Kataszteri Közlöny 1892 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1892-03-01 / 1. szám
2 Ti Y 111 ány. Nem túloztam, midőn e czikk homlokára azt a sokat jelentő szót írtam : Vívmány, mert minden lépés az, melyet a haladás utján előre teszünk. E szerény lap mielőttünk óriási haladás. Haladás szellemi téren és haladást jelent a testület erkölcsi képviseletére nézve. Nem küzdelmek árán jutottunk hozzá, hanem a közóhaj szülte. Kívánatos tehát, hogy a testület közkincsévé váljék, mert a tudomány és művelődésnek ez is egy kis ere. Már maga a száraz tény, hogy eddigi zárkózott helyzetünkből kilépve, a nyilvánosság útján, e lap közös érintkezési pontul szolgál, jelentőséggel bír , mert sikerült elvégre az országban szétszórt, testület közt egy oly szellemi kapcsolatot létrehozni, mely szorosabb viszonyt van hivatva megteremteni. De ha tekintetbe vesszük még a sokféle szempontokat, melyek szolgálatára e lap tere önként kínálkozik , úgy bátran köthetünk nagy várakozásokat jövőjéhez. Az a tudat, hogy e lapnak minden sora a mi szellemi termékünk, hogy ennek minden szava mi értünk íratott és hozzánk szól : kell, hogy felkeltse a testületben levő szunnyadó erőket az összetartozandóság minél szorosabbá tételén való közreműködésre. A haladás szelleme ma már minden téren oly nagy hódításokat tesz, hogy nincs a tudománynak, kultúrának, közgazdaságnak és társadalmi életnek olyan ága, hol ne nyilatkoznék társulási szándék bizonyos czélok és törekvések elérésére. Ennek magyarázata egyszerű. Az egy czélra működők tömörülése, az erők kifejtésére és felhasználására nyújt módot. Midőn e lapnak anyagi és szellemi támogatására vállalkozunk, csupán az a czél vezérel, hogy szülő körünkben terjeszszük s fejleszszük a hivatásunkba vágó szakismereteket, másrészről pedig, hogy a testület beléletében fel-fel merülő kérdéseket tisztázzuk s a minket közelebbről érdeklő dolgokról ez után tudomást szerezzünk. Közérdekű kérdések, feladatunk megoldásánál szerzett tapasztalatok, változatos életpályánk közben átélt élmények, elegendő és érdekes anyagot szolgáltatnak e lap keretének betöltéséhez. Azonban már előre kizárva minden visszatetsző dolog, mely akár hivatalos, akár egyéni tekintetből kifogás alá eshetnék. Testületünk számarányához és hivatásához képest az állami hivatalok sorozatában fontos tényezőként szerepel , mint ilyen a nyilvánosság és a tudományos világ előtt lépésről-lépésre emelkedik becsben és tekintélyben. Szükségkép e lap, mely a közélet mérlegében az egész testület erkölcsileg súlyának ad nyomatékot : kell, hogy oly szellemben szerkesztessék, hogy részünkről a közbizalmat és közbecsülést érdemelje ki , mig a külvilág előtt kiállhassa a kritikát. A czél nem az, hogy legyen, hanem az, hogy megüsse a mértéket. Csakis így lehet életképes s igy tarthat számot támogatásra. Ezen észrevételeket nem az aggodalom kelt . KATASZTERI KÖZLÖNY. 5 Г zengő falakat . . . Majd a »Pesti Napló«-ból meggyőződtem, hogy vannak oly Magyarországon élő emberek is, kik a »Nemzet«-tel és »Pesti Hirlap«-pal nem állanak teljesen azonos állásponton. — Az »Egyetértés« olvasásakor egy köny perdült le szememből — a lapra. Ha fennen hordozott czime — lenne nemzetünk — akarata is, nem lenne egyikünk sem — hontalan. Egyszer csak házi urunk, (ki foglakozásra nézve vasúti tisztviselő) komolyabb arczcal adta át kabátja belső zsebéből társamnak a lapot. És súgva tette hozzá : Ez a lap lám mily humánus : Sokalja már a dolgaink ; Nem kétfejű hazug János, Megmondja, hogy : over working ! Méltó czimével csak szerkesztője hite, esze állhat sorompóba. Over working ! Nálunk is találnánk erre synominát: Rapport (dlv. havi munkajelentés). Lássa szerkesztő úr! ennyiféle lapot olvastam én. Ilyen politikai zökkenéseken ment keresztül az én jobb sorsra érdemes csendes meggyőződésem. De ezentúl máskép leszen. Amint a »Kataszteri Közlöny« előfizetési ívét aláírtam, még aznap felmondtam adótiszt barátomnak. Szegény megijedt s azóta keres uj társat, mert maga nem birja el a 25 krt. Szerkesztő úr ! most önbe helyezem minden reményem. «Hű olvasója» akarok lenni «kedves lapjának!» S remélem, veszélytelen, kellemes utakon vezeti hányódott kedélyem eddig megrontott papírhajóját, elkerülve messziről Scyllát és Karybdist. Politikai vezérczikkeiben ne legyen kérem radikális! A «belügyek» rovata vezetésében ajánlhatom a tárgyilagosságot ; a külügyek rovata ne feledkezzék meg Amerika, Afrika, Ázsia sőt Ausztráliáról és szomszédos szigetvilágáról sem. A napi híreket gyűjtse az amerikai lapok lázas sietségével és hozza — frissiben — lehetőleg más lapokat megelőzve minden hó elsején. Országgyűlési tudósításait, különösen a fizetések felemeléséről szóló várva-várt törvényjavaslat tárgyalásakor kérjük — szó szerint. A háborús híreket a «Times »-ből merítse, a franczia képviselőházi jeleneteket ollózza ki bátran a párisi «Coccarde»-ből ! A tőzsdei árfolyamokat engedje a «Pester Lloyd »-ból s a «Mercur» tenger számaiból hozzon egy cseppnyi nyereményt. Az «apró hirdetések» rovatában a «Szőke angyal», a «barna hajú menyecske , a «vagyonos művelt leány», a «distingvált kifogástalan szolid hölgy», a «czukorbaba» találkozzanak az «Adonis»-sal, a «Monoclis«-sal, a «nőselni óhajtóval, a «gyengéd viszonyt kereső» és az «első zártszékben ülő »-vel. S a tárczaczikkek ! Felejtsük el itt az élet gondjait. Tudom látok majd itt még szerelmi dalt is, útleírást szép vidékről, hova dolgunk elvisz ; életeket, adomát — régi cseh világból, a török pasákról és tatárjárásról. Eleven képeket is hozzon néha-néha, hisz köztünk is vagyon ám blasirt is meg léha, — beszélyt is regényt is ! tűzzön ki pályadíjat, egy-két munkatársat Budapestről kívat. Ezek után még csak azt kérdezném szépen : Szerkesztő úr tiszteletlap nem járhatna nekem ! Mert tudja, hogy már most társamnak felmondtam : a négy forintot leszűrni . bit nem tudom még honnan !