Munkás, 1927 (18. évfolyam, 18-292. szám)

1927-01-23 / 18. szám

­. A Rákosi-pör vádlottai harcot hirdetnek a magyar burzsoázia ellen Börtönnel, üldöztetéssel nem törik meg a proletárharcosokat — A vádlottak váci beszédei - A per jelentősége Budapest, január 22. (Inprekorr.) Rákosi, Wein­berger és Őry elvtársak után dőgös elvtárs kezdett beszélni: „A bíróság engem szigorúbban ítélt el, mint vádlottárrsaanat általában. Szigorúbban ítélte meg vezetői tevékenységemet. Egynek érzem magam vádlottársaimmal, neon vagyok vezér, éppen olyan egyszerű proletár vagyok, mint ők. Ezt nem azért mondom, mintha ezzel le akarnék alkudni néhány hónapot a bün­tetésemből, hanem csupán azért, mert meggyőző­désem szerint — sajnos — még nem dolgoztán annyit a munkásosztály felszabadítása érdekében s mai uralkodó rendszer ellen, amennyit dolgoz­nom kellett volna. S a szabadságomat csak azért akarom vissza­nyerni, hogy nagyobb odaadással, nagyobb tudással és még szívósabban dolgozhassak a Kommunista Párt felépítésén. Kommunista vagyok. Ez annyit jelent, hogy — a szó polgári értelmében — sohasem fogok megja­vulni, hogy sohasem fogok belenyugodni a polgári társadalmi rend fennállásába és mindig harcolni fogok ellene. Kommunista vagyok. Ez annyit jelent, hogy harcolok a munkásság napi követeléseiért, a mun­kásosztály felszabadításáért, hogy a Kommunista Pártot a harc vezetőjének és a proletárdiktatúrát annak az átmeneti formának tartom, amely a kom­munizmushoz vezet. Tagja vagyok a Kommunisták Pártjának Ma­gyarországon. Ez arra kötelez engem, hogy innen, a börtönből és a bíróság előtt is minden lehető módon harcoljak a Habsburg-uralmi visszatérése s a Bethlen-rendszer ellen, amely a munkásság tel­jes elnyomorodá­sához vezet, a szociáldemokrácia ellen, amely támogatja ezt a rendszert. A kormány mert ismét minden szépet és jót megígér, hogy elkábítsa a munkásságot és paraszt­ságot. De a munkásság tudja, hogy semmit nem várhat attól a kormánytól, amely A U%rtgOZ ■«* íMű koronáért fajlovakat vesz tenyésztésre és egy fillért sem fordít a munkanélküliség támo­gatására. Nem várhatunk semmit egy olyan kor­mánytól, amely ahelyett, hogy munkásházakat építene, a főrendiházat állítja vissza és a rettenete­sen terjedő tüdővészt a Habsburg-monarchia visz­­szaállításával akarja gyógyítani. A szegény parasztság is tudja, hogy mit vár­hat egy olyan kormánytól, amely sok más ígéret mellett, a földreformot még a legkisebb mértékben sem hajtotta végre. A földmunkások tudják, hogy mit várhatnak azoktól az emberektől, akik még a szervez­kedést sem engedik meg nekik. Ugyanez áll a kisgazdákra is, akiktől adóvégrehaj­tással azt a keveset is elveszik, amijük van. A Kommunisták Pártja Magyarországon ko­moly harcot folytat a hamis ígéretek és durva el­nyomás kettős rendszere ellen. Csak a Kommunista Párt­ harcol a munkások és parasztok szövetségéért, mert csak a munkások és parasztok szövetsége a Kommunista Párt vezetése alatt fogja meg­szabadítani Magyarországot az uralkodó rend­szertől és a Habsburgok visszatérésétől. Ha munkámmal sikerült, hacsak kis mérték­ben is, hozzájárulnom a Kommunista Párt kiépí­téséhez, a munkások és parasztok szövetségén­ek megvalósításához, s ahhoz, hogy a proletárdikta­­túra gondolata eljutott a munkásházakba és a pa­­rasztkunyhókba, akkor nem törődöm azzal sem, ha még szigorúbban ítélnek el. Éljen a munkások és parasztok­ forradalmi szö­vetsége! Éljen a Magyarországi Kommunista Párt!“ Hámán Kató elvtársnő a következő vádlott. Beszédjében ezeket mondja: „Nem akarok védekezni, aminthogy az első tárgyaláson sem védekeztünk. Vádoltuk az uralkodó rendszert, mint a dol­gozók nyomorának okozóját. A vád bizonyítására elegendő, ha rámutatunk az öngyilkosságok növekedő számára, a növekvő munkanélküliségre és a folyton fokozódó elége­detlenségre. Vádoltuk az uralkodó osztály igazságszolgál­tatásának hi szolgált, a rendőrséget és vádunk b­­etutyitására felmutattuk az orvosi bizonyítványt, és megfel­zott testünkről. Vádoltuk a szociáldemokráciát,­ hogy elárulták a munkásság ügyét és vádunk bizonyítására ele­gendő, ha rámutatunk a blokkpolitika csődjére, a szakszervezetek tagjai számának csökkenésére, a **antiukt­t ás a földutak.­zott *terve?cáírt­ítés­ére íg. a nőmunkások rettenetes kizsákmányolására ás rettenetes nyomorára. Senki sem tudott védekezni vádjaink ellen, s megelégedtek azzal, hogy néhányat közülünk ártalmatlanná tettek. Az a hat hónap, amely az első bírósági tár­gyalás óta eltelt, megerősítette vádjaink igazsá­gát. Amíg itt fölöttünk ítélkeznek, addig az uralkodó osztály súlyos ítéletet készít az­ egés­z dolgozó osztály ellen: a Habsburgok visszatérését készítik élde." Az elnyomás módszereit tökéletesítették, a bankok és a nagyipar uralmát konszolidálták és most ki akarják mondani a jogerős ítéletet. Királyt akarnak a magyarországi dolgozók nyakába ültetni. Ki harcol e törekvések ellen?A választások meg­mutatták, hogy a város és falu dolgozó népének már nincs bizalma a polgári ellenzéki klikkhez, de nem bízik már a szociáldemokráciában sem. A dolgozó osztályok tartózkodása a szavazás­­tól tüntetés volt az uralkodó rendszer ellen és tüntetés amellett a párt mellett, amely tör­vényen kívül van helyezve és nem vehetett részt a választásokon, a Magyarországi Kom­munista Párt mellett Azok a munkástömegek, akik tartózkodtak a sza­vazástól, az illegális Kommunista Párt köré cso­portosulnak. Céltalan az elítélésünk, a Kommunista Pártot ezzel nem semmisítik meg. Amit mi mondunk, az nemcsak a mi szavunk és ne gondolják, hogy bebörtönzésünkkel a Kom­munista Párt megszűnt létezni. Ne gondolják, hogy pártunk szívverése csak egy pillanatra is meg­állt. A bíróság előtt már beszéltem a nőmunkálat nagy nyomoráról és szervezetlenségéről. Ami mondtam, az százszorosan beigazolódott. Az egyetlen fejlődő iparág Magyarországon, a textil­ipar, profitját a nőnmunkásokból és munkásgyerme­kekből sajtolja ki. A Hómunkások tízezrei dolgoznak ebben az iparágban és a szociáldemokrácia, a szakszer-W/ * ' ■ ” jáik n»3Szer­vezésükkel és gazdasági harcuk vezetésével. Ez a feladat is­­ mi pártunkra, a Kommunista Pártra vár. Az állam­ügyész úr a hazára hivatkozik és ha­zafias gondolkodásra buzdít. De ki dolgozik a ha­záért? A munkásság! És milyen hazáért dolgozik? A kapitalizmusért, a burzsoáziáért. S ezért érthető ha az államügyész úr oly melegen ajánlja a mun­kásságmasc, hogy dolgozzék a hazáért. Ha az ügyész úr vádbeszédét proletár­szempontból nézem, s akkor nagy kitüntetésnek kell tekintenem, hogy az államügyész úr piszkos nép­ségnek nevezett bennünket. Az állam­ügyész úr a vezéreket tüntette ki ezzel a kifejezéssel Azt hi­szem, én nem is érdemeltem meg ezt az elneve­zést, mert nem vagyok vezérnő. Nagyon boldog