Munkás, 1927 (18. évfolyam, 18-292. szám)
1927-01-23 / 18. szám
. A Rákosi-pör vádlottai harcot hirdetnek a magyar burzsoázia ellen Börtönnel, üldöztetéssel nem törik meg a proletárharcosokat — A vádlottak váci beszédei - A per jelentősége Budapest, január 22. (Inprekorr.) Rákosi, Weinberger és Őry elvtársak után dőgös elvtárs kezdett beszélni: „A bíróság engem szigorúbban ítélt el, mint vádlottárrsaanat általában. Szigorúbban ítélte meg vezetői tevékenységemet. Egynek érzem magam vádlottársaimmal, neon vagyok vezér, éppen olyan egyszerű proletár vagyok, mint ők. Ezt nem azért mondom, mintha ezzel le akarnék alkudni néhány hónapot a büntetésemből, hanem csupán azért, mert meggyőződésem szerint — sajnos — még nem dolgoztán annyit a munkásosztály felszabadítása érdekében s mai uralkodó rendszer ellen, amennyit dolgoznom kellett volna. S a szabadságomat csak azért akarom visszanyerni, hogy nagyobb odaadással, nagyobb tudással és még szívósabban dolgozhassak a Kommunista Párt felépítésén. Kommunista vagyok. Ez annyit jelent, hogy — a szó polgári értelmében — sohasem fogok megjavulni, hogy sohasem fogok belenyugodni a polgári társadalmi rend fennállásába és mindig harcolni fogok ellene. Kommunista vagyok. Ez annyit jelent, hogy harcolok a munkásság napi követeléseiért, a munkásosztály felszabadításáért, hogy a Kommunista Pártot a harc vezetőjének és a proletárdiktatúrát annak az átmeneti formának tartom, amely a kommunizmushoz vezet. Tagja vagyok a Kommunisták Pártjának Magyarországon. Ez arra kötelez engem, hogy innen, a börtönből és a bíróság előtt is minden lehető módon harcoljak a Habsburg-uralmi visszatérése s a Bethlen-rendszer ellen, amely a munkásság teljes elnyomorodásához vezet, a szociáldemokrácia ellen, amely támogatja ezt a rendszert. A kormány mert ismét minden szépet és jót megígér, hogy elkábítsa a munkásságot és parasztságot. De a munkásság tudja, hogy semmit nem várhat attól a kormánytól, amely A U%rtgOZ ■«* íMű koronáért fajlovakat vesz tenyésztésre és egy fillért sem fordít a munkanélküliség támogatására. Nem várhatunk semmit egy olyan kormánytól, amely ahelyett, hogy munkásházakat építene, a főrendiházat állítja vissza és a rettenetesen terjedő tüdővészt a Habsburg-monarchia viszszaállításával akarja gyógyítani. A szegény parasztság is tudja, hogy mit várhat egy olyan kormánytól, amely sok más ígéret mellett, a földreformot még a legkisebb mértékben sem hajtotta végre. A földmunkások tudják, hogy mit várhatnak azoktól az emberektől, akik még a szervezkedést sem engedik meg nekik. Ugyanez áll a kisgazdákra is, akiktől adóvégrehajtással azt a keveset is elveszik, amijük van. A Kommunisták Pártja Magyarországon komoly harcot folytat a hamis ígéretek és durva elnyomás kettős rendszere ellen. Csak a Kommunista Párt harcol a munkások és parasztok szövetségéért, mert csak a munkások és parasztok szövetsége a Kommunista Párt vezetése alatt fogja megszabadítani Magyarországot az uralkodó rendszertől és a Habsburgok visszatérésétől. Ha munkámmal sikerült, hacsak kis mértékben is, hozzájárulnom a Kommunista Párt kiépítéséhez, a munkások és parasztok szövetségének megvalósításához, s ahhoz, hogy a proletárdiktatúra gondolata eljutott a munkásházakba és a parasztkunyhókba, akkor nem törődöm azzal sem, ha még szigorúbban ítélnek el. Éljen a munkások és parasztok forradalmi szövetsége! Éljen a Magyarországi Kommunista Párt!“ Hámán Kató elvtársnő a következő vádlott. Beszédjében ezeket mondja: „Nem akarok védekezni, aminthogy az első tárgyaláson sem védekeztünk. Vádoltuk az uralkodó rendszert, mint a dolgozók nyomorának okozóját. A vád bizonyítására elegendő, ha rámutatunk az öngyilkosságok növekedő számára, a növekvő munkanélküliségre és a folyton fokozódó elégedetlenségre. Vádoltuk az uralkodó osztály igazságszolgáltatásának hi szolgált, a rendőrséget és vádunk betutyitására felmutattuk az orvosi bizonyítványt, és megfelzott testünkről. Vádoltuk a szociáldemokráciát, hogy elárulták a munkásság ügyét és vádunk bizonyítására elegendő, ha rámutatunk a blokkpolitika csődjére, a szakszervezetek tagjai számának csökkenésére, a **antiuktt ás a földutak.zott *terve?cáírtítésére íg. a nőmunkások rettenetes kizsákmányolására ás rettenetes nyomorára. Senki sem tudott védekezni vádjaink ellen, s megelégedtek azzal, hogy néhányat közülünk ártalmatlanná tettek. Az a hat hónap, amely az első bírósági tárgyalás óta eltelt, megerősítette vádjaink igazságát. Amíg itt fölöttünk ítélkeznek, addig az uralkodó osztály súlyos ítéletet készít az egész dolgozó osztály ellen: a Habsburgok visszatérését készítik élde." Az elnyomás módszereit tökéletesítették, a bankok és a nagyipar uralmát konszolidálták és most ki akarják mondani a jogerős ítéletet. Királyt akarnak a magyarországi dolgozók nyakába ültetni. Ki harcol e törekvések ellen?A választások megmutatták, hogy a város és falu dolgozó népének már nincs bizalma a polgári ellenzéki klikkhez, de nem bízik már a szociáldemokráciában sem. A dolgozó osztályok tartózkodása a szavazástól tüntetés volt az uralkodó rendszer ellen és tüntetés amellett a párt mellett, amely törvényen kívül van helyezve és nem vehetett részt a választásokon, a Magyarországi Kommunista Párt mellett Azok a munkástömegek, akik tartózkodtak a szavazástól, az illegális Kommunista Párt köré csoportosulnak. Céltalan az elítélésünk, a Kommunista Pártot ezzel nem semmisítik meg. Amit mi mondunk, az nemcsak a mi szavunk és ne gondolják, hogy bebörtönzésünkkel a Kommunista Párt megszűnt létezni. Ne gondolják, hogy pártunk szívverése csak egy pillanatra is megállt. A bíróság előtt már beszéltem a nőmunkálat nagy nyomoráról és szervezetlenségéről. Ami mondtam, az százszorosan beigazolódott. Az egyetlen fejlődő iparág Magyarországon, a textilipar, profitját a nőnmunkásokból és munkásgyermekekből sajtolja ki. A Hómunkások tízezrei dolgoznak ebben az iparágban és a szociáldemokrácia, a szakszer-W/ * ' ■ ” jáik n»3Szervezésükkel és gazdasági harcuk vezetésével. Ez a feladat is mi pártunkra, a Kommunista Pártra vár. Az államügyész úr a hazára hivatkozik és hazafias gondolkodásra buzdít. De ki dolgozik a hazáért? A munkásság! És milyen hazáért dolgozik? A kapitalizmusért, a burzsoáziáért. S ezért érthető ha az államügyész úr oly melegen ajánlja a munkásságmasc, hogy dolgozzék a hazáért. Ha az ügyész úr vádbeszédét proletárszempontból nézem, s akkor nagy kitüntetésnek kell tekintenem, hogy az államügyész úr piszkos népségnek nevezett bennünket. Az államügyész úr a vezéreket tüntette ki ezzel a kifejezéssel Azt hiszem, én nem is érdemeltem meg ezt az elnevezést, mert nem vagyok vezérnő. Nagyon