni, hogy az egész országra kiterjedt és osztálytudatossá vált mozgalom szele rövid idő alatt megérinti a kassai és abaúji tanítókat is, mely után hátat fordítanak az éltető eszmékre erős fátyolt borító csuhának. Kik támogatnak bennünket ? Hova jár a Népszava ? Most, hogy a Népszava üldözése és ezzel kapcso­latosan az érte való agitáció eddig nem ismert arányok­ban megindult, nem lesz érdektelen leközeli azon üzletek tulajdonosainak a névsorát, akik a szervezett munkások egyetlen napilapját, a Népszavát járatják. Ezek a következők: Vendéglősök: Hojszák József Pesti-ut 7/a., Kovács Dezső Kálvária-u. 12., Ottó Róbert Mészáros-utca, Sidlovits Gyula Fő-u. 105., Stern Lajos Fő-u. 18., Davidovits Emil Kossuth Lajos-u., Kovács Kálmán Pesti-ut 30. Kávéházak: Andrássy, Royal és Millenium. Borbélyok: Begányi Gyula Pesti-ut 4., Komlós László Tégla-u. 2. Szabók: Békefi Adolf Fő-u. 55., Jochmann József Deák Ferenc-u. 49., Jecker József Galamb-u. 12 Kereskedők: Erdélyi Izsó Fő-utca 55. Kárpitos: Keresztes Béla Andrássy-udvar. Asztalos: Sarok Imre Jókai-utca. Cipész: Kozmus Béla Sas-utca 4. Bádogos: Deutsch Ignác Ügyvéd: Dr. Glück Lipót. Gyógyszertár: Mezey és Alexander Fő-utca 65 Kitörés: Molnár Lászlóné Fő-utca 79. Az itt felsoroltak azok, akik szívesen meghozták a heti 50 fillér áldozatot, amely végeredményében csak látszólagosan áldozat, mert hisz ezzel szemben kap egy olyan lapot, mely szerkesztés tekintetében is kiállja a versenyt a drágább napilapokkal is. Mindazonáltal helyes lesz, ha elvtársaink meg­jegyzik, hogy kik támogatnak bennünket. A papok kenetteljes beszéde helyett az Életnek higgjetek, mert csak ez az igazi tanító. Benne. Riadalom Korompán. Nyilatkozni akart az igazgatóság. — A munkások nem kaphatók hazugságra. — Az uj munkarend. Végtelen nagy az igazság ereje. Ezt újabban a korompai események is igazolják. Mi ugyanis gondos­kodtunk arról, hogy a két héttel ezelőtt megjelent és a korompai embertelen viszonyokat ismertető lapszámunk lehetőleg minden ott dolgozó munkás hajlékába eljusson. Ezt megtudta az igazgatóság és szinte megborzadt tőle. Ez különben érthető is. Hiszen a munkások fölvilágo­­sítása rövid idő alatt halálos csapást fog mérni az igaz­gatóság embertelen bánásmódjára és a munkaerő határ­talan kiuzsorázására. Mindezektől való félelmében az igazgatóság egy végtelenül együgyű dolgot eszelt ki. Megelégedett munkások kerestetnek. Az igazgatóság egy mérnököt és egy munkavezetőt kivett a rendes, mindennapi munkából és egy általa készített aláírási ívvel sorra járatta velük a kolóniákat. A raffinált módon kiállított aláírási ív így szól: Munkástársaink! Mivel a szocialisták bennünket, munkásokat (?!), valamint a gyári vezetőséget újságjaik útján minden­féle valótlansággal vádolnak, ezért úgy a kassai, valamint a szepesi lapokban meg akarjuk az általuk terjesztett valótlanságokat cáfolni, ezért munkás­társainkhoz fordulva, kérjük, hogy aláírásukkal támo­gassanak bennünket. Kelt Korompa-vasgyár, 912. június 25-én Ámde hiába való volt az igazgatóság minden ravasz­kodása. Hiába volt az éjjel-nappal való házalás, mert a munkások már nem olyan vakok, mint amilyeneknek az igazgatóság látja őket és csak négy ember akadt, aki az ívet aláírta. A csúf kudarc után az igazgatóság terror útján akart összehozni valamennyi aláírást. De így sem sike­rült. Hasztalan volt Hadik, Muszély, Merva, Pápai, Preszl, Hajdúk, Konti és a hozzájuk hasonló főhajcsárok minden erőszakossága, a munkások nem voltak hajlan­dók az igazgatóság hazudozásához segédkezet nyújtani. Az újabb kudarc után morzsák hullatásával igye­kezett operálni a gyárvezetőség. Kiadta a jelszót, hogy húsz fillér javítás jár mindazoknak, akik az ívet aláírják. És örömmel állapíthatjuk meg, hogy a munkásoknak nem kellett a Judás-bér A korompai munkások is tudják már, hogy nem így és ennyi javításban kell a munkás­nak részesednie, hanem jogos követelés útján és annyi­ban, amennyi emberiesebb élethez segíti őket. Hogy ennyire fejlődtek az állapotok, abban nagy­része van a nehéz milliókat beharácsoló részvénytársaság embertelen kapzsiságának is, amelyet már a múlt évben is ismertettünk Megemlítettük azt is, hogy a munkások a húsz évvel ezelőtt jóváhagyott munkarend mellett dol­goznak. A múlt év őszén végre megújították a húsz éves munkarendet. Mi van az új munkarendben ? A munkarend újítása csak nyomtatásban nyilvánult meg. A szelleme maradt a régi, íme egy kis mutató belőle: A 7. §. kimondja, hogy „egy napon tíz munkásnál több föl nem mondhat“. Hát mi ez, ha nem a szabad költözködés eltiltása. Rimamurányiék a huszadik század­ban is merészelik visszaállítani gőzzel, villannyal dolgozó kapitalista vállalataiknál a feudális kor legembertelenebb rendszerét. A 10. §. a levonásokat tárgyalja tíz pontban.

Next