Munkás, 1937 (30. évfolyam, 2-10. szám)

1937-01-10 / 2. szám

2. oldal Japán kezére csapnak Kínában \ minden! elsöprő győzelmes támadás felé Diaz Jozé elvtárs a Madrid elleni sikertelen ostrom jelentőségéről. A japán imperialistáik éveik óta arra törekednek, hogy Kínában politikai és gazdasági befolyásukat kiterjesszék. Ez nem történik békés eszközökkel. Csankajsek és a nankingí kormány semmit sem tett a japánok terjeszkedésének meggátolására. Me al­kuvó és hazaáruló politikája, továbbá az is, hogy a japán ellenség terjeszkedésének meggátolása helyett egyedüli gondja a kiinai Vörös Hadsereg és a szov­jet te fületek megsemmisítése volt, egyre inkább fel­bátorította a japánokat és gyengítette a kinai nép ekenáüóerejét a betolakodókkal szemben. A kínai nép nagy rétegei nem voltak megelégedve Csankaj­sek politikájával. A japánok előnyomulása Peiping és Tientsioban éppen egy évvel ezelőtt nagy nem­zeti japánellenes mozgalmat váltott ki, mely különö­sen a diákok közt vert széles alapokat. Az öntuda­tos diákok tízezrei mentek az utcára Kína nemzeti felszabadításáért tüntetni és azt követelték a kor­mánytól, hogy útját állja Kína feldarabolásának az összes nemzeti erők összegyűjtése és fegyveres el­lenállás segítségével. Ezrével járták a diákok a fal­vakat, hogy a kínai népet öntudatra ébresszék. A hazafias egyesületek gombamódra szaporodtak. Munkások, parasztok, kitellektuelek, kereskedők, iparosak és katonák egyre nagyobb tömegben csat­lakoztak ehhez a mozgalomhoz, amelyet »Kínai szövetség a haza megmentésére« elnevezésű szer­vezetben foglaltak össze. Egyre élesebben hangzott el Nanking felé az öntudatra ébredő milliók csata- kiáltása. De Csankajsek nem akarta ezt meghallani és ezrével börtönözte be és gyilkoltatta meg a ki­nai nacionalisták ezreit. A kínai KP 1935 augusztusában javaslatot tett a polgárháború megszüntetésére egy »ciemzetfelsza- badtó népkorrnány« alakítására és egy »japánelle- nes egyesült hadsereg« szervezésére. Felhívta to­vábbá az egész kínai népet egy egységes népfront alakítására az ország megmentése céljából. A kinai nép nagy rakomszenvvd fogadta a kommunista párt javaslatait A nép felismerte, hogy csak az egység tudja győzelemre segíteni. A japán hadsereg ebben az Időben egyre job­ban nyomult előre. Egymásután foglalta el Jehol, Gsahar, Hopet és Santung tartományokat Csankaj­sek semmit sem tett ellenük, de 1936 januárjában 500.000 katonát küldött az észak-keleti vörös had­sereg ellen. Ebben a kormány hadseregben volt Csanszuiian is, a mostani felkelés vezére. Ez a had­járat a »vörös banditák« ellen nem járt 6emmi ered­ménnyel. a katonák nem szívesen harcoltak a vörös hadsereg ellen és nagyon sokan átszöktek hozzá. Még nagyobb visszhangra talált a kinai nép­ben a KP 1936 augusztusi kiáltványa, amelyet meg­alakulásának 154k évfordulója alkalmából adott ki. Ebben a következőket javasolja: »Egy egység^ demokratikus népköztársaság alakítását, általános szavazati jog alapján választott parlamenttel, nemzeti védelmi kormánnyal az élén. Ez az egyedüli módja az összes demokratikus erők •íwesité ének és Kína felszabadj fásának a japán iga aton. A i »ovjetteruietöK uaj.k..wu* eooe a ne, .oztár­saságba belépni, a parlamentben résztvenni és te­rületeiken ugyanolyan demokratikus rezsimet léte­síteni. mint amilyen van egész Kína területén.