Katholikus Néplap, 1862. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1862-07-03 / 27. szám

PEST, JULIUS 3. 27. szám. II. FÉLÉV. 1862. • Megjelenik e lap hetenkint egyszer : csütörtökön. Előfizetési clij : helyben félévre 1 frt 31 kr., s egész évre 2 frt 62 kr. a. ér.; vidékre postán félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. a. ér. Az előfizetési pénzek a Szent-István-Társulat ügynöki hivatalába (Lipót-utcza 8. sz.) bérmen­tesen, a lap szerkesztését illető levelek pedig a „Katholikus Néplap“ szerkesztőségéhez (Pest, Zöldfa-utcza, 14. sz.) intézendök. ’A Szent-László-Társulati ünnepély. A központban, Pesten , a Szent-László-Társulat dicső Védszentjének ünnepét juniuslió 29-kén ülte meg a bel­városi plebánia-templomban kellő áhítattal és méltóság- teljesen szépszámú társulati tagok s nagy közönség jelenlétében. Az ünnepélyes szent miseáldozatot diszes egyházi segédlet mellett a társulat elnöke, Lonovies József érsek s hétszemély nők ő excellentiája mutatá be valódi apostoli buzgósággal a Mindenhatónak. A szent misét kenetdus egyházi szónoklat előzte meg, melyet ft. Schvendtner Mihály pest-belvárosi plébános urtar­tott, ki is sz. Péter és sz. Pál apostoloknak e napra eső ünnepéhez alkalmazottan szivreható oktatást bocsátván előre, következő lelkes szavakban szólott a Sz.-László- Társulat üdvös voltáról, hathatósan buzdítva feszült figyelmű hallgatóságát annak pártolására : „SzentPéter a keresztfán megmutatta,hogy Jézus Krisztusnak igazi helytartója. Sz. Pállal jó harezot har- czolt, de győzött is, mert élvévé szenvedéseinek jutal­mát, s élvezi sz. Pállal, mit szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív nem érzett. De Istenem! mit lát­nak lelki szemeim ? Sz. Péter, Jézus Krisztus helytar­tója, ki már az örök tiarával megkoronáztattál, boldog­ságodban mi oka fájdalmidnak ? Miért hull sz. szemed­ből a köny? miért térdelsz Urad Jézus Krisztus előtt és esdekelsz, mintha boldogságod tökéletes nem vol­na ? miért terjeszted ki sz. kezeidet Roma, azon város felé, melyben, mint első pápa, martyrhaláloddal fölál- litád az anyaszentegyház első trónját? Talán olyas va­lami történik ottan, mi képes még örök boldogságodat is megzavarni? Oh fájdalom, igenis! Szent szemeid lát­ják, mily szomorú sorsban részesül utódod, IX. Pius, szentséges atyánk; látják, mint vétetik körül katonák­kal , őrökkel, kik minden mozdulatára vigyáznak; lát­ják, mint fosztatik meg lassan-lassan jövedelmének min­den forrásaitól, hogy ekkép fönakadván az egyházi kor­mányzat kerekei, ellenségei annál hamarább s biztosab­ban diadalmaskodjanak rajta! Szent szemeid mindeze­ket látják: azért hull a fájdalom könye, azért esdekelsz Uradhoz, Krisztus Jézushoz, hogy helytartóját e földön vigasztalja, erősítse s a híveket arra birja, miszerint a szomorú sorsban is hivek maradjanak hozzá. Es oh sz. öröm! Szent Péter imádságát meghallgatja az Ur. Az egész katholikus világ közös erővel siet a szent atyán segíteni. Férfiak és nők sz. lábaihoz rakják kincseiket, hogy addig is, mig Isten kegyesen intézkedendik, a kath. világ lelki érdeke ne szenvedjen. Már pedig, kér. hall­gatóim, ha az egész világ oly szent ügyet fölkarol: ak­kor a világnak egyik legszebb része, Magyarország, vissza nem maradhat. A hü gyermek mikor hagyta el valaha édes atyját? Azért Isten köztünk egy férfiúban — miért nem mondanám meg nevét? — Danielik János püspök ő méltóságában egy nagyszerű eszmét támasztott, mely­nél fogva egy társulatot hozott létre, mely egyéb mesz- szeható czéljai közt még azt is kitűzte magának: „a kath. világegyház közszükségeinek fede­zéséhez járulni.“ De minthogy minden emberi eszme, törekvés hasztalan, ha csak felülről nem jő az áldás: ő méltó­sága legislegelőször Védszent után tekintett, s a tár­sulat segítőjéül hazánk egykori dicső s jámbor kirá­lyát választá — szent Lászlót. Fölkéré aztán főméit. Lonovics József érsek ő excellentiáját, hogy magas állása-, hatalmas befolyásá­nál fogva a társulatot pártfogása alá venni s annak el­nökségét elvállalni kegyeskedjék. Mit e magasrangu férfiú, hazánknak e dísze, büszkesége, ki minden jót, nagyszerűt, nemest, szépet bámulatos elméjével fölka­rol s szive melegével ápol , el is méltóztatott vállalni. S ekkép, kér. hallgatóim, Isten segítségével megalakult az úgynevezett „Szent-László-Társulat“, melynek há­romszoros czélja : 1) A szűkölködő keleti keresztényeknek és ezek közt kivált amagyaroknak nevelő, oktató s egyéb jótékony intézetek fölállítása- és föntartására segítséget nyújtani. 2) Nevezetesebb hazai vállalatokat, mtiépitkezése- ket, intézeteket gyámolitani; különösen a pest-lipótvá­27

Next

/
Thumbnails
Contents