leszek, ha az ügyész majd teljes joggal fog piszkos népségnek nevezni, mert az a munkásvezér, akit a burzsoázia így ne­vez, bizonyára a tömegek bizalmát élvezi. Nem kételkedem benne, hogy itt is elítélnek. Elítélhetnek, de meg nem törnek! Éljen a Magyarországi Kommunista Párt! • • • Az egész fellebbezési tárgyalás azt mutatja, hogy a Be­rn­en-kormány — oktulva a törvényszék botrányos eljárásának bel- és külföldi visszhang­ján — a demokratikusság látszatát akarta kelteni. Ezt legjobban mutatja a Szocialista Munkáspárt tagjainak elítélése ellen beadott fellebbezés visz­­szavonása. Ez az ítélet legálissá teszi ugyan a Szocialista Munkáspártot — pa­piron-még a valóság­ban­­— s ezt és a legutóbbi napok eseményei mu­­tatják — fokozódik a szocialista párt híveinek üldözése. A pernek és az ítéletnek legfontosabb részei a következők voltak: 1. A Magyarországi Munkáspártot végleg fel­mentették az alól a vád alól, hogy kommunista. Hi­áb­a igyekezett a kormány rendőri kínzásokkal ,­bizonyíték­okat“ szerezni, minden igyekezete meg­tört a vádlottak bátor és öntudatos fellépésén. 2. A Magyarországi Kommunista Párt tagjai­nak bátor fellépése következtében, ebben a perben is propagandisztikus eredmé­nyek­et ért el. Az államügyészségnek még a kommunista vádlot­takkal szemben is vissza kellett vonulnia és visz­­sza kellett vonnia az egyik vádat, amelyet „ide­gen iratok használatáért“ emeltek. Az igazsá­gosság látszatát akarták kelteni Weinberger elv­társ ítéletének leszámílásával, ami azonban semmit nem jelent, mert Weinberger elvtársnak régi ítéleteivel együtt 16 évi fegyházat kell leülni. 3. Miután Német elvtárs a börtönállapotok következtében meghalt, a védelemnek sikerült ki­eszközölni, hogy Hámán Kató elvtársnőt, valamint Matere- és Szilágy­ elvtársakat feltételesen szabi-­ helyezték előrehaladott betegségük­e. A frankhamisító herceg már hosszú idő óta szana­tórium­ban fekszik és meg is akarnak kegyelmezni neki. Ennek előkészítése elvtársaink ,,feltételes“ s­zabad lábpra helye­zése. Meg kell még emlékeznünk egyes lapok cél­­zatos híreiről, amelyek Rákosi elvtársról azt jelen­tették, hogy a bíróság előtt irredenta beszédet tar­tott. Ez aljas rágalom s csak Rákosi elvtárs beteketelésére szolggál.Rákosi elvtárs a nemzetiségi kérdést nem is érintette be­szédjében s ha beszélt volna róla, akkor bátran szemébe vágta volna az osztálybiróságnak a kom­munista párt álláspontját, apugy, m­ert ahogy az összes vádlottak öntudatosan hirdették a kommu­nista eszmét a vádlottak padjáról is. Szavukat meg­hatotta minden magyar proletár! Egy hét Történelmi dráma az orosz forradalomból írta Siebedenszky György. — Színpadra alkalmazta Acél Pál (Elepd­iák Lenin bóléjénak harmindik év­fordulójára rendezett emlékünnepélyen Kés­pén.) Jelenet a második felvonásból Repin: Ez a kommunista, aki utánuk ment, ismerősük? Ezredesné: Régebben gyakran volt nálunk, ha most természetesen ... Ezredes: Apja a városbeli bőrgyárak tulajdo­nosa­ volt. Kolosaikkal együtt menekült el. Mindig öntelt, vakmerő gyermek volt... S most ezzel a csürhével adta össze magát. Most már annyira ar­cátlan, hogy bemerészelt jönni a mi házunkba... Ezred­esné: Régebben Nadja nem vol közöm­bös számbra s ezért szalad el Nadja. Ezredes: Hé! Nadja! Nadjácska! Gyere ide! ■ Ezredesné: Ne bántsd András, hagyd békén. Hadd sírja ki magát, gyermek még. A leveleit ma