Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1974 (81. évfolyam, 1-50. szám)

1974-01-06 / 1. szám

7. oldal CATHOLIC HUNGARIANS' SUNDAY A legrégibb katolikus magyar lap az Egyesült Államokban s Kanadában . Tbc Oldest ungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published Weekly etxcept Easter and Christmas and two weeks in August by the Catholic Publishing Co., Inc., 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Telefon: (216) 799-2600 Alapította 1894 október 24.-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm, Papal Prelate-Pastor Editor In Chief Emeritus: Father. GABRIEL TAKACS O.F.M. Managing Editor Father NICHOLAS DENGL O. F. M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS NON-PROFIT ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES. ELŐFIZETÉSI ARAK. For two years In the U. S. $16.00 Két évre a U. S.-ben For one year in the U. S. $ 9.00 Egy évre a U. S.-ben For nix months in the U. S. $ 5.00 Fél évre a U. S.-ben For two yean In Canada $18.00 Két évre Kanadában For one year in Canada .... $10.00 Egy évre Kanadában For six months In Canada $ 5.00 Fél évre Kanadában $16.00 $ 9.00 $ 5.00 $18.00 $10.00 $ 5.00 Foreign Countries are same as Canada. Más külföld egy ár Kanadával A Szent István Ferences Komisszáriátus megbízásából Tiszteletbeli főszerkesztő: Ft. TAKACS GABOR, O. F. M. Felelős szerkesztő: Ft. DENGL MIKLÓS. O. F. M. 1739 Mahoning Ave., Youngstown Ohio 44509 — Tel.: (216)_799-2600 Szerkesztő: ESZTERHAS ISTVÁN 2930 E. 114th St„ Cleveland.Ohio 44104 — Tel.: (216) 795-0748 ADVERTISEMENT RATES: $2.50 per column inch 1—4 times: $2.25 per column inch 5—15 times: $2.00 per column inch more than 15 times; J4 page $85.00; J page $160.00; 1 full page $300.00. Second dass postage paid at Youngstown, Ohio Báchkai Béla: Jóakarónk volt a Vatikán washingtoni nagykövete Még a kimondottan nem-keresztény nagy lapok is elis­meréssel számolnak be a 90 éves korában, karácsony előtt, el­hunyt AMLETO CARDINAL CICOGNANI pályafutásáról. Ez részben annak tudható be, hogy a rendkívül képzett, barát­ságos és közvetlen egyháztudós 25 éven át képviselte a Szent­széket az amerikai fővárosban. Bár köztudomású okoknál fogva a pápai nuncius hivatalosan nem tagja a diplomáciai karnak — mint ahogyan a Vatikánhoz is csak az olyan amerikai elnök mer követet kinevezni, aki nem tart azoktól, akik “pápai be­­avatkozás”-tól inkább félnek, mint a kommunizmustól . Washingtonban aligha lesz egyhamar olyan nagykövet, aki egy személyben népszerűbb és tekintélyesebb lenne, mint volt Hamlet bíbornok. A fajansz­ művészetéről már a középkorban híres Faenza melletti Brisighella faluban látta meg a napvilágot. Kajetán (Gaetano) bátyjával együtt papi pályára léptek. Kitűnő ta­nulók, szorgalmasok és tehetségesek lévén mindketten a piarista atyák római iskolájába, a Kalazanci Szent József által több mint 350 évvel ezelőtt létesített Nazareno intézetbe kaptak ösztöndíjat. A piarista tanítórendre mindvégig hálával gondolt Car­dinal Cicognani. A magyar Felvidéken született Törnek Vince hosszú ideig volt rendfőnökhöz személyes kapcsolatok fűzték. De washingtoni pápai nuncius korában felkereste a magyar piaristák akkori szegényes klastromát a főváros északkeleti határán és néhai Rozsály Ferenc boldog emlékű házfőnökkel és az azóta provinciálissá előlépett Dr. Irányi László atyával, sokáig időzött, megosztván velük szerény vacsorájukat és el­beszélgetvén magyar kérdésekről és közös római emlékeikről. Negyed évszázados amerikai hivatalviselése során több alkalommal bejárta az elhunyt bíboros az Egyesült Államokat. Fogalmat alkothatunk fáradhatatlan missziójáról, ha