Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1971 (78. évfolyam, 1-50. szám)
1971-01-17 / 3. szám
2. oldal CATHOLIC HUNGARIANS' SUNDAY A legrégibb katolikui magyar lap az Egyesült Államokban és Kanadában The Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States Und Published Every Sunday by the Catholic Publishing Co* Inc. Youngstown Office 517 So. Belle Vista Ave* Youngstown, O. 44509 Telefoni 799-1888 Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm. Papal Prelate - Pastor EDITOR IN CHIEF EMERITUS: Father GABRIEL TAKACS O. F. M. Managing-Editor: Father NICHOLAS DENGL OEM. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES: ELŐFIZETÉSI ARAKI For two years In the U. S. $16.00 Két évre a U. S.-ben ___- $16.00 For one year in the U. S. $ 9.00 Egy évre a U. S.-ben__ $ 9.00 For six months in the U. S. $ 5.00 Fél évre a U. S.-ben..... $ 5.00 For two years In Canada $18.00 Két évre Kanadában----$18.00 For one year in Canada .... $10.00 Egy évre Kanadában ___ $10.00 For six months in Canada $ 5.00 Fél évre Kanadában ..... $ 5.00 Foreign Countries are same as Canada. Egyéb külföld egy ár Kanadával A Szent István Ferences Komisszáriátus megbízásából TISZTELETBELI FŐSZERKESZTŐ FT. TAKÁCS GÁBOR O. F. M. Felelős szerkesztő: Fr. DENGL MIKLÓS O.F.M. 517 S. Belle Vista Ave. Youngstown, Ohio 44509 Szerkesztő: ESZTERHAS ISTVÁN 2602 Queenston Rd* Cleveland Heights, Ohio 44118 ADVERTISEMENT RATESt $1.80 per column inch 1—2 times: $1.70 per column Inch 3—4 times: $1.60 per column inch 5—10 times; $1.50 per column inch 11—25 times; $1.40 per column inch 26—51 times; V* page $50.00li 34 page $90.00; 1 full page $ 170.0c Second class postage paid at Youngstown, Ohio Gondoljunk csak Pázmány Péterre ★ SZÜLETÉSÉNEK (1570 okt. 1.) négyszázados évfordulója sokatmondóéva esik össze a magyar kereszténység ezeréves ünnepével. Magyarország második apostola, ez a — minden ellenkező látszat ellenére — ma is oly modern szellemóriás, annyira sokrétű, annyira tág körben sugárzó egyéniség, hogy ugyancsak nem könnyű feladat kiválogatni a feltoluló bőségből: mit is mondjunk el ebből az alkalomból róla. Várad szülötte egyszemélyiben író és nyelvművész, tudós teológus és egyszerű népoktató, papnevelő és iskola alapító, diplomata és államférfi, kulturpolitikus és nemzetnevelő, pap, térítő, lelkipásztor, egyházfejedelem és apostol Teljesítményének arányain megtántorodik a krónikás, beleszédül a szemlélő. De ő rendíthetetlen magától értetődéssel „megdöbbentő ubiquással” (Szerb A.) tud mindenkinek mindene lenni: currus et auriga in Israel. Pedig, mint a kortársi leírás mondja, „sovány teste nem volt oly izmos és az unhatatlan munkára oly igen alkalmas, mint a Nagy Lelke”. Ez a „Nagy Lélek” sugárzik ránk máig is fogyhatatlanul írásából. Tudományos műveiben (az „Opera omnia” hat latin fóliókötete) mint mélyenszántó tudóstanár és kutató mutatkozik be, semmivel sem maradva el kora híres teológusaitól. XIII. Leó pápa a Doctor nobilissimus címmel tüntette ki. Hitvitázó irataiban fölényes felkészültséggel és szenvedélyes buzgósággal küzd hitéért, egy olyan kor gyermekeként, amelyben az embereknek a hit ügye még életbevágóan fontos, „bőrüikben és lelkükben jár.” Életének főműve, az „ISTENI IGAZSÁGRA VEZÉRLŐ KALAUZ,, máig leghatalmasabb apologetikus-dogmatikus építményünk. Még