boldog leszek, ha az ügyész majd teljes joggal fog piszkos népségnek nevezni, mert az a munkásvezér, akit a burzsoázia így nevez, bizonyára a tömegek bizalmát élvezi. Nem kételkedem benne, hogy itt is elítélnek. Elítélhetnek, de meg nem törnek! Éljen a Magyarországi Kommunista Párt! • • • Az egész fellebbezési tárgyalás azt mutatja, hogy a Bernen-kormány — oktulva a törvényszék botrányos eljárásának bel- és külföldi visszhangján — a demokratikusság látszatát akarta kelteni. Ezt legjobban mutatja a Szocialista Munkáspárt tagjainak elítélése ellen beadott fellebbezés viszszavonása. Ez az ítélet legálissá teszi ugyan a Szocialista Munkáspártot — papiron-még a valóságban— s ezt és a legutóbbi napok eseményei mutatják — fokozódik a szocialista párt híveinek üldözése. A pernek és az ítéletnek legfontosabb részei a következők voltak: 1. A Magyarországi Munkáspártot végleg felmentették az alól a vád alól, hogy kommunista. Hiába igyekezett a kormány rendőri kínzásokkal ,bizonyítékokat“ szerezni, minden igyekezete megtört a vádlottak bátor és öntudatos fellépésén. 2. A Magyarországi Kommunista Párt tagjainak bátor fellépése következtében, ebben a perben is propagandisztikus eredményeket ért el. Az államügyészségnek még a kommunista vádlottakkal szemben is vissza kellett vonulnia és viszsza kellett vonnia az egyik vádat, amelyet „idegen iratok használatáért“ emeltek. Az igazságosság látszatát akarták kelteni Weinberger elvtárs ítéletének leszámílásával, ami azonban semmit nem jelent, mert Weinberger elvtársnak régi ítéleteivel együtt 16 évi fegyházat kell leülni. 3. Miután Német elvtárs a börtönállapotok következtében meghalt, a védelemnek sikerült kieszközölni, hogy Hámán Kató elvtársnőt, valamint Matere- és Szilágy elvtársakat feltételesen szabi- helyezték előrehaladott betegségüke. A frankhamisító herceg már hosszú idő óta szanatóriumban fekszik és meg is akarnak kegyelmezni neki. Ennek előkészítése elvtársaink ,,feltételes“ szabad lábpra helyezése. Meg kell még emlékeznünk egyes lapok célzatos híreiről, amelyek Rákosi elvtársról azt jelentették, hogy a bíróság előtt irredenta beszédet tartott. Ez aljas rágalom s csak Rákosi elvtárs beteketelésére szolggál.Rákosi elvtárs a nemzetiségi kérdést nem is érintette beszédjében s ha beszélt volna róla, akkor bátran szemébe vágta volna az osztálybiróságnak a kommunista párt álláspontját, apugy, mert ahogy az összes vádlottak öntudatosan hirdették a kommunista eszmét a vádlottak padjáról is. Szavukat meghatotta minden magyar proletár! Egy hét Történelmi dráma az orosz forradalomból írta Siebedenszky György. — Színpadra alkalmazta Acél Pál (Elepdiák Lenin bóléjénak harmindik évfordulójára rendezett emlékünnepélyen Késpén.) Jelenet a második felvonásból Repin: Ez a kommunista, aki utánuk ment, ismerősük? Ezredesné: Régebben gyakran volt nálunk, ha most természetesen ... Ezredes: Apja a városbeli bőrgyárak tulajdonosa volt. Kolosaikkal együtt menekült el. Mindig öntelt, vakmerő gyermek volt... S most ezzel a csürhével adta össze magát. Most már annyira arcátlan, hogy bemerészelt jönni a mi házunkba... Ezredesné: Régebben Nadja nem vol közömbös számbra s ezért szalad el Nadja. Ezredes: Hé! Nadja! Nadjácska! Gyere ide! ■ Ezredesné: Ne bántsd András, hagyd békén. Hadd sírja ki magát, gyermek még. A leveleit