Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1971 (78. évfolyam, 1-50. szám)

1971-01-17 / 3. szám

2. oldal CATHOLIC HUNGARIANS' SUNDAY A legrégibb katolikui magyar lap az Egyesült Államokban és Kanadában The Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States Und Published Every Sunday by the Catholic Publishing Co* Inc. Youngstown Office 517 So. Belle Vista Ave* Youngstown, O. 44509 Telefoni 799-1888 Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm. Papal Prelate - Pastor EDITOR IN CHIEF EMERITUS: Father GABRIEL TAKACS O. F. M. Managing-Editor: Father NICHOLAS DENGL OEM. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES: ELŐFIZETÉSI ARAKI For two years In the U. S. $16.00 Két évre a U. S.-ben ___- $16.00 For one year in the U. S. $ 9.00 Egy évre a U. S.-ben__ $ 9.00 For six months in the U. S. $ 5.00 Fél évre a U. S.-ben­­..... $ 5.00 For two years In Canada $18.00 Két évre Kanadában----$18.00 For one year in Canada .... $10.00 Egy évre Kanadában ___ $10.00 For six months in Canada $ 5.00 Fél évre Kanadában ..... $ 5.00 Foreign Countries are same as Canada. Egyéb külföld egy ár Kanadával A Szent István Ferences Komisszáriátus megbízásából TISZTELETBELI FŐSZERKESZTŐ FT. TAKÁCS GÁBOR O. F. M. Felelős szerkesztő: Fr. DENGL MIKLÓS O.F.M. 517 S. Belle Vista Ave. Youngstown, Ohio 44509 Szerkesztő: ESZTERHAS ISTVÁN 2602 Queenston Rd* Cleveland Heights, Ohio 44118 ADVERTISEMENT RATESt $1.80 per column inch 1—2 times: $1.70 per column Inch 3—4 times: $1.60 per column inch 5—10 times; $1.50 per column inch 11—25 times; $1.40 per column inch 26—51 times; V* page $50.00li 34 page $90.00; 1 full page $ 170.0c Second class postage paid at Youngstown, Ohio Gondoljunk csak Pázmány Péterre ★ SZÜLETÉSÉNEK (1570 okt. 1­.) négyszázados évfor­dulója sokatmondóéva esik össze a magyar kereszténység ezeréves ünnepével. Magyarország második apostola, ez a — minden ellenkező látszat ellenére — ma is oly modern szellemóriás, annyira sokrétű, annyira tág körben sugárzó egyéniség, hogy ugyancsak nem könnyű feladat kiválogatni a feltoluló bőségből: mit is mondjunk el ebből az alkalomból róla. Várad szülötte egyszemélyiben író és nyelvművész, tu­dós teológus és egyszerű népoktató, papnevelő és iskola ala­pító, diplomata és államférfi, kultur­politikus és nemzetnevelő, pap, térítő, lelkipásztor, egyházfejedelem és apostol Teljesít­ményének arányain megtántorodik a krónikás, beleszédül a szemlélő. De ő rendíthetetlen magától értetődéssel „meg­döbbentő ubiqu­ással” (Szerb A.) tud mindenkinek min­dene lenni: currus et auriga in Israel. Pedig, mint a kortársi leírás mondja, „sovány teste nem volt oly izmos és az un­­hatatlan munkára oly igen alkalmas, mint a Nagy Lelke”. Ez a „Nagy Lélek” sugárzik ránk máig is fogyhatatlanul írásából. Tudományos műveiben (az „Opera omnia” hat latin fóliókötete) mint mélyenszántó tudóstanár és kutató mutatkozik be, semmivel sem maradva el kora híres teo­lógusaitól. XIII. Leó pápa a Doctor nobilissimus címmel tün­tette ki. Hitvitázó irataiban fölényes felkészültséggel és szenve­délyes buzgósággal küzd hitéért, egy olyan kor gyermeke­ként, amelyben az embereknek a hit ügye még életbevágóan fontos, „bőrüikben és lelkükben jár.” Életének főműve, az „ISTENI IGAZSÁGRA VEZÉRLŐ KALAUZ,, máig legha­talmasabb apologetikus-dogmatikus építményünk. Még több­re