megfon­toljuk, hogy 800-nál több hivatást szentelt pappá és 56 ma­­gasrangú lelkipásztort püspökké! Ilyen teljesítményre egyetlen elődje, sőt egyetlen más ország pápai nunciusa sem tekinthe­tett vissza. Mindenüvé vonaton utazott, mert szerinte a repülő­gép túl gyorsan rendeltetési helyére ér és a közmondás szerint is a jó papnak holtig kell tanulnia. Nem csupán kánonjogi könyveket olvasott, hanem a legmodernebb filozófiai értekezé­sek is érdekelték, sőt nem volt újság, amin végig ne futott volna és ilymódon a legjobban értesültek sorába tartozott. Washingtonba 1933-ban küldte XI. Pius pápa. A Meteoro­lógiai Intézet parkjával szembeni nunciaturának ritkán volt ilyen puritán, az amerikai főváros életében oly rövid idő alatt bekapcsolódó lakója. Az akkoriban példás pontossággal, alsó­vezetékük dacára felhőszakadás idején is közlekedő villamosok gyakori utasra találtak a bíboros érsekben. Nincs olyan mi­nisztérium, érdekesség vagy múzeum amit meg nem látogatott volna. Kedvelt sétahelye pedig a csodálatosan szép Lincoln emlékmű és a Kongresszus közötti 2 mérföldes távolság volt. A hivatalos meghívásokat mind elfogadta, a gyakori diplomá­ciai estélyeken is megjelent, de sehol sem maradt tovább, mint ami feltétlenül szükségesnek mutatkozott. “Szüleim is sokat dol­goztak és ezt én is örököltem tőlük” — szokta mondogatni, amikor tisztelői körülvették és marasztalták. A második világháború idején gyakran fordult meg a Fe­hér Házban. Cicognani nuncius minden tőle telhetőt elkövetett, hogy az üldözöttek érdekében megnyerje Roosevelt, majd Tru­man elnök támogatását, azonban a hadviselő felek között le­hetetlennek bizonyult bármiféle humanitáriánus egyezményt létrehozni. A Vatikánnak az a kísérlete, hogy a semleges or­szágokba menekült üldözötteket engedjék legalább az Egyesült Államokba, szintén utat tévesztett a bürokrácia végtelen labi­rintusában. A washingtoni magyar piaristákat az 1956-os budapesti vérfürdő után látogatta meg utoljára. Megtekintette az ott me­nedéket kapott, egész fal nagyságú olajfestményt, amit Juharos István festőművész a nándorfehérvári Hunyadi—Kapisztrán diadal 500. évfordulójára festett, de a Fehér Ház nem fogadta el ajándékul — mivel a “törökök szövetségeseink ...” A Szentatya Amleto atyát 1958-ban Rómába hívta, majd három év múlva Tardini bíbornok örökébe a Vatikán külügy­miniszterévé nevezte ki. Sokoldalú tevékenységét 1969 tava­száig folytatta, amikor korára való tekintettel visszavonult. Pál pápa azonban a 136 tagú kardinálisi kollégium fejévé ne­vezte ki, hogy ezzel is kidomborítsa a december 17.-én megbol­dogult nagyszerű főpap iránti megbecsülését. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az egyik clevelandi napilap, a CLEVELAND PRESS első oldalán elkésve olvastuk, miképpen dicsérték Mr. Cynts Eatont, a főkapitalistát, a nagytőkést, a milliomost, akit a városházán ünnepeltek nyilvánosan, mivel elérte születésé­nek 90. évfordulóját. A cseppenően olvadékony és cukros afférhoz most utólag szeretnénk néhány cukrozatlan meg­jegyzést hozzáfűzni. Nem mintha bármi közünk is lenne ehhez az ünnepléshez vagy az ünnepelt nagytőkéshez és fő­­kapitalistához, amint a magyarság sohasem jutott sok kö­zös gondolatra a dúsgazdag, n­agyhatalmat jelentő Cyris Eatonnal. Mr. Cyrus Eaton nagyon eredményes üzletember volt, aki figyelemreméltó üzleti ösztönnel figyelte mindig a nagyvilágot, hogy hol — vagy bárhol — virágoztatható va­lamiféle vállalkozás. Mi magyarok pedig menekülésre és száműzetésbe szorítva kerestük azt az országot széles e nagy világon, ahol megszabadodhatunk a pártdiktatúra fojtogatá­­sától és elmondhatjuk népünkért a magunkkal hozott