Katholikus Néplap, 1862. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1862-07-03 / 27. szám
PEST, JULIUS 3. 27. szám. II. FÉLÉV. 1862. • Megjelenik e lap hetenkint egyszer , csütörtökön. Előfizetési dij : helyben félévre 1 frt 31 kr., s egész évre 2 frt 62 kr. a. ér.; vidékre postán félévre 1 frt 66 kr., s egész évre 3 frt 32 kr. a. ér. Az előfizetési pénzek a Szent-István-Társulat ügynöki hivatalába (Lipót-utcza 8. sz.) bérmentesen, a lap szerkesztését illető levelek pedig a „Katholikus Néplap“ szerkesztőségéhez (Pest, Zöldfa-utcza, 14. sz.) intézendők. ’A Szent-László-Társulati ünnepély. A központban, Pesten , a Szent-László-Társulat dicső Védszentjének ünnepét juniushó 29-kén ülte meg a belvárosi plebánia-templomban kellő áhítattal és méltóságteljesen szépszámú társulati tagok s nagy közönség jelenlétében. Az ünnepélyes szent miseáldozatot diszes egyházi segédlet mellett a társulat elnöke, Lonovics József érsek s hétszemély nek ő excellentiája mutatá be valódi apostoli buzgósággal a Mindenhatónak. A szent misét kenezdus egyházi szónoklat előzte meg, melyet sz. Schwendtner Mihály pest-belvárosi plébános ur tartott, ki is sz. Péter és sz. Pál apostoloknak e napra eső ünnepéhez alkalmazottan szívreható oktatást bocsátván előre, következő lelkes szavakban szólott a Sz.László- Társulat üdvös voltáról, hathatósan buzdítva feszült figyelmű hallgatóságát annak pártolására : „Szent Péter a keresztfán megmutatta,hogy Jézus Krisztusnak igazi helytartója. Sz. Pállal jó harczot harczolt, de győzött is, mert élvévé szenvedéseinek jutalmát, s élvezi sz. Pállal, mit szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív nem érzett. De Istenem! mit látnak lelki szemeim ? Sz. Péter, Jézus Krisztus helytartója, ki már az örök tiarával megkoronáztattál, boldogságodban mi oka fájdalmidnak ? Miért hullsz. szemedből a köny? miért térdelsz Urad Jézus Krisztus előtt és esdekelsz, mintha boldogságod tökéletes nem volna ? miért terjeszted ki sz. kezeidet Róma, azon város felé, melyben, mint első pápa, martyrhaláloddal fölállítod az anyaszentegyház első trónját? Talán olyasvalami történik ottan, mi képes még örök boldogságodat is megzavarni? Oh fájdalom, igenis! Szent szemeid látják, mily szomorú sorsban részesül utódod, IX. Pius, szentséges atyánk; látják, mint vétetik körül katonákkal , őrökkel, kik minden mozdulatára vigyáznak; látják, mint fosztatik meg lassan-lassan jövedelmének minden forrásaitól, hogy ekkér fönakadván az egyházi kormányzat kerekei, ellenségei annál hamarább s biztosabban diadalmaskodjanak rajta! Szent szemeid mindezeket látják: azért hull a fájdalom könye, azért esdekelsz Uradhoz, Krisztus Jézushoz, hogy helytartóját e földön vigasztalja, erősítse s a híveket arra birja, miszerint a szomorú sorsban is hivek maradjanak hozzá. És ohsz, öröm! Szent Péter imádságát meghallgatja az Úr. Az egész katholikus világ közös erővel siet a szent atyán segíteni. Férfiak és nők sz.lábaihoz rakják kincseiket, hogy addig is, mig Isten kegyesen intézkedendik, a kath. világ lelki érdeke ne szenvedjen. Már pedig, kér hallgatóim, ha az egész világ oly szent ügyet fölkarol, akkor a világnak egyik legszebb része, Magyarország, vissza nem maradhat. A hű gyermek mikor hagyta el valaha édes atyját? Azért Isten köztünk egy férfiúban — miért nem mondanám meg nevét? — Danielik János püspök e méltóságában egy nagyszerű eszmét támasztott, melynél fogva egy társulatot hozott létre, mely egyéb meszszeható czéljai közt még azt is kitűzte magának: „a kath. világegyház közszükségeinek fedezéséhez járulni.“ De minthogy minden emberi eszme, törekvés hasztalan, ha csak felülről nem jó az áldás: ő méltósága legislegelőször Védszent után tekintett, s a társulat segítőjéül hazánk egykori dicső s jámbor királyát választák szent Lászlót. Fölkéré aztán főmért. Lonovics József érsek ő excellentiáját, hogy magas állása, hatalmas befolyásánál fogva a társulatot pártfogása alá venni s annak elnökségét elvállalni kegyeskedjék. Mit e magasrangu férfiú, hazánknak e dísze, büszkesége, ki minden jót, nagyszerűt, nemest, szépet bámulatos elméjével fölkarol s szive melegével ápol , el is méltóztatott vállalni. S ekkép, kér, hallgatóim, Isten segítségével megalakult az úgynevezett „Szent-László-Társulat“, melynek háromszoros czélja : 1) A szűkölködő keleti keresztényeknek és ezek közt kivált a magyaroknak nevelő, oktató s egyéb jótékony intézetek fölállítása és föntartására segítséget nyújtani. 2) Nevezetesebb hazai vállalatokat, műépítkezéseket, intézeteket gyámolítani, különösen a pest-lipótvá-27