becsüljük írni Ízlésünkkel „intim” írásait: két vaskos kötetre való, izzóan magyar, bensőségesen természetfölötti és bölcsen humoros levelezését. imádságos könyvét, az egy­szerű, alázatos, meleg áhitatnak ezt a józamb csendes reme­két (vajha többet tanulmányoznák azok, akik a magyar lelkiség jellegzetes vonásait szeretnék föltárni!); remekbe­szabott Kempis-fordítását; az egyházi évet végigkísérő prédi­­kációs gyűjteményét, amelyben mint atya és jó pásztor igazítja el hallgatóit a becsületes keresztény élet ösvényein. De ugyanaz a „Nagy Lélek”, ez a papi és magyar lélek sugallja azokat a nagy alapításokat is, amelyekkel „a ma­gyar nemzetnek hűséges dajkája” századokra beírta nevét a magyar kultúrtörténet lapjaira: a bécsi Pázmáneum pap­nevelő intézetet és a nagyszombati egyetemet, a mai buda­pesti intézmény ősét. ★ ENNEK AZ ÓRIÁSNAK nagyszabású tevékenységét mi törpe utódok nem tudjuk követni. De példakép lehet szá­munkra az ember Pázmányban, egyszerűsége, őszintesége, egyenes jelleme, így csak az tud élni és cselekedni, akinek mély hit s természetf­ölötti élet szab irányvonalat. Mint poli­tikust egy világ választja el a Richelieu-féle típustól. „Egy nagyszabású, dússikerű, diplomata, aki nem diplomatizált, nem színeskedett és nem hazudozott.” (Schütz.) Pázmány, az író élő felkiáltójelként mutatja, hogyan lehet nyelvünket és magyarságunkat az idegenben is sér­tetlenül megőrizni. Zsenge ifjúságától kezdve másfél évtize­den át távol van hazájától, teljesen nemzetközi jellegű kikép­zést kap a jezsuita rendben — mikor pedig hazatér és írni kezd, „úgy ír, mintha sohasem lett volna távol, tőről metszett magyarosságával, nagyszerű eredeti szófordulataival, pom­pás írói művészetével, stílusának hatalmas energiájával egy új nemzeti irodalomnak megalapítója.” (Kornis Gy.) Nem mintha csukott szemmel és süket szívvel járt volna Krakkó, Bécs, Róma, Grác szépségei és kulturkincsei között. Inkább nagyon szomjasan szívott magába minden értéket, minden nemes hatást, amit tájak és emberek, tapasztalat és nevelés nyújthattak neki. De mégsem olvadt fel a nemzetköziség kohójában: mindezenközben makacsul virrasztott lelke mé­lyén sajátos hivatásának tudata. Amit Európától kapott, azt fel tudta dolgozni harmonikus magyar és pázmányi egésszé, nemzete javát, felemelését célzó missziós kinccsé. Pázmány, a nemzetpolitikus egész életét a hasadt ma­gyar lélek egyesítésére tette föl. Mindent fölülhaladó vezérlő­­ gondolata volt, hogy a magyar ne civakodjék, ne tusakod­­jék, ne vérezzen el egymással viszálykodva. Bár szenvedélyes meggyőződésével, harcias lelkű idével az nem lehetett köny­­nyű, mindig a békét követelte, és ezen munkálkodott. ,A békességnek érzésében szívből fáradok. Mert akarnám, hogy ezt a kevés magyarságot jobb időkre tartanák és egy­mást ne fogyatnák.” Közrejátszik ebben érzékeny keresztény és papi lelkiismerete: „Én uram, egyházi ember vagyok, minden tehetségemmel a békességet promov­álom” — írja ugyancsak Rákóczinak. De ha tudjuk, hogy Magyarország lakossága Mátyás király négy milliójáról a 18. század ele­jére két és fél millióra csökkent, akkor megértjük, milyen reális ez az aggodalom a magyar életért. ,­isszonyodom meg­mondani — írja 1626-ban Bethlennek —, de azt hiszem 200 ezer magyar hijjával vagyon Magyarország ezen 13 esztendő alatt. Magába szállván, ezután jobban kéméllené a magyar vért és az országot.” Finom szociális érzéke együttérez a háborús pusztításoktól elsősorban szenvedő szegény néppel. „Nem ítélem, hogy senki könnyhullatás nélkül nézhesse a szegény magyar községnek hallatlan nagy romlását” — írja ugyanebben az évben a felsőmagyarországi rendeknek. .Mert ha nekünk nem fáj saját nemzetünk fogyása, romlása, nem tudom kinek fájhat.” * ★ EZ A BÉKEVÁGY nem kereszténységéből való alku­­vás. Lélekkárhoztató bűnnek tartja, ha valaki a törökkel cimborál. A kereszténység védelmében a nagy hitvitázó szívesen szövetkezik a protestáns erdélyi fejedelemmel is. Hatvanéves fejjel vállalja egy római út fáradalmát, hogy a pápát megpróbálja rábírni, alakítson egy európai keresztény népszövetséget Európa visszakatolizálására és a török ki­szorítására. Annál jobban fájnak szívének a belső egyenetlenségek, amelyek riasztóan kezdik ki a magyarság életerejét. Hiszen már megszűnhettek volna a harcok — mondja —, „ha kebe­lünkbe nem lett volna a kígyó, mely egyebek veszedelmével a maga hasznát kereste”. Szinte kétségbeesetten sajául föl a viszályok láttán: ,A pokol megnyitotta torkát a keresz­ténységre!” És minden idők nagy békeapostolainak módjára — gondoljunk csak János pápára — nem egyszer hangoz­tatja, hogy örömest áldozná életét is ez egységért és békes­ségért: „Ha lehetne véremmel is megoltanám ezt a szegény, hátramaradt magyarországi üszögöcskének újonnan fellob­bant lángját, mely ha tovább terjed, elolthatatlan lészen.” LÉLEKEREJÉT, segítő szándékát, tettrekészségét nem törte meg a sok keserű látás, sem a betegség. A tábo­rokban „sebes bekötött fővel álló” vitéz képével vigasztalja magyarjait, aki örül, hogy „embernek ismerik” és nehéz feladatot bíznak rá, így az igazak is Isten fiai és próbált meghitt vitézei”, akiket őrségre állított az Isten a magyar nyelv, a magyar szellem, a magyar élet őrségére. Ezt az őr­séget elhagynunk nem szabad, ha meg akarunk maradni ke­reszténynek és magyarnak. P­­őry Miklós KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A Magyar Segély jelmezbálja Úgy vigadjunk, hogy azzal segíthessünk (azokon, akik ínségben vannak) Ezzel a mottóval indult a clevelandi MAGYAR SEGÉLY és KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLET jótékonycélú jelmezbálja, amely, mondhatni, ma már világszerte ismert emigráns intéz­ménnyé vált. A clevelandi MAGYAR SEGÉLY minden évben megrendezi jótékonycélú jelmezbálját és annak tiszta jövedel­mét minden évben azonnal, a bál megrendezése után elosztja és szétküldi a kivándorlástól elütött öreg és ínséges, beteg emigránsoknak mindenfelé, ahol ilyen csoportok élnek. A Vasárnap beszélgetést folytatott a MAGYAR SEGÉLY elnökével, Wégling István­nal, aki­ közeli munkatársaival, Grandjean Józsefné szociális elnöknővel, Turner Endre, Grand­­jean József, Tábor István és Nagy Mihály választmányi tagok­kal az előkészítés és rendezés munkáját már évek óta végzi. Wégling István a múlt évi eredményről a következőket mon­dotta: — A múlt évi MAGYAR SEGÉLY jelmezbál tiszta jöve­delmeként 700 dollárt tudtunk a legszerencsétlenebb helyzetben lévő száműzött magyarok között kiosztani testvéri megemléke­zésként. Akármilyen kicsiny is volt a segély,, amely ebből egy­­egy magyar testvérünknek jutott, annak lelki jelentősége min­dennél többet jelentett, a száműzött egyedülvalóságában bizta­tást jelentett, hogy nem vagy egyedül . .. Ezt az érzést nagyon tisztán tükrözik vissza azok a köszönő sorok, amelyeket a ma­gyarok lelki gondozói, akikhez a segélyt eljuttatjuk, írtak vá­laszlevelükben. Németországból írja az egyik katolikus lelkész. ..Tartsák meg továbbra is szeretetükben az ittmaradt, gondok­kal, betegséggel küszködő magyarokat..." Burgenlandból, az Ausztriának adott Nyugat-Magyarországról írja egy evangé­likus lelkész: „...ebben a hideg, szeretet nélküli világban te­hát még vannak magyarok, akik a segélyezésre és a magyar kultúrára gondolnak... ” Rómából írja egy katolikus lelkész: „Rómában változatlanul sok az ilyen nehéz sorban élő, ma­­gárahagyott, beteg, öreg, magyar, akinek minden fillér égből jövő áldásnak számít...” A gondozó magyarok megírják téte­lenként is, hogy a küldött összegből kik kaptak segélyt. Ilyen tételek szerepelnek (neveket nem közölhetünk): szív és vese­bajos, szívasztmában szenved, tébécés és szívbeteg, vak, béna, 90 éves munkaképtelen, májbeteg, szívbeteg ... És így tovább. Ezután Wégling István elnök a következő gyakorlati tá­jékoztatást adja a MAGYAR SEGÉLY jelmezbáljáról: — A MAGYAR SEGÉLY jelmezbálját január 16-án, szombaton rendezzük a nyugatoldali WESTLAKE HOTEL- ben (19030 Lake Age.). Kezdete fél 9 órakor. Tánczenét a Hank Haller zenekar szolgáltat, amely ,,Magyar melódiák" címmel új táncműsorra készült elő. A belépőjegy 4 dollár, de az ifjúság és a nyugdíjasok kedvezményes jeggyel léphetnek be, amelynek ára csupán 1,50 dollár. Mint minden évben, ez alkalommal is, a bál közönségéből jelmez­zsűrit állítunk össze, amely megszemléli a felvonuló jelmezeket és az eredeti jelme­zeket díjjal tünteti ki, amelyet azonnal át is adnak a díjnyertes bálozónak. A MAGYAR SEGÉLY jelmezbáljának egyik jö­vedelmi forrása a büfé, amelyhez a süteményeket és szendvicse­ket a clevelandi magyar háziasszonyok ajánlják fel. A felaján­lások bejelenthetők a szociális alelnöknő, Grandjean Józsefné telefonján: SK1-4374. Asztalfoglalás vagy más tájékoztatás ügyében az érdeklődők hívják a következő két telefonszámot: WOJ-4793, AT1-3838. — mondotta Wégling István elnök, majd ezzel fejezte be nyilatkozatát: — Támogassák a MAGYAR SEGÉLY jótékonycélú jel­mezbálját. Hadd válthassuk ez évben is valóra jelmondatunkat: „Úgy vigadjunk, hogy azzal segíthessünk — azokon, akik ín­ségben vannak!” Látókör VARGA TESTAMENTUMA (le Testament de Varga, by Eugene Varga) A párisi GRASSET kiadásá­ban megjelenő könyv felkelti a magyar olvasó figyelmét, a­­mikor szeme végigfut az új könyvek jegyzékén. A könyvet sajtó alá Roger Garaudy ren­dezte, a francia kommunista párt politbürójának volt veze­tője, akit a Szovjetunióval szemben elfoglalt kritikai állás­pontja miatt a párt mai veze­tősége helyéről kizart. Garaudy helyzete a Krem­­linnel szemben érthetővé teszi ennek a könyvnek a kiadását. Amint a bírálatokból kivehető, maga a könyv is kritikus elem­zése annak, amivé a szovjet kommunizmus fejlődött. A „tes­­tamentum”-ot, az ismertetések szerint, titokban először a Szovjetunióban terjesztették és ez az első nyílt megjelenése — francia nyelven. Varga Jenő nevét mi, magyarok, jól is­merjük az első magyarországi kommunista rémuralom napjai­ból, amikor ennek a véreskezű diktatúrának gazdasági szak­embere volt. Amikor Kun Béla terroruralma összeomlott, a diktatúra többi vezetőjével Varga is kijutott a Szovjet­unióba, ahol elfogadták gazda­sági szakembernek. Ott is ma­radt a Szovjetunióban 1964- ben bekövetkezett haláláig. Egy ideig igazgatója volt a moszkvai világgazdasági poli­tikai intézetnek. A most megjelent könyvét Garaudy úgy prezentálta,­­mint Varga életének tanúságát. A LE MONDE című francia lap ismertetésében ezeket mondja a könyvről: „Ezt a­­testamentum’-ot elő­ször a Szovjetunióban adták kérői-kézre, titokban. Hiteles­ségét azonban soha senki sem vonta kétségbe. Varga testa­mentumában nem retten vissza a párt­tilalmaktól. Lenint ál­modozónak mondja, aki a Kremlinbe jutott. A könyv ma­ga igen jelentős és tudományos analízise a szovjet rendszer­nek. Persze marxista értelme­zésben tárgyalja azt az utat, amelyet az oroszok tettek meg a szocializmus felé utazva. És talán a legélesebb analízis, a­­mit valaha is írtak a szovjet rendszerrel foglalkozva. Az bi­zonyos, hogy nem a legszen­vedélyesebb, nem is a legfelhá­­borodottabb, nem is a legjob­ban dokumentált, mégis a leg­komolyabb analízis. Olyan „testamentum", amelyet a két­ségbeesésbe jutott ember írt, aki egész életét a kommuniz­mus szolgálatára adta és aki kénytelen volt halálos ágyán beismerni, hogy a Szovjet mai állapotában nem más, mint mindannak a kicsúfolása, amit a kommunisták elképzeltek .. JELEK A HÍREKBEN LOPJÁK A FEGYVEREKET A mai gerilla-világ eg­yik jel­lemzője az a nyugtalanító tünet, hogy elszaporodott a fegyve­rek tolvajlása. A világból,, min­denfelől jelentik, hogy fegyve­reket lopnak. Ezt jelentették nem régen Franciaországból is. Több, a második világháború­ból származó fegyvert loptak el a cherbourgi és a Sainte- Mere-Eglise-i múzeum kiállí­tási tárgyai közül. A France Presse jelentése szerint a cher­bourgi múzeumból 20 darab fegyver, köztük két gépfegy­ver, több automata puska és pisztoly tűnt el. A Sainte-Mere- Eglise-i múzeumból egy ameri­kai gépfegyver alkatrészeit és 250 gépfegyver-töltényt loptak el. A múzeumba azért őrizték ezeket a fegyvereket, mert 1944 nyarán amerikai partraszállás történt ebben a helységben. A cherbourgi múzeumból ezelőtt három évvel is elloptak egy automata fegyvert, s azt ké­sőbb egy párisi gengsztertáma­dás során találták meg. 1971. január­­ 7. Megriadt nagymenők és a kavicsdobáló közvélemény Amerikában minden gyári munkás megveheti magának az autót, amelyen eléri munkahelyét. Itt senki sem irigyli az autóst, mert mindenkinek jut autó. A kommunista paradicsomban azon­ban csak a kiváltságosaknak jut autó, munkás­ember nem is gondolhat rá, hogy autót vegyen. Annyit nem tud megkeresni és főként annyit nem tud félretenni, hogy belátható időn belül kocsit vehessen. Tehát meggyűlöli az autót és azokat is, akik­ kocsit vehetnek, hiszen aki kocsit vehet, az nem a munkások közül való, hanem „nagymenő”. Amint az egyik magyarországi tudósítás írja: Szuperautó szürkület után „Nem mindig ilyen világos a tulajdon eredete. (Hogy álla­mi-e a kocsi? Szerk.) Ezért egyik-másik ügyeskedő nagymenő ne csodálkozzék, ha szürkület után kaviccsal dobálják meg a szuperautóját...” Felrobban a szélvédő Ezt igazolja a budapesti AUTO-MOTOR című lap szep­tember 21-i száma, amelyben „Játékos kődobálók" címmel le­írtak egy esetet. „Augusztus végén, szürkület után, német tu­risták Wartburgján Érd közelében ,felrobbant­ a szélvédő, a vezető följajdult és elájult. Csodával határos módon