Munkás, 1935 (28. évfolyam, 2-25. szám)

1935-01-13 / 2. szám

I «1$ Szervezzétek a szocialista harci közösséget! kit Elkobzás után második kiadás! Ara 50 fillér MUNKÁS Közösen harcoljatok követeléseitekért! Közöcon v*d>*tek. jogarokat! Közösen vertétek vissza a fasiszta támadásokat! A KOMMUNISTÁK CSEHSZLOVÁKIAI PÁRTJÁNAK (A HL INTERNACIONALE SZEKCIÓJA) HETILAP!A XXVUI. évfolyam. 2. szám. Világ proletárjai egyesüljelek! 1935 január 13., vasárnap. A népek szabadságáért-az impírialís'a „revízió“ ellen Litvinov elvtárs uj békebeszéde. Január 3-án, csütörtökön fogadta Moszk­vában Litvinov elvtárs, külügyi népbiztos, a Szovjetunióban tartózkodó csehszlovák újság­írókat s hosszabb beszédet intézett hozzájuk. Bevezetőül felemjitette a Szovjetunió legna­gyobb népei és Csehszlovákia lakosságának nagy része között lévő faji és nyelvi kapcsola­tokat, ám kijelentette, hogy ezekről nem akar beszélni, »mert ezeket a motívumokat a múltban igen gyakran imperialista célok szolgálatába állították s mert a lajelméletek a jelenben is igen gyakran a barbár ideológia s barbár államkormányzási elvek leplezésére szolgálnak. Annak a pártnak a program ja, mely jelenleg országunkat vezeti, mindig igen nagy Ügyeimet szentelt az elnyomott népek fel­szabadításának s mindig nagy szimpátiával kisérte ezeknek a népeknek önállóságukért és függetlensé­gükért vívott faarcát A hatalom átvétele után pár­tunk ezt az elméletet és szimpátiát valósággá tette S. a. területünkön lakó valamennyi'népnek legmesz- pzebbmenő önállóságot adott, sőt oly népeket is uj életre ébresztett, melyek már haldoklóban voltak. Ebből következik a mi természetes szimpátiánk az újonnan feltámadt cseh és szlovák nép iránt. Szi­lárdan el vagyunk tőkélve. hogy mindent megte­szek azért, hogy programúnkat végig megvalósít­suk, sőt túlhaladjuk. Ám ennék a programnak a —Miit.«... «.!-»«,* UÖwt «.AW» Mtíte.V , Jtét és teljes nyugalmat követei, és semmi szüksé­günk sinCs államunk határainak bármiféle kiter­jesztésére. Mi nem akarhik háborút. Nem akarjuk először fs azért, mert nincs szükségünk rá s mert a háború semmi olyasmit sem adhat nekünk, amink már nem lenne; de másodszor nem akarjuk, mert a háború csak árthat nekünk, amennyiben épitő munkánkat meggátolhatja. S ezen a ponton bizonyos hasonló­ságot látok közöttünk s az önök országa között, mely, ugyan más értelemben, szintén uj állam. Önöknek is megvannak saját belső feladataik s ha nem tévedek, nem törekszenek uj területek meghó­dítására. Önöknek sincs szükségük a háborúra. Önöknek is hasonló okokból nem kívánatos a hábo­rú, mint nekünk. Ebből adódik számunkra egy kö­zös nagy feladat; a béke fenntartása. Az összes európai határkövek a béke támasz­tékai s egyetlen egy határkő eltávolítása az egész békeépület összeomlását vonná maga után. Ezért nemcsak közös béketörekvéseink vaiwiak önökkel, hanem bizonyos mértékig közös e béke biztosítá­sára irányuló programunk is. Mindkét ország abból indul ki. hogy a békét csak közös,.igyekezettel és csak a kölcsönös biztonság megerősítésével lehet biztosítani Törekvéseink kölcsönösségét az a vi­tathatatlan tény is diktálja, hogy országaink között oly államok fekszenek, melyeknek »békés szándé­kaik« legalább is aggodalomra adnak okot. S or­szágaink előtt most az a nagy feladat áll, hogy azt a közös programot megvalósítsuk. S mi nemcsak közösen akarunk dolgozni, hanem meg is akarjuk érteni egymást. Ez a kölcsönös megértés nagyban függ önöktől is s azoktól a benyomásoktól, melye­ket önök innen magukkal visznek, valamint attól, hogy mikép fogják benyomásaikat olvasóikkal kö­zölni.« Litvinov elvtárs beszéde újból rácáfol azok­ra az ostoba recsegésekre, melyek a Szovjet­unió külpolitikájának változásáról beszélnek. Az elnyomott népek felszabadításának politi­kája mindenkor a bolsevikok nemzetiségi poli­tikájának alapjait képezte. S »a népeknek a Szovjetunióban való legteljesebb önállósága« itt valóban nagyon a helyén volt — s rámu­tatott arra is, hogy a Szovjetunió és a KCsP nemzetiségi politikáját teljesen egy elv Irá­nyítja! Az együttműködés azokkal, akik az adott helyzetben, mindegy, hogy milyen okból, a bé­két akarják, illetve a háborút ellenzik, az ezek­kel való közös munka a háborús uszítok ellen — ez is állandó politikája a Szovjetuniónak, mely az imperialista háborút mint a határki- igazitások eszközét mindig elvetette. így ma is elveti a »revíziót«, mely mögött Hitler, Horthy, Mussolini és társainak imperialista céljai álla nak. Természetesen ez a kommunisták állás­pontja is, akik Európa újrarendezését más uta kon képzelik el, mint az imperialista háború útján. Január 14-én a Rákosi-pör fötárgyalása! Tömeges tiltakozással ragadtátok ki Rákosit a fehér gyilkosok karmaiból! Január 14-én ül össze Budapesten a Töre- ky-tanács, hogy Rákosi Mátyás elvtársunk fe­lett vérbiróságot tartson! Ez a pör úgy jogászi, mint politikai szem­pontból a leghallatlanabb gyalázat és önké­nyeskedés! 1925-ben, mikor Rákosi elvtárs visszatért Magyarországra, hogy a forradalmi mozgalmat újjászervezze, a fasiszta bíróság 8 év fegyház- ra Ítélte. Bírái pontosan tudták, hogy ki áll előttük — a hivatalos jelentések mint volt népbiztosról emlékeztek meg róla, az Ítélet in­dokolásában Rákosinak a tanácskormányhoz való tartozását mint súlyosbító körülményt hozták fel. Ám vádat a proletárdiktatúra alatti tevékenysége miatt elfogatása napjától egész 1934 novemberéig nem emeltek ellenei A magyar fasiszta államügyész csak most emel vádat Rákosi ellen gyilkos­ságra való feibujtás, gyilkosságban való te­vékeny közreműködés, az egyéni szabadság korlátozása és pénzhamisítás miatt! A világ még nem látott ilyen »jogi« esetet! Egy embert először semmiségekért 9 éven át » feuvhárhan tartanak s rcak asdán indítanak ellene pört főbenjáró bűnök miatt, hogy igy legálisan meggyilkolhassák! Természetes, hogy a Rákosinak terhére rótt tetteknél nem gyilkosságról, vagy pénzhamisí­tásról van szó. A büntetendő cselekményt a tanácsköztársaság törvényeinek alkalmazása képezi. Ha a vörös hadsereg a fehér bandákat visszaverte és megsemmisítette, ez az orgová- nyi »hősök« kormányának szemében gyilkos­ság. Ha a szovjetkormány pénzt bocsátott ki, a vád ezt pénzhamisításnak nevezi. És Rákosi, mint a tanácskormány tagja, bűnrészes mindezekben! Világos, hogy itt tisz­tán politikai cselekmények miatt emelnek vá­dat. Nyilvánvaló, hogy ha a magyar burzsoázia, ha a Horthy-kormány