Katholikus Néplap, 1857. július-december (10. évfolyam, 26-51. szám)

1857-07-01 / 26. szám

~''Am­226 juva­ ki annak végetlen tökélyei s tulajdonairól szüntelen megemlékezik, az ötdicsőitni és imádni meg nem szű­nik; az mint Teremtőjét, Atyját, gondviselőjét gyer­meki ragaszkodással szereti­­, s valamint irgalmában fiúi­­lag bízik, úgy igazságát kellőleg féli, s m­egbántásától tehetsége szerint óvakodik. — Lám a világ múlékony javaihoz rendetlenül ragaszkodó ember szüntelen arról gondolkozik, mikép szaporíthassa napról napra, nagyobb és nagyobb mértékben vagyonát. A telhetetlen s lel­ketlen uzsorás éjji álmában is pénztőkéje szaporításá­val bíbelődik. A magas polczra vágyó s törekedő hiú­nak legfőbb és szintén egyetlen gondja az, hogy terveit foganosíthassa, s létre­hozhassa. A szerelem rabja nem is tud másról gondolkodni, mint szerelme tárgyáról, szive imádottjáról. —Nem is lehet ezen csodálkozni, mert a ki mihez legjobban hajlik, legjobban is szereti azt, és a szeretet a szív műve levéli, a szív kedveltebb tárgyaival foglalkozik az, és oly erővel bír, hogy az elmét is oda vonja és köti, hol a szív imádott tárgya létezik, és mindent igyekszik elhárítni, mi a szeretett tárgygyal ellentétben áll, vagy annak megbántására csak néma hatással is volna. — Innen ki az Istent iga­zán szereti, — pedig igy szeretni valódi boldogság — az élete teljes napjaiban elméjében hordozza őt, mint szeretete legfőbb tárgyát, irántai szeretetét nyilvánitni igyekszik, s minden tetteit oda irányozza, hogy azokkal nála kedvességet nyerjen és szeretetére magát érdeme­sítse. Lám Ilénákról is azt mondja az irás, hogy kedves volt Isten előtt, mert állandóan „az Istennel járt,44 !) azaz szüntelen elméjében hordozta az Istent, mint szeretete és tisztelete legfőbb tárgyát Dávid Király is azzal dicsekszik, hogy mivel az Istenről mindig meg­emlékezett, ő benne gyönyörködött lelke 2) Mózses­­ről pedig szent Pál apostol azt mondja , hogy minden viszontagságai közt nem csüggedt el lelke, mert a lát­­­katlan Istent szemei előtt hordozván benne erős táma­szát, és vigasztalását találta. 3) De főleg az isteni megbántások eltávolítására, a vétkek kikerülésére leghathatósabb az Istent mindig elménkben hordozni, és megemlékezni arról, hogy ő mindenütt jelen vagyon, mindent tud és lát, semmi szemei elöl el nem rejthető, és szemei minden helyen látják a jókat és gonoszakat, 4) kiknek érdemük szerint megfizet igazságban.­­ Ez által mentette meg magát egy ptzsai József, aszszonya gonosz szándékú törek­véseitől, 5) és Susanna a fajtalan vérnek gyalázatos kisirléseitől, 6) mind ketten azt állitván, hogy nem lehet nekik az ur szemei elött vétkezni, ki látja minden cselekedetöket. — És méltán : mert ha fél a gyermek a szülök jelenlétében rostat tenni, ne­hogy haragjukat magára vonja; ha fél a tanítvány mestere láttára ren­detlenkedni, a büntetéstől visszarettenvén; ha fél a szolga Ura előtt henyélni, vagy neki rövidséget sze­rezni, mert tart a dorgálástól, vagy a kárpótlástól; ha fél a jó barát barátját megsérteni, ne­hogy barátságá­tól magát megfoszsza, mennyivel inkább kell félni a halandónak a mindent látó s tudó Isten szemei előtt ro­szat tenni, tudván, hogy ez által kegyét veszti, és leg­igazságosabb büntetését magára vonja ? Jaj is az is­tentelennek a gonoszért, mert „elveszi tetteinek fize­tését.