többre becsüljük írni Ízlésünkkel „intim” írásait: két vaskos kötetre való, izzóan magyar, bensőségesen természetfölötti és bölcsen humoros levelezését. imádságos könyvét, az egyszerű, alázatos, meleg áhitatnak ezt a józamb csendes remekét (vajha többet tanulmányoznák azok, akik a magyar lelkiség jellegzetes vonásait szeretnék föltárni!); remekbeszabott Kempis-fordítását; az egyházi évet végigkísérő prédikációs gyűjteményét, amelyben mint atya és jó pásztor igazítja el hallgatóit a becsületes keresztény élet ösvényein. De ugyanaz a „Nagy Lélek”, ez a papi és magyar lélek sugallja azokat a nagy alapításokat is, amelyekkel „a magyar nemzetnek hűséges dajkája” századokra beírta nevét a magyar kultúrtörténet lapjaira: a bécsi Pázmáneum papnevelő intézetet és a nagyszombati egyetemet, a mai budapesti intézmény ősét. ★ ENNEK AZ ÓRIÁSNAK nagyszabású tevékenységét mi törpe utódok nem tudjuk követni. De példakép lehet számunkra az ember Pázmányban, egyszerűsége, őszintesége, egyenes jelleme, így csak az tud élni és cselekedni, akinek mély hit s természetfölötti élet szab irányvonalat. Mint politikust egy világ választja el a Richelieu-féle típustól. „Egy nagyszabású, dússikerű, diplomata, aki nem diplomatizált, nem színeskedett és nem hazudozott.” (Schütz.) Pázmány, az író élő felkiáltójelként mutatja, hogyan lehet nyelvünket és magyarságunkat az idegenben is sértetlenül megőrizni. Zsenge ifjúságától kezdve másfél évtizeden át távol van hazájától, teljesen nemzetközi jellegű kiképzést kap a jezsuita rendben — mikor pedig hazatér és írni kezd, „úgy ír, mintha sohasem lett volna távol, tőről metszett magyarosságával, nagyszerű eredeti szófordulataival, pompás írói művészetével, stílusának hatalmas energiájával egy új nemzeti irodalomnak megalapítója.” (Kornis Gy.) Nem mintha csukott szemmel és süket szívvel járt volna Krakkó, Bécs, Róma, Grác szépségei és kulturkincsei között. Inkább nagyon szomjasan szívott magába minden értéket, minden nemes hatást, amit tájak és emberek, tapasztalat és nevelés nyújthattak neki. De mégsem olvadt fel a nemzetköziség kohójában: mindezenközben makacsul virrasztott lelke mélyén sajátos hivatásának tudata. Amit Európától kapott, azt fel tudta dolgozni harmonikus magyar és pázmányi egésszé, nemzete javát, felemelését célzó missziós kinccsé. Pázmány, a nemzetpolitikus egész életét a hasadt magyar lélek egyesítésére tette föl. Mindent fölülhaladó vezérlő gondolata volt, hogy a magyar ne civakodjék, ne tusakodjék, ne vérezzen el egymással viszálykodva. Bár szenvedélyes meggyőződésével, harcias lelkű idével az nem lehetett könynyű, mindig a békét követelte, és ezen munkálkodott. ,A békességnek érzésében szívből fáradok. Mert akarnám, hogy ezt a kevés magyarságot jobb időkre tartanák és egymást ne fogyatnák.” Közrejátszik ebben érzékeny keresztény és papi lelkiismerete: „Én uram, egyházi ember vagyok, minden tehetségemmel a békességet promoválom” — írja ugyancsak Rákóczinak. De ha tudjuk, hogy Magyarország lakossága Mátyás király négy milliójáról a 18. század elejére két és fél millióra csökkent, akkor megértjük, milyen reális ez az aggodalom a magyar életért. ,isszonyodom megmondani — írja 1626-ban Bethlennek —, de azt hiszem 200 ezer magyar hijjával vagyon Magyarország ezen 13 esztendő alatt. Magába szállván, ezután