Katholikus Néplap, 1862. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1862-07-03 / 27. szám
— 228 — A szülői szeretet a legforróbb. És az anya szeretete nagyon túlszárnyalja az apáét. Az anya arra van teremtve, hogy míg gyermekének életet ad és azt táplálja, önéletforrását apaszsza; és mégis, miután minden fájdalmat elviselt, átfáradta a napokat, keresztül virrasztóba az éjeket, elegendő kárpótlást és jutalmat találjon gyermeke ártatlan mosolyában! Isten is az anyai szeretethez mérte az emberiség iránti szeretetet. A nőt a szeretet teszi nagggyá, ebben van ereje és kiváltsága; szeretet emeli őt sok tekintetben fölebb a férfinál. A férfi többet bír véghezvinni, a nő többet elviselni. A férfi vállalkozóbb, a nő törékenyebb. A férfi merészebb, a nő lélekerősebb. Mily nagy a nő titkos fájdalmaiban , melyek életét emésztik, mint a gyertyát önnöntüze! A férfi is tud szenvedni, de fájdalmát, hogy enyhítsen rajta, kiviszi a világ színpadára. Rejtekben szenvedni, könyvit zúgolódás nélkül a titok fátyola alatt hullatni, csak a nőnek van a szeretet által ereje. Mit gondolsz leányom, nyitott-e a jóságos Teremtő és hol nyitotta föl a forrást, melyből a nő boldogságot meríthet a földön ? Oh! kedvesem, aki a legparányibb féregről is gondoskodik, hogyan hagyhatta volna el a nőt, az egész teremtés pótremekét? Nem is hagyta el, sőt inkább a nőnek tartá főn a boldogság legédesebb nemét: az áldozó szeretet boldogságát. Föl is találhatja azt minden nő, ha ott keresi, hová a Teremtő rejté. A nő boldogságának forrása, kedvesem, a családélet szentélyében fakad. Amely nő ott keresi a boldogságot, fölleli azt; a családélet küszöbén túl nincs nő számára boldogság, ha csak ismét önföláldozó szeretetében, nem a szenvedő emberiség körében a vallás megszentelő malasztja által. A férfié a nagyvilág, a nyilvánosság az ő színpada, az egész világ az ő birodalma. — A férfinak a közéletből gyáván visszavonulni nem szabad. Ő rá a közös emberiség, a haza szent adót vet, melyet leróni köteles. Ám ha ő örök mindig tűzhelyét őrizné, nem érdemelne egyebet, mint orsót adni kezébe, hogy azt pörgesse. Ellenben a nőnek szinpada a szerény házi tűzhely; a családélet a nő egész birodalma; a házias foglalkozás az ő osztályrésze. Igen, a világból csöndes házi körbe vonulni, ott magát övéinek áldozni, — ez a nő kötelessége, ez szerény büszkesége. A nő egyenesen erre van alkotva. Gyöngébb testalkata, idegzetének élénk izgékonysága, szervezetének gyöngédsége , még vonalmainak finomsága is, arra mutatnak, hogy a nő egy igen törékeny hajó, mely a világtenger vészes hullámzatának hánykódtatásait ki nem bírja. A nő egy oly virág, mely árnyban áraszt legszebb illatot. Ez a helyzet, mely a nőt illeti. Ne véld, hogy e helyzet, mert szerény, talán alacsony is , vagy épen aljas. A nő a férfi mellé társlényül teremtetett, hogy a szellemi világ fokozatában hozzá hasonló legyen, tehát nem alábbvaló. De a helyzet, melyet a férfi mellett a nőnek elfoglalnia kell, mégis alárendelt. Előbb a férfi teremtetett, azután a nő. És férfiból, a férfiért alkotá Isten a nőt. A férfi tehát, mert a nő az ő csontjából alkottatott, nem alázhatja le méltóságán alul a nőt, anélkül, hogy magát is le ne alázná. A nő viszont, mert férfiból és férfiért