Katholikus Néplap, 1857. július-december (10. évfolyam, 26-51. szám)
1857-07-01 / 26. szám
~''Am226 juva ki annak végetlen tökélyei s tulajdonairól szüntelen megemlékezik, az ötdicsőitni és imádni meg nem szűnik; az mint Teremtőjét, Atyját, gondviselőjét gyermeki ragaszkodással szereti, s valamint irgalmában fiúilag bízik, úgy igazságát kellőleg féli, s megbántásától tehetsége szerint óvakodik. — Lám a világ múlékony javaihoz rendetlenül ragaszkodó ember szüntelen arról gondolkozik, mikép szaporíthassa napról napra, nagyobb és nagyobb mértékben vagyonát. A telhetetlen s lelketlen uzsorás éjji álmában is pénztőkéje szaporításával bíbelődik. A magas polczra vágyó s törekedő hiúnak legfőbb és szintén egyetlen gondja az, hogy terveit foganosíthassa, s létrehozhassa. A szerelem rabja nem is tud másról gondolkodni, mint szerelme tárgyáról, szive imádottjáról. —Nem is lehet ezen csodálkozni, mert a ki mihez legjobban hajlik, legjobban is szereti azt, és a szeretet a szív műve levéli, a szív kedveltebb tárgyaival foglalkozik az, és oly erővel bír, hogy az elmét is oda vonja és köti, hol a szív imádott tárgya létezik, és mindent igyekszik elhárítni, mi a szeretett tárgygyal ellentétben áll, vagy annak megbántására csak néma hatással is volna. — Innen ki az Istent igazán szereti, — pedig igy szeretni valódi boldogság — az élete teljes napjaiban elméjében hordozza őt, mint szeretete legfőbb tárgyát, irántai szeretetét nyilvánitni igyekszik, s minden tetteit oda irányozza, hogy azokkal nála kedvességet nyerjen és szeretetére magát érdemesítse. Lám Ilénákról is azt mondja az irás, hogy kedves volt Isten előtt, mert állandóan „az Istennel járt,44 !) azaz szüntelen elméjében hordozta az Istent, mint szeretete és tisztelete legfőbb tárgyát Dávid Király is azzal dicsekszik, hogy mivel az Istenről mindig megemlékezett, ő benne gyönyörködött lelke 2) Mózsesről pedig szent Pál apostol azt mondja , hogy minden viszontagságai közt nem csüggedt el lelke, mert a látkatlan Istent szemei előtt hordozván benne erős támaszát, és vigasztalását találta. 3) De főleg az isteni megbántások eltávolítására, a vétkek kikerülésére leghathatósabb az Istent mindig elménkben hordozni, és megemlékezni arról, hogy ő mindenütt jelen vagyon, mindent tud és lát, semmi szemei elöl el nem rejthető, és szemei minden helyen látják a jókat és gonoszakat, 4) kiknek érdemük szerint megfizet igazságban. Ez által mentette meg magát egy ptzsai József, aszszonya gonosz szándékú törekvéseitől, 5) és Susanna a fajtalan vérnek gyalázatos kisirléseitől, 6) mind ketten azt állitván, hogy nem lehet nekik az ur szemei elött vétkezni, ki látja minden cselekedetöket. — És méltán : mert ha fél a gyermek a szülök jelenlétében rostat tenni, nehogy haragjukat magára vonja; ha fél a tanítvány mestere láttára rendetlenkedni, a büntetéstől visszarettenvén; ha fél a szolga Ura előtt henyélni, vagy neki rövidséget szerezni, mert tart a dorgálástól, vagy a kárpótlástól; ha fél a jó barát barátját megsérteni, nehogy barátságától magát megfoszsza, mennyivel inkább kell félni a halandónak a mindent látó s tudó Isten szemei előtt roszat tenni, tudván, hogy ez által kegyét veszti, és legigazságosabb büntetését magára vonja ? Jaj is az istentelennek a gonoszért, mert „elveszi tetteinek fizetését.*47) Mily boldog tehát az, ki minden gondolataiban, szavaiban, cselekedeteiben szemei előtt hordozza az Urat, és soha meg nem feledkezik arról, hogy „tanú az Isten ki mindeneket lát,44 8) ki megadja mindenkinek érdeme szerint „a mint cselekedett, jót vagy gonoszt 44 9) Mily boldog az, ki a koronás prófétával azt mondhatja igazságban, hogy „mindenkor nézi az Urat szemei előtt, és jobbján látja őt lenni“; ,0) most megbántásától óvakodván békében birja lelkét; oly békében, mely „fölül halad minden értelmet, megoltalmazza a sziveket és elméket a Krisztus Jézusban,4* “) és igy már e földön élvezi a paradicsomi örömeket, melyeknek alapja az, hogy ott a dicsőültek „mindig látják a mennyei atya arczát.** ,2) — Mily igazán mondja tehát szent Jeromos atya hogy „az Isten emléke visszatartóztatja az embert a gonosztól,44 l3) mert „ki az Urat mint mindenütt jelenlevőt, mindent látót s megitélöt, mindenkor szemei előtt tartja, az igen nehezen vétkezik“ úgy mond szent Tamás atya. l) — Sőt minden maga viselete által az Isten kegyét, és szeretetét megérdemelni igyekezvén, törvényeinek híven engedelmeskedik, és „parancsolatait el nem hagyja.44 * Jól tudta ezt az öreg Tóbiás, valamint azt is, hogy „az őrzi meg lelkét, ki a parancsolatokat megőrzi,“ 15) hogy „az értelmes ember hiszen az Isten törvényeinek, és a bölcs nem gyűlöli a parancsolatokat,* 16) és csak „az lehet az ur hiv szolgája, ki parancsolatait kellőleg megtartja,44;) azért tanácsolta e szeretett fiának az Ur parancsolatainak hiv megőrzését is ezen szavakkal: „El ne hagyd a mi Urunk Istenünk parancsolatait.44 Szent és üdvös tanácsadása volt az egy igazán szerető atyának, melyen alapszik a szív nyugalma, a lelkiismeret jó bizonyságtétele, és igy a földi boldogság egész valója, s melyet legbiztosabban az isteni parancsolatok hiv megőrzése és teljesítése szerez meg, és tart fenn mindvégig állandóan. — Boldog az, ki élete minden napjaiban, az úr törvényeiben jár, mert valamint „parancsolatai örök életet szereznek,44 ,8) úgy ez életben is áldást eszközölnek, miután megígérte a csalni nem tudó igaz Isten, hogy „kik el nem feledkeznek törvényeiről, és megőrzik szivükben parancsolatait, azok élték napjait meghoszabitja, békességet hoz rájok;4* ,9) „megáldja családjukat magzatokkal, földjeiket bőséges gyümölcsökkel, marháikat szaporodással;*4 2°) békességet, dicsőséget, és gazdagságot ad napjaikban*4 21) Szülök! tartsátok ti is szüntelen elmétekben az öreg Tóbiás lelkesítő szavait. Emlékeztessétek gyakrabban magzataitokat az Isten iránti kötelességekre. Kössétek szivükre hathatós szavakkal, hogy az Istenről soha meg ne feledkezzenek, őt szüntelen szemeik előtt hordozzák, és minden tetteiket úgy intézzék, mint Isten jelenlétében végzendőket. Kössétek jól szívükre, hogy életük mindennapjaiban óvják magukat a bűntől, és el ne hagyják az Isten parancsolatait. Hitessétek el magatokkal is, hogy nagyobb, és boldogitóbb kincset nem hagyhattok magzataitoknak, mint ha az isteni fé *) Mozs: 1. k. 5. 22 — 2) Zsolt: 76 4. — 3)Zsid: 11 27. — 4) Példabesz: 15 3. - 5) Mozs : 1. k. 38 — 9. — 6) Dán : 13 23. — 2) Zsaiás : 3 ,11 — *) Mozs : 1. k. 31, 50. — 2) Korint: 1. I. 5 — 10.— ,0) Zsolt: 15 — 8. — a) Filip 4 — 7 — 12) Mát: 18 — 10 — 13) In Ezech. Cap. 22-1. — ²) Opusc: 58. Cap. 2. — 1S) Példabesz : 19—16, 16) Sirák: 33 — 2—5. — 17) Zsolt: 18 — 12. — 2) Ján: 12—50. — I!) Példabesz: 3-1. 2. — w) Mozs: 5. K. 7-13. - 21) Mozs : 3 K. 16-6. — és Zsol: III.—3. —