Katholikus Néplap, 1860. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1860-07-05 / 27. szám

PEST, JULIUS 5. 27. szám. II. FÉLÉV. 1860. Megjelenik e lap hetenkint egyszer : csütörtökön. Előfizetési díj : helyben félévre 1 frt 31 kr., s egész évre 2 frt 62 kr. aust. ér.; vidékre postán félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. au. ér. Az előfizetési pénzek a Szent-István-Társulat ügynöki hivatalába (Lipót-uteza, 8. sz.) bérmen­tesen, a lap szerkesztését illető levelek pedig a „K atholikus Néplap“ szerkesztőségéhez (Pest, Képiró-utcza, 4. sz.) intézendők. Valláserkölcsi szózatok. II. Ki Istenben bízik, meg nem csalatkozik. A jog és törvény uralmáért, a személy- és vagyonbiz- tosságért, a katholicismus magasztos és szent érdekeinek oltalmáért, az egyháznak nemes érteményben vett sza­badságáért eseng a katholikus világ, s imádkoznak,jbizva Istenben, a hívők milliói. Ágyufüstként emelkedik a fohász, harczi morajként száll föl ezrek ajkairól a béke imája a seregek Urához Is­tenéhez, kinek kezében van a királyok szive, s kitől jön a béke, melyet a világ nem adhat. Bármennyire hányja életsajkánkat a vész zivatarja: bizalmas fohász után kislelküségiink félelmei oszlanak. Hiterős bizalmat kelt érzete egy fensőbb hatalomnak, s annak tudata, hogy létezik egy mindeneket bölcsen ren­dező Való, ki előtt gyermeki odaengedéssel rebegjlik : „Legyen meg a te akaratod!“— a mire egykoron ő maga tanított. S teljesen meg vagyunk győződve, hogy haj­szálunk eleste sincsen az ő tudtán, akaratán kivitl. A legszorultabb kebel is tágul e meggyőződés előtt, s édes megnyugvással, boldogító megelégedéssel telik el. S ki az, ki első kelti föl bennünk e vallásos érzetet, e meggyőződést ? Az egyház s annak őrei — a püspökök. Tőlök veszi e nyugtalan, harcz- és háborúságoktól zak­latott század a reménység horgonyát. Ok hangoztatják buzdító, lelkesítő szavukat, s hívnak föl imára, mint a kik az imádság erejét, az Istenben helyezett bizalomnak eleven példáját isteni M esterökben föl is mutatni tudják. Avagy nem ő volt-e, kit egykoron a,szabadíts !4 ré­mes hangja szendergéséből fölébresztett; kinek a lelket­len természet, maguk a bőszült elemek is hódolának?.. És könnyebb-e a tengert és a szeleket, mint a harcz vi­harait lecsöndesiteni ? . . Mit a szabaditó Jézus annyi századok előtt tett és mondott, megteheti és elmondhatja a szánakodás hang­ján most is: Szánom a sereget! mely az ő tetszé­sét, igazságát szomjazza, távolban is követi őt, ajkain csüng, szavát hallja, szive földjébe az üdv csiráit maguk­ban rejtő jog- és törvénynek magvait befogadja, az igaz­ság, a szent ügy diadalmáért lángol. Ily sereg megérdemli a szánalmat! Keresztény kötelesség : sajnálatra, isteni segélyre méltóvá tenni részünkről is a sereget, a vallásos ih- lettséggel telt dicső vezért, ki érettünk kemény csa­ták vívására, az egész katholikus világ érdekeiért élet- s halálra kész. Noha az ügy igazsága is kiérdemelhetné azt; de a közremunkálás, a buzgó s állhatatos ima és könyörgés minket is illet. Ima erejével győzettek le hajdan elleneink, kiket, miként királyköltőnk ,Zalán futásáéban megjegyzi, ten­gerekig vertek diadalmas karral apáink. A történelem­ből tudjuk, hogy a legnagyobb királyok egyszersmind legvallásosabbak voltak. Isten oltalmára bizta egykoron Mózes is a sereget; népéért a hegyen imádkozott, és Iz­rael győzött! Ha voltak, kik e nélkül is vivtanak : harczi-pályájok dicstelen véget éré. Példa rá I. Napoleon, kire ráillettek elbizakodása idején a ,Merengő4 írójának szavai :-------,Ne nézz vágyaid távolába : E gész világ nem a mi birtokunk, A mennyit a szív felfoghat magában, Sajátunknak csak annyit mondhatunk.4 Ó mily szép fényben ragyog a múltak dicső korá­ból a nagy H u n y a d-nak képe! . . Ü mint szabad em­ber halt meg hazájában, s halálát ellensége is megsi­ratta. . . Nagy az imádságnak ereje, ha tiszta szívből ered; kegyelem-vesztett, bűnös állapotban kétes a meghallgatás, ízléstelen, tisztátalan tálalás mellett a legjobb étel is un­dort gerjeszt: igy a bünszennyes kebel fohásza sem igen lehet a szív- és veséket vizsgáló Isten előtt kedves. Ó mily kedves lehet előtte az ifjak imája, kiknek még szű­zies tiszta kebleiből úgy emelkedik a fohász, mint a ta­27

Next

/
Thumbnails
Contents