Katholikus Néplap, 1872. július-december (28. évfolyam, 27-51. szám)
1872-07-04 / 27. szám
210 „rokonok“ az iskolatestvérek. E czélra törekszik számos más intézkedéssel, melyekről nem mondhatni egyebet, mint hogy azok a németországi katholicismus megrontásáig törekesznek. Sőt legújabban azzal foglalkozik Bismarck, hogy a jövő pápaválasztásra minél több befolyást biztosítson magának. Bizonyára valami Döllinger-féle pápát óhajtana! De Bismarck úr kétélű kést forgat. Az általa felbátorított vallástalan emberek most már nemcsak a katholikusok, hanem a „jezsuita“ protestánsok ellen is lármáznak, azaz, oly protestánsok ellen, kik vallásukra még adnak valamit. Igen helyesen jegyzé meg egyik katholikus követ, hogy ily bátorítások után a vallástalan had nem sokára minden ellen fog dühöngeni, ami keresztény, sőt talán nemcsak az ellen, ami keresztény, hanem dühöngeni fognak mindazok ellen, kiknek még jó kabátjuk van. — A katholicismus elleni üldözésnek még korán sincs vége. — Bismarcknak egyik vak eszköze kiszalasztotta száján a szót, hogy a jezsuitatörvényhez hasonló javaslatok egész sorozata van még tartalékban. Az igaz, hogy az anyagi hatalom a berlini kormány kezében van. Szolgalelkű parlamenti többség is áll rendelkezésére, mely vakon megszavaz mindent, amit a kormány tőle kíván. De a nemzet józan része ellenük fordulhat, és jöhetnek Németországra nézve válságos pillanatok , midőn Vilmos császár keserűen meg fogja bánhatni, hogy kormányának a katholikusok ellen annyira szabad kezet engedett__ A jezsuita kérdés tehát csak egy kis lánczszem a katholikusok elleni üldözésben, mely Németországban jóideje megindittatott. Szent Péter és Pál. Nagy és dicső vagyok szent Pál, Nemzetek apostola! A te szavaidnak , az áll, Millió nép hódola. Sokat fáradtál, szenvedtél, Mindenkinek minden lettél.... Légy nekünk is mindenünk, S esedezzél érettünk! Hozzátok fohászkodunk ma, Oh dicső apostolok! Nagy Istennek szent oltalma Lesz részünk általatok. Egyházunknak felvirágzást Nyerjetek és minden áldást__ Örök üdvöt minékünk, S esedezzetek értünk! Garay József: Oh szent Péter, főapostol, Te vagy egyházunk őre! Rád van építve Krisztustól Az, mint egy szikla kőre. Megváltónk néked adta át A mennyország bűvös kulcsát : Nyisd föl azt hát minekünk, S esedezzél érettünk! Egy hitehagyott család. — Népies beszély. — Ambrus Józseftől. Az alföldnek gyönyörű termékeny rónáin ösmerek egy barátságos kis magyar falut, melynek népe a legnagyobb megelégedés- s kölcsönös szeretetben él; biztos szállása van itt az eltévedt utasnak bármelyik házban, az ajtó nincs zárva senki előtt; a koldus nem zörget hiába a gazda ajtaján, nem uszítja rá senki az ebet; a nyomor vagy balszerencse üldözte emberen vetélkedve sietnek segíteni; különösen bámulatra ragad a felebaráti szeretet, kölcsönös bizalom, melylyel egymás iránt vannak; az irigység — e gonosz bűn, — nem lakott soha közöttük, nem irigyli egyik a másiktól, ha szebb pajtája, jobb, kövérebb lovai vannak; nem néz rosz szemmel szomszéd a szomszédra, ha annak udvarába nagyobb nyájbirkát hajt a juhász fejni; nem törnek titkon éjjel egymás kertjébe, a gyümölcsfákban kárt tenni, mindenki megelégszik a magáéval; a gazda nem nézi béresét valódi szolgának, kit azért fogadott, hogy gúnyolja, szidja, hanem nézi mint embertársát, felebarátját, ki neki terhes munkáiban segítséget nyújt. Nagy tisztelettel vannak a törvényes elöljárók iránt, nincs köztük czivódás, perpatvar, a biró akár hetekig elmaradhat hazulról, nem igen van rá szükség. Mindnyájan megelégedettek és boldogok. S mi teszi őket azzá ? Az igaz keresztény katholikus vallás. Bejárhatunk nagy darab földet, még egy ily helyre akadunk, hol oly szeplőtelen tiszta a nép vallása, hol a legönzéstelenebb szeretettel csüggnek hitökön a gyermektől kezdve a megőszült aggastyánig, mint itt. Első