jobban kéméllené a magyar vért és az országot.” Finom szociális érzéke együttérez a háborús pusztításoktól elsősorban szenvedő szegény néppel. „Nem ítélem, hogy senki könnyhullatás nélkül nézhesse a szegény magyar községnek hallatlan nagy romlását” — írja ugyanebben az évben a felsőmagyarországi rendeknek. .Mert ha nekünk nem fáj saját nemzetünk fogyása, romlása, nem tudom kinek fájhat.” * ★ EZ A BÉKEVÁGY nem kereszténységéből való alkuvás. Lélekkárhoztató bűnnek tartja, ha valaki a törökkel cimborál. A kereszténység védelmében a nagy hitvitázó szívesen szövetkezik a protestáns erdélyi fejedelemmel is. Hatvanéves fejjel vállalja egy római út fáradalmát, hogy a pápát megpróbálja rábírni, alakítson egy európai keresztény népszövetséget Európa visszakatolizálására és a török kiszorítására. Annál jobban fájnak szívének a belső egyenetlenségek, amelyek riasztóan kezdik ki a magyarság életerejét. Hiszen már megszűnhettek volna a harcok — mondja —, „ha kebelünkbe nem lett volna a kígyó, mely egyebek veszedelmével a maga hasznát kereste”. Szinte kétségbeesetten sajául föl a viszályok láttán: ,A pokol megnyitotta torkát a kereszténységre!” És minden idők nagy békeapostolainak módjára — gondoljunk csak János pápára — nem egyszer hangoztatja, hogy örömest áldozná életét is ez egységért és békességért: „Ha lehetne véremmel is megoltanám ezt a szegény, hátramaradt magyarországi üszögöcskének újonnan fellobbant lángját, mely ha tovább terjed, elolthatatlan lészen.” LÉLEKEREJÉT, segítő szándékát, tettrekészségét nem törte meg a sok keserű látás, sem a betegség. A táborokban „sebes bekötött fővel álló” vitéz képével vigasztalja magyarjait, aki örül, hogy „embernek ismerik” és nehéz feladatot bíznak rá, így az igazak is Isten fiai és próbált meghitt vitézei”, akiket őrségre állított az Isten a magyar nyelv, a magyar szellem, a magyar élet őrségére. Ezt az őrséget elhagynunk nem szabad, ha meg akarunk maradni kereszténynek és magyarnak. Pőry Miklós KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A Magyar Segély jelmezbálja Úgy vigadjunk, hogy azzal segíthessünk (azokon, akik ínségben vannak) Ezzel a mottóval indult a clevelandi MAGYAR SEGÉLY és KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLET jótékonycélú jelmezbálja, amely, mondhatni, ma már világszerte ismert emigráns intézménnyé vált. A clevelandi MAGYAR SEGÉLY minden évben megrendezi jótékonycélú jelmezbálját és annak tiszta jövedelmét minden évben azonnal, a bál megrendezése után elosztja és szétküldi a kivándorlástól elütött öreg és ínséges, beteg emigránsoknak mindenfelé, ahol ilyen csoportok élnek. A Vasárnap beszélgetést folytatott a MAGYAR SEGÉLY elnökével, Wégling Istvánnal, aki közeli munkatársaival, Grandjean Józsefné szociális elnöknővel, Turner Endre, Grandjean József, Tábor István és Nagy Mihály választmányi tagokkal az előkészítés és rendezés munkáját már évek óta végzi. Wégling István a múlt évi eredményről a következőket mondotta: — A múlt évi MAGYAR SEGÉLY jelmezbál tiszta jövedelmeként 700 dollárt tudtunk a legszerencsétlenebb helyzetben lévő száműzött magyarok között kiosztani testvéri megemlékezésként. Akármilyen kicsiny is volt a segély,, amely ebből egyegy magyar testvérünknek jutott, annak lelki jelentősége mindennél többet jelentett, a száműzött egyedülvalóságában biztatást jelentett, hogy nem vagy egyedül . .. Ezt az érzést nagyon tisztán tükrözik vissza azok a köszönő sorok, amelyeket a magyarok lelki gondozói, akikhez a segélyt eljuttatjuk, írtak válaszlevelükben. Németországból írja az egyik katolikus lelkész. ..Tartsák meg továbbra is szeretetükben az ittmaradt, gondokkal, betegséggel küszködő magyarokat..." Burgenlandból, az Ausztriának adott Nyugat-Magyarországról írja egy evangélikus lelkész: „...ebben a hideg, szeretet nélküli világban tehát még vannak magyarok, akik a segélyezésre és a magyar kultúrára gondolnak... ” Rómából írja egy katolikus lelkész: „Rómában változatlanul sok az ilyen nehéz sorban élő, magárahagyott, beteg, öreg, magyar, akinek minden fillér égből jövő áldásnak számít...” A gondozó magyarok megírják tételenként is, hogy a küldött összegből kik kaptak segélyt. Ilyen tételek szerepelnek (neveket nem közölhetünk): szív és vesebajos, szívasztmában szenved, tébécés és szívbeteg, vak, béna, 90 éves munkaképtelen, májbeteg, szívbeteg ... És így tovább. Ezután Wégling István elnök a következő gyakorlati tájékoztatást adja a MAGYAR SEGÉLY jelmezbáljáról: — A MAGYAR SEGÉLY jelmezbálját január 16-án, szombaton rendezzük a nyugatoldali WESTLAKE HOTEL- ben (19030 Lake Age.). Kezdete fél 9 órakor. Tánczenét a Hank Haller zenekar szolgáltat, amely ,,Magyar melódiák" címmel új táncműsorra készült elő. A belépőjegy 4 dollár, de az ifjúság és a nyugdíjasok kedvezményes jeggyel léphetnek be, amelynek ára csupán 1,50 dollár. Mint minden évben, ez alkalommal is, a bál közönségéből jelmezzsűrit állítunk össze, amely megszemléli a felvonuló jelmezeket és az eredeti jelmezeket díjjal tünteti ki, amelyet azonnal át is adnak a díjnyertes bálozónak. A MAGYAR SEGÉLY jelmezbáljának egyik jövedelmi forrása a büfé, amelyhez a süteményeket és szendvicseket a clevelandi magyar háziasszonyok ajánlják fel. A felajánlások bejelenthetők a szociális alelnöknő, Grandjean Józsefné telefonján: SK1-4374. Asztalfoglalás vagy más tájékoztatás ügyében az érdeklődők hívják a következő két telefonszámot: WOJ-4793, AT1-3838. — mondotta Wégling István elnök, majd ezzel fejezte be nyilatkozatát: — Támogassák a MAGYAR SEGÉLY jótékonycélú jelmezbálját. Hadd válthassuk ez évben is valóra jelmondatunkat: „Úgy vigadjunk, hogy azzal segíthessünk — azokon, akik ínségben vannak!” Látókör VARGA TESTAMENTUMA (le Testament de Varga, by Eugene Varga) A párisi GRASSET kiadásában megjelenő könyv felkelti a magyar olvasó figyelmét, amikor szeme végigfut az új könyvek jegyzékén. A könyvet sajtó alá Roger Garaudy rendezte, a francia kommunista párt politbürójának volt vezetője, akit a Szovjetunióval szemben elfoglalt kritikai álláspontja miatt a párt mai vezetősége helyéről kizart. Garaudy helyzete a Kremlinnel szemben érthetővé teszi ennek a könyvnek a kiadását. Amint a bírálatokból kivehető, maga a könyv is kritikus elemzése annak, amivé a szovjet kommunizmus fejlődött. A „testamentum”-ot, az ismertetések szerint, titokban először a Szovjetunióban terjesztették és ez az első nyílt megjelenése — francia nyelven. Varga Jenő nevét mi, magyarok, jól ismerjük az első magyarországi kommunista rémuralom napjaiból, amikor ennek a véreskezű diktatúrának gazdasági szakembere volt. Amikor Kun Béla terroruralma összeomlott, a diktatúra többi vezetőjével