alkottatott s némileg neki köszöni az életet, okosan és hálátlanság nélkül nem versenyezhet vele az elsőségért. Különben a nő ama szép tulajdonokban, melyekkel Istentől megáldatott, szerényebb helyzetéért bő kárpótlást nyert. Minden , eszmélettel biró nő különös hálával tartozik a Teremtőnek e tulajdonokért. Ki nem ismerné a nőnemben azt a meglepő gyakorlati ügyességet, mely gyorsan, mint a pillanat, s bizton intézkedik, mint az érett meggyőződés ? ! Ki nem ismerné azt a ritka avatottságot, melylyel egy okos nő a szívhez férni tud? Kit meg nem lepett volna meg az a sajátos lélekjelenlét, mely minden kis tárgyat rendkívül pontosan és észrevétlenül figyelemben tart ? Az a szabad gondolatlengés, tétova nélküli cselekvés a legtöbb gondok, legégetőbb keservek között is ? Az a szellemerő , mely a gyönge teremtményt kifáradni nem hagyja? Az a ritka érzeményi kény, tisztaság, gyöngédség ; a kézi munkában utolérhetlen, kimeríthetlen ügyesség ? Az a kimagyarázhatlan édesség, elsajátíthatlan kedvesség, melylyel egy nő a betegeket ápolni, gyermekeit körülárasztani, a levert kedélyt fölvidítani, az elaludt lelkismeretet fölkelteni, a bü redőit elsimítani, a keserű könyvit letörleni, az elzárkózott szívet megnyitni, az elnémult ajkat beszédessé tenni tudja ? Pedig e tulajdonok, ha nem is kizárólag a nőké, azoké bizonynyal a legkitűnőbb fokozatban. Azonban nem titkolom el, leányom, hogy eddig úgy rajzoltam a nőt, miként a Teremtő gondolata őt megalkotá. Látni fogsz nőket, kik a fenebb elsorolt tulajdonok helyett botrányosan ellenkező bűnökkel rakják. Látni fogsz nőket, kikben a szeretet szende tüze szilaj szenvedélylyé fajult, mely irigykedőkké, féltékenyekké teszi, boldogító angyalok helyett gyötrő fúriákká változtatja őket. Látni fogsz nőket, kikben az ügyesség csalfasággá, a figyelés kíváncsisággá, a könynyenható elmeél fölületességgé, a kedvkeresés kaczérsággá, az Ízlés tetszvadászattá, a hatály uralkodási vágygyá, a befolyás érzete cselszövénynyé van fajulva. Mit gondolsz, Idám! mi okozza ez elfajulást? Lehet, hogy mások más okot hoznak föl, de én csak egyetlen valódi okát tudom, ami nem más, mint a nőnemnek hűtlensége a kereszténységhez. A tapasztalás tanítja, hogy mennél messzebb távozik a nő a kereszttől, annál messzebb elesik rendeltetésétől. — A nemes tulajdonok, melyek a kereszt árnyában áldást vivő csöndes patakként gyönyört és boldogságot szülnek, mihelyt ez árny körén túlcsapnak, zuhataghoz válnak hasonlókká, mely áradással berit el mindent. A nőnemnek szintúgy, mint az összes emberiségnek egyetlen élettanítója van, és ez a megváltó Istenember , ki nő méhén keresztül akart a világra jönni. Ő a kereszt alatt áldotta meg anyját, a nők legszentebbikét. Mária a kereszt alatt, ő a legtökéletesebb nő példánya. A bukott Magdolnában láthatjuk, mennyire elaljasodhatik a nő, ha Istentől távozik. A Jézus lábainál kényezve térdelő Magdolnában láthatjuk, hogy a nő csak akkor állhat méltóságában, ha Jézus karjaiba fogózik. Kiszámíthatlan gyászos eredményű rész szolgálatot tesz az emberiségnek, ki a nőt a kereszt lábaitól elvonja. Kipótolhatlan kárt okoz a nőnek, ki szívéből a kereszthit malasztjait kilopja. Az emberi közboldogság lerombolására munkálnak, kik a nőt a családélet szén-