« A kiáltvány hatása óriási volt. A kinai nép ed­dig példátlan egységgel áöt a KP javaslatai mellé. A tömegmozgalom nyomása arra kényszeritette Csankajseket. hogy eddigi . japámbairát politikáját megváltoztassa. Sztrájkok, tüntetések egyre jobban fejezték ki a kinai nép kívánságait és Csankajsek nem mert szembeszállni a nép akaratával. Egy pár héttel ezelőtt csapatokat küldött Japán Sutján tartomány elfoglalására. De a nép ellenállá­sán megtört a japánok hadjárata. Egész Kina tá­mogatta a harcolókat és arra kényszeritette Csan­kajseket, hogy segítséget küldjön nekik. Csankaj­sek Sutjain tartomány kormányzóját Yen Si San ge­nerálist küldte egy nagy hadsereg élén a harcoló csapatok megerősítésére. Úgy látszott, hogv a nan- láogi kormány végre hajlandó a nép nyomásának engedni és a megalkuvás útjáról a nemzetfefczaba- ditás útjára térni. Az egységes összefogás ezen pillanatában rob­bant id Csanszuiian lázadása. Kinek szolgált javára? Kinek az érdeme a kinai nép egységének meg­bontása? Csanszuiian radikális követeléseket hangozta­tott: szövetkezést a Idnai kommunistákkal és a Szovjetunióval, politikai amnesztiát, hadüzenetet Ja­pánnak síb. Csanszuiian szájából ez nagyon gyanú­san hangzott, japán és Berlin rádióleadói és sajtója világgá kürtőitek, hogy a felkelés mögött Moszkva áh, a tények azt bizonyítják, hogy Csanszuiian pro­vokátor és Toldó áll mögötte.------------------•-------------------------------------——— Japán nem jó szemmel nézte a kinai nép egy- eégtörekvéseit és mindenáron valamilyen módot ke­resett. amivel ezt meggátolja. Megvásárolta Csati- szűk arn tábornokot egy felkelés rendezésére. Japán a felkeléssel a nankhgi kormány bukását és a kinai nép egységtörefcvóseinek meggátlását akarta elérni. A felkelés nem járt eredménnyel. Úgy a kinai nép. mint a viliágközvélemény felismerte a provoká­ciót A kinai népfrontmozgalom egyre nagyobb lé­pésekkel közeledik megvalósulása felé, Tokió és Bér­űn legnagyobb sajnálatára. Csankajsek szabadlábra került és Csanszuliant 10 évre ítélték el, majd kegyelmet kpott. S Kíná­ban soha nem látott magasságba emelkedik a vágy — az imperializmus elleni egységes harcra. Amióta a két párt egyesült, azóta i ma­gyar urak minden városból, minden községből fényes jelentést adnak ki, hogy milyen nagy­szerűen ulytk az egyesülés, mennyire vemu érez a nép, mennyire megértik Őket. Nekünk, falusi dolgozóknak, egészen másak a tapasz­talataink. Mi ezekkel az urakkal ellentétben azt 'Atjuk, hogy csak a dobot verik és nagyobb a cir­kuszi zaj, mint a tényleges munka. A mi községünkbe is eljöttek a titkárok, hogy végrehajtsák az egyesülést. Nálunk is úgy gon­dolkozik a nép, mint a többi községekben. Bi­zony ideje lenne, ha egyesülne a magyar népi A bajok ellen, az úri reakció elleni Ezt szeret­nénk és valami ilyesféle gondolatokkal men­tünk el a gyűlésre. Legnagyobb meglepetésünkre még arra sem méltattak bennünket, hogy megmagyarázták volna, hogy mit akarnak. A »Mundo Obrero« Diaz Jozé elvtársnak, a kommunista párt vezértitkárának következő nyilatkozatát közli Madridnak a sikertelen ostroma ellen tanúsított hősies ellenállásáról. »Pártunk és annak Központi Bizottsága előtt a madridi harcosok hősiessége nem jelentett meglepetést. Biztosak voltunk abban, hogy a köztársaság katonái és Madrid népe ellenáll az ellenségnek és azt nem engedi keresztül A Köz­ponti Bizottság és magam is személyesén büsz­kék vagyunk Madrid védőinek magatartására. Mindenekelőtt a kommunisták hősiességére és önmegtagadására. Párttagságunk tízezrei küz­denek rközponti frontokon. Ezeket a kommu- nistákftt'agok az erélyes és szilárd emberek ve­zetik, akik értették a módját