Katholikus Nevelés, 1924 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1924-01-01 / 1. szám

XVI. évi. 1. szám. Budapest, 1924. január. Katholikus Nevelés A magyarországi r. k. Hittanárok és Hitoktatók egyesületének közlönye Megjelenik július és augusztus kivételével havonkint. Előfizetési díj minimum 3000 kor , ami egyszersmind tagsági illeték. A szerkesztőséé címe! Budapest, 1. kér., Villányi-út 35. Kiadóhivatal: 1., Horthy M.-út 15. Pénzküldemények küldendők: Dr. Walter János, IV., Váci-utca 31. A nevelés mostohái. Még a kommun bukása előtt mondta nekem egy előkelő kommunista: „ . . . A kommunizmusból kijózanodtam, alaposan kiábrándultam . . . Most látom csak, hová jutottunk. .. 25 év megfeszített ereje sem képes jóvátenni azt a rombolást, amit ez a rendszer okozott“. Nem egy év, hanem még egy negyed század munkája is kevés erre. S nem akármilyen munka, hanem még megfeszített munkája egy átlagos emberöltőnek sem lesz elegendő. Ha ez igaz — s ki merné kétségbevonni —, akkor áll ez különösen arra a rombolásra, mellyel a munkásnép leikéből a vallást kiölték. 25 év megfeszített ereje nem fogja nekünk a munkásnépet visszaadni. Mit várhatunk akkor, ha csak immel-ámmal dolgozunk!? A mi időnk munkásnépe túlnyomó részben ránk nézve elveszett: kisiklott kezeink közül. S hogy egykönnyen vissza ne hódíthassuk, arról jobb ügyhöz méltó buzgósággal gondoskodik a szociáldemokrácia. A Népszava, kölcsönkőnyvtár, tanfolyamok stb. sáncaival teszi hozzáférhetetlenné, megközelithetetlenné a népet számunkra. Fennhéjázva dicsekedtek a legutolsó kongresszuson, hogy a szociálizmus soha sem volt oly erős, mint napjainkban. Ha már a jelen idő munkásnépéről le kell mondanunk, legalább a jövő nemzedéket iparkodjunk megmenteni. Ez legalább az iparos nép­nél még módunkban van. Rajtunk múlik, hogy ez is az ellenség prédájává ne legyen. Erre azonban csak egy módunk van; az egyetlen egy ös­vényen férkőzhetünk az iparos nép leikéhez és ez: a tanoncoktatás. Más út nincsen. Már maga ez a tény is mutatja az ügy rendkívüli fontosságát. Ha valamely célt csak egyetlen egy eszközzel érhetünk el, ennek az eszköznek bizonnyal fontosnak kell lenni. Még jobban kitűnik a tanoncoktatás fontossága, ha elgondoljuk, hogy abban az esetben, ha a tanoncot meg nem nyerjük, eo ipso ellensé­günkké tesszük. Különösen rája illenek Krisztus szavai: „Aki nincs velem, ellenem vagyon, és aki nem gyűjt velem, szétszór“ (Luk. 11, 23). Mások, ha az Anyaszentegyház nem törődik velük, ők sem törődnek vallásukkal, közönbösek lesznek, de azért bevallott ellenségeinkké ritka esetben válnak. Nem úgy a tanoncnép. Az vagy barátunk lesz, vagy

Next

/
Thumbnails
Contents