Kataszteri Közlöny 1892 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1892-03-01 / 1. szám

;>: ч Т. évfolyam. Nagyvárad, 1892. márczius I. /'/ j €>3 1. Mutatványszám. 38 IS J Előfizetési árak: | T| s? 5I. Egész évre 4 frfc |c I Félévre . . 2 frt | 3| Negyedéve 1 frt §c KATASZTERI KÖZLÖM Megjelenik №. I _J kavonkint. :> 3§ f€ док vírm Ъ SZAK- ES TARSADALMI LAP. 11 э£ .. .. fc Felelős szerkesztő <?­kiadótulajdonos : •f Faragó Zsigmond I s 3i . .. le s. inernok ®>. |c Nagyváradon, hová a lápot illet » ^ 5.| minden kii/.lemény intézendő. 1 ^Olvasóinkhoz ! Azon remény kíséretében indítjuk útnak a mutatvány- és egyszersmind első számot, hogy általa megtérnek a kétkedők is, akik eddigelé nem tartják sem czélszerünek, sem kivihetőnek azt az eszmét, hogy a nagy testületet képezd kataszter ügyén nyilvános orgánum segélyével javitani lehetne. Be fogják ótv törekvésünk, a mely Ivel a kataszter különféle osztályainak sikeres együtt­működését, a szétágazó о mik álatok közti harmóniát előmozdítani vállalkoztunk, csak hasznára lehet annak az ügynek, a me . mindnyájan szolgálatában állunk s a melynek a munkálatok műszaki értékére, a földadóügyi viszonyok és telekkönyvi állapotok javulására kiható eredményeit valamennyien egy szívvel-lélekkel óhajtjuk. Helykímélés szempontjából és ismétlések elkerülése végett bővebb prog­ramúi adása Helyett utalunk a „Vívmány" és a „Kataszter ágazatai" czimtí közleményekre, a melyek részletesen és találóan fejtegetik az egvöttműköéés fie -Telek és a, melveknek vezérelveit a lan iránvára és czéljára vonatkozólag mi is valljuk. i«' 1« W'S) ТДЯА JL szerkesztőség. z első t á г с z a,. Irta: Pataky József. Jelige : Az első szó, az első táiicz. Az első csók legédesebb .... Az első nap a (hónapban) Hisz még az is legkedvesebb ! Midőn a «Kataszteri Közlöny» előfizetési felhívását olvastam, eszembe jutott szegény Sanyaró Vendel, midőn egyszer ezt mondá : Tegnap este ismét újságot olvastam : hentesem nemcsak testi táplálékot ad 4 kr. ára töpörtyűvel, szellemi táplálékot is ad, becsavarja régi újságpapírba s én arról böngészem le a rég elmúlt napi híreket. Tehát akad egy jószivü vállalkozó ember, a szerkesztő űr, ki szellemi táplálékunkról gondoskodni fog s mi azt él­vezzük majd ! Igen ! mert 4 frt évi előfizetést mi is elbí­runk — havi részletekben. Nyomban aláirtam az ívet és — fellélegzettem. Tehát mégis ! Tehát én is előfizetője vagyok egy lapnak ! Tehát nevem alá ezt is írhatom — előfizető ! Tehát ezentúl nékem is hoznak lapot nyomtatott czimszalaggal, felbontatlan, mit csak én, az előfizető bonthatok és vághatok fel. Oh, én boldog ! Csak arra kérem a szerkesztő urat : ne oly masi­nával nyomtassa a lapot, mint a milyennel a pártonkívüli «Pesti Hirlap»-ot. Szemtanuk, kik látták czimszalaggal — állítják : már felvágva jelenik meg. Ne olyannal szerkesztő ur ! Az égre nem ! Fel akarom vágni magam ! Ráérek egy I hónap alatt . . . meg'oszt szívesen teszem. Hisz ugy meg­untam már a felvágott ujságlapokat. A vélem egy házban lakó VI. oszt. adótiszttel közösen járattam eddig egy fővá­rosi lapot. De nem közvetlen a kiadóhivatal küldte. Házi urunk a sarki kávéház tulajdonosával állt oly értelmű szer­ződésben, hogy mindennap egy fővárosi régi lapot tartozott szolgálójának kiadni, azt- másnap házi urunk olvasta, aztán előfizető-társam az adótiszt, végre én. Házi urunknak ezért havonta 25 krt fizettünk s mivel társam a nagyobbik felét fizette, ő olvasta elébb a lapot s így bizony jó magam a va­sárnapi lapot csakúgy péntek, szombat táján kaptam kezembe. De volt azért eme régi jó falusi időkre emlékeztető ujság-olvasásnak jó oldala is. T. i. a kávés mindennap más­más lapot küldött s igy aztán megismertem az összes fővá­rosi lapokat. Ezen körülmény azonban politikai fogalmaim tisztázására nem valami jótékony hatással volt. Ha állandóan egy lapot olvashattam volna, simulékony politikai nézeteimnél fogva ama párt hitvallását tettem volna magamévá, melynek lapját olvastam. De igy a gyakori lap­változás zsenge egy napi politikai meggyőződésemet és elve­imet másnap szegre akasztá. A »Nemzet« olvasásakor boldog hazánk ezer nehéz ügyeit intéző napjai iránt érzett tisztelet és bámulat fogott el, a netalán bennem lappangó tamáskodás utolsó szikráját ' is elsöpré a pártonkívüli «Pesti Ilirlap» önzetlen hódolata. — És jött a »Budapestt Hirlap» és láttam, mint halaS egye­nes utján feltartóztathatlan erővel, a jog, igazság hatalmá­val, letiporva minden akadályt, elvitt egészen a potemkin falakig, hogy megmutassa, mint vivja meg a »Gotterhalté«t­C-tÓ

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents