Katholikus Néplap, 1869. július- december (25. évfolyam, 28-52. szám)

1869-07-15 / 28. szám

PEST, II. félév. 28. szám. Július 15. 1809. Megjelenik e lap minden héten egyszer, csütörtökön. Előfizetési ár: helyben félévre 1 forint 31 A pályázatok beigtatásaért tiz sorig minden egyszeri Az előfizetési pénzeket, valamint a lapba szánt kéziratokat kr., egész évre 2 forint 62 kr., vidékre fél- fölvételért 1 frt, tiz soron fölül, egyszeri közlésért 2 frt, a Szent-István-Társulat igazgatóságához kérjük intézteim.1 évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr.s ha többször közöltetik, 1 forint 50 krajczár számittatik. Róma egyházai, emlékei, intézményei, levelekben. XXI. Nőovó- és kiházasitási intézetek. A szegény osztály erkölcsi emelése és fölsegélése a római kormánynak mindig egyik legsürgősb és leg­állandóbb gondját képezte. — Lehetetlen volna elmon­dani mind azt, mit a pápák századokon keresztül ezen czél elérésére tettek. Igen helyesen szokás mondani, hogy a nők képe­zik az erkölcsöket. Ha a nők keresztény és tiszta erköl­csökkel ékeskednek, e nemes tulajdonaikkal szinte el­telik a jég is, mely őket környezi, üdvös, éltető befo­lyásuk mindenütt érezhető. Különösen a népből szár­mazó leánynak legfőképen szüksége van arra, hogy biztos menhelye legyen, mert szegénysége, alantabb rangja, melyet a társadalomban elfoglal, könnyen ki­teszik a csábítás veszélyeinek. — Roma fölfogta ezt, s ninncs a világon város, mely hasonló mérvben gondos­kodnék eszközökről, melyek által a szegény és munkás osztály leánygyermekei a jó erkölcsben megtartassa­nak. Azt említettem már, hogy mennyit tesz Roma a leányárvákért, de hány más leánynak is szüksége van oltalomra, segítségre! Romának a szükségek , a gyen­geségek minden nemes számára vannak menhelyei. A kereszténység fővárosában 18 nőevó intézet van, melyeknek rendeltetése, mint nevök mutatja, a fiatal leányokat, kiket szegénységök, elhagyatottságuk és ezet más ok a csábítás veszélyeinek tesz ki, tiszta, romlatlan erkölcseikben megtartani. Az ily leánygyer­mekeket befogadják ez óvóintézetekbe , itt keresztény­módon nevelik, oktatják, s korukhoz s vagyonukhoz mért munkával foglalják el őket. Rendesen csak akkor hagyják el az intézetet, midőn vagy férjhez mennek vagy kolostorokba vonulnak. Az életpálya választásá­ban egészen szabadok,­­ vannak esetek, midőn egész életeket az ily évó­ intézetekben töltik. Fölöslegesnek tartom mind­ezen intézeteket el­számlálni , elég lesz bebizonyítanom, hogy az alapítók mindennemű szükségeket szem előtt tartottak. Ha a szegénység és romlottság szánandó áldoza­tait az élet különféle szakaiban tekintjük, az egyházat mindig, mint éber, szeretetteljes anyát találjuk oldalu­kon, hogy óvja, vigasztalja, az esés után újra föl­emelje őket. Az elhagyatott, árva, kolduló s csavargó leány­­gyermekeknek nyitva van hat intézet. Egyik nap Barlak­ József egy szentéletü pap, és Cervetti Ferencz egy jólelkű világi ugyanazon egy eszmében találkoztak és megalapították a Della Perico­­lanti intézetét. — A két alapító szivei rég egyesültek ugyanazon egy imában, kérvén Istent, nyújtana nekik alkalmat, hogy dicsőségére valamit tehessenek. Külö­nösen meghatotta őket azon leányok sorsa, kiket sze­génységök és elhagyatottságuk kitette a csábitás ve­szélyének, s Isten segítségével hozzáfogtak számukra menhelyet alapítani. VI. Pius pápa megvette a Vitel­­leschi-palotát s azt nevezett ájtatos férfiaknak vállalatuk életbeléptetésére átadta. Van a veszélynek még egy másik neme, melyet részéletű nők leányai alig kerülhetnek ki. Maga a rosz példa is, melyet látnak, csábító rájuk nézve, ha az ily rosz anyák nem is viszik egyenesen szerencsétlen gyer­mekeiket a becstelenség útjára. Igaz, Romában e ve­szély nem oly nagy, mint egyebütt; általán a nyilvá­nos botrányt adó nőket Romában nem tűrik ; gyaláza­tos mesterségek űzésére nem is szabad egy házban sem összegyülekezniök. Loyola sz. Ignácz és Néri sz. Fülöp Romában egyletet alakítottak, melynek tagjai azon fel­adatot tűzték ki maguknak, hogy az ily rész anyák 28

Next