Munkás, 1935 (28. évfolyam, 2-25. szám)

1935-01-13 / 2. szám

Szervezzétek a szocialista harci közösséget! LT: (Klub bil. Elkobzás után második kiadás! Ara 50 fallér MUNKÁS Közösen harcoljatok követeléseitekért! Közödön verrtek jogarokat! Közösen vertétek vissza a fasiszta támadásokat! A KOMMUNISTÁK CSEHSZLOVÁKIAI PÁRTJÁNAK (A HL INTERNACIONALE SZEKCIÓJA) HETILAPJA XXVIfl. évfolyam, 2. szám. Világ proletárjai egyesüljetek! 1935 január 13., vasárnap. A népek szabadságáért az imperalis a „revízió" ellen Litvinov elvtárs új békebeszéde. Január 3-án, csütörtökön fogadta Moszkvában Litvinov elvtárs, külügyi népbiztos, a Szovjetunióban tartózkodó csehszlovák újságírókat s hosszabb beszédet intézett hozzájuk. Bevezetőül felemlítette a Szovjetunió legnagyobb népei és Csehszlovákia lakosságának nagy része között lévő faji és nyelvi kapcsolatokat, ám kijelentette, hogy ezekről nem akar beszélni,mert ezeket a motívumokat a múltban igen gyakran imperialista célok szolgálatába állították , mert a fajelméletek a Jelenben is igen gyakran a barbár ideológia s barbár államkormányzási elvek leplezésére szolgálnak. Annak a pártnak a programja, mely jelenleg országunkat vezeti, mindig igen nagy Ügyeimet szentelt az elnyomott népek felszabadításának s mindig nagy szimpátiával kísérte ezeknek a népeknek önállóságukért és függetlenségükért vívott harcát A hatalom átvétele után pártunk ezt az elméletet és szimpátiát valósággá tette S a területünkön lakó valamennyi" népnek legmesterebbmenő önállóságot adott, sőt oly népeket is új életre ébresztett, melyek már haldoklóban voltak. Ebből következik a mi természetes szimpátiánk az újonnan feltámadt cseh és szlovák nép iránt. Szilárdan el vagyunk tökélve, hogy mindent megteszikik azért, hogy programunkat végig megvalósítsuk, sőt túlhaladjuk. Ám ennek a programnak a két és teljes nyugalmat követel, és semmi szükségünk sincs államunk határainak bármiféle kiterjesztésére. . Mi nem akartnk háborút. Nem akarjuk először is azért, mert nincs szükségünk rá , mert a háború semmi olyasmit sem adhat nekünk, amink már nem lenne; de másodszor nem akarjuk, mert a háború csak árthat nekünk, amennyiben építő munkánkat meggátolhatja. S ezen a ponton bizonyos hasonlóságot látok közöttünk s az önök országa között, mely, ugyan más értelemben, szintén új állam. Önöknek is megvannak saját belső feladataik s ha nem tévedek, nem törekszenek új területek meghódítására. Önöknek sincs szükségük a háborúra. Önöknek is hasonló okokból nem kívánatos a háború, mint nekünk. Ebből adódik számunkra egy közös nagy feladat, a béke fenntartása. Az összes európai határkövek a béke támasztékai s egyetlen egy határkő eltávolítása az egész békeépület összeomlását vonná maga után. Ezért nemcsak közös béketörekvéseink vannak önökkel, hanem bizonyos mértékig közös e béke biztosítására irányuló programunk is. Mindkét ország abból indul ki, hogy a békét csak közös igyekezettel és csak a kölcsönös biztonság megerősítésével lehet biztosítani. Törekvéseink kölcsönösségét az a vitathatatlan tény is diktálja, hogy országaink között oly államok fekszenek, melyeknek »békés szándékaik« legalább is aggodalomra adnak okot. S országaink előtt most az a nagy feladat áll, hogy azt a közös programot megvalósítsuk. S mi nemcsak közösen akarunk dolgozni, hanem meg is akarjuk érteni egymást. Ez a kölcsönös megértés nagyban függ önöktől is s azoktól a benyomásoktól, melyeket önök innen magukkal visznek, valamint attól, hogy mikép fogják benyomásaikat olvasóikkal közölni.« Litvinov elvtárs beszéde újból rácáfol azokra az ostoba fecsegésekre, melyek a Szovjetunió külpolitikájának változásáról beszélnek. Az elnyomott népek felszabadításának politikája mindenkor a bolsevikok nemzetiségi politikájának alapjait képezte. S »a népeknek a Szovjetunióban való legteljesebb önállósága« itt valóban nagyon a helyén volt — s rámutatott arra is, hogy a Szovjetunió és a KDNP nemzetiségi politikáját teljesen egy elv irányítja! Az együttműködés azokkal, akik az adott helyzetben, mindegy, hogy milyen okból, a békét akarják, illetve a háborút ellenzik, az ezekkel való közös munka a háborús uszítók ellen — ez is állandó politikája a Szovjetuniónak, mely az imperialista háborút mint a határkiigazítások eszközét mindig elvetette. Így ma is elveti a »revíziót«, mely mögött Hitler, Horthy, Mussolini és társainak imperialista céljai állanak. Természetesen ez a kommunisták álláspontja is, akik Európa újrarendezését más utakon képzelik el, mint az imperialista háború útján. Pozsony, január 8. — Minden jóslást és szóbeszédet, mely a válság enyhülését és lassú javulást prédikálta, csúfosan — s megint csak a munkásság bőrére — megcáfolta a népjóléti minisztérium legújabb jelentése, mely a munkaközvetítő hivatalok adatai adóján 1934 december 31-én 755.149 munkanélkülit mutat ki Majdnem 90.000-rel többet, mint novemberben, mely hónapban 670.000 munkanélkülit voltak kénytelenek kimutatni. Ebből a háromnegyedmilliós tömegből 100.332 munkanélküli esik Szlovenszkóra! Amellett Szlovenszkón a munkanélküliség decemberi növekedése 23,73%-kal a legmagasabb az egész köztársaságban! (Csehországban csak 11%, Morvaország-Sziléziában 10%) A kormánysajtó a munkanélküliségnek ezt a katasztrofális növekedését »idényszerű növekedés«-nek minősítve próbálja tompítani. Eltekintve attól, hogy ez a kimutatás — túlzás nélkül — néhány tízezer munkanélkülit különféle okokból (sok helyütt nincs munkaközvetítő, a jelentések nem érkeztek be, figyelmenkívül hagyása azoknak, akik még nem voltak 3 hónapon át betegbiztosítva, kihagyása a munkanélküli zselléreknek, intelligenciának stb.) egyáltalán nem foglal magában, az idénymunkásokat igen gyakran egyáltalán nem tekintik munkanélkülieknek! A munkanélküliség katasztrofálisan emelkedik , amellett a szűkölködőktől egyre gyakrabban vonják meg az élelmiszerjegyeket, noha a raktárakban vagonszámra poshad meg a liszt! Egyes járásokban és helységekben a munkanélküliek egységes fellépése arra kényszerítette a hatóságokat, hogy karácsonyi segélyül némi élelmiszert osszanak szét. A szigorú tél beköszöntött. Azzal a kevés alamizsnával, amit kaptak, nem húzhatják ki az egész telet. Ezért minden erővel azon kell lenni, hogy a munkanélküliek minden faluban, minden városban tömegküldöttségek által — s az összes dolgozók által támogatva — nyújtsák be ismét követeléseiket megfelelő téli segélyért! Csak elszánt, egységes harc az összes munkanélküliek kielégítő segélyezéséért segíthet azonnal a tőkések által éhhalálra ítéltek sok százezres tömegén Pozsony. A városi idénymunkások hónapok óta tartó egységes harca az órabérükből levont 54 fillér kifizetéséért s karácsonyi segélyért már bizonyos részleteredményeket tud felmutatni. Az órabérüket november 2-ig visszamenőleg 20 fillérrel emelték, december 20-án pedig minden családtag után 40 he külön karácsonyi pótlékot kaptak. Továbbá minden idénymunkás minden ledolgozott hónap után 1 métermázsa tűzifát kap 8—11 Keárban, melyet heti részletekben fizethetnek meg. Végül minden idénymunkás kapott két fürdőjegyet Ezek az eredmények is azt mutatják, hogy a munkásság harci egysége valóban sikerre vezet. A harcot lankadás nélkül tovább kell folytatni minden követelésért, mindenek előtt az órabérnek 34 filléres emeléséért és az általános 40 órás munkahétért. Kedden, január 15-én este 8 órakor Pozsonyban a Vigadó termében előadást tart az Omeral a szocielista építkezésről és a Szovjetunió békepolitikájáról * Jöjjetek el tömegesen! A népjóléti minisztérium jelenti: / ,r ! '/./ A munkanélküliek létszáma 90.000-ról 755.000-re növekedett! Szlovenszkó 100.000 munkanélkülijével a legjobban sújtott vidék. — Fokozzátok a harcot a munkanélküliek téli segélyéért! Ne elégedjetek meg a karácsonyi alamizsnával! A Szovjetbarátok Szövetségének kassai csoportja f. hó 13-án, vasárnap délelőtt 10 órakor a Schalkház nagytermében tartja alakuló közgyűlését. Előadó dr.Bohumil Smeral a Szovjetunió’ szociális járó termepontjáról fogbeszélni. Január 14-én a Rákosi-per főtárgyalása! Tömeges tiltakozással ragadtátok ki Rákosit a fehér gyilkosok karmaiból! Január 14-én ül össze Budapesten a Töreky-tanács, hogy Rákosi Mátyás elvtársunk felett vérbíróságot tartson! Ez a pör úgy jogászi, mint politikai szempontból a leghallatlanabb gyalázat és önkényeskedés! 1925-ben, mikor Rákosi elvtárs visszatért Magyarországra, hogy a forradalmi mozgalmat újjászervezze, a fasiszta bíróság 8 év fegyházra ítélte. Bírái pontosan tudták, hogy ki áll előttük — a hivatalos jelentések mint volt népbiztosról emlékeztek meg róla, az ítélet indokolásában Rákosinak a tanácskormányhoz való tartozását mint súlyosbító körülményt hozták fel. Ám vádat a proletárdiktatúra alatti tevékenysége miatt elfogatása napjától egész 1934 novemberéig nem emeltek ellene! A magyar fasiszta államügyész csak most emel vádat Rákosi ellen gyilkosságra való felbujtás, gyilkosságban való tevékeny közreműködés, az egyéni szabadság korlátozása és pénzhamisítás miatt! A világ még nem látott ilyen »jogi« esetet .Egy embert először semmiségekért 9 éven át a fesrvházban tartanak «leak aztán Iarlusnak ellene pert főbenjáró bűnök miatt, hogy igy legálisan meggyilkolhassák! Természetes, hogy a Rákosinak terhére rótt tetteknél nem gyilkosságról, vagy pénzhamisításról van szó. A büntetendő cselekményt a tanácsköztársaság törvényeinek alkalmazása képezi. Ha a vörös hadsereg a fehér bandákat visszaverte és megsemmisítette, ez az orgoványi »hősök« kormányának szemében gyilkosság. Ha a szovjet kormány pénzt bocsátott ki, a vád ezt pénzhamisításnak nevezi. És Rákosi, mint a tanácskormány tagja, bűnrészes mindezekben! Világos, hogy itt tisztán politikai cselekmények miatt emelnek vádat. Nyilvánvaló, hogy ha a magyar burzsoázia, ha a Horthy-kormány Rákosi ellen, a magyar tanácsköztársaság ellen ma, 16 évvel azután, hogy uralomra került, pert — s hozzá ilyen pert — indít, ezt csak azért teszi, mert mindmáig nem sikerült kiirtania a magyar dolgozók lelkéből a proletár diktatúra gondolatát, mert a forradalmi mozgalom ma még inkább fenyegeti uralmát, mint azelőtt. És a magyar burzsoázia, mely nem tudja, de nem is akarja a Haszon nén éhségét és «vaharlácrványyát csillapítani, Rákosi meggyilkolásával remél elrettentő példát mutatni. A Rákosi elleni per úgy Horthymagyarország leigázott magyar népe, mint az egész világ dolgozói ellen irányul. Az államügyész képviseli a burzsoáziát, Rákosi a dolgozók osztályát. És minden dolgozónak teljes erővel Rákosi kiszabadításáért kell harcolnia! Az egész világ tiltakozásának kell Rákosit a Horthy-hóhérok karmai közül kiszabadítania! Tiltakozások pergőtüze bombázza a magyar konzulátust, szervezzetek tömegharcot Rákosi kiszabadításáért! * Szlovenszkóról 6 tagú delegáció indul Budapestre, hogy részt vegyenek a Rákosi-per tárgyalásán. S ott fognak ülni a tárgyalóteremben a fasizmus és háború elleni világkomité képviselői, újságírók, jogászok a világ minden részéből, továbbá a Szovjetunió londoni nagykövete, I Majsky elvtárs is, mint megfigyelő részt fog "a tárgyalásban." A nyitrai vörös szakszervezetek taggyűlésének több mint száz résztvevője tiltakozó iratot intézett a magyar követséghez, melyben Ne tűrjetek semmiféle munkakorlátozást! Előre a negyvenórás munkahétért teljes bérkiegészítés mellett Mint ahogy a »Munkás« már jelentette, a kormány Meissner szociáldemokrata népjóléti miniszter kezdeményezésére rendeletet készül kiadni a munkaidő leszállításáról, anélkül, hogy ezzel együtt a béreket kiegyenlítenék. Ez a terv nagy felháborodást váltott ki a munkásságból. A gazdag iparbáróknak nem elég az, hogy a háromnegyedmillió munkanélküli rovására milliárdos profitokat zsebelnek be, hanem még a munkások amúgy is a létminimum alá sülyedt bérét szeretnék a munkaidő megrövidítésével még jobban leszállítani. S ezt a clt szolgálná a szocdem vezérek által nagy haladásként propagált »bérkiegészítés nélküli negyvenórás munkahét«. Hogy milyen nagy a munkásság elenállása a Meissner-féle tervvel szemben, azt legjobban a cseh szocialisták taktikai fogása jellemzi, kiknek vezérei szocdem kormánykollegáikról nyíltan mint a tőke bérenceiről beszélnek és kijelentik, hogy a negyvenórás munkahét bérkiegészítés nélkül csupán a tőkéseknek tett szolgálat. Az üzemi munkásoknak már most, még mielőtt a terv valósággá válna, fel kell emelniök tiltakozó szavukat. Gyűljetek össze tanácskozásra az üzemi gyűléseken, hívjatok össze közös taggyűléseket Teremtsétek meg a munkás harci közösséget és harcoljatok a negyvenórás munkahétért teljes bérkiegészítés mellett!