is még ereklyeként őrzi, talán nem is azért, mint­ha szeretné, hanem, mert sajnálja az egykori ked­ves Wladimirt a madzaggal megkötözött, rongyos cipője miatt... Mert jószívű a mi leányunk, fő­hadnagy úr... Ezredes: De eljön még az ő ideje is, ugye fő­hadnagy úr? Repin: Eljön. Eljön (­idegesen fölkel, mintha várna valakit). Mindnyájunk ideje közel jár (az ab­lakhoz megy, kinéz). Katonák: (énektengfa ,kiviartü... Yanswsjaa­ka közeledő és eknarsoló hangjai szűrődnek be a szobába és betöltik a csöndet). Repin: őrszemek járnak. Buzgalommal dolgoz­nak a gazok! (Halk kopogás.) Ezredes, ezredesné (egyszerre): A patikus ... Szabad! Antonovics (belép. Alacsony, kövéres ember,’ szürke felöltőben): Itt vagyok. Jó estét. (Humoro­san.) Jó estét, Repin elvtársi Magáért jöttem. Repin: Mi újság, szenátor úr? Antonovics: Semmi kü­lönös. Minden rendben. Ezredes: Maguknál is voltak ezek a... Antonovics: Mit gondol ezredes úr, ma­jd min­ket hagynak ki. — Dübörög tőlük az alvó város szedik össze a kiszemelt férfiakat. Mag­ára viszik őket Bekísérik a razzia központi vezetőséghez, ott regisztrálják, kikérdezik őket, m­gá­llapítják a sze­mélyazonosságukat... Gomich a főkopójuk... Repin (dühösen): Lesz még Ochrana is! Ezredes: Az, az kell nekik, főhadnagy úr. Ooh­­rana, Szibéria, kanosukul Ezredesné (megtoldja a tehetetlen dürobba­­nást): Látja, főhadnagy úr, Antonovics szenátor uramnak is szocializálták a gyógy­oertárát... Le­vették az aranybetűs fekete cimtábláját, amely olyan módosan, formásan hirdette „Gyógyszertár a feltámadáshoz.“ Antonovics (feltüzelve): Most ehelyett vörös cimtábláról, fekete betű­k rikoltják világgá. ..Köz­­egész­ségügy osztály I­I. számú városi gyógyszer­tára.“ Hallatlan! Vérlázitó! Ezredesné csopánkodva). A szegény ezenátor­­né asszony már egészen lefogyott a gyötrelmektől Elpan­s­szkod­ta, hogy mindennap kétezer is meg kell számolnia, hány hasáb­jn maradt meg a ház (sátóafes, mert *»siyos isi. hogy meglopják... wmmmmmmmmmmmmmKmmmKKmm Antonovics (egyre komikusabb lesz): Nekem kell fát fognom, a alól kihordani a trágyát, amikor a feleségem­ megfejt. Meg a disznók, meg a malacok ! Mennyi baj. Mekkora nyomorúság! Ezredes: A szovjet­ hatalom jót akar a néppel... de hát mi nem tartozunk a néphez. Antonovics: Elvettek tőlünk mindent. De be­szállásolták hozzánk Gracseva Liza tanítónőt, meg Robejko elvtársat, azt a sorvadásodat... Repin: Azt a gyámoltalan leányt? Ezredesné: Azt, azt... tanítja ezt a vörös­­katona ősünket, ezt a csőcseléket... és várjon mire, tanítja őket?... Antonovics, ezredes (egyszerre): Rablásra? Antonovics: És még imádkozni mer­ az istenhez ... képzeljék el, mindennap imádkozik mégis ... Ezredesné: Világos dolog, hogy valamelyik ko­misszár szeretője. Repin (kinéz az ablakon): Azt hiszem, az ucca már csendesedik.... Antonovics (alázatosan):A szobija már készen várja, Repin elvtár... (nevet) ha kívánja méh-' tünk is__ Repin­­idegesen néz ki az ablakon, mintha szemei követnének valamit. Egyben hirtelen ma­gára kapja köpenyét, várakozóan figyel az ajtóra. Hirtelen felszakad az­ ajtó, a muzsik belép és egye­nesen Repinhez megy). Muzsik: Jó estét!... Repin ''félhangosan): Nos, mi újság? Muzsik: Minden rendben ment.... Repin: Saját focziba álltad a lövését? Muzsik: Saját kezibe. Repin: ügyes fickó vagy... Menj előre. Mi is­­ mehetünk szenátor úl. Bátorság és bizalom. Jó