Katholikus Néplap, 1859. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1859-01-06 / 1. szám

Kis-Karácson és Újév. Mig városokon a világ téli időben különféle mulat­ságokat szerez szórakozásul fiainak, azalatt anyaszent- egyházunk ugyan e zord évszakban anyagi gyön­gédséggel a betlehemi isteni kisded jászolya köré gyűjti hiveit, Jézus szent gyermekségének szivreható titkait egyenkint előterjesztvén, és sűrűn egymásra következő ünnepeivel a keresztény felebaráti szeretet gyakorlatára, és illetőleg ügyefogyott embertársaink segélyezésére a tehetősebbeknek alkalmat nyújtván, hogy annál inkább örvendhessenek azok is a világ- megváltó Jézus születése napjának. — E nagy nap, Nagy-Karácson után nyomban szent István martyr ün­nepét, a rákövetkezőn legkedveltebb tanítványa szent Jánosnak, harmadnapon pedig az úgynevezett Apró­szenteknek emlékét ültük meg, kik az istentelen He- ródes király féltékeny dühének áldozatul esének, je­lenleg azonban liliomot tartva kezökben, és rózsa-koszo- rut viselve fejőkön, Isten bárányának oltára előtt örökre vigadoznak. Nagy-Karácson utáni nyolczadnapon ismét egy elérzékenyitö ünnepet tart az anyaszentegyház. A kis Jézus t. i., mint a világ áldozat-báránya bemutatja mennyei Atyjának azon, mindeneket megújítandó szent- séges vérének legelső csöppjeit, mely vérét egykor a kálvária-hegyen egészben fogja kiontani, vagyis : a körülmetélés fájdalmat szülő parancsolatjának magát aláveti, hogy ez által is megmutassa Ábrahám magvá­bóli eredetét, úgymint kinek nemzetségéből a próféták jövendölése szerint a Megváltónak kell vala születnie. Ezen az Ur Jézus életében előforduló körülállás az, melynek emlékére anyaszentegyházunk Kis-Karácsont ünnepül rendelé, melynek tárgya a kis Jézus, miként a zsidó törvény és szokás szerint körülmetélteték, és elnevezteték Jézusnak; mire nézve az Ur angyala legfelsőbb meghagyásból már a boldogságos Szűz üd­vözlésekor nyilatkozott, mondván : „íme méhedben fogsz fogadni, és fiat szülni^ s az ö nevét Jézusnak fo­god hívni“ (Luk. 1, 31.). Es e legfölségesebb név rá­adása által a Magasságbeli kijelenté, hogy megtestesült, és vele azonegy természetű szent fia bűn nélkül fogan- tatott és született a világra, sőt hogy ö maga az ártat­lanság és szentség, és az emberi-nem üdvösségének szerzője. A Jézus név hatalmat jelentő név. Emlékezetünkbe hozza ez, Istennek Igéjét, ki által teremtetett és tarta- tik fon minden, kinek szellemi országa, anyaszentegy- háza minden nemzetekre kiterjed, melyeket majd föl­magasztal, majd lever, miként hozzá és szent törvényei­hez ragaszkodnak, vagy pedig lábbal tapodják azokat. A Jézus név szeretetteljes név ; mert szivünket viszonszeretetre és legforróbb hálára gyulasztja üd­vösségünk szerzője iránt, ki megváltásunk végett em­berré lett, istállóban születék, íildözteték, rágalmaztatva szemrehányásokkal tetézteték, arczul veretett, megos- toroztatott, és kereszthalált szenvedett; ki, hogy meg­váltásunk nagy munkáját befejezze, halottaiból föltá­madott, mennyekbe ment, hol mennygijszent Atyja előtt 1

Next

/
Thumbnails
Contents