Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1971 (78. évfolyam, 1-50. szám)

1971-01-17 / 3. szám

ITP-JAÍl 1-72 FERENC NEHÉZ 2212 N LINCOLN CHICAGO ILL 60614 Amerika egyetlen katolikus magyar hetilapja Catholic Hungarians9 Sunday Egyes szóm óra: 20 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: 517 South Belle Vista Ave„ Youngstown, Ohio - 44509. USA. Telefon 799-1888 The only Catholic Hungarian Weekly Newspaper in the United States Price of one copy: 20 cent PAPP KLÁRA: Szemben az árral 1971-ben Módosuló felfogások és életkörülmények, élvezethajszolás és elvesztett erkölcsi értékek között nehéz ma igaz úton járni, de lehet" AZ EMBERISÉGRŐL ma mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy nyugodt. Nehéz vol­na meghatározni, hogy mikor és mitől kezdődött ez és még nehezebb erre a kérdésre megoldást ta­lálni. Sokan azt mondják, hogy az emberiség nyug­talanságát a két világháború okozta. Az biztos, hogy hozzájárult, mert kiábrándító volt azt látni, hogy az a világ, amelyet az emberiség évszázado­kon keresztül felépített magának egy-két rövid év­tized alatt olyan könnyen felbomlott. Ráébredt arra, hogy most egy új világot kell építeni, amely­nek erős sziklába nyúló gyökerei vannak. A „Ha­dak Útján” októberi számában azt írják, hogy: „Amikor az első világháború utáni „rendezést” a második után még katasztrófálisabban megismétel­ték, mindenki tudta a rosszat és igyekezett valahogy kikászálódni belőle.”* DE HOGYAN? és még mindig nem találtunk rá választ. Ezért a régi világ hamujából feltámadott a szocializmus, demokrácia, kommunizmus. Ember­ember ellen, hogy jobb világot hozzanak létre. Most, látjuk mindegyik rendszer betegségeit és ösz­­szeomlását s újra csak kérdezzük, hogy mi követ­kezik? A „Hadak Útján” előbb említett cikkében nem túl optimistán állapítják meg azt is, hogy: „A rossznál is rosszabb a bizonytalanság. Már­pedig a mai világban csak bizonytalanság van. Akármerre nézünk, akármire gondolunk. Sűrű, sö­tét, fekete ködben, ingoványon járunk. Csak a lidérc világít, s néha a villám. Ki, minek a megmondhatója manapság?! A világpolitika nagy bázisai lemorzso­lódtak, mindenütt zeng a föld és a tenger, hegyek omlanak le és új szigetek nem merülnek fel, hogy menedéket nyújtsanak.”★ DE NEMCSAK A KÉT VILÁGHÁBORÚ és azoknak a következményei váltották ki az em­beriségből az idegenséget és nyugtalanságot. Mond­­hatnánk, hogy a gyors tempóban fejlődő technikai találmányok is hozzájárultak. Nyisztor Zoltán az „Apokaliptikus idők” című újságcikkében azt írja: „Leszálltunk a ló hátáról és rakétába ültünk, eloltottuk a faggyúgyertyát és égig érő villanyfé­nyeket gyújtottunk, megfékeztük a leprát, kolerát, himlőt, tífuszt, gyermekágyi lázt, kitaláltuk a szá­mológépet, az elektromos agyat, gépekkel végeztet­jük az emberi munkát, raffinált kényelmet terem­tettünk lakóhelyeinken és konyháinkban, annyi a szabadidőnk, hogy már nem tudjuk mivel agyonütni,­­ de a megnyugvás, a béke, a lelkek nyugalma nem bír talajt fogni. Sőt mintha minden perc és minden új találmány, minden reform és minden gyarapodás csak fokozná kielégületlenségü­nket, nyugtalansá­gunkat.”★ MIELŐTT MEGTANULNÁNK a fejlődés­sel élni, és alkalmazni azt a mindennapi életben, már felfedeznek tíz újabb találmányt, amely újabb lelki zökkenést okoz az emberiség életében. Fel­hozom példának a szív­átültetést vagy a mestersé­ges megtermékenyítést. Mielőtt volna idő azon gon­dolkozni, hogy morális-e egy embernek az életét ilyen módon meghosszabbítani, vagy erkölcsös-e a testen kívül úgynevezett „test tube baby”-t gyár­tani, már meg is történt. És minden fejlődés olyan gyorsan történik, hogy nem tud az emberiség elég gyorsan ahhoz alkalmazkodni. Emellett nagyon sürgős és nehéz problémák is izgatják az emberiséget. Az embersűrűség kérdé­se, a sok szenny és piszok a levegőben, vizeinkben, mintha figyelmeztetne, hogy erősen közeledik a vi­lágpusztulás! De nincs hová menekülni, a problémá­kat meg kell oldani!★ AZ IFJÚSÁG EGY RÉSZE a problémákat úgy akarja megoldani, hogy minden társadalmi rend­szernek véget akar vetni, és teljes bomlasztásra tö­­rekszik. Vagy ami még rosszabb, kábító­szerek hasz­nálatával menekülni próbálkozik a reális élettől. Mert az ifjúságnak is megvan a maga problémája! Az otthoni magyar ifjúságnak legnagyobb kérdése a saját jövője. Jövőjét korlátozza a párt. Elsősorban a szellemi szabadság terén (legnagyobb bűn a val­lásos világnézet), másodsorban a szakmai képzett­ség hiánya a rohamosan fejlődő technikához ké­pest (nem mehet egyetemre). Keleten az ifjúság idegeire ment a sok ideológiai fejtömés amint ezt a varsói, prágai és budapesti főiskolások nyugtalan­sága bizonyítja. A nyugati oldalon pedig a jólét, autó, televízió romboló hatása jelentkezett hama­rabb, mint keleten. Itt sem akarjuk a jövőt látni, az atomháborút féli szemünk, sokan céltalannak lát­ják a munkát, erőfeszítést. Itt is csak a jelennek akarnak élni. Az ifjúságot elkeseríti a felnőttek jel­­lemtelensége is. Az elnökök sora az amerikai ka­tonafiúkat gyilkoltatja Vietnamban, a másik oldalon kereskedelemmel erősíti a kommunistákat. A háborúk, technikai fejlődés, túlszaporodás és az ifjúság problémáin kívül még számtalan más tünetet sorolhatnánk fel, amelyek mind-mind arra vallanak, hogy az emberiség nyugtalan, ideges, iz­gatott, sokszor már fejvesztett lett. „Problémává, azaz kérdésessé vált minden: a család, a házasság, a gyermek, az ifjúság, az öregség, az iskola, a ne­­velés, az állam, a társadalom, a magunkról táplált felfogás és a végcél.” Miért válik minden a kezünk közt problémává? Az elpogányosodás okozhatná ezt? Sajnos nem tudjuk letagadni. Istennek hiszi magát az erkölcsi problémákkal küszködő ember és maga akarja problémáit megoldani. Önző, aljas hatalomvágy izzik a politikai pártok harcában. Jön a rémuralom, Isten detronizálása, majd a ki­ábrándulás. Nyisztor Zoltán ezt mondja: „Az elpogányosodás folyamata olyan messzire ment, annyira elszakította az emberiséget örök ren­deltetésétől és Teremtőjétől, hogy annak gyümölcse a félelem, a rettegés, az eszelős aggodalom lett.” A KÉP, ami elénk tárul sötét és napról-napra sötétebb lesz. Talán mosolyogni fogtok, amikor ezek után bevallom, hogy mégis optimista vagyok, mert van kivezető út, van járható út, ami ebből az áporo­­dott levegőjű sötétségből kivezet. Kedves cserkész­testvéreim! Az az út, amelyről Teleki Pál beszélt, amikor azt mondta „nehéz ma igaz úton járni, de lehet"; ez az út a kereszténység. Nincs más meg­oldás, mint hinni Istenben, hinni a gondviselésben. ★ HA VALAKI AZT KÉRDEZNÉ, hogy miért a vallásosság, talán Jaszovszky Józsefre hivatkoz­nék, amikor „Nekünk vallásos világnézet kell” című cikkében azt írja: „Csak a vallásos világnézet tud átfogni létet, életet, végtelent és örökkévalót. Csak az tud len­dületet venni a halhatatlan életbe. Vallás nélkül nem tudunk semmit és sohasem fogunk tudni vala­mit is. Minden relatív, viszonylagos. Világnézetünk­nek valóban vallássá kell átlényegülnie. A vallás ad egyedül feleletet a kínzó kérdésekre: Honnan, Hová, Miért? Egyedül a vallásos világnézet teremti meg az embe­r­t, akiben föld ,és­­ég nap és éj, élet és halál, én és világ, ember és Isten, szív és ész, ész és ideál, harm­oniában van.” De hogy miért a kereszténység az igazi út, még inkább Krisztus szavait idézem, amikor arra intett: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes telkedből és teljes elmédből. Szeresd felebarátodat, mint önmaga­dat. E két parancson függ az egész törvény és a próféták.” Mert ha békét, szeretetet és lelki megnyugvást k­eresünk, akkor csak Krisztus szavait követve ta­lálhatjuk meg. (Folytatása a hetedik oldalon) ^ssssssssssssssessssssssa A szabadföldi magyar oktatás fundamentuma A NEW YORK ÁLLAMI AMERIKAI MA­GYAR SZÖVETSÉG Kulturális Osztálya 1970. december 27-én, vasárnap délután hatalmas hallga­tóság előtt nagy­gyűlésen tárgyalta le a száműzetés­be kényszerített magyar ifjúság nevelésének problé­máját. A megbeszélést a Kulturális Osztály magyar iskolával kapcsolatos javaslata ismertetésével nyi­tották meg, melyet Beke Imre, a New Yorki Magyar Iskolaalapítvány elnöke olvasott fel. A newyorki javaslat „Az a tanítás, amit a kommunista tankönyvek terjesztenek, mételyes és összeférhetetlen a keresz­tény világnézettel, melyre a magyar kultúra felépült. Mi Krisztus hegyibeszéde szellemében kívánjuk ne­velni gyermekeinket, ők viszont az istentagadó kommunista manifesztum alapján. A marxista nép­, nevelés és kultúra annál is inkább elfogadhatatlan, mert minden tétele már megbukott, amint azt a kom­munista uralom alatt élő ifjúság elégedetlensége és lázongása igazolja. A leninizmus az elégedetlen tömegek megszer­vezésébe ugyan sikeresnek bizonyult, de mint ál­lamforma éppen a terror uralma miatt minden kul­­turális fejlődést megbénít. Ezt bizonyítja a szovjet írók napjainkban történt lázongása és bebörtönzése is. A leninizmust­-sztalinizmust a nem kevésbé ve­szélyes liberál-kommunizmus váltotta fel, mely si­mulékonyságával megtéveszti a tömegeket. Az együttműködés ürügye alatt igyekszik a szabad vi­lág társadalmát teljesen szétrombolni. Az egyoldalú amerikai iskolai nevelés a fiatalság körében nem képes megállítani az erkölcsi romlást. Az itteni li­berálisok­ agyafúrt manővereivel a kormány és annak szervei teljesen tehetetlenek, mert mindezt a szabadság ürügye alatt követik el. A budapesti, látszólag liberál-kommunista kor­mány az általa nyomtatott kommunista tanköny­vekkel akarja az amerikai-magyar ifjúságot meg­mételyezni, a magyar nyelv és kultúra megmentésé­nek jeligéje alatt. A NEW YORK ÁLLAMI AMERIKAI MA­GYAR SZÖVETSÉG Kulturális Osztálya javasol­ja, hogy a mai gyűlés alakítson egy szakbizottsá­got. A ma esti előadók mind más-más államot kép­viselnek annak bizonyítására, hogy a problé­ma or­szágos jellegű, a New Yorki Magyar Iskolaalapít­­vány vezetőit tudatosan nem vontuk be a mai elő­adóink sorába azért, hogy semlegesek tudjanak ma­maradni, mert a szakbizottságot nekik kell felállíta­­niuk az Amerikában működő összes magyar isko­lák vezetőiből, miután Amerikában ők regisztráltak mint „Iskola Alapítvány”. Javasoljuk a Magyar Iskolaalapítvány országos kiszélesítését a szülők közreműködésével, amely ki­terjedne a magyar iskola­oktatás nyelvi, erkölcsi és nemzeti jellegére. Cselekvésre van szükség és nem üres ankétokra. A Szövetség tényként megállapítja, hogy a múlt mulasztásait csak magyar­ nemzeti és kulturális programmal lehet pótolni és a jövőt építeni. Elis­merjük, hogy Magyarország a magyar területi kul­túra letéteményese, de a jelenlegi helyzetében az eredeti és a magyar­ népi lelkűlét akaratát kifejezni nem tudja, miután idegen hatalom megszállása alatt kell élnie. A Szövetség, mint az eredeti erkölcsi alapon álló eszmék töretlen, megalkuvás nélküli ügyvivője, minden eszközt felhasznál arra, hogy a leigázott ország népakaratát kulturális téren a szabad világ adta lehetőségek között megvalósítsa.” (Folytatása a harmadik oldalon.) Márton Áron püspök köszönő levele A V­ASÁRN­AP-nak ebben a számában közöljük utol­jára a MÁRTON PÜSPÖK ALAP-ra folytatott gyűjtésünk nyugtázását. A gyűjtést ezzel befejeztük. Mi a magunk szí­véből jövő forró köszönetünket már többször elmondottuk azoknak a testvérsegítő magyaroknak, akik adományokat küldöttek hozzánk, hogy azokat juttassuk el Gyulafehérvárra Erdély nagy püspökének, Márton Áronnak. Úgy hisszük, ha mi újból meg is köszönjük az áldozatkészséget, ez a köszö­net túl szerény ahhoz a nagylelkűséghez és odaadó áldozat­­készséghez mérten, amit olvasóink tanúsítottak az erdélyi magyarság veszélyének óráiban. Éppen ezért nem a mi kö­­rszögletünkkel kiváltjuk zárni a gyűjtést. A beszámolót Már­ton Áron püspök atyánk köszönő levelével a következő szá­munkban tesszük közzé. Ennek bejelentésével arra kérjük a jószívű adakozókat, hogy aki ezután is segítséget szándékozik eljuttatni Erdély­be, forduljon vele az AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS LIGÁ­hoz (30 East 30th St., New York, N. Y. 10016) és kérje őket a segítség továbbítására. És kérjük minden adakozónkat olvassa el Márton Áron püspök jövő számunkban közlendő levelét. Szerkesztőség Mattyasovszky Kornél: Európai gondolatok 1971-ben Sokan azt mondják, hogy ez az évtized és a következő évtizedek 1999-ig, tehát a harmadik évezred kezdetéig, az ellent­mondások korát jelenti. Egyfelől azon igyekszik a tudomány, hogy az emberi éle­tet meghosszabítsa. Nemcsak hormon-preparátumok és biológiai beavatkozás révén, hanem azáltal is, hogy egészségesebb életre ösztönzi az embereket. A jelszó lett: „dolgozzunk kevesebbet, pihenjünk többet, szórakozzunk és a szabadidőnkben sokat mozogjunk a friss levegőn, a szabadban, egyszóval: sportoljunk! Ez nagyon szép törekvés és vannak orvosok, biológusok, akik azt állítják, hogy a tudomány annyira előrehalad majd, hogy Jézus Urunk 1999-ik esztendejében az ember átlagos élet­kora eléri majd a 90, vagy talán a 100 évet. Ez az érem egyik oldala. A másik oldal a következő: 1952-ben Londonban egyetlen napon 4 ezer embert mérgezett meg a füstös köd. Kiderült, hogy a köd tele volt szénmonoxiddal és egyéb mérges gázokkal, amelyek az idősebb és lélegzési nehézségekkel küzdő emberekre végzetes hatást gyakorolt. Ez volt az első elrettentő példa. Ebben az esztendőben pedig Tokióban, a nyár folyamán a rendőrök gázmaszkokat kaptak, mert oxigén hiány miatt az utcán egyszerűen összeestek. A japán fővárosban úgynevezett­­„oxigén bárokat” nyitották, ahová az emberek bemennek, pár centet fizetnek és ezért joguk van egy csésze tea mellett oxigént szippantani a különböző készülékek valamelyikéből. Mint tud­juk, New Yorkban napokon keresztül életveszélyben éltek az emberek, ugyancsak a levegő szennyeződése miatt, a szénmo­­noxid telítettség következtében. Itt, Nyugatnémetországban, ahol 17 millió autót tartanak nyilván egy olyan kis területen, mint Texas állam fele, ontja a kipufogócső az ólmot és egyéb mérges gázokat a levegőbe. Komoly mozgalmak indultak a levegő elszennyeződésének meg­­gátlására, mert biológusok kiszámították, hogy az emberiség jövőjét nem az atombomba fenyegeti. Az emberiség, ha így megy tovább, egyszerűen megfullad. Példának felhozta erre minap egy tudós, hogy egyetlen Jumbo-jet nevű hatalmas re­pülőgép 10 perc alatt, amíg ,,bemelegít”, annyi oxigént fogyaszt el, amennyit 170 hektárnyi erdő egy éjszaka termel. Könnyű kiszámítani, mi lesz a következménye annak, ha a technikai fejlődés ezen az úton tovább halad. Hasonló a helyzet a vizek elszennyeződésével. Nemcsak olaj folyik be a tengerekbe és pusztítja el a halállományt, teszi tönkre annak biológiai állagát, hanem egyéb kémiai anyagok is, amelyek a csatornákon és a folyókon keresztül ömlenek a tengerbe. Az európai folyók egyébként már régen elszennyeződ­tek. A rajnai lazac már csak a múlt emléke, a halak majdnem mind kipusztultak és ezek a folyamok ivóvíz szolgáltatásra már aligha alkalmasak. Ez tehát a helyzet Európában és hasonló lehet a helyzet, vagy még rosszabb Amerikában és Ázsia sű­rűn lakott országaiban. A vége a dolognak az lesz, hogy egyetlen egy fát sem szabad majd kivágni, még a saját kertünkben sem, hatósági engedély nélkül. Valószínű ez lesz az első intézkedés, ami az oxigén­termelést előmozdíthatja. A másik pedig a technikai civilizáció önkéntes korlátozása. Ne tartson autót az, akinek okvetlenül nincs szüksége rá. Nyu­gatnémetországban és Franciaországban egyébként már rátér­tek arra, hogy nagyon gyors földalatti vasúti hálózat kiépí­tésével próbálják az autósokat rávenni arra, hogy autójukat a város belterületén ne használják. Az 1970-es esztendő végén ezek a gondolatok foglalkoz­tatták az embert. És amikor az 1971. esztendő küszöbére lé­pünk az a gondolat nyugtalanít, hogy váljon milyen jövő vár gyermekeinkre és unokáinkra? Milyen jövő vár arra a generá­cióra, amely majd ilyen beszennyezett levegőben él és várjon nincs-e azoknak igazuk, akik azt mondják, hogy ez a föld az emberiségnek már csak korlátozott ideig ad kielégítő szállást. Hogy az embereknek gondoskodniuk kell arról, idegen bolygó­kon miként tudnak megélni? Gomulkát megbuktatták, de hazugságait fenntartják írta: Sárkány György A lengyel népharag lecsendesítésére a helyéből kirepített Wladiszlav Gomulka utolsó szereplése Bukarestben történt, ahol „röpülése” előtt néhány héttel mint a Lengyel Egyesült Munkáspárt (ez a kommunista párt lengyelországi álneve) központi bizottságának első titkára, hosszú beszédet mondott (Folytatás az ötödik oldalon.)

Next