l­ éjjszískát (elsietnek). MUNKÁS január 23. .Eltűnnek­ a kommunia ormányai — Minkáslevelezőnktől. — Garamköveed, január 22. Most, hogy a kom­munista párt a párkányi járásban megerősödött, a járási főnök is teljes gőzzel nekilátott a párt és az elvtársak üldözésének. Mutatóba közlünk egy ese­tet: Karácsonykor „A megváltás felé“ című szín­darabot akartuk előadni és utána táncmulatságot tartani. A járási főnök úr nem­ engedélyezte az elő­adást, de a betiltást sem kézbesítette. Elmentünk hozzá és követeltük, hogy vagy engedélyezze az előadást vagy adja ki nekünk a végzést. Erre a legdurvább kifejezések kíséretében kijelentett hogy a kommunistáknak semmit sem engedélyez, és nem is fog engedélyezni, amíg Párkányban lesz. Matus elvtársnak meg neki támadt, hogy ő az oka, hogy Gara sok éveiben kommun­ista párt van és, hogy ezt nem fogja Mimi, meg, hogy, ha forradal­mat akarunk, akkor menjünk Moszkvába. A vég­zést pedig nem adja ki csak újév után, akkor meg már mehetünk fellebbezni Lenin elvtárshoz. Nem is adta ki a végzést, csak karácsony másodnapján. Beadtunk egy másik kérvényt az ifjúság­ nevé­ben, de ezt is visszaküldte a községházára és azt követelte, hogy az összes szereplők erkölcsi és ille­tőségi bizonyítványait csatolják a kérvényhez. Ilyesmi is csak Párkányon történhetik. — Mindent megcsináltunk, amit követelt és végül a darabot még sem engedélyezte, hanem csak a táncmulatsá­got. Még a végzést sem kézbesítette ki nekünk, hogy milyen indokok alapján tiltotta be az elő­adást. Mikor felelősségre vontuk, hogy miért csi­nált nekünk ennyi kiadást, ha úgyis előre tudta, hogy semmilyen körülmények között sem fogja az előadást engedélyezni, azt felelte, hogy az nekünk semmi, mert mi Moszkvából úgyre elég pénzt ka­punk. Matus elvtársat megfenyegette, hogy ki fogja toloncoltatni. Úgy látszik tényleg tettre készül, mert az összes szereplők illetőségi bizonyítványait visszaküldte a községházára, csak Matus elvtársét nem. Egyúttal átiratot küldött a jegyzői hivatal­nak, hogy rögtön küldjék vissza az összes illető­ségi bizonyítványokat és a Matus elvtársét is! A jegyzői hivatal visszaírt, hogy Ma­tus elvtársét nem­ küldheti vissza, mert azt nem kapta meg a járási hivataltól. A járási főnök erre válasz helyett pa­rancsot adott ki, hogy Matus elvtárs öt napon be­lül terjessze be illetőségi bizonyítványát megvizs­gálás végett, hogy szabályszerű-e vagy sem. Meg­történik tehát, hogy a hatóság elkéri az ember ok­mányait, az ember odaadja, ott (enyhén szólva) el­tesznek és újra követelik. Kiváncsiak vagyunk arra, hogy mit fognak szólni ehhez a felsőbb ha­tóságok. Talán csak nem fogják ezt jó szemmel nézni csak azért, mert a fluikásról van szó és az egyik kutya a másikat meg nem marja? Azt, hiszik az urak, hogy Matus elvtársat ilyen eszközökkel vissza lehet tartani a kommunista munkától. Tudjuk jól azt is, hogy azért, is szeret­nék megfosz­tani politikai jogaitól, mert három évre meg lett választva az állandó választási név­­jegyzék ellenőrzőbizottság tagjának és akkor innen is kiesne. Mindez lehetséges a demokratikus republiká­­ban. Mondjátok meg, falusi és városi szegények pártállásra való tekintet nélkül, szabad ezt nekünk tűrnünk, hogy így basáskodjanak felettünk? Pedig magunk vagyunk az okai, mert nem fogunk össze. Ha mind összefognánk, akkor már régen nem ilyen elemektől függne életünk sorsa.

Next