üze­netet — szabadon, így jutottunk Amerikába és sokast Cleve­­landbe. Cyrus Eaton a dúsgazdag tőkés, ahogyan a kommunis­ták mondják, “kapitalista”, 90. születésnapjára sok felől kapott táviratokat és többek között, a Press tudósítása sze­­rint, kapott egy olyat is, amelyet Leonid Brezsnyev, Alexej Koszigin, és Nikoláj Podgorin írtak alá. A híradás szerint a diktátort szovjet-trojka táviratában ez állott: “Mindenki szereti Önt a Szovjetunióban és nagyrabe­­csüli tevékenységét, amellyel a USSR és a USA között a kapcsolatokat javítja és békét hoz mindkét országra... A mi vezetőink és népünk emlékeznek arra, hogy ön a Lenin Békedíj nyertese és kívánnak önnek jó egészséget és bol­dogságot!” Mr. Eatont, írja a Press tudósítója, nyilvánvaló öröm­mel töltötte el és meg is illetődön a szovjet vezetők üzene­tének ettől a melegétől... . Ha Mr. Eaton születésnapi relikviái közé sorolta volna a diktátori trojka elérzékenyítő levelét, nos, nem kellene felszólalni. De mivel az ünneplés, amelyen ezt a levelet fel­olvasták nyilvános ünneplés volt, mint árkon kívüli kegy­mesternek hozzá kell szólnom a hozzászólásokhoz. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az ünneprontás minden szándéka nélkül, először arról kell szólnom, hogy reméljük Mr. Eaton nem veszi túl ko■­molyan a trojka üzenetét, hiszen bizonyosan jól tudja, fül­lentő nagy hazugság az, hogy mindenki úgy érez a Szovjet­unióban, mint Brezsnyev és társasága. Mi nem hisszük el még a megilletődött születésnapi cukrozás kedvéért sem, hogy Szolzsenitzin, Szakharov és a millió és millió elnyomott, üldözött, Szibériában kényszerű munkára vetett szovjet alatt­való érzéseit egy kalap alá lehetne fogni azoknak a hízelgő üzenetével, akik ezt a levelet küldötték és akik az előbb emlí­­tett elnyomottakat elnyomják és az ugyanakkor említett üldözötteket üldözik. Azzal sem értünk egyet, hogy a dúsgazdag nagytőkés híd építését a szabad világban ünnepelnünk kellene. A nagy kérdés ugyanis az, hogy ha Mr. Eaton hidakat épít, amint ezt hallottuk, hová vezetnek ezek a hidak, amelyeket épít? Mi eddig csak azt értettük, hogy ezek a­ hidak a diktáto­rokhoz vezetnek, de egyetlen egy olyan hídról sem értesül­tünk, amelyet Mr. Eaton, a nagy és nagyhatalmú tőkés, Szol­­zsenitzinhez, Szakharovhoz vagy a Magyarországon küzdő szabadságharcosokhoz épített volna. így tehát úgy gondoljuk, Mr. Eaton speciális hidakat épít, amelyek nem mindenkihez vezetnek, hanem olyan tapintatos hidak, amelyek egyáltalán nem akarják megváltoztatni a diktátorok természetét, mint Szolzsenitzin, Szakharov és a magyar szabadságharcosok. Mr. Eaton elfogadta a Lenin Békedíjat, de aki abban remény­kedett, hogy ettől megszűnik a százmilliók nyomorúsága, a rendőrállam — mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim — az tévedett. A rendőrállam sehol sem szűnt meg a vasfüggöny mögött. Igaz, a hídépítés kedvéért Cyrus Eaton nem is követeli, hogy a vasfüggöny mögött legyen a közgazdaságnak, amely­­lyel ügyletei, a szabad vállalkozás és a szabad verseny az alapja. Igaz, a diktátori trojka ugyanakkor nem alkalmazza a marxista-leninista ideológia kötelező utálatát és ellenér­zéseit a főfő kapitalistával, a clevelandi nagytőkéssel szem­ben. Az is igaz, hogy ugyanakkor Cyrus Eaton nem fogadja el Marx dohos közgazdasági tételeiből következő “minden a miénk” elvet itt Clevelandben. Igaz, a három szovjet társ­­diktátor, akik a levelet írták, Cyrus Eatonnak kitüntetést adnak, de eszük ágában sincs a többpárti és szabad választá­sokon politizáló közéleti rendszert elfogadni. A 90., a kom­munisták és a főkapitalista között rendezett ölelkezési pro­dukciónak legjobb és legkifejezőbb címe tehát ez lehetne: “Ölelkezés amnéziában”. Az amnézia pedig ez esetben poli­tikai, ravasz, irányított amnézia: mindenki azt feledi el, a­­minek elfeledése az ölelkezéshez szükséges. Mi, szegény, Mr. Eatonhoz képest koldus száműzöttek, akiknek a véleményét is koldus-szinten értékelik, olyan sze­gények és földönfutók vagyunk, hogy az ilyen kellemes és valószínűleg nagyon hasznos amnézia politikai fényűzését nem engedhetjük meg magunknak, ugyanis nincs pénzünk, csak emlékezetünk van! A szegény és tisztességes ember esetében pedig minden ölelkezést komolyan vesznek és vala­hová felrónak. Aká­r mondanák, íme, a kommunisták ... Egy milliomost nem lehet így kezelni, az is bizonyos, így az­tán azt sem tudjuk, hogy az ilyen irányítható és okosan tem­­pírozott amnézia az ölelkezések hevületét fokozza, vagy mindegyik ölelkezésben csak a másik becsapásán mulató káröröm gyönyörét. « És még egy “igaz”: nem is kívánjuk megtapasztalni. Inkább csak tisztes távolból szólunk hozzá — mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egyébként mi, szegény száműzöttek, dolgozó emberek itt Clevelandben és egész Amerikában, akik olyan jelentéktelen “kistőkések vagyunk”, Hogy a főfő-kapi­­talistának, Mr. Eatonnak sohasem kell észrevenni, még csak meg sem kell látni bennünket, mi nem adjuk át magunkat semmiféle amnéziának. Mi józanul és éberen valljuk és hisz­­szük, hogy itt kell dolgozni az amerikai közgazdaságért, Amerikában, sokszor két csupasz kezünkkel. Mi hisszük, hogy az amerikai erő a szabad gazdasági versenyen és vál­lalkozáson épült és lett naggyá és nem plaján emlékezetnél­küli ölelkezéssel. Mi keserű szájízzel tudomásul vesszük, hogy ma már Amerikában ünnepi beszédeket kell mondani annak a milliomos, dúsgazdag vállalkozóink a dicséretére,­­aki ugyan a szabad amerikai közgazdaság révén lett dús­gazdaggá, és főkapitalistává, akit azonban ma éppen azért dicsérnek fennen és nyilvánosan, hogy a vasfüggöny köz­gazdaságával barátkozik. Neki közben már nem kell azt val­lani, amit mi az üldözöttek és száműzöttek hiszünk és amit mi két kezünk munkájával építünk tovább, hogy: szabadság kell a közgazdasági életben is. Sőt a nagyhatalmú főkapita­lista­­ezt ideiglenesen el is­ feledheti, amíg a szovjet diktatúrá­tól Lenin díjat vesz át. És a Szovjetunióban és annak vas­függöny birodalmában élő testvéreink, akiknek a hatalom­ból annyi jut mint ezen az oldalon nekünk a tőkéből, akik minden hatalom nélkül éppen olyan megláthatatlan és ész­revehetetlen teremtmények mint mi ideát. A nagytőkés sze­mében, testvéreinknek muszáj hinni a marxista-leninizmus ideológiájában és az osztályharc ellenségének kell tekin­teni a kapitalista közgazdaságot (a szabad versennyel és szabad vállalkozással). De a hatalom birtokosainak, diktá­­toroknk, akik a láthatatlanok és észrevehetetlenek felett uralkodnak, már nem kell ezt mindig és feltétlenül megval­­lani, és főként akkor nem kell az ideológiát hangoztatni, amikor ölelkeznek a föfő-kapitalista Cyris Eatonnal és neki Lenin díjat is adnak. Minő látvány: a főkapitalistának jólesik a diktatúra totális hatalmával való barátkozás, amely megszünteti a szabad versenyt és csak a kegyelt kapitalistákat fogadja be a vasfüggöny mögé; a kremlini fődiktatúrának pedig kell a főkapitalista és annak tőkés gazdagsága, amelytől megkapja hatalmának, folytatásához mindazt, amire éppen szüksége van. De ez — mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim —, ne le­gyünk igazságtalanok, egyáltalán nem jelenti azt, amit mu­tat. Mr. Cyrus Eaton az ölelkezés és Lenin díj kedvéért még nem osztja fel tőkéjét munkásai között és Brezsnyevnek avval, hogy Lenin díjjal tünteti ki a főkapitalistát (amikor ezt a Lenin díjat sok hűséges “elvtárs” nem kaphatja meg) esze ágában sem volt odaadni totális diktátori hatalmát a dolgozók szabad döntésének. Mindez, mindkét oldalról csu­pán jól irányított és jól tempírozott amnézia. És ha így szépen rendre és rendbetettük ezt a látványt, már csak egy kérdés marad — mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim —, hová visznek az amnéziában épített hidak? Víz­be vagy tűzbe? 