ma is még ereklyeként őrzi, talán nem is azért, mintha szeretné, hanem, mert sajnálja az egykori kedves Wladimirt a madzaggal megkötözött, rongyos cipője miatt... Mert jószívű a mi leányunk, főhadnagy úr... Ezredes: De eljön még az ő ideje is, ugye főhadnagy úr? Repin: Eljön. Eljön (idegesen fölkel, mintha várna valakit). Mindnyájunk ideje közel jár (az ablakhoz megy, kinéz). Katonák: (énektengfa ,kiviartü... Yanswsjaaka közeledő és eknarsoló hangjai szűrődnek be a szobába és betöltik a csöndet). Repin: őrszemek járnak. Buzgalommal dolgoznak a gazok! (Halk kopogás.) Ezredes, ezredesné (egyszerre): A patikus ... Szabad! Antonovics (belép. Alacsony, kövéres ember,’ szürke felöltőben): Itt vagyok. Jó estét. (Humorosan.) Jó estét, Repin elvtársi Magáért jöttem. Repin: Mi újság, szenátor úr? Antonovics: Semmi különös. Minden rendben. Ezredes: Maguknál is voltak ezek a... Antonovics: Mit gondol ezredes úr, majd minket hagynak ki. — Dübörög tőlük az alvó város szedik össze a kiszemelt férfiakat. Magára viszik őket Bekísérik a razzia központi vezetőséghez, ott regisztrálják, kikérdezik őket, mgállapítják a személyazonosságukat... Gomich a főkopójuk... Repin (dühösen): Lesz még Ochrana is! Ezredes: Az, az kell nekik, főhadnagy úr. Oohrana, Szibéria, kanosukul Ezredesné (megtoldja a tehetetlen dürobbanást): Látja, főhadnagy úr, Antonovics szenátor uramnak is szocializálták a gyógyoertárát... Levették az aranybetűs fekete cimtábláját, amely olyan módosan, formásan hirdette „Gyógyszertár a feltámadáshoz.“ Antonovics (feltüzelve): Most ehelyett vörös cimtábláról, fekete betűk rikoltják világgá. ..Közegészségügy osztály II. számú városi gyógyszertára.“ Hallatlan! Vérlázitó! Ezredesné csopánkodva). A szegény ezenátorné asszony már egészen lefogyott a gyötrelmektől Elpansszkodta, hogy mindennap kétezer is meg kell számolnia, hány hasábjn maradt meg a ház (sátóafes, mert *»siyos isi. hogy meglopják... wmmmmmmmmmmmmmKmmmKKmm Antonovics (egyre komikusabb lesz): Nekem kell fát fognom, a alól kihordani a trágyát, amikor a feleségem megfejt. Meg a disznók, meg a malacok ! Mennyi baj. Mekkora nyomorúság! Ezredes: A szovjet hatalom jót akar a néppel... de hát mi nem tartozunk a néphez. Antonovics: Elvettek tőlünk mindent. De beszállásolták hozzánk Gracseva Liza tanítónőt, meg Robejko elvtársat, azt a sorvadásodat... Repin: Azt a gyámoltalan leányt? Ezredesné: Azt, azt... tanítja ezt a vöröskatona ősünket, ezt a csőcseléket... és várjon mire, tanítja őket?... Antonovics, ezredes (egyszerre): Rablásra? Antonovics: És még imádkozni mer az istenhez ... képzeljék el, mindennap imádkozik mégis ... Ezredesné: Világos dolog, hogy valamelyik komisszár szeretője. Repin (kinéz az ablakon): Azt hiszem, az ucca már csendesedik.... Antonovics (alázatosan):A szobija már készen várja, Repin elvtár... (nevet) ha kívánja méh-' tünk is__ Repinidegesen néz ki az ablakon, mintha szemei követnének valamit. Egyben hirtelen magára kapja köpenyét, várakozóan figyel az ajtóra. Hirtelen felszakad az ajtó, a muzsik belép és egyenesen Repinhez megy). Muzsik: Jó estét!... Repin ''félhangosan): Nos, mi újság? Muzsik: Minden rendben ment.... Repin: Saját focziba álltad a lövését? Muzsik: Saját kezibe. Repin: ügyes fickó vagy... Menj előre. Mi is mehetünk szenátor úl. Bátorság és bizalom. Jó l