Kataszteri Közlöny 1895 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1895-01-16 / 1. szám

KATASZTERI KÖZLÖNY. i­ A nyilak nagysága természetesen minden ha­tárban, sőt legtöbbször minden esztendőben más és más volt. Helmeczen 1567-ben minden jobbágy­telekhez minden fordulóra 6, Kis Géresen már csak 2—3 hold jutott. Megyaszón 1603-ban „minden egész helyhez két kötés vagyon», azaz 2 kötél föld mert a nyilföldet kötéllel, másutt rúddal mérték ki előre s osztották fel egyenlő részekre nyilakra. Zomboron is vallják a tanuk 1584-ben, hogy «mi magunk számára egy-egy kötél földet osztottunk mindenikünk személyére; . . . mindenikben belé megyen 10 köböl buza» De a legérdekesebb az hogy Zomboron a nyilföldeken kivül volt még úgy­nevezett «szabad föld» is, abban aztán mindenki, minden osztás, sorsolás nélkül annyit szántott, a mennyit csak akart, vagyis az első foglalás jogát gyakorolta. Bereg megyében 1715-ben Badaló, Jánd, Nagy-Lónya és Ruszkócz, 1604 ben Gellényes és Papi, 1567-ben pedig Szent-Miklós, Kolcsin és Szolyva községek - melyek közt egynehánynak lakossága ruthén — élnek földközösségben. Gellényes és Pa­pinál látjuk viszonyát az adózáshoz Mindenkinek jogában áll annyi földet, nyilat venni föl, a meny­nyit megmivelni képes, de aztán annak megfelelő adót is köteles fizetni. így például Papiban „az ki vetés alá Szent Mihály napban 5 földet vészen, adójában ad 10 dénárt» „Az ki penig 3 földet veszen fel, ad 5 dénárt" stb, de senki sem kény­telen vele. Szabolcs megyében a földközösség már sokkal nagyobb területen és pedig mindkét összeirás sze­rint: az egész Tisza mentén s a Nyirségen mint­egy 30 községben volt elterjedve. A legtöbb he­lyen — egy más 1689. évi adat szavaival élve — a­­falu szántóföldét, ugy kaszálóját is minden gazda ember nyilas osztás szerint uzitálta." Ott azonban, a hol a községnek nagy határa volt, mint pl. Szo­váthon, Püspök-Ladányon, Nádudvaron, Balmaz-Uj­városon stb, mindenki annyi földet vett föl vetés alá, a mennyi csak neki tetszett Ebből az első foglalás rendszerére következtethetnénk, amint azt már a zemplén megyei Zomboron láttuk. De az összeírás szövegéből ezt csak Nyíregyházáról állít­hatjuk biztosan, ahol egészen úgy, mint Zombo­ron, a jobb és közelebb eső földeket felnyilazták, a határ többi részét aztán mindenki kényekedve sze­rint használta. Ha tehát amazoknál az első foglalás rendsze­réről alig lehet szó, kérdés hogy a földközösség micsoda formájával állunk itt szemben? Erre nézve egy 1785. évi rendkívül tanulsá­gos, s éppen balmaz-ujvárosi tanuvallatással, mely az urbériség rendezése előtti állapotról szól, igyek­szünk megfelelni. A tanuk szó szerint ezeket vallják: „Akkor (i. i. 1750 táján) az egész újvárosi határ szabad birodalma alatt volt a lakosoknak és a bí­rák szokták osztani a szántó és kaszáló földeket . . . mind szegénynek, mind boldognak: érdemek és ér­tékek» és „házsor szerint." „Sőt az uraság cseléd­jeinek is, amint a házok sorsa jött, az szerint attak a birák földet, nem pedig a magok tetszések sze­rint." „Minden esztendőben gyepet osztottak, me­lyet elsőbe kölessel, annakutánra búzával, árpával minden gazda addig vetett, mig megtermette az életet, annak utánna pedig kaszálta minden ember addig a maga földjét, mig meggyepesedett." Vilá­gos tehát ezekből, hogy itt a jobágyok minden év­ben «ujabb-ujabb földet» kaptak a határnak más és más részében s mindeniken — modern kifeje­zés szerint — rablógazdaságot űztek: ugyanazt a földet (magától értetődik: trágyázás nélkül) addig vetették, kaszálták, a­mig az 5 — 6—7 esztendő múlva teljesen kimerült. Sorshúzásról, nyilvánásról nincsen említés, tehát bízvást feltehető, hogy azt itt nem használták A földközösség ezen formájának tüzetesebb megállapítására azonban egyet-mást előre kell bo­csátanunk. A földközösségnek lényege mindenütt abból áll, hogy a község határa közös tulajdont képezvén an­nak használatához a község minden tagjának egyenlő joga van, vagyis: mindenkinek egyenlő nagy, egyenlő távol s egyenlő minőségű földet kell kapnia. Mivel azonban a legtöbb határban igen különböző földek vannak, előbb azokat, a különféle talajok minémű­sége s fekvése szerint osztályozni kell. Ezen osz­tályzat szerint aztán a határt különböző nagyságú (a jobb földek: kisebb, a rosszabbak: nagyobb) táblákra, az egyes táblákat pedig annyi egyenlő részre darabolják, a hányan azokra igényt tartanak. Az összes tábláknak egy-egy ilyen része együttvéve ké­pez egy-egy nyilat, mely tehát 30—40—50 stb. darabban fekszik széjjelszórva a határban. Az ilyen módon összeállított nyilak között történt meg te­hát a sorshúzás, a sorsra bízván, kinek melyik nyil

Next