Munkás, 1929 (20. évfolyam, 63. szám)

1929-03-15 / 63. szám

A likvid­itorok tudták­ hogy a kon­gresszus tetteállani fogja feladatait és döntő többségében reformista politikájuk ellen fog állást foglalni. A kongresszus ítélőszékét, a tagság ítéletét akar­ják kikerülni és ezért tettek kísérletet a NÖSZ­­szétverésére és próbálják meg a kongresszus megtartásának meg­akadályozását. Puccsot hajtottak végre a NÖSz tagságának dön­tő többsége ellen, valamint a legutolsó kon­gre­­­szus, illetőleg az egyes szekciók elöljáróságainak legutolsó konferenciája által választott vezető­­szervek többsége ellen, a polgári államapparátus segítségére támaszkodva. ■ A helyzet, amelyre a puccsra sor került, azok a módszerek, amelyekkel végre lett hajtva, azok a jelszavak, amelyek alatt a likvidátorok a vörös szakszervezeti mozgalom egysége ellen intézik tá­­omadásukat, világosan mutatják a likvidátorok fel­lépésének ellenforradalmi jellegét, ideológiai és politikai­, kapcsolatukat a reformistákkal, vala­­mint köz­vetlen összeköttetésüket Ecser és Ko­va­n­d a renegátokkal. A proletariátus osztály­­ellenségei ez egyesült frontjának az a célja, hogy szétverje és átvi­gye a vörös szakszervezeti­ mozgal­mat a reformizmus táborába, cél­juk egyúttal a kommunista párt szétverése is. Terveik szerint a NÖSz-nek Hais vezetése alatt az osztályárulás ugyanolyan politikáját kell végre­hajtani, amilyet a reformista szervezetek korrum­pált apparátusa hajt végre, a NÖSz-nek tervei sze­rint Taverle fiókjává kell válnia, a burzsoázia eszközévé a munkásság ellen. E gaz szándékuk ellen harcba kell hívni az összes párthoz és a forradalmi mozgalomhoz hű dol­­gozókat a pártban és a vörös szakszervezetekben. A polgüró ezért elhatározza a következőket: 1. A likvidátori bitorlók ellen a harcot a legélesebben és ideológiai világossággal kell vezetni teljes elszigeteltségükig és a forradal­mi mozgalomból való teljes kipusztításukig. 2. A birtorlókat, akik a polgári állam apparátusára támaszkodnak, nem lehet a NÖSz összes vezetőtestületeinek többsége (a szélesebb körű elöljáróság, szűkebb körű­ elöl*­járóság, kollektív vezetőség), amely ha a ATSzI forradalmi alajtétjettte*.- «**•***)­­*SCT» '""-f- - 3. A bitorlók és ellenforradalmi terveik ellen tömegellentállást kell szervezni alulról E célból arra van szükség, hogy a párt min­den szervezete frakciók közvetítésével moz­gósítsa a NÖSz egész tagságát, gyűlések, kon­ferenciák, tanácskozások, valamint a sajtó Miért nem tartják fen a kollektív szerződést A pincérek szervezeteiről— Az ipari béke lovagjai Bratiszlava, márc. 14. (Munkáslev.) A .,Munkás“ imádjain többs­zíben olvastunk cikkeket, amely­ek a vendégiparba­n dolgozó munkások helyzetével foglalkoztak. Ez alkalom­mal a vendégiparban dolgozó munkások szervezeti helyzetét akarják vázolni. Bratiszlaváiban a ven­dégipari dolgozók h­á­rom szervezetben vannak szervezve, a következőkben: az osz­tályftntudatáb­^nSQtkpari munkás a vendégipari munkások MfcJBra^Esztak központi szövetségé­ben van szereim Nem kell állapítanunk, hogy ez a szervezet a­ Sagiwilmi országokban a szóm­ál fasiszták vezetése alatt áll és csak Szlovenszkón áll e szakszervezet irányítása az osztályharcos forradalmi vendégipari munkásságnak a vezetése alatt. A nemzeti illúziókkal teli korrumpált vén­ei égipoxi munkás az Ottokár nevű fasiszta­ szervezetben tö­­mörült, míg a harmadik szervezet, az úgynevezett genfi szakszervezet Ez az utóbbi akkor alakult meg, amikor a­ vendég­ipari dolgozók bérmozgaloimba kezdtek, néhány korrumpált munkás összeállt a munkaadóval és mint számos helyen, itt is megalkották ezt a genfi szakszervezetet Ezek a gyászm­itézek: Figer, Heinrich, Fester, Fiedler, Brecska, Piringer, Cselko, Winer, Drab, Kolonics, Reimann és még néhány olyan egyén, akik soha sem voltak öntudatosak, de mindig hű fullajtársai a mimikáci­óknak. A szervezet vezetésében is együtt ■ ülnek munkaadóikkal, a milliomos Pru­gerékka­l, Schwarzékkal, a Redoute konzorciummal és még számos más közismert milliomossal. Az „ipari béke“ alapján működő szervezet­ természetesen a legnagyobb terrorral is dolgozik a munkások között. Például abban az üzemben, ahol a genisták elnöke, Flieger Henrik­­ a főpincér, más pincért, nem alkalmaznak, mint gen­­istát Ezzel szemben a rendes kollektív szerződés által megállapított fizetés helyett, 80 korona heti bért fizetnek a felszolgálónak, a kenyeresnek semmi fi­­zetés nem jár és csak a sütemény után kap né­hány százalékot, de abból még a betegsegélyzőt is fizetnie kell. Az e szervezettel együttműködő munkaadók ezenkívül még házi szerződést is kötnek alkalma­­zottaikkal, hogy senki se tudja őket utóla­gosan kényszeríteni a kollektív szerző­désben megállapított bértételek k­ifizeté­­sért A spincérszakszervezeti mozgalom szétforgá­csoltsága teszi le­hetővé azt, hogy a kollektív szerződést, vajmi ritkán tartják be, hogy a száza­­lékrendszer még mindig nincsen bevezetve. Ezért egyik első feladatunk az, hogy a pincem­unkássá­­got a forradalmi egység útján vezetői akarata el­lené­­e is harcba vigyük. Harcolnunk kell a genfi* és Ottokár-szaszervezet­ ellen, de nem szabad elmulasztani a harcot az am­­szterda­mi irányzathoz, tartozó szakszerve­zet vezérkara ellen sem, mert éppen Szlovenszkón és Kárpátalján, ahol a pincérm­unkásság a forradalmi irányvonalért száll síkra, tapasztaljuk, hogy a reformista­ vezérkar, a reformista központi vezetőség, a szlovenszkói és kárpátaljai szakszervezetek ellen harcol és annak osztályharcos vonalát meg akarják­ semmisíteni. Az osztályon tudatos szlovenszkói és kárpátaljai ven­­dég­ipari alkalmazottaiknak ezért a saját szakszer­vezetükben is résen kell lenniö­k, hogy kivédje­­­­nek minden orvtámadást, amelyikkel az ipari bé­ke, a burzsoáziával való együttműködés útjára akarja vinni a szlovenszkói és kárpátaljai ven­­d­égipari alkalmazottaikat. segítségével­..A párt sajtója teljesen..az* akció­­ szolgálatában­ áll. . - ' * .­­ . 4. A likvidátorok arra törekednek, hogy elhalasszák és megakadályozzák a NÖSz és a szekciók már előkészített­ kongresszusait. A vörös szakszervezetben levő kommunis­táknak a legerélyesebben keell fellépniük e tervek ellen és megvalósításukat megakadá­­lyozni. A szekciók és a NÖSz kongresszusának mindenáron le kell zajlani, amint ezt a NÖSZ tagjainak döntő többsége követeli. 5. A titkárságot és a szakszervezeti osz­tályt megbízzuk, hogy azonnal adjanak a ke­rületeiknek pontos, konkrét Irányelveket a fent vázolt értelemben a további lépéshez. A VI ■ világkongresszus (8. folytatás.) Jelenleg nincs más erő, egyetlen más szervezet a Kommuista Internationalen kívül, amelyik eze­­ket a pacifista­ hazugságokat leleplezi, a pacifiz­mus­ ködjeit és mérges gázait elűzni képes. Ele­gendő, egy pillantást, az erők megosztására vetni, a legnagyobb nemzetközi rabló, az amerikai im­perializmus kifelé, mint a béke hírnöke lép fel, sőt mi több, azt­ javasol­ja, hogy a háborút bélye­gezzék meg. Minden értelmes ember a következő kérdés előtt áll: Hogyan lehet az őrületes hábo­rús előkészületeket,­­amelyeket az Egyesült­ Álla­m­ok folytatnak, hogyan lehet azt a tényt, hogy az amerikai tőke Mexikót és Nicaraguát fojtogatja, hogy hadihajóit Kínába küldi stb. azzal összhang­ba hozni, hogy olyan javaslatokat tesz, amelyek a háborút megbélyegzik. Hogyan lehet megmagya­rázni azt, hogy a többi imperialista rabló, Janánt is beleértve, amelyik Kína egyharm­­adrészét ran­ngsogalta magához, ott teljes katonai felszereléssel­­ lép fel és véres háborút folytat, mégis aláírta azt a papírrongyot, amelyen az áll: a háború meg van tiltva. Mindez csak maskara, amellyel az esemé­nyek igazi folyását leplezni akarják. Természetes, hogy ezt az álarcot a szociáldemokrácia támo­gatja Ilyen körülmények között azt követeljük, hogy ezt az álarcot kíméletlenül széttépjük, a munkásosztálynak a dolgokat abban a