Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1978 (85. évfolyam, 1-50. szám)
1978-01-08 / 1. szám
2. oldal ) btagy^^^^dinafia CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY A legrégibb katolikus magyar lap Ésiak- Amerikában The Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published weekly except Easter & Christmas and 2, weeks jn July by the Catholic Publishing Có., Inc., VÍ9 Mahoning Avenue, 1 Youhgitown, CHÍió 44509. TWefonj^lfi)' 799-2600. I : ■ , Alapította' 189( október ,2-kén fwisgr. Bönn Károly ; ■ pápai prelátus-pébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Bofim I • Papai ;Prelate-Pastor. . , , . . * Managihj Editort Father NICHOLAS DENGL, O.F.NIi i THIS NEWSPAPER IS1 WHOLLY* FÓfc'THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS ■ j ; , , A NON-PPOFIT ,QRGANI?ATION_______. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SUBSCRIPTION RATES; Két évre___________$28.00 For two years______$28.00 Egy évre____________$15.00 For one year________$15.00 Fél évre------------------$ 8.00 For six months ______$ 8.00 A Szent István Ferences Kommisszáriátus megbízásából Felelős szerkesztő: Ft. DENGL MIKLÓS, O.F.M. 1739 Mahoning Avenue. Youngstown, Ohio. 44509 _________________Telefon: (216) 799-2600._________________ ADVERTISEMENT RATES; $2.50 per column inch 1—4 times; $2.25 per column inch 5—15 times; $2.00 per column inch more than 15 times; \\ page $85.00; Vi page $160.00; 1 full page $300.00. Second class postage paid at Youngstown, Ohio A lapban megjelent cikkek nem szükségszerűen fejezik ki a szerkesztőség véleményét. Az aláírt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. Szerezzünk új előfizetőket! Néhány héttel ezelőtt beszámoltunk olvasóinknak arról, hogy — sajnos — előfizetőink száma egyre csökken, és öt éven belül olvasótáborunknak jelentős százalékát elvesztjük. Idős magyarjaink, akik évtizedek óta hűséges olvasói lapunknak, lassan elköltöznek az örök hazába. Fiataljaink között ritkaságszámba megy egy-egy lelkes magyar fiú vagy lány, aki rendszeresen olvas magyar újságot. Látszólag tehát nem könnyű új előfizetőket találni. Azonban hány ezer olyan magyar él e földrészen, aki soha hírét sem hallotta a Katolikus Magyarok Vasárnapjának. .. Sokaknak igénye az ilyen természetű újság, és mégsem rendelik meg, mert egyszerűen nem tudják, hogy létezik. Kérjük olvasóinkat, ajánlják barátaiknak, ismerőseiknek a Vasárnapot! Terjesszék,az újságot, bármerre járnak! Ne hagyják lassú halállal elpusztulni ezt a 84 éves lapot! Ha más nemzetiségi csoportok annyit tudnak áldozni saját sajtójuk érdekében, a magyarok miért nem tudnak? Szeretettel kérjék, hogy most, karácsony közeledtével, adják barátaiknak ajándékot a Vasárnapot! Fizessenek elő ismerőseik számára! Eddig is mindig olvasóink támogatásával tudtuk életben tartani a Vasárnapot. Most is éppen így van. Ha olvasóink nem segítenek, belátható időn belül megszűnik a Vasárnap. (Az előfizetés egy évre 15, két évre vagy két címre 28 dollár. — A naptár ára 4 dollár.) V**XV%VXXVXVVNXVJVVSVV% *VX%SVNVN VX N X Magyar fegyverszállítás Szomáliának Svájcban nagy feltűnést keltett az a hír, mely szerint Magyarországról — Svájcon és Liechtensteinen keresztül — fegyvereket szállítanak Szomáliába. Az angol „Sunday Times” c. hetilap állítása szerint az angliai Standsted repülőtéren, egy Boeing 707-es repülőgép javítása közben, véletlenül ráakadtak egy láda gyorstüzelő fegyverre és lőszerre. Ez az egy láda fegyver azonban csak a jéghegy víz fölötti része, vagyis egy töredéke annak a fegyverszállítási vállalkozásnak, amelyet Magyarország kötött Etiópia ellenségével, Szomáliával. A magyar kormány Szomáliának szállít fegyvert, a Szovjetunió pedig Etiópiát látja el fegyverrel. S mivel majdnem biztos, hogy a magyar kormány szovjet fegyvereket küld Szomáliába, nyilvánvaló: mindkét, egymással harcban álló ország számára a Kreml urai küldik a gyilkolóeszközöket. A svájci „Tat” című napilap tudósítása szerint a szállítást az amerikai „Air Trans, Miami” cég vállalta, amely mindössze három repülőgéppel rendelkezik. A gépek Salzburgban állomásoznak, onnan Budapestre repülnek, majd Anglián keresztül Nigériába indulnak, de közben Szomáliában leadják a fegyvereket. Egyelőre — a hírek szerint — 580 tonna fegyverről van szó. A rendelő hivatalosan egy liechtensteini vállalat, az ICW, amelynek Bázelben is van kirendeltsége, és névleg optikai tárgyakkal foglalkozik. Groger TRAVEL BUREAU/ 152 The Old Arcade Cleveland, O. 44114 Tel.: 621-6036 Minden utazási problémáját elintézzük. Magyarul beszélünk. Vidékiek Írhatnak magyarul la IKKA, TUZEX COMTURIST vámmentes csomagok és dollár átutalások. HELP WANTED CAKE-BAKER DECORATOR1 — expd. 