annak, hogy Ma­drid körül'dícsőséget arassanak. Élükön Checa elvtárs, a Központi Bizottság szervezeti titkára, valamint a madridi Tartományi Bizottság ve­zetősége, Francisco Anton, Dieguez Isidoro és Giron Domingo elvtársak állanak. Hasonló ügyességgel és ugyanolyan bátorsággal küz­döttek Madrid ostromának folyamán Madrid körzetének vezetői, általában valamennyi tag és Madrid frontjainak valamennyi harcosa, akik a mi néphadseregünket alkotják és erre mi na­gyon büszkék vagyunk. Az ostrom tartama alatt tanúsított kiváló cselekedetek közül különösen egy emelkedik ki: az acélférfiak, akik megtanultak a tankokra vadászni. Tudom azt, hogy a frontokon az ilyen hő­söknek egész tömege van, akik állandóan kér­dezik: Miért nem jönnek a fasiszta tankok? És előkészített bombákkal várják, visszaverik A két titkár valami ivet húzott ki és kért bennünket, hogy Írjuk alá. Egyik derék kisiparostársunk megkérdezte, nogy Jim is írunk a iá, mit is jelent az, mit is kapunk majd ellenéi tékül? A pozsonyi, vagy a mennykő tudja hovAvaló titkárok erre hápogni kezdtek, hogy csak írjuk alá, majd meglátjuk, hogy nem lesz rossz belőle. Mirják József elvtárs, a kommunista párt járási testületi tagja szót is kért. Ha nem szó­nokoltak az urak, hát szónokolt ő. Megmagya­rázta, hogy mi magyarok Igenis akarunk egye­sülni, a magyar nép minden erejét össze akarja fogni, hogy jobb legyen, hogy elkerüljük a ve­szedelmeket, melyeket a reakciós urak hoznak ránk, melyet nagyban segítenek Jarossék is. Nagy tetszéssel fogadták Miriák beszédét és utána mintegy 30 ember ki is vonult a terem­ből, hogy ezzel is bizonyítsa, hogy nem eszik eg; tálból cseresznyét az urakkal. Mi népi egyesülést akarunk. A nép javára. Nem az urakéra! és megsemmisítik azokat, ők a mi polgárhá­borúnk sztachanovistái. Ezek a nagy többsé­gükben kommunista hősök a mi jogos büszke­ségünk. ök jól értették meg a »Monumentál« moziban az ostrom előtt elmondott szavaimat: »Kommunisták az első sorba! Legyetek mind­nyájan készek arra, hogy Madrid védelme ér­dekében utolsó csepp véreteket is odaadjátok.« Valamennyi kommunista teljesítette ezeket a jelszavakat s a Központi Bizottság büszke ar­ra, hogy ezek a hősök a mi sorainkban van­nak.« Arra a kérdésre, vájjon a kormányhü tarto­mányok a párt és a kormány ama felhívásának, hogy segítsék Madridot, eleget tettek-e, azt felelte Diaz: »Az ostrom egész tartama alatt a Központi bizottság és a kormány egy pillanatig sem ma­radt nyugton, csakhogy Madrid frontjait jól elláthassa. És munkánk jó eredménnyel járt. Az ellenállás csak az ilyen támogatással volt lehet­séges. Ezt a támogatást fokozzuk, hogy a har­cosokat segítsük abban, hogy győzedelmes tá­madásba menjenek át Az egész spanyol nép, az egész civilizált világ és a világ minden anti­fasisztája csodálja a mi hős harcosainkat. Az ilyen diadalmas cselekedetet a történelem köny­vébe arany betűkkel Írják be. A kommunista párt központi bizottsága üdvözli Madrid har­cosait és azf? Üzeni nekik, hogy továbbra is ilyen szilárdan tartsák lövészárkaikat. Legnagyobb gondunk jelenleg az, hogy tar­talékokkal és ujab hadianyaggal lássuk el őket, hogy egy mindent elsöprő támadásba mehessenek át A köztársaság győzelmet arat a fasizmus durva merénylete felett és Madrid továbbra is az az antifasiszta főváros marad, amelyet a világ büszkeséggel csodál.