fényben mutassuk meg, amelyiknél igazi jellegét felismer­­heti, a pacifista­ fecsegés égési épületét józan, fi­gyelmeztető szavainkkal szétromboljuk, az egész munkásosztályt, a háborús veszedelem­ elleni harc­nak remiszeres előkészítésére beállítsuk és ezt az i ,­affekészü­­etet nap-nap mellett erőteljesen foly­va­t­­sunk. Ezért kell a Komintern szekcióinak napi m­itikáinak minden kérdését a háború­ elleni küz­­diem kérdésének éppen úgy alárendelni, amint az imperializmus is minden lépését a háborús perspek­tívával való számolással kapcsolatban teszi. Ha az angol burzsoázia özönvizelőtti időket idéz elő és a szakszervezeteket politikai jogaiktól meg­­fosztja, úgy ezáltal hátát akarja fedni. Ha az an­gol, német, amerikai és minden más burzsoázia szocdem-vezéreik útján az ipari békét prédikálja, ha a szakszervezetek éle a kapitalista trösztök és a kapitalista állammal összenőnek, úgy mindez szintén a háborús előkészületek célját szolgálja. Ha a burzsoázia most a terror segítségével ki akarja irtani a kommunistákat, úgy ezt a várható háborúra való tekintettel teszi. A burzsoázia ma­nőver-politikája pilontnyilag rendkívül szövevé­­nyes. A nemzetközi burzsoázia minden emeltyűt mozgásba hoz, a csalás és erőszakoskodás fegyve­reinek rendkívül változatos sorozata, a terror és keresztényi prédikációk, a cinikus megvesztegetés­­ek és elaltató pacifista mesék, ördögi fegyverke­zések és égi olajágak változatos sorozata felett rendelkezik. Egyrészt háborús szövetségeket köt, míg másrészt kihasználja a népszövetséget és a Kellogg-paktumm­al lép fel. Alkalmazza a terrort, egyúttal követeli az ipari békét. A szakszerveze­­tek fasiszta­ támaszait kis ajándékokkal magához kapcsolja, kész saját országánál, munkásait meg­­dicsérni, ha nyugton maradnak. Megkeni a mun­kásosztály élét, hogy a proletármozgalom ketté­szakadását előmozdítsa és a szocdem*bürokraták­­nak utasítást ad, hogy a munkásság forradalmi rétegét a szakszervezetekből kivigye, így­­a rend­kívül bonyolult intézkedések rendszerét látjuk rangjunk előtt, amelyik hosszú időre van lefektet­ve és mindegyik egy központi eszmének van alá­, rendelve, nevezetesen a fenyegető háborús össze-­­ütközések előkészítése eszméjének a szociáldemo­krácia segítségeivel. c) A jelenlegi szociáldemokrácia képe. A tárgyilagos helyzet megváltoztatása, (a sta­­bilizálás különleges formája, az eltrösztösödés, az állampariitaizmmus felé való törekvés stb.), a szo­ciáldemokrácia kérdését újból felszínre vetette. A szociáldemokrácia szerepe most összemérhetet­lenül gyalázatosabb, mint amilyen 1914-ben volt A szociádemokrácia éle jelenleg valóban az im­perializmus láncos kutyája. Megbontja a tőke elő­nyére a munkás szervezetek egységét, a kommu­nistákat és az egyszerű forradalmi munkásokat kidobja a szakszervezetekből, a munkaadókkal, a leggonoszabb és legmohóbb kapitalista*farkasok* kal, való békére irányuló prédikációkkal kibeszé­lik a tüdejüket. Közös konferenciákat tartottak velük és egyúttal rendszeresen ideológiailag és politikailag a Szovjetunió ellen harcolnak. A szakse­rvezeti élek, a­ szocdem­ pártok élei, közvet­lenül összenőnek a trösztök éleivel, a kapitalista állam sérveivel és nyíltan az imperialista állam minden feltétel nélküli támogatására, a vele való aktív együttműködés és védelmének alapjára he­­lyezkednek. Gondoljunk csak a szocialista Tito* más Albert dicsteljes alakjára, e tipikus ultra­­szocdemre. Ez az ember, aki szocialistának ne­vezi magát, Olaszországba utazik, hogy Mussolini csizmáit megnyalja és a fasiszta*Szabadságról dics­himnuszokat zengedezzen. Állandóan ott van alá­halmozva a népszövetségnél, azaz a nemzetközi imperialista rablószervezetnél, ahol — tréfa ki­zárva —* a munkaügyi osztályt vezeti. A lapok már közölték, hogy az egyik egyházi testületnek áradozó szerelmi vallomást tett, mert hiszen az „egész világ“ jóléténél: közös gondolata egyesíti a szocialistákat a jezsuitákkal, így