éjjszískát (elsietnek). MUNKÁS január 23. .Eltűnnek a kommunia ormányai — Minkáslevelezőnktől. — Garamköveed, január 22. Most, hogy a kommunista párt a párkányi járásban megerősödött, a járási főnök is teljes gőzzel nekilátott a párt és az elvtársak üldözésének. Mutatóba közlünk egy esetet: Karácsonykor „A megváltás felé“ című színdarabot akartuk előadni és utána táncmulatságot tartani. A járási főnök úr nem engedélyezte az előadást, de a betiltást sem kézbesítette. Elmentünk hozzá és követeltük, hogy vagy engedélyezze az előadást vagy adja ki nekünk a végzést. Erre a legdurvább kifejezések kíséretében kijelentett hogy a kommunistáknak semmit sem engedélyez, és nem is fog engedélyezni, amíg Párkányban lesz. Matus elvtársnak meg neki támadt, hogy ő az oka, hogy Gara sok éveiben kommunista párt van és, hogy ezt nem fogja Mimi, meg, hogy, ha forradalmat akarunk, akkor menjünk Moszkvába. A végzést pedig nem adja ki csak újév után, akkor meg már mehetünk fellebbezni Lenin elvtárshoz. Nem is adta ki a végzést, csak karácsony másodnapján. Beadtunk egy másik kérvényt az ifjúság nevében, de ezt is visszaküldte a községházára és azt követelte, hogy az összes szereplők erkölcsi és illetőségi bizonyítványait csatolják a kérvényhez. Ilyesmi is csak Párkányon történhetik. — Mindent megcsináltunk, amit követelt és végül a darabot még sem engedélyezte, hanem csak a táncmulatságot. Még a végzést sem kézbesítette ki nekünk, hogy milyen indokok alapján tiltotta be az előadást. Mikor felelősségre vontuk, hogy miért csinált nekünk ennyi kiadást, ha úgyis előre tudta, hogy semmilyen körülmények között sem fogja az előadást engedélyezni, azt felelte, hogy az nekünk semmi, mert mi Moszkvából úgyre elég pénzt kapunk. Matus elvtársat megfenyegette, hogy ki fogja toloncoltatni. Úgy látszik tényleg tettre készül, mert az összes szereplők illetőségi bizonyítványait visszaküldte a községházára, csak Matus elvtársét nem. Egyúttal átiratot küldött a jegyzői hivatalnak, hogy rögtön küldjék vissza az összes illetőségi bizonyítványokat és a Matus elvtársét is! A jegyzői hivatal visszaírt, hogy Matus elvtársét nem küldheti vissza, mert azt nem kapta meg a járási hivataltól. A járási főnök erre válasz helyett parancsot adott ki, hogy Matus elvtárs öt napon belül terjessze be illetőségi bizonyítványát megvizsgálás végett, hogy szabályszerű-e vagy sem. Megtörténik tehát, hogy a hatóság elkéri az ember okmányait, az ember odaadja, ott (enyhén szólva) eltesznek és újra követelik. Kiváncsiak vagyunk arra, hogy mit fognak szólni ehhez a felsőbb hatóságok. Talán csak nem fogják ezt jó szemmel nézni csak azért, mert a fluikásról van szó és az egyik kutya a másikat meg nem marja? Azt, hiszik az urak, hogy Matus elvtársat ilyen eszközökkel vissza lehet tartani a kommunista munkától. Tudjuk jól azt is, hogy azért, is szeretnék megfosztani politikai jogaitól, mert három évre meg lett választva az állandó választási névjegyzék ellenőrzőbizottság tagjának és akkor innen is kiesne. Mindez lehetséges a demokratikus republikában. Mondjátok meg, falusi és városi szegények pártállásra való tekintet nélkül, szabad ezt nekünk tűrnünk, hogy így basáskodjanak felettünk? Pedig magunk vagyunk az okai, mert nem fogunk össze. Ha mind összefognánk, akkor már régen nem ilyen elemektől függne életünk sorsa.