Kataszteri Közlöny 1892 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1892-03-01 / 1. szám
.‡: ч Т. évfolyam. Nagyvárad, 1892. márczius I. 38 IS | Előfizetési árak: | T| s? 51. Egész évre 4 frfc |c | Félévre . . 2 frt | 3| Negyedéve 1 frt |c KATASZTERI KÖZLÖMɇ3 /'/ | 1. Mutatványszám. SZAK- ES TÁRSADALMI LAP. 11 э£ .. .. fc Felelős szerkesztő ¡?kiadótulajdonos : •| Faragó Zsigmond Is 31 . .. le s. mernok ®. |c Nagyváradon, hová a lápot illet » ^ 5.| minden kii/.remény intézendő. Megjelenik No. I _J kavonkint. :. 3§ f€ док vírm Ъ Azon remény kíséretében indítjuk útnak a mutatvány- és egyszersmind első számot, hogy általa megtérnek a kétkedők is, akik eddigelé nem tartják sem czélszerűnek, sem kivihetőnek azt az eszmét, hogy a nagy testületet képező kataszter ügyén nyilvános orgánum segélyével javítani lehetne. Be fogják ez a törekvésünk, amelyvel a kataszter különféle osztályainak sikeres együttműködését, a szétágazó mikálatok közti harmóniát előmozdítani vállalkoztunk, csak hasznára lehet annak az ügynek, a meg mindnyájan szolgálatában állunk s a melynek a munkálatok műszaki értékére, a földadóügyi viszonyok és telekkönyvi állapotok javulására kiható eredményeit valamennyien egy szívvel-lélekkel óhajtjuk. Helykímélés szempontjából és ismétlések elkerülése végett bővebb program ki adása Helyett utalunk a „Vívmány" és a „Kataszter ágazatai" czimű közleményekre, amelyek részletesen és találóan fejtegetik az együttműködés fie -velek és a, melyeknek vezérelveit a lan irányára és czéljára vonatkozólag mi is valljuk. ТДЯА JL szerkesztőség. i«' 1« W'S) 1 ^Olvasóinkhoz a z első t á г с z a,. Irta: Pataky József. Jelige : Az első szó, az első táncz. Az első csók legédesebb .... Az első nap a (hónapban) Hisz még az is legkedvesebb ! Midőn a «Kataszteri Közlöny» előfizetési felhívását olvastam, eszembe jutott szegény Sanyaró Vendel, midőn egyszer ezt mondá : Tegnap este ismét újságot olvastam : hentesem nemcsak testi táplálékot ad 4 krára töpörtyűvel, szellemi táplálékot is ad, becsavarja régi újságpapírba s én arról böngészem le a rég elmúlt napi híreket. Tehát akad egy jószivü vállalkozó ember, a szerkesztő úr, ki szellemi táplálékunkról gondoskodni fog s mi azt élvezzük majd ! Igen ! mert 4 trt évi előfizetést mi is elbírunk — havi részletekben. Nyomban aláirtam az ívet és — fellélegzettem. Tehát mégis ! Tehát én is előfizetője vagyok egy lapnak ! Tehát nevem alá ezt is írhatom — előfizető ! Tehát ezentúl nekem is hoznak lapot nyomtatott czímszalaggal, felbontatlan, mit csak én, az előfizető bonthatok és vághatok fel. Oh, én boldog ! Csak arra kérem a szerkesztő urat : ne oly masinával nyomtassa a lapot, mint amilyennel a pártonkívüli «Pesti Hírlap»-ot. Szemtanuk, kik látták czimszalaggal — állítják : már felvágva jelenik meg. Ne olyannal szerkesztő úr ! Az égre nem ! Fel akarom vágni magam ! Ráérek egy hónap alatt . . . megoszt szívesen teszem. Hisz úgy meguntam már a felvágott újságlapokat. A velem egy házban lakó VI. oszt. adótiszttel közösen járattam eddig egy fővárosi lapot. De nem közvetlen a kiadóhivatal küldte. Házi urunk a sarki kávéház tulajdonosával állt oly értelmű szerződésben, hogy mindennap egy fővárosi régi lapot tartozott szolgálójának kiadni, azt másnap házi urunk olvasta, aztán előfizető-társam az adótiszt, végre én. Házi urunknak ezért havonta 25 krt fizettünk s mivel társam a nagyobbik felét fizette, ő olvasta elébb a lapot s így bizony jómagam a vasárnapi lapot csakúgy péntek, szombat táján kaptam kezembe. De volt azért eme régi jó falusi időkre emlékeztető ujság-olvasásnak jó oldala is. T. i. a kávés mindennap másmás lapot küldött s igy aztán megismertem az összes fővárosi lapokat. Ezen körülmény azonban politikai fogalmaim tisztázására nem valami jótékony hatással volt. Ha állandóan egy lapot olvashattam volna, simulékony politikai nézeteimnél fogva ama párt hitvallását tettem volna magamévá, melynek lapját olvastam. De így a gyakori lapváltozás zsenge egy napi politikai meggyőződésemet és elveimet másnap szegre akasztá. A »Nemzet« olvasásakor boldog hazánk ezer nehéz ügyeit intéző napjai iránt érzett tisztelet és bámulat fogott el, a netalán bennem lappangó tamáskodás utolsó szikráját is elsöpré a pártonkívüli «Pesti Ilirlap» önzetlen hódolata. — És jött a »Budapesti Hírlap» és láttam, mint halal egyenes útján feltartóztathatlan erővel, a jog, igazság hatalmával, letiporva minden akadályt, elvitt egészen a potemkin falakig, hogy megmutassa, mint vivja meg a »Gotterhalté«I- C-t.