Katholikus Nevelés, 1907 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1907-01-01 / 1. szám

PROGRAMMUNK modern pedagógiával lépést kell tartania, h­a megvetés és jogos elítélés tárgya lenni nem akar. Ettől függ a papi állás létkér­dése, tekintélye, az intenzívebb hitoktatás alapja minden jövendő keresztény mozgalomnak. Ámde egyesület, nélkül sem rendes értekezletek tartása, sem szakközlönynek fönntartása, sem a vallásoktatásnak kifelé való megvédése nem oly biztos és hathatós, holott mindezek elengedhetetlen föltételei a töké­letesebb nevelés és hitoktatás tudományos művelésének. A mi egyesületünk nem fölösleges. A hierarchia jogi intézmény, mely nem pótolja sem a tudományos képzettség hiányát, sem pl. tagjainak erkölcsi lanyhaságát. Azért igen szépen megfér a hierarchiával egy külön papi imaegyesület, az imaapostolság, vagy pl. eucharisztikus papok egyesülete. Senkinek sem jut eszébe ezeknek létjogosultságát kétségbevonni s a hiearchiára hivatkozni, mint amely pótol minden papi egyesületet. De ha a tanító egyház tagjai külön egyesülhet­nek, hogy a hármas hivatal egyikének, t. i. a papi hivatalnak buzgóbb gyakorlására alkalmasabbak legyenek, és oly szük­séges, hogy a másik hivatal, t. i. a tanítói tiszt betöltésére magukat minél jobban kiképezzék és egyesületet alkossanak, ha ez célravezetőbb út, mint a magántanulás. A­mint továbbá az egyházi rangfokozat nem tette fölös­legessé a remeték és szerzetesek egyesületeit, a lovagrendeket, a különféle kongregációkat, miért volna fölösleges a vallás­tanítás sikeres előmozdítása céljából szintén tömöríteni az erőket? Hogy az egyház a középkorban milyen előzékenység­gel fogadott minden olyan egyesületi eszmét, melynek nemes célja volt, ha olyanoktól származott is az, kik a papi osztály­hoz egyáltalán nem is tartoztak, mutatják és legdicsőbb intéz­ményeinek, a szerzetes- és lovagrendek alapításának körül­ményei. Csak egy-két példát. Amalfi-i kereskedőknek az az egészséges eszméjük támadt, hogy a betegek szolgálatára, a hi­tetlenek elleni harcra — a mai divat szerint egyesületet alkot­nak— az akkori szokás szerint lovagrendet, melyhez nemcsak lovagok, hanem papok is t­a­rtoznak. Egy gazdag kereskedő

Next