1973. december 31. Dr. Eszterhás István Úgy vigadjunk, hogy azzal segíthessünk azokon, akik ínségben vannak. A Magyar Segély Jelmezbálja A MAGYAR SEGÉLY ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI EGY­LET a hagyományos, évi, jótékony célú Magyar Segély Jelmez­bálját január hó 12.-én, szombaton este 19 órai kezdettel ren­dezi a Westlake Hotel (19030 Lake Avenue) helyiségeiben. Jelmez viselése nem kötelező. A legeredetibb jelmezt a rendezőség pártatlan bíráló bizottság döntése alapján díjjal tünteti ki. A jelmezben megjelenők a belépésnél számot kapnak és 11 óráig jelentkezzenek a bíráló bizottságnál. A határozatot 12 óráig hirdetik ki. Asztalfoglalás és meghívó igénylés: WOJ-4793, 562-7953 és 721-6311 telefonszámokon. A lefoglalt asztalokat csak 10 óráig tudjuk fenntartani. A meghívó kívánatra felmutatandó. A Magyar Segély és Közművelődési Egylet címe: 4116 Whitman Avenue, Cleveland, Ohio 44113. Tel.: WOJ-4793. Belépőjegy $5.00. Kedvezményes jegy $2.00. Cserkészek­nek $1.00. A bál belépőjegyeiből és a tiszteletjegyek felaján­lásaiból származó tiszta bevételt az európai lágerekben nélkü­löző magyar testvéreink megsegítésére fordítjuk. A tisztelet­­jegyek felajánlását nyugtázzuk. A Magyar Segély Jelmezbáljának rendezősége a követ­kező tájékoztatást adta ki: “A Magyar Segély és Közművelődési Egylet báljának célja az. Hogy ifjúságunknak, akik Magyarországtól távol nőttek fel, a régi hagyományok felújításával, alkalmat adjunk nemes szó­­rakozására. Ezért elsőként Clevelandben az ifjúság részére kedvezményes belépődíjat állapítottunk meg. Jelmezbálunk to­vábbi célja pedig az, hogy minél nagyobb összeget tudjunk bálunk bevételéből elküldeni azoknak az öregeknek, rokkan­taknak, betegeknek, akik a kivándorlás próbáin kirostálódtak, s magukra hagyatva idegenek gondozásán morzsolják fogyat­kozó életüket. Nálunk tiszta jövedelmét teljes egészében fel­osztjuk az Európában visszamaradt magyar kulturális intéz­mények és ínségben szenvedő olyan magyarok között, akiken rajtunk kívül senki sem segít. Egyesületünk a kiutalt összeg felosztásáról részletes érte­sítést kap. A múlt évi segélyeinkre beérkezett levelekből né­hány adatot közlünk. Egy katolikus lelkész írja: “A magyar lélek, a magyar szív szeretetének a megnyilvánulása ez. Bárhol, bármerre legyünk is ez a szeretet kösse össze sokat szenvedett magyar népünket.’ Rómából írják: “Nem tudom van-e még a világon egy ma­gyar szerv, mely ennyi idő után is gondol azokra a magyar testvérekre, akikre senki sem gondol. A M. S. K. E. ezzel a gesztussal külön missziót teljesít.” Egy ev. lelkész írja: "Ez a nagybecsű szervezet az egyet­len, kitől segítséget kapunk, aki nem feledkezik meg az öreg magyarokról és a magyar ügyről. Isten adjon további erőt, hogy nemes munkájukat folytathassák." Egy katolikus lelkész írja: “Az ádvent küszöbén állunk, hamarosan itt lesz a karácsony. A szeretetnek köztünk meg­­dicsőült Királya áldja meg a Magyar Segélyegyesületet Szívé­nek gazdagságából, hogy még sok rászoruló magyar testvérnek tudjanak juttatni segítséget. Az adakozással mindig mi leszünk gazdagabbak.” Támogasson ebben a működésünkben a magyarság olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel mi kérünk, dolgozunk és segítünk mostohább sorsban élő véreinken, azokon, akik arra tényleg érdemesek is. Grandjean Józsefné Wégling István szociális alelnök egyesületi elnök IKK A TUZEX GYÓGYSZER TeL 226-8868 éa 521-5526 Erdélyi csomagok NÁDAS GYULA Herendi parcellán, Taperecorder, Lemezek, Könyvek, Kerámia, stb. Magyar, angol betűs írógépek. 