Varga is kijutott a Szovjetunióba, ahol elfogadták gazdasági szakembernek. Ott is maradt a Szovjetunióban 1964- ben bekövetkezett haláláig. Egy ideig igazgatója volt a moszkvai világgazdasági politikai intézetnek. A most megjelent könyvét Garaudy úgy prezentálta,mint Varga életének tanúságát. A LE MONDE című francia lap ismertetésében ezeket mondja a könyvről: „Ezt atestamentum’-ot először a Szovjetunióban adták kérői-kézre, titokban. Hitelességét azonban soha senki sem vonta kétségbe. Varga testamentumában nem retten vissza a párttilalmaktól. Lenint álmodozónak mondja, aki a Kremlinbe jutott. A könyv maga igen jelentős és tudományos analízise a szovjet rendszernek. Persze marxista értelmezésben tárgyalja azt az utat, amelyet az oroszok tettek meg a szocializmus felé utazva. És talán a legélesebb analízis, amit valaha is írtak a szovjet rendszerrel foglalkozva. Az bizonyos, hogy nem a legszenvedélyesebb, nem is a legfelháborodottabb, nem is a legjobban dokumentált, mégis a legkomolyabb analízis. Olyan „testamentum", amelyet a kétségbeesésbe jutott ember írt, aki egész életét a kommunizmus szolgálatára adta és aki kénytelen volt halálos ágyán beismerni, hogy a Szovjet mai állapotában nem más, mint mindannak a kicsúfolása, amit a kommunisták elképzeltek .. JELEK A HÍREKBEN LOPJÁK A FEGYVEREKET A mai gerilla-világ egyik jellemzője az a nyugtalanító tünet, hogy elszaporodott a fegyverek tolvajlása. A világból,, mindenfelől jelentik, hogy fegyvereket lopnak. Ezt jelentették nem régen Franciaországból is. Több, a második világháborúból származó fegyvert loptak el a cherbourgi és a Sainte- Mere-Eglise-i múzeum kiállítási tárgyai közül. A France Presse jelentése szerint a cherbourgi múzeumból 20 darab fegyver, köztük két gépfegyver, több automata puska és pisztoly tűnt el. A Sainte-Mere- Eglise-i múzeumból egy amerikai gépfegyver alkatrészeit és 250 gépfegyver-töltényt loptak el. A múzeumba azért őrizték ezeket a fegyvereket, mert 1944 nyarán amerikai partraszállás történt ebben a helységben. A cherbourgi múzeumból ezelőtt három évvel is elloptak egy automata fegyvert, s azt később egy párisi gengsztertámadás során találták meg. 1971. január 7. Megriadt nagymenők és a kavicsdobáló közvélemény Amerikában minden gyári munkás megveheti magának az autót, amelyen eléri munkahelyét. Itt senki sem irigyli az autóst, mert mindenkinek jut autó. A kommunista paradicsomban azonban csak a kiváltságosaknak jut autó, munkásember nem is gondolhat rá, hogy autót vegyen. Annyit nem tud megkeresni és főként annyit nem tud félretenni, hogy belátható időn belül kocsit vehessen. Tehát meggyűlöli az autót és azokat is, akik kocsit vehetnek, hiszen aki kocsit vehet, az nem a munkások közül való, hanem „nagymenő”. Amint az egyik magyarországi tudósítás írja: Szuperautó szürkület után „Nem mindig ilyen világos a tulajdon eredete. (Hogy állami-e a kocsi? Szerk.) Ezért egyik-másik ügyeskedő nagymenő ne csodálkozzék, ha szürkület után kaviccsal dobálják meg a szuperautóját...” Felrobban a szélvédő Ezt igazolja a budapesti AUTO-MOTOR című lap szeptember 21-i száma, amelyben „Játékos kődobálók" címmel leírtak egy esetet. „Augusztus végén, szürkület után, német turisták Wartburgján Érd közelében ,felrobbant a szélvédő, a vezető följajdult és elájult. Csodával határos módon