'for .midtotYn retail baksshojjs-pd pay, steady (.employment. 7ß6-5553. DENTAL TECHNICIANS — Openings for experienced Dental Technicians in modern quality crown & bridge laboratory. Excellent opportunity with full benefits + profit sharing for capable persons. Call collect: (216) 734-6222. Csapó Dental Laboratories Inc,. 22340 Lorain Rd.. Cleveland, Ohio 44126. MECHANIC — For Diesel Engines & construction equipment, back hoes, etc. Full or part time. Call Lee Livingston (201) 846-2424. Pártolja hirdetőinket! KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA A missziós nővérek ötvenöt évvel ezelőtt, novemberben érkeztek meg Budapestről Clevelandbe (Ohio), hogy megkezdjék működésüket a Szent Margit Egyházközségnél. Msgr. Joseph Schrembs európai útja alkalmával ismerkedett meg Prohászka Ottokárral és Farkas Edit alapító főnöknővel, és általuk a Szociális Missziótársulat és a missziós nővérek munkájával. Amikor mint püspök Európában járt, ellátogatott Budapestre, és az általános főnöknőtől nővéreket kért a clevelandi magyarokkal való foglalkozásra. 1922 novemberében már három nővér — Hildegard, Stefánia és Judit — meg is kezdték működésüket a Szent Margit Egyházközségben, dr. Rickert Ernő plébános idejében. A 2927 East 116 Street volt az otthonuk, ahol a munka szervezése megindult. A kezdet lassú volt. A nővéreknek alkalmazkodni kellett az amerikai szokásokhoz, életmódhoz. A papságnak újak voltak az egyszerű fekete ruhában járó, szabadabban mozgó nővérek. A családoknak is idő kellett, hogy megismerjék a nővérek önzetlen, segítőkész munkáját. A munka nem kimondottan szociális gondozás volt — azt a városi szervek végezték —, inkább „Home Mission work”. Miszsziós munka a családokkal és a környezetben. A nővérek rövidesen megkezdték a házról házra való látogatást, nemcsak magyar, de minden katolikus család adatainak felvételét (Census), így jöttek kapcsolatba az egyháztól elszakadt, rendezetlen házasságban élőkkel, meg nem keresztelt gyermekekkel. Az így megismert családokkal foglalkozva igyekeztek őket visszavezetni a szentségekhez, házasságokat rendezni, a gyermekeket hittantanulásra a Settlementbe beszervezni. 1923-ban már 180 gyermeket készítettek elő az első szentáldozásra. A tanítás több csoportban történt, mert az idősebbek szégyenkeztek egy csoportban tanulni a fiatalabbakkal. Hittantanulásra fokozatosan be lettek szervezve a Rice, Woodland és a La Fayette népiskolák katolikus tanulói. A fiúk oktatására Schrembs püspök szeminaristákat jelölt ki. Ft. Bartkó Alajos, az akroni Jézus Szent Szíve templom plébánosa ma is emlékszik itt szerzett tapasztalataira. A leányokat önkéntes munkatársak, főleg tanítónők tanították. Látván annak szükségét, hogy a gyermekeket az utcáról elvonják, rekreációs klubokat szerveztek a nővérek. A fiúknak baseball és kosárlabda csoportokat, a leányoknak kézimunka- és varrótanfolyamokat , varrást külön csoportban felnőtteknek is tanítottak. Az időnkint rendezett színdarabokon és más előadásokon fiúk és leányok közösen szerepeltek. A délutáni és esti klubba általában 400 gyermek járt. Az 1926-ban kiadott jelentés szerint, alig három év alatt 1264 gyermek részesült hitoktatásban; 22 iskolás korú gyermeket készítettek elő első szentáldozáshoz; 35 felnőttet, 425 iskolai tanulót; 1848 családlátogatást végeztek; 1220 gyermek látogatta a settlementet. Egyéb szolgálatok: házasságrendezés, ügyek kijárása, gyermekek nyári táborba való elhelyezése, kirándulások szervezése stb. szerepel még a jelentésben. A missziós ház, convent és a settlement munka 1925-ben a Mapleside Roadra, 1932-