Katholikus Néplap, 1854. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1854-07-05 / 27. szám

okot sejdíttet. De még azon esetre is, ha valaki­nek sikerülne, e dolognak látható, természetes okát fölfedezni, noha azt kétségbe épen nem von­nám, mindazáltal még ekkor is azt mondanám, hogy ebben a dologban az ördög űzi játékát, hogy az embereket eltévelyítse, legalább azokat, kik az asztalmozgatást ez ideig gyakorolták. Ez állításomra ugyan talán félre fogja egy­­­némellyik mosolyra húzni a száját. Nem bánom, ez engem meg nem zavar, sőt viszont azon hit­­­nélkülieket, kik illyes dolgokkal komolyan fog­lalkoznak, a legnevetségesebb babonában lenni hiszem. Vannak emberek, kiknek hiszem e szerint: nincs ördög, s ez a vélemény legjobban tetszik e feketeségének; emellett leggazdagabb halá­szata van, melly pedig mindenkor a lelkek ve­szedelmével végződik. Mások, kik szinte nem üt­nek el nagyon az előbbeniektől, élni engedik az ördögöt, csak hogy nem sokat gondolnak az ő befolyásával az emberekre. S az i­lyenek nem sokat ügyelnek az ördög ártalmassága ellen hasz­nálandó isteni kegyelemre és kegyszerekre sem. Ezért sem haragszik meg az ördög. Ismét mások ellenkező hibába esnek; ezek nagyon is sokat tulajdonítanak az ördögnek, miként ez a tizen­hatodik században történt. Luther maga látta az ördögöt, s még máig is mutatják az embernek a ténta foltot a falon, midőn kalamárisát az ördög fejéhez csapta. Mi tudjuk az egyház tanítása után, hogy van ördög, hogy az a léleknek veszte után leselkedik, és hogy e mesterségét a legnagyobb finomsággal és ravaszsággal űzi, hogy azonban csak azoknak árthat, kik maguk is akarnak. Hogy ördög létezik, azt már a pogányok is hitték, sőt mi magunknak a pogány vallást meg sem magyarázhatnék, hanem ha föltéve az ördög befolyását. De azért nem mondjuk ám, hogy minden, mi a pogány vallásban van, az ördögtől származott, inkább azt állítjuk, hogy a pogány­­vallásban is sok vallási s erkölcsi igazság, az is­teni és kinyilatkoztatásnak mindannyi marad­ványa megmaradt. Ezt sz. Ágoston is elismeri, s azt mondja, hogy a pogányok a kinyilatkozta­tott igazságokkal gyalázatos módon a démonok (gonosz szellemek) szolgálatára visszaéltek, let­tek légyen bár azok sokszor csillagok, szobrok, állatok stb. a hazugság apjának, ki egyszers­mind a pogányságnak is apja, ez mindegy, csak ő elvonhassa az embereket az egy Isten imádá­­sától, bármelly tárgyra irányozzák is aztán ez imádást; ez mégis mindig az ő műve marad, és az illyetén imádás bizony csak démonok tisz­­­telete, bálványimádás. Hogy a kereszténység előtti időkben az em­berek a szellemi világnak a testi világgal való összeköttetését hitték, azt mindenki tudja. A po­­gányoknak megvoltak az ő jövendő­mondóik, varázslóik, szemfényvesztőik, lélek-idézőik. Egy Lucian nevű költő leirta a titkot, mellynélfogva az ember a manesekkel, vagyis a meghaltak lel­kéivel összeköttetésbe jöhet. A halottak idézése divatozott a legrégibb korban s világosan mu­tatja, hogy a pogányok előtt sem volt a lélek halhatatlanságában való hit egészen ismeretlen. Mi a zsidókat illeti, oda utasítjuk az olvasót, mit az egyptomi szemfényvesztők az izraeliták kivo­nulásakor miveitek, mi egyszersmind világosan bizonyitj­a, hogy e szemfényvesztő mesterség alatt az emberi nem ellensége lappangott; utasitjuk az olvasót az endori varázsló asszonyhoz, melly­­­től Saul kért tanácsot, *) utasitjuk azon a va­rázslók ellen hozott büntető törvényekre, kikben Python, vagy jövendő­mondó lélek lakott, kik a holtakat előidézték s tőlük valamit tudakoltak. **) Ebből eléggé kitűnik, hogy a zsidók valóban hitték az embereknek a gonosz lelkekkel való közlekedését. Hogy azonban az ős­kereszténység koráról is szóljunk valamit, ki nem hallott a Krisztus idejében létezett ördöngösökről ? Ki ne tudná, mit tartalmaznak erre nézve az újszövet­ségi szentírás könyvei? Nem óv-e maga Jézus bennünket a hamis prófétáktól, kik (a sátán se­gedelmével) nagy jeleket és csudákat fognak mivelni ? Nem inti-e sz. Pál a Thessalonica-bé­lieket, hogy magukat a gonosz szellem állítóla­gos, hamis kinyilatkoztatása által az igazságtól eltántoríttatni ne engedjék? Ki ne ismerné a már számtalanszor bebizonyult jelenséget, hogy az ördög hatalma sokkal észrevehetőbben mutat­kozik ott, hol a pogányság még teljes erejében megvan, ellenben pedig, a­mint a kereszténység jobban és jobban terjedt,aszerint szorult háttér­be a gonosz lélek hatalma is. Hány történeti ese­­mény nem tanúsítja, hogy az ördög-rém mind­annyiszor annál veszélyesebben szálldogált, mi­nél inkább távoztak el az emberek Isten fiának hitétől ? Hogy a szellemi világ a testi világgal ösz­­szeköttetésben van és hogy egyik a másikkal közlekedhetik, az tett dolog, tény. Ezt tagadni, különösen, tagadni a gonosz szellemeknek az emberekre való befolyását annyi, volna, mint el­ *) L. Királyok I. k. 18. r. 7. v. stb. **) L. Mózes II. k. 22, 18. Moz. III. k. 19. 26. 31. — 20, 6, 27. — Moz. V. k. 18, 10—12. Isaias. 8 19. 44, 25. 47, 9. 13. 14. Jerem. 10, 2. Mich. 5, 11. Titk. lát. 21, 8.

Next