sikerült megállítani a nyolcvanas tempóban haladó kocsit, elkerülni a halálos balesetet. Kiderült, hogy a felüljáróról gyermekfej nagyságúkavicsot dobtak a Wartburgra. A feljelentés után a rendőrtiszt hasonló ügyek aktáit mutatta a panaszosoknak." A tettes keresése „céltalan” Egy hónappal később ugyancsak az Autó-Motorban mások is hivatkoznak hasonló esetre. „Augusztus 19-én, szintén szürkület után, egy kocsi tetejére esett hasonló ,kavics”. A levél szerint ekkor már több kocsi is várakozott a sötétben, hasonló élmény után, közöttük egy szélvédőtöréses is. Ez a levélíró feljelentésekor visszautasításban részesült,ilyen esettel. Vagy esetekkel egyébként is céltalan foglalkozni, mert eredményre úgysem vezetnek — válaszolták neki levele szerint.” Megrémültek a pártfunkcionáriusok Mivel a kommunista diktatúrában az autó főként a párt bürokratáinak, bizalmasainak jut, a pártelőjogosok vagy hivatalukkal kapnak autót, amit magánútjaikon is használnak, vagy, annyi a jövedelmük, hogy meg tudják keresni a magánautót is. Éppen ezért a pártfunkcionáriusok igen megrettentek ettől a kissé forradalmi ízű kavics-tüntetéstől és a MAGYAR NEMZET-ben ilyen felhívás jelent meg november 3-án: Kavicsdobáló társadalmi ítélet Meghökkentő ez... Bizonyára akadnak, akik nem becsületes úton jutottak autóhoz. Önbíráskodás legyen a részük, méghozzá sunyi módon, szürkület után, kavicsokkal? S hátha téved a gyanakvás, hátha látszat után hozza meg a kavicsdobáló ,közvélemény az ítéletet? Az ügyeskedőnagymenőkkel szemben a szocialista társadalomnak másképpen kell eljárnia, nem szürkület utáni kavicsdobálással. Éretlen, felelőtlen kölykök ... „Most még biztassuk is kavicsdobálásra az éretlen, felelőtlen kölyköket, s adjunk alájuk lovat, hogy ők nem játszanak, hanem társadalmi ítéletet hajtanak végre esetleges ügyeskedő nagymenőkön? Ez az önbíráskodás könnyen válhat játékos emberöléssé. Ezért tehát még a kísérlete is hivatalból üldözendő. Akárcsak a becstelen ügyeskedés. De mindkettő megelőzésére és megbüntetésére megvannak hivatalos szerveink: ezeknek kell eljárniuk, nem pedig magánúton, önbíráskodással azoknak, akiknek éppen eszébe jut, vagy akik felbuzdulnak ..." Amíg autó nem jut a gyári munkásnak ... Érthető ez a bürokrata háborgás és pattogás. Csak ez nem változtat azon a szomorú tényen, hogy autó nem jut mindenkinek csak a funkcionáriusoknak. És addig, amíg autó nem juthat a gyári munkásnak is — az autós nem lesz népszerű Magyarországon. Ez is érthető lenne, ha a pártfunkcionáriusoknak kedvére lenne. De félnek az igazságtól. A kavicsdobálás pedig olyan társadalmi ítéletnek látszik, amelyre éppen a párt szeretett hivatkozni... Szabó Endre: Ősszel Jár a nap már dideregve, Csipa reggel, már az este, Törmelékét az avarnak Falja deres, hideg harmat — Azt szeretném: égne fényben A szép kéken boltozott ég, Hogy a naptól a környéken Izzó meleg áradoznék. A réteken, a mezőkön Sárdagasztva keemelődöm, Csupa leccs az ut, az árok, A vetésen varjú károg — Azt szeretném: üde páston Virágok közt járnék, kelnék, S az én sok szép álmodásom Pintyek, rigók énekelnék. Hiszen úgy volt nem is régen: Hó a földön, fény az égen, Madár dalolt, patak csergett, Takart virág mezőt, berket — Azt szeretném, ami eltűnt, De már ne is révedezzek! Úgy sincs azon mit perelnünk, Hogy mindenütt befellegzett!