*4­7) Mily boldog tehát az, ki minden gondolata­iban, szavaiban, cselekedeteiben szemei előtt hordozza az Urat, és soha meg nem feledkezik arról, hogy „tanú az Isten ki mindeneket lát,44 8) ki megadja min­denkinek érdeme szerint „a mint cselekedett, jót vagy gonoszt 44 9) Mily boldog az, ki a koronás prófétával azt mondhatja igazságban, hogy „mindenkor nézi az Urat szemei előtt, és jobbján látja őt lenni“; ,0) most megbántásától óvakodván békében birja lelkét; oly békében, mely „fölül halad minden értelmet, megol­talmazza a sziveket és elméket a Krisztus Jézusban,4* “) és igy már e földön élvezi a paradicsomi örömeket, melyeknek alapja az, hogy ott a dicsőültek „mindig látják a mennyei atya arczát.** ,2) — Mily igazán mondja tehát szent Jeromos atya hogy „az Isten em­léke visszatartóztatja az embert a gonosztól,44 l3) mert „ki az Urat mint mindenütt jelenlevőt, mindent látót s megitélöt, mindenkor szemei előtt tartja, az igen ne­hezen vétkezik“ úgy mond szent Tamás atya. l­) — Sőt minden maga viselete által az Isten kegyét, és szeretetét megérdemelni igyekezvén, törvényeinek hí­ven engedelmeskedik, és „parancsolatait el nem hagyja.44 * Jól tudta ezt az öreg Tóbiás, valamint azt is, hogy „az őrzi meg lelkét, ki a parancsolatokat meg­őrzi,“ 15) hogy „az értelmes ember hiszen az Isten tör­vényeinek, és a bölcs nem gyűlöli a parancsolatokat,* 16) és csak „az lehet az ur hiv szolgája, ki parancso­latait kellőleg megtartja,44­­;) azért tanácsolta e sze­retett fiának az Ur parancsolatainak hiv megőrzését is ezen szavakkal: „El ne hagyd a mi Urunk Istenünk pa­rancsolatait.44 Szent és üdvös tanácsadása volt az egy igazán szerető atyának, melyen alapszik a szív nyu­galma, a lelkiismeret jó bizonyságtétele, és igy a föl­di boldogság egész valója, s melyet legbiztosabban az isteni parancsolatok hiv megőrzése és teljesítése szerez meg, és tart fenn mind­végig állandóan. — Boldog az, ki élete minden napjaiban, az úr törvé­nyeiben jár, mert valamint „parancsolatai örök életet szereznek,44 ,8) úgy ez életben is áldást eszközölnek, miután megígérte a csalni nem tudó igaz Isten, hogy „kik el nem feledkeznek törvényeiről, és megőrzik szivükben parancsolatait, azok élték napjait meghosza­­bitja, békességet hoz rájok;4* ,9) „megáldja családjukat magzatokkal, földjeiket bőséges gyümölcsökkel, mar­háikat szaporodással;*4 2°) békességet, dicsőséget, és gazdagságot ad napjaikban*4 21) Szülök! tartsátok ti is szüntelen elmétekben az öreg Tóbiás lelkesítő szavait. Emlékeztessétek gyak­rabban magzataitokat az Isten iránti kötelességekre. Kössétek szivükre hathatós szavakkal, hogy az Isten­ről soha meg ne feledkezzenek, őt szüntelen szemeik előtt hordozzák, és minden tetteiket úgy intézzék, mint Isten jelenlétében végzendőket. Kössétek jól szívükre, hogy életük minden­napjaiban óvják magukat a bűntől, és el ne hagyják az Isten parancsolatait. Hitessétek el magatokkal is, hogy nagyobb, és boldogitóbb kincset nem hagyhattok magzataitoknak, mint ha az isteni fé­ *) Mozs: 1. k. 5. 22 — 2) Zsolt: 76 4. — 3)Zsid: 11 27. — 4) Példabesz: 15 3. - 5) Mozs : 1. k. 38 — 9. — 6) Dán : 13 23. — 2) Zsaiás : 3 ,11 — *) Mozs : 1. k. 31, 50. — 2) Korint: 1. I. 5 — 10.— ,0) Zsolt: 15 — 8. — a) Filip 4 — 7 — 12) Mát: 18 — 10­ — 13) In Ezech. Cap. 22-1. — ²) Opusc: 58. Cap. 2. — 1S) Példa­besz : 19—16, 16) Sirák: 33 — 2—5. — 17) Zsolt: 18 — 12. — 2) Ján: 12—50. — I!­) Példabesz: 3-1. 2. — w) Mozs: 5. K. 7-13. - 21) Mozs : 3 K. 16-6. — és Zsol: III.—3. —

Next