Rákosi ellen, a magyar tanácsköztársaság ellen ma, 16 évvel azután; hogy uralomra került, pört — s hozzá ilyen pört — indit, ezt csak azért teszi, mert mind­máig nem sikerült kiirtania a magyar dolgozók leikéből a proletár diktatúra gondolatát, mert a forradalmi mozgalom ma még inkább fenye­geti uralmát, mint azelőtt. És a magyar bur­zsoázia, mely nem tudja, de nem is ákarja a ítol(W7n nén éhségét és S73.hí)dsáírv7«xvát <*«W­A népjóléti minisztérium jelenti: lapítani, Rákosi meggyilkolásával remél elret­tentő példát mutatni. A Rákosi elleni pör úgy Horthymagyaror- szág leigázott magyar népe, mint az egész vi­lág dolgozói ellen irányul. Az államügyész képviseli a burzsoáziát, Rákosi a dolgozók osztályát. És minden dol­gozónak-teljes erővel Rákosi kiszabadításáért kell harcolnia! Az egész világ tiltakozásának kell Rákosit a Horthy-hóhérok karmai közül kiszabadítania! Tiltakozások pergőtüze bombázza a ma­gyar konzulátust, szervezzetek tömegharcot Rákosi kiszabadításáért! # Szlovenszkóról 6 tagú delegáció indul Bu­dapestre, hogy részt vegyenek a Rákosi-pör tárgyalásán. S ott fognak ülni a tárgyalóterem­ben a fasizmus és háború elleni világkomité képviselői, újságírók, jogászok a világ minden részéből, továbbá a Szovjetunió londoni nagy­követe, *Majsky elvtárs is, mint megfigyelő részt fog"WI1lf!í '5 far'^yaTasUfl.’ A nyitrai vörös szakszervezetek taggyűlé­sének több mint száz résztvevője tiltakozó ira­tot intézett a magyar követséghez, melyben Wlrn«l WvptcUli // f UA A munkanélküliek létszáma 90.000-rei 755.000-re növekedett! Szlovenszkó 100.000 munkanélkülijével a legjobban sújtott vidék. — Fokozzátok a harcot a munkanélküliek téli segélyéért! Ne elégedjetek meg a karácsonyi ala mlzsnával! Pozsony, január 8. — Minden jóslást és szóbeszédet, mely a válság enyhülését és lassú javulást prédikálta, csúfosan — s megint csak a munkásság bőrére — megcáfolta a népjóléti minisztérium legújabb jelentése, mely a mun­kaközvetítő hivatalok adatai apaján 1934 december 31-én 755.149 munkanélkü­lit mutat kL Majdnem 90.000-rel többet, mint novemberben, mely hónapban 670.000 munkanélkülit voltak kénytelenek kimutatni. Ebből a háromnegyedmilliós tömegből 100.332 munkanélküli esik Szlovenszkóra! Amellett Szlovenszkón a munkanélküliség decemberi növekedése 23.73%-kal a leg­magasabb az egész köztársaságban! (Cseh­országban csak 11%, Morvaország-Szlléziá- ban 10%1) A kormár.ysájtó a munkanélküliségnek ezt a katasztrofális növekedését »idényszerü növe- kedés«-nek minősítve próbálja tompítani. El­tekintve attól, hogy ez a kimutatás — túlzás nélkül — néhány tizezer munkanélkülit külön­féle okokból (sok helyütt nincs munkaközve­títő, a jelentések nem érkeztek be, figyelmen- kivülhagyása azoknak, akik még nem voltak 3 hónapon át betegbiztositva, kihagyása a munkanélküli zselléreknek, intelligenciának stb.) egyáltalán nem foglal magában, az idénymunkásokat igen gyakran egyáltalán nem tekintik munkanélkülieknek! A munkanélküliség katasztrofálisan emel­kedik — amellett a szükölködőktől egyre gyakrabban vonják meg az élelmiszerjegyeket, noha a raktárakban vagonszámra poshad meg a liszt! Egyes járásokban és helységekben a munkanélküliek egységes fellépése arra kény- szeritette a hatóságokat, hogy karácsonyi se­gélyül némi élelmiszert osszanak szét, A szigorú tél beköszöntött. Azzal a kevés alamizsnával, amit kaptak, nem húzhatják ki az egész telet. Ezért minden erővel azon kell lenni, hogy a munkanélküliek minden faluban, minden városban tömegküldöttségek által — s az összes dolgozók által támogatva — nyújtsák be ismét követeléseiket megfelelő téli se­gélyérti Csak elszánt, egységes harc az összes munka- nélküliek kielégítő segélyezéséért segíthet azonnal a tőkések által éhhalálra Ítéltek sok százezres tömegén! Pozsony. — A városi idénymunkások hó­napok óta tartó egységes harca az órabérükből le­vont 54 fillér kifizetéséért 8 karácsonyi segélyért már bizonyos részleteredményeket tud felmutatni; Az órabérüket november 2-ig visszamenőleg 20 fil­lérrel emelték; december 20-án pedig minden csa­ládtag után 40 Ke külön karácsonyi pótlékot kap­tak. Továbbá minden idénymunkás minden ledol­gozott hónap után 1 métermázsa tűzifát kap 8—11 Ké árban, melyet heti részletekben fizethetnek meg. Végül minden idénymunkás kapott két fürdöjegyet Ezek az eredmények is azt mutatják, hogy a munkásság harci egysége valóban sikerre vezet. A harcot lankadás nélkül tovább kell folytatni minden követelésért, mindenek előtt az órabérnek 34 filléres emeléséért és az általános 40 órás mun­kahétért. Kedden, január T5-én este 8 órakor Po­zsonyban a Vigadó termében előadást tart tneral a szocialísfá építkezésről és a Szovjetunió békepolitikájáróL ' „ i . Jöjjetek el tömegesen! Ne tűrjetek semmiféle munkakorlátozást! Előre a negyvenórás munkahétért teljes bérkiegészítés melleit A Szovjetbarátok Szövetségének kassai csoportja f. hó 13-án, vasárnap délelőtt 10 órakor a Sckalkház nagytermében tartja alakuló közgyűlését Előadó dr.Jíc'iutnil SmeraL aki a Szovjefúrii^zocíafS’a^'éjSfttfínítíiká - járSrSnák^sőBHkáiafdi fog beszéinL Mint ahogy a »Munkás« már jelentette, a kor­mány Meissner szociáldemokrata népjóléti minisz­ter kezdeményezésére rendeletet készül kiadni a munkaidő leszállításáról, anélkül, hogy ezzel együtt a béreket kiegyenlítenék. Ez a terv nagy felhábo­rodást váltott ki a munkásságból. A gazdag iparbá­róknak nem elég az, hogy a háromnegyedmillió munkanélküli rovására milliárdos profitokat zse­belnek be, hanem még a munkások amúgy is a lét­minimum alá öülyedt bérét szeretnék a munkaidő megrövidítésével még jobban leszállítani. S ezt a célt szolgálná a szocdem vezérek által nagy hala­dásként propagált »bérkiegészítés nélküli negyven órás munkahét«. Hogy milyen nagy a munkásság ellenállása a Meissner-féle tervvel szemben, azt leg­jobban a cseh szocialisták taktikai fogása jellemzi, kiknek vezérei szocdem kormánykollegáikról nyíltan mint a tőke bérenceiről beszélnek és kijelentik, hogy a negyvenórás munkahét bérkiegészítés nélkül csu­pán a tőkéseknek tett szolgálat. Az üzemi munkásoknak már most. még mielőtt a terv valósággá válna, fel kell emelniük tiltakozó szavukat. Gyűljetek össze tanácskozásra az üzemi gyűléseken, hívjatok össze közös taggyűléseket Teremtsétek meg a munkás harci közösséget és harcoljatok a negyvenórás munkahétért teljes bér kiegészítés melletti

Next

/
Thumbnails
Contents