1425 Grace Avenue, LAKEWOOD (Cleveland) Ohio 44107 1974. január 6. Belső Gyula beszéde a Congressional Record-ban Mindszenty hercegprímás lá­togatása még most, hónapokkal a newbrunswicki templomszen­telés után is foglalkoztatja az amerikai politikai köröket. Ezt bizonyítja, hogy Charles W. Sandman képviselő indítványá­ra a Kongresszusi Napló de­cember 6.-i száma teljes terje­delmében leközölte azt a beszé­det, melyet Dr. Belső Gyula, az Amerikai-Magyar Republi­kánus Nemzeti Szövetség ve­zető személyisége, volt ország­gyűlési képviselő mondott New Brunswickban, a hercegprímás látogatásakor. Nem mi mondjuk — ők maguk írják A pártdiktatúra gyakorlója: a pártbürokata A Magyarország felett ural­kodó párt "leibjournal"-ja a PÁRTÉLET. Amely “Egy tag­gyűlés margójára" írott meg­rovásában leírja, mit mondott a párttagok gyűlésén az egyik vezetőségi tag. Nem mi mond­juk, ők maguk írták: “A felszólaló alapos felké­szültségről, imponáló logikáról, szónoki készségről tett tanú­ságot. Noha lehetetlen e szűkre szabott keretek között az egész kiselőadás minden lényeges mozzanatát felvázolni, a gon­dolatmenet és a konklúzió nagy figyelmet érdemel. A felszólaló kifejtette a marxista filozófia álláspontját az (anyagi) lét és tudat viszonyáról, s ebben sen­ki sem találhatott kivetnivalót. Lassanként azonban kikereke­dett a felszólalásból egy sajá­tos elmélet, egy eszmerendszer, melynek a lényege tömören a következő: A szocializmusban felnevelkedett egy vezető gár­da, melynek érdemei vannak, s mely sokkal többet tesz a tár­sadalomért, mint más. Megér­demli tehát, hogy anyagi hely­zete is kivételes legyen. Ez a réteg — idézem —­­megenged­heti magának, hogy a volt ural­kodó osztály életmódjához és anyagi színvonalához hasonló­an éljen.­ A felszólaló kérte a taggyűlést, hogy foglaljon ál­lást azokkal a közgondolkodás­ra jellemző megnyilvánulások­kal szemben, melyek elítélik ezt a kivételes helyzetet. Nem titkolta, hogy önmagát is azok közé számítja, akik megenged­hetik maguknak azt a bizonyos életmódot.” (1973. november.) A pártdiktatúra "leibjour­­nal”-ja a továbbiakban mélán megjegyzi, hogy “A vita jelez­te, hogy elméleti fegyverzetün­kön van még csiszolni való” . . . De, hiszen, eddig így volt, a­­hogy a pártelőkelő mondotta — és miért lenne másként, ha még mindig első feltétel vala­mely állás betöltésénél a politi­kai megbízhatóság? A párt ve­zetői valóban "uralkodó osz­tályt alkotnak a politikai meg­bízhatóság jogcímén. Az uralkodó párt azonban nem tartja kellemesnek, hogy ha valaki ezt nyíltan hangoz­tatja. Tehát megkorholja a szó­kimondó vezetőt. És ha ezt a korholást a párt ..leibjournal’-jában közzé is te­szik és nem négyszemközt kor­holták meg, akkor valószínű­leg ez a ’különös elmélet” igen széles körben terjedt el (olyan széles körben, mint a párt) és azért a pártlapban kell ellene­ fellépni. Pedig a felszólalónak igaza van. Vagy nem a Kádár-párt ma a Magyarország felett reg­náló uralkodó osztály? Van, vagy lehet más? A Kádár-féle pártdiktatúrát a pártbürokraták gyakorolják. És most az egyik kibökte nyil­vánosan, hogy milyen alapon. A pártlap most megszidta ezt az egyiket (aki lehet, hogy csak képletesen egyik), hogy ebből értsen a másik, azaz a többi sok. Nem mi mondjuk, ők­ maguk írják...

Next