Kassai Munkás, 1914. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1914-01-03 / 1. szám

2. oldal, KASSAI MUNKÁS közvélemény is. Mindenki előtt tiszta dolog, hogy az Állami Tanítók Országos Egyesületében ma is a radikális tanítók vannak többségben, olyan helyzetet kell tehát teremteni, hogy az igazi erő minden alkalommal megnyilvánulhasson, mert ellen esetben az állami tanítóság ügye mindig árulók kezében lesz. Kassa az uj esztendőben. Uj polgármester. — Uj képviselő. Minden társadalmi osztály közt legtöbb oka van a panaszra a munkásosztálynak, mert amellett, hogy egész életén át gyötrő munkát végez a kiváltságosok eltar­tásáért, neki még elegendő harapás sem jut osztályrészül. És ez az embertelen állapot a múlt évben még kemé­nyebben gyötörte a munkásosztályt. De azért mi nem állunk be az alkalomszerű pityergők táborába és nem siratjuk se a múltat, se a jövendőt, hanem megmutatjuk, hogy a viszonyok némi javítása érdekében mi a teendő. Ott kezdjük, hogy Kassán már az új esztendő elején nagy változások lesznek. Az előrehaladott korú polgár­­mester ugyanis annyira elgyengült, hogy a teljes munka­képtelenség előtt áll és így rövidesen nyugdíjba megy. Ennek következtében tehát új polgármestert kell választani. Ez a kérdés különben ma már nem okozna nagy gondot, ha a választásnál a rátermettséget vennék figye­lembe. Mivel azonban ma még az ilyen fontos körül­ményt nem igen latolgatják, el lehetünk rá készülve, hogy az új polgármester Blanár Béla lesz. Blanár pol­gármesterré választása pedig új képviselőválasztást von maga után. És a munkapártnak, Varga Kálmán szemé­lyében, már jelöltje is van. És kétségtelen, hogy választás esetén Varga győzne is, aminthogy a rengeteg sópénzzel nemcsak Vargát, hanem még a gazdasági akadémia vénülő bikáját is győzelemhez lehetne juttatni. Az új alakulatból azonban nemhogy haszna, hanem rengeteg kára lenne a városnak. A két legfontosabb tiszt­séget éppen a leggyűlöltebb emberek viselnék úgy, hogy ilyen körülmények közt még akkor sem végezhetnének hasznos munkát, ha erre időközben kedvük kerekedne. Azoknak tehát, akik őszintén akarják e város fejlő­dését, más megoldáson kell dolgozniok. Véleményünk szerint a polgármesteri választásnál az ellenzéknek Blanár ellen nem kellene jelöltet állítani, akinek viszont az volna a kötelessége, hogy a minden erkölcsi alapot nélkülöző munkapártot megszüntesse, amely után Kassa város egyetemes polgársága egy olyan képviselőt választhatna, aki pártkereteken kívül állva, a demokratikus haladás és a kultúra politikáját folytatná. Ennek keresztülvitelével aztán nemcsak Kassa város anyagi és erkölcsi helyzetén lehetne javítani, hanem meg lehetne mutatni a helyes utat azoknak a vidéki városoknak is, amelyek ma még szintén a feudális Tisza-kormányt támogatják. Elismerjük, hogy ez a politika a munkapárt részéről látszólag erőfeladással járna, mert hiszen erőszakkal és pénzzel mindent keresztül lehet vinni. De erőfeladás az is, amikor a sikeresen dolgozó zsebmetsző fölhagy izgalmas munkájával és a becsületesebb polgári munka után néz. Ebből az erőfeladásból azonban nemcsak a köznek van haszna, hanem a zsebmetszőnek is. Mi a kassai munkapártot nem tartjuk zsebmetsző­nek, de azt nyíltan kimondjuk, hogy a világhíres politikai zsebmetszők mellett „falazók“ voltak. Most itt az ideje, hogy ezt a csúnya szerepet hagyják abba és térjenek vissza a tisztességes munkához, mert jaj a falazóknak, ha a zsebmetszők hurokra kerülnek. A szociális forradalom. Részletek a „Munkáskönyvtár“ első füzetéből. Megemlékeztünk már a Népszava könyvkereske­désének azon helyes vállalkozásáról, hogy egy sorozatos füzetekből álló Munkáskönyvtár kiadásával népszerűsí­teni igyekszik a szocialista tudományokat. A sorozat első két füzete a szociális forradalom kérdését tárgyalja, melyet Kautsky Károly, a német szociáldemokrata párt nagy teoretikusa írt és Garami Ernő elvtárs fordított magyarra. A most megjelent első füzet „Fejlődés és forradalom“ című fejezetéből mutatóul közöljük a következő tanul­ságos részleteket: Egy népszerű példa igazolja, hogy a természet is tesz ugrásokat. A szülés aktusa például ugrás. Egy csapásra abból a méhmagzatból, amely az anya szervezetének egy része, amely annak vérkeringé­sében vesz részt, amely tőle kap táplálékot, amely nem vesz lélegzetet — önálló emberi lény lesz, saját vér­keringése támad, lélegzik, kiabál, önmaga táplálkozik. A szülés és a forradalom között való párhuzam azonban nem szorítkozik egyedül az esemény ugrás­­szerűségére. Ha közelebbről vizsgáljuk a dolgot, azt találjuk, hogy a szülésnél való ez az ugrásszerű átala­kulás a funkciókra, a test műveleteire szorítkozik. A szervek csak lassan fejlődnek és a fejlődésnek csak egy bizonyos fokánál válik az ugrás lehetővé, amely új funkciójukat egyszerre kiváltja. Ha ez az ugrás előbb történik meg, mielőtt a fejlődésnek ez a foka bekövet­kezett, akkor nem a szerveknek új funkciója lesz az eredmény, hanem minden funkció megszűnése, az új lény halála. Másrészt a szerveknek az anya testében való fejlődése bármily sokáig folyhatna, sohasem juthatnának új funkciók megkezdéséhez a szülés forradalmi eseménye nélkül. A szervek fejlődésének bizonyos fokánál a szülés elkerülhetetlenné válik. Ugyanezt látjuk a társadalomnál. A forradalmak itt is lassú, fokozatos fejlődés eredményei. Itt is a társa­dalom szervei azok, amelyek lassan fejlődnek. Ami hir­telen, egy csapásra, forradalmian alakulhat át, azok a funkciói. A vasutak csak lassan fejlődtek, ellenben egy csapással lehet valamely kapitalista módon funkcionáló, egynéhány tőkés vagyonosodását szolgáló vasútból: szocialista módra funkcionáló, egyedül a közérdeket szolgáló vasutat csinálni. És aminthogy a szülésnél a gyermek valamennyi funkciói — a vérkeringés, a léleg­zés, az emésztés — egyszerre forradalmasíttatnak, azon­­képpen kell az említett átalakulásnál a vasút valamennyi funkcióját egy időben, egy csapásra forradalmasítani, mert hiszen a legszorosabban összefüggnek egymással Ezeket a funkciókat nem lehet egymásután fokozatosan államosítani, például ma a mozdonyvezető és sűtő funkcióját, néhány évvel később a pályaőrökét, még később a pénztárosokét és könyvelőkét stb. Ez a vasút­nál egészen világos. De a vasút különféle funkcióinak fokozatos társadalmasításánál nem kevésbé értelmetlen volna ez valamely centralizált, központi szervezetű állam minisztériumánál. Ez szintén egységes szervezet, amely­nek szervei kell, hogy együtt­működjenek, egyik szer­vének funkcióit nem lehet megváltoztatni anélkül, hogy valamennyié meg ne változzék. Valamely minisztérium egyes osztályainak a szociáldemokráciától való lépésről­­lépésre haladó meghódítása nem volna kevésbé különös, mint az olyan kísérlet, amely a szülés aktusát több — mondjuk — havonként egymásután következő szülési aktusokra akarná bontani, amelyek folyamán egy-egy szerv a méhmagzat állapotából az önálló gyermek álla­potába hozatnék és emellett a gyermeket anyjával össze­kötve hagynák a köldökzsinóron mindaddig, amíg meg­tanul járni és beszélni. 1. szám.

Next