sikerült megállítani a nyolcvanas tempóban haladó kocsit, elkerülni a halálos balesetet. Kiderült, hogy a felüljáróról gyermekfej nagy­ságú­­kavicsot­ dobtak a Wartburgra. A feljelentés után a rendőrtiszt hasonló ügyek aktáit mutatta a panaszosoknak." A tettes keresése „céltalan” Egy hónappal később ugyancsak az Autó-Motor­ban má­sok is hivatkoznak hasonló esetre. „Augusztus 19-én, szintén szürkület után, egy kocsi tetejére esett hasonló ,kavics”. A levél szerint ekkor már több kocsi is várakozott a sötétben, hasonló élmény után, közöttük egy szélvédőtöréses is. Ez a levélíró feljelentésekor visszautasításban részesült,­­ilyen esettel. Vagy esetekkel egyébként is céltalan foglalkozni, mert eredményre úgysem vezetnek — válaszolták neki levele szerint.” Megrémültek a pártfunkcionáriusok Mivel a kommunista diktatúrában az autó főként a párt bürokratáinak, bizalmasainak jut, a pártelőjogosok vagy hiva­talukkal kapnak autót, amit magánútjaikon is használnak, vagy, annyi a jövedelmük, hogy meg tudják keresni a magánautót is. Éppen ezért a pártfunkcionáriusok igen megrettentek ettől a kissé forradalmi ízű kavics-tüntetéstől és a MAGYAR NEM­­ZET-ben ilyen felhívás jelent meg november 3-án: Kavicsdobáló társadalmi ítélet Meghökkentő ez... Bizonyára akadnak, akik nem be­csületes úton jutottak autóhoz. Önbíráskodás legyen a részük, méghozzá sunyi módon, szürkület után, kavicsokkal? S hátha téved a gyanakvás, hátha látszat után hozza meg a kavics­dobáló ,közvélemény­­ az ítéletet? Az ügyeskedő­­nagymenőkkel­ szemben a szocialista társadalomnak másképpen kell eljárnia, nem szürkület utáni kavicsdobálással. Éretlen, felelőtlen kölykök ... „Most még biztassuk is kavicsdobálásra az éretlen, fele­lőtlen kölyköket, s adjunk alájuk lovat, hogy ők nem ját­szanak, hanem társadalmi ítéletet hajtanak végre esetleges ügyeskedő nagymenőkön? Ez az önbíráskodás könnyen válhat játékos emberöléssé. Ezért tehát még a kísérlete is hivatalból üldözendő. Akárcsak a becstelen ügyeskedés. De mindkettő megelőzésére és megbüntetésére megvannak hivatalos szer­veink: ezeknek kell eljárniuk, nem pedig magánúton, önbírás­kodással azoknak, akiknek éppen eszébe jut, vagy akik fel­buzdulnak ..." Amíg autó nem jut a gyári munkásnak ... Érthető ez a bürokrata háborgás és pattogás. Csak ez nem változtat azon a szomorú tényen, hogy autó nem jut minden­kinek csak a funkcionáriusoknak. És addig, amíg autó nem juthat a gyári munkásnak is — az autós nem lesz népszerű Magyarországon. Ez is érthető lenne, ha a pártfunkcionáriusok­­nak kedvére lenne. De félnek az igazságtól. A kavicsdobálás pedig olyan társadalmi ítéletnek látszik, amelyre éppen a párt szeretett hivatkozni... Szabó Endre: Ősszel Jár a nap már dideregve, Csip­a reggel, már az este, Törmelékét az avarnak Falja deres, hideg harmat — Azt szeretném: égne fényben A szép­ kéken boltozott ég, Hogy a naptól a környéken Izzó meleg áradoznék. A réteken, a mezőkön Sárdagasztva keemelődöm, Csupa leccs az ut, az árok, A vetésen varjú károg — Azt szeretném: üde páston Virágok közt járnék, kelnék, S az én sok szép álmodásom Pintyek, rigók énekelnék. Hiszen úgy volt nem is régen: Hó a földön, fény az égen, Madár dalolt, patak csergett, Takart virág mezőt, berket — Azt szeretném, ami eltűnt, De már ne is révedezzek! Úgy sincs azon mit perelnünk, Hogy mindenütt befellegzett!

Next