néz ki a mai szoede 11-vezér típusa. Valóban szép jelenség. Tho­­mas, aki Oroszországban már teljesítette küldeté­sét, amennyiben annak idején az orosz munká­sokat arra akarta rábeszélni, hogy az imperialista háborút tovább folytassák. Thomas, aki Kereng­szík­nek megmagyarázta, hogy az orosz munkást a demokrácia nevében továbbra is a vágóhídra hurcolja, most is az ágyútölteték szerepét játsza. Ugyanúgy, mint Van der weide, aki annak idején nemcsak az ideiglenes kormánnyal, hanem a cári kormánnyal is blokkot alkotott. Thomas a II. In­­ternacionálé alakja és egyidejűleg annak torz­képe. A szociáldemokrácia eme helyzete (összenö­­vése a kapitalista szervezetekkel, egységbontó politikája a szervezetekben, az imperializmus tá­mogatásának politikája stb.) képezi alapját ama taktikai változásnak, amelyet már a kongresszus­­ előtt is megállapított a Komintern az angol és franciaországi kommunista pártok számára, a «»•­cSá demokrácia élesebb leküzdésének taktikáját Ez a fordulat mindkét párt számára a legnagyobb történelmi jelentőséggel bír, egész fejlődésére vo­natkozólag. A Vl­iI. kongresszuson teljesen vilá­­gos lett, hogy ezt a taktikai fordulatot ki kell mélyíteni, folytatni kell, mert a szocdem­ pártok­­­nak a munkásmozgalom egységének megbontására irányuló törekvései általános jelenséggé váltak. A szociáldemokrácia­ elleni harcunkat úgy a propa­­gandában, mint az agitációban, egész mindennapi munkánkban és a sztrájkharcokban ki kell élesí­teni. De a szociáldemokrácia­ elleni harc kiélesedé­séből semmiképpen sent következik az, hogy a szociáldemokrata munkásért folyó harcról le kell mondani. Ellenkezőleg, a tömegek meghódít­ásás­nak kérdése és mindenekelőtt a szociáldemokrá­ciát követő tömegeké — sajnos, ez a tömeg még igen nagy — teljes élességgel ál előttünk. Az utolsó németországi választásoknál, ahol a kom­munista párt nagy eredményt ért el és három és fél millió szavazatot kapott, kilenc millió szavazat esett a szociáldemokráciára. E szavazatok egy részét a szociáldemokrácia a kisburzsoázia kárára nyerte, mégis millió és millió munkás is szava­­zott a szociáldemokráciára- Semmiképpen sem szabad feladnunk e szocdem**munkásokért a küz­delmet. Ellenkezőleg, minél élesebben állítjuk be a szociáldemokrácia gyalázatos és áruló szerepét, annál magasabbra kell emelnünk a munkásság osztályegységének zászlaját, annál erélyesebben kell a munkásosztály minden erejét a szociálde­mokrácia éle ellen mozgósítanunk, annál nagyobb erővel kell minden részlet* és napi­ kérdésben, min­den sztrájkban, a munkaadókkal való minden ősz* szeütközésben a szocdem-munkásért harcolni. jflpT, ■ JFv (Folgt kfiT-i AKPCI V. konfipsszusának­ politikai 1/6-a$j áért A pártot meg kell tiszítani a l­i­k­vidátorok­tól, Prága, má$ek 15 14. A kartebadi kerület kibővített bizottsága a V. kongresszus kérdésével foglalkozva határoza­tot hozott, amelyben teljes egészében a kongre­­­szus által hozott határozatok alapjára helyezke­dik. Zápotocky elvtárs megválasztásában nem lát kibékülést az opportunizmussal, hanem a párt erejének a bizonyságát, amelyik a jobboldali ve­szedelem ellen továbbra is kitartóan fog harcolni. Az aussigi körzet bizottsága hasonló értelem­ben fogadott el határozatokat. A konferencia fog­­lalkozott Srám­ek szakszervezeti titkár elvtárs pártellenes tevékenységével is és azt követeli, hogy Srámek elvtárs minden fenntartás nélkül rendelje alá magát a párt határozatainak. A ha­tározat megállapítja, hogy a likvidátorok csoport­ja már nyílt támadásba ment át és ezért a körzeti vezetőség előtt az a feladat áll, hogy mindazok­kal szemben, akik pártellenes tevékenységet fej­­tenek ki, a legélesebben lépjenek fel. A konferen­cia követeli a párt megtisztítását az összes pártel­­lenes elemektől. MOST vásárolhat olcsón! Felöstő-és öltöny újdonságokat! ------------------------p KoiIce,Fő ucca 37 Elegáns ruhák mohel, emberi mérték útés KITOO-ról

Next