Katholikus Néplap, 1872. július-december (28. évfolyam, 27-51. szám)
1872-07-04 / 27. szám
PEST, II. félév. 27. szám, Julius 4. 1872. Megjelenik e lap minden héten egyszer,csütörtökön. Az előfizetési pénzeket,valamint a lapba szánt kéziratokat a Sz.-Istv.Társ. igazgatóságához kérjük intéztetni. Előfizetési ár: helyben félévre 1 frt 31 kr., egész évre 2 frt 62 kr., vidékre félévre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. A pályázatok beigtatásáért tiz sorig minden egyszeri fölvételért 1 frt. 10 soron fölül, egyszeri közlésért 2 f., ha többször közöltetik, 1 f. 50 kr. számittati 1. Mi jelentősége van annak, hogy Németországban a jezsuitákat szabadon kiűzhetik? Azon törvény, melyet Berlinben a német birodalmi gyűlés legújabban megszavazott, s melyről röviden múlt számunkban szólottunk, oly jelentőségteljes, hogy aziránt. olvasóinkat tájékoztatni kötelességünk. Ha csak az forogna kérdésben, hogy Németországból a rendőrség egy pár száz jezsuitát akkor űzhet ki, amikor neki tetszik, azt mondanák, hogy ez a „szabad“ Németországnak ugyan nem válik becsületére, de vigasztalódnánk afölött, hogy a szegény jezsuiták, kik már annyi sok más vihart láttak, nyugodtan összepakkolnak, s elmennek oda, hol az ő munkásságukat, áldozatkészségüket jobban meg tudják becsülni, s legfölebb sajnálkoznánk, hogy a buzgó német katholikus nép ily jeles papokat nélkülözni kénytelen. Azonban e kérdésnek sokkal szélesebb alapja van. A németországi jezsuiták üldöztetése csak egy kis jelenet azon üldözésből, melyet a mostani Németországban a katholikus egyház ellen már megindítottak, s napról napra erélyesebben szerveznek. Azoknak, kiknek figyelmét kikerülte volna, emlékezetébe hozzuk, hogy mióta a protestáns Poroszország hallatlan szerencsével nemcsak egész Németországot a maga körmei közé ragadta, hanem még Francziaországnak egy részét is elvette, — a szerencséjük- ’ben elbizakodott poroszok, kiknek Anglia és Muszkaország lebegett szemök előtt, hol az ország fejedelme egyszersmind a nemzeti egyház pápája, minden titkolózás nélkül hirdették, hogy most már protestáns császárságot kell fölállítani; hogy Poroszország diadala a protestantismus diadala a katholicismus fölött; hogy itt az idő : a protestantismus nagy épületét teljessé kell tenni. A protestáns jogtudósok szemére vetették a porosz kormánynak, hogy a katholikusok iránti engedményekben nagyon messze ment, hogy vissza kell térni. Jobblelkű protestánsok maguk figyelmeztették a katholikusokat, hogy ha csak szorosan össze nem tartanak, s egyházukat tömegesen nem képviselik, az egész alkotmányon, amennyiben az a katholikus egyháznak eddig kedvez, a kormány és országgyűlés túl fog adni. Szóval, minden tisztán látó észrevette, hogy Németországban megindíttatott a katholikusok elleni üldözés. Először is a porosz kormány segítségével megindították azt a nevetséges „ó-katholicismust“, remélvén,, hogy ha a katholikusok többsége hozzácsatlakozik, a németországi kath. egyházat Romától menten elszakítják. Tudjuk azonban, hogy ezen komédiával, mely Poroszországnak tömérdek pénzébe került, csúfosan fönsültek. Németországban csak eltévedve van itt-ott egy elbolondított ó-katholikus juh, s Bismarck vakarja fejét, hogy ezen napról napra mindinkább összeolvadó és tehetetlenebbé váló ó-katholicismusra kár volt azt a tömérdek porosz tallért pazarolni. Bismarck azonban nem az az ember, aki kitűzött czéljait oly könnyen elejtse. Miután zászlajára kitűzte a németországi katholikusok üldöztetését, a katholikus egyháznak Németországban való megsemmisítését, az ó-katholicismussal vallott kudarcz után, más módokat keresett, hogy Németország katholikusait a római szentszéktől elszakítsa és az állam rendőri kancsukája alá hajtsa. E czélra törekszik jelenleg Bismarck. A francziáktól elvett Elszász-Lotharingiában „iskolatestvérek“ működnek az iskolákban; ezeket is el akarják kergetni ; azért iktatták a törvénybe, hogy a jezsuitákkal „rokon“ testületek ugyanazon törvény szigora alá esnek, s Bismarck uszályhordozói már magyarázgatják, hogy ily 2n