« S • * i Együttérez a spanyol néppeli letartóztatták. Az összes lapok nagy szenzációként közük, hogy letartóztatták Izakovics Simon nagy­szombati sofőrt. A »Prágai Magyar Hirlap« reakciós firkászai odáig mennek, hogy azt ál­lítják, hogy »önkénteseket toborzott a vöt«, hadseregnek«. Ezek az urak nagyon Is jól tut- ják, hogy Spanyolországban nincs vörös ha • sereg, hanem köztársasági hadsereg van. Rosszakaratuk kitűnik abból is, hogy cik­küknek ilyen akimet adtak: »Saját bátyját is beugratta.« Izakovics, mint minden antifasiszta, beszélt a spanyolországi harcokról. Senkit nem »to­borzott« és vegyék az összes urak egyszers- mindenkorra tudomásul, hogy a spanyol köztársasági harcosokat nem kell toborozni, mert az antifasiszták maguk is tudják mi a kötelességük. A spanyol szabadságharcot nem fogják le­verni. De teljes szólásszabadságot követelünk minden antifasiszta számára. A börtönbe pedig a köztársaság ellenségeit csukják be. Teljes A magyar urak gyűlést hívtak egybe és a dolgozók vitték a szót Bátorkenzi munkáslevelező. szabadságot az antifasisztáknak. Renm* VáltOZÓSOk ClŐtt A hitleri koncentrációs táborból nemrég szabadult nagy német iró, Ludwig Renn lelt a spanyol fronton az újonnan létesült XII. brigád Thälmann - Bata illő n-jának a parancsnoka. Ez az esemény külö­nöskép időszerűvé teszi, hogy Renn legújabb könyvének egy összefüggő részletét bemutassuk olvasóinknak. Renn uj könyve talán inkább film- szcenáríum, mint regény, de olyan ember tollából, akit az »Inferno« még keményebbé tett. A regény né­met sorsok története s ezek hátteré­ben a mai Németország monumentá­lisán szembeszökő dokumentum-mon­tázsa az. mely szenvtelen, nyugodt előadásában az olvasó megdöbbené­sét még inkább fokozza. Hugó reszelt valamit a műhelyben. Anyja vásárolni ment a faluba. Apja épen benzint adott ki egy személyau­tónak a Shell Oil vörös felírása sárga bádogtoronyból. Most lassan átment a házba. — Ha a rendőrség megtiltotta nekem a koporsó felnyitását, hát ak­kor valami egészen csúnya dolog tör­ténhetett vele. Nem is halhatott meg természetes módon ez az egészséges Fickó! — Franz Pross megint mérhe­tetlen keserűséget érzett magában fel­kerekedni. Rettegett az igazságtól és mégis mennie kellett a tiszta szobáb®. Halkan benyitott. Az asztal oldalt állott és a közepén, két széken feküdt a koporsó. — Hogy is van ez lezárva? Ja, így? Visszament a műhelybe és szerszá­mokat hozott, hogy a fedelet felnyit­hassa. A szobába visszatérve, zajtala­nul dolgozni kezdett. Félórával később sápadtan és össze­vont szemöldökkel jött a műhelybe. — Hugó. menj mindenkihez, akit ma temetés utánra idekérettünk, — jöjje­nek azonnal! Hugó egészen el volt mélyedve. Amióta a koporsó a szobában állott, itt volt és a műhelyben foglalatosko­dott, csakhogy valami másra gondol­jon. Csodálattal csüngött Wemeren és nem bírta elképzelni, hogy halott! Hallotta az apja hangját és értelmet­lenül nézett rá. — Na fitt, eredj háti — De hát előbb át kell öltöznöm? — Nem, menj rögtön! — Pross meg­fordult és átment a házba. Hugó csodálkozott. De megszokta az engedelmességet és Így nem sokat kérdezett. Átment a szomszédokhoz. — Az uram a mezőn van, — mon­dotta Lehmatmé. — Korábban kezdő­dik a temetés? — Apa nem mondott erről semmit. így ment Hugó házról-házra. Min­denütt kérdezték és ez egyre jobban Izgatta. Végül is lélekszakadva rontott fel a lépcsőn Medvéékhez. Azok ámulva néztek rá. — Nem tudom, — lihegte, — mi van az apámmal! Egyszerre mindenkit hív­jak el! — De mi nem megyünk! — mond­ta Fong. Ezt a polgári huüalmádást mi nem csináljuk. — És nincs te semmi illő. amit felhúzhatnánk! Hugó tehetetlenül nézett rá. — Mi van veled? — kérdezte a ki­sebbik Medve szánakozva. — Az apám olyan fura! Talán mégis jöhetnének? A két fivér egymásra nézett. — Na. huzzuk fel a knikketbokkere- ket! Mindjárt jövünk! — De csak a te kedvedért, Hugó, aztán rögtön megint elpucolunk. Semmit sem fogunk ott enni! Hugó sietve merd az uccán végig. Előtte léptek a fűszeres Schwarzék Pross házába. Bent tele volt minden emberekkel. Néhányon mereven ültek a székeken. A tiszta szoba ajtaja nyitva állott. A koporsó fedelén egy koszorú és egy csokor feküdt. Prossné asszony a konyhában sür- gött-forgott. Valamit mégis adni kellett a vendégeknek! Pross maga, halványan Járkált az emberek között, senkinek se nézett a szemébe és semmire nem válaszolt. Ekkor Medvéék jelentek meg az aj­tóban. váltásán, barna zekében, az in­gűk a nyaknál nyitva, Pross meglátta őket. felemelte a fe­jét és a koporsóra mutatott: — Ez volt az unokaöcsém Werner. Es tudjátok, hogy szorgalmas és derék fiú volt, aki sekinek sem ártott. — De hogy lássá­tok, hogy mit csináltak belőle, — vad tekintettel a koporsóhoz lépett és az arca még fakóbbá vált — megmutatom nektek! Lássátok mindnyájan! — Li­hegett. Az asszonyok felálltak és az ajtóhoz tolongtak. Pross megfogta a koporsófedelet és egyetlen lökéssel felrántotta. A koszo­rú és a csokor oldalt leesett, a fedél nehéz koppanással vágódott a padlóra. — Virágokat tettek a halotti lepelre! De alatta! — Lerántotta a leplet. — Ez volt ő! Egy asszony felslkoltott. Werner feje teljesen felismerhetetlen volt. A test meztelen, de a hason vala­mi förtelmesség volt. Pross odakapott és egy véres törülközőt clbált ki a has­üregből és magasra tartotta. Ezt gyö­möszölték beléje! Ezt gyömöszölték beléje a bestiák! — S ordított, mint egy eszeveszett. Az ajtóban lábujjra álltak a hátulte- vők. — Nézzétek meg valamennyien! Hi­szen ismertétek! Hogy ő ez? Hogy nem más fekszik itten. — De nem, ő az! Megismerhetitek a kezéről! Az ő ke­zei! Nézzétek csak meg! Hugó borzadva állott Medvéék mel­lett. — Ezért elfogják az apámat! — suttogta. — Nem — felelte Fong. — Zárj be minden ajtót! Hugó rámeredt. — Zárj be minden ajtót! Zárd be, hogy senki ki ne juthasson. — Az abla­kokat is. nehogy kint hallani lehessen valamit! Hugó megértette, hogy mit akar az ablakokkal és kifutott, hogy a kaput bezárja. — Te Brun, oda az ajtóhoz! És sen­kit ki ne engedj! Pross orditott: — Ezt csinálták be­lőle! Ráismertek? A felesége rémülten sietett be a konyhából és meredten állva maradt Fong mellett az ajtóban. Hugó visszajött a kapuból és bezár­ta a baloldali ablakokat. /. többi már be volt zárva. Erre Fong nyugodtan, rekedt han­gon mondta: — Én is akarok valamit mondani. Borzadva néztek rá. Egyszerre vala­mennyit félelem fogta el. — Innen most senki ki nem Juthat! — mondta Fong. — Minden be van zárva. Az asszonyok riadtan nézték az aj­tó előtt álló két izmos fiút. — Ha valaki megtudja, hogy mi tör­tént itt. akkor mindnyájan megisszátok a levét! — Tudjátok, hogy ez ma mit jelent! — Nem kérdezik, hogy ártat­lanok vagvtok-e! Hirtelen elakadt, nem tudta folytatni. Erre a fűszeres fordnlt hozzájuk: — Medvének Igaza van! Ha a szabad­ságtok kedves nektek és nem akartok úgy póruljámi. mint ez, hát senkinek se szabad egy szót sem szólnia! — Te meg Pross, térj magadhoz! — Megér­tünk téged, de jobb. ha hallgatsz! Pross lehajtotta fejét. Széles arca öregnek és megnvuitnak látszott. Igen, ne mondjatok semmit arról, amit itt láttatok! — De ne is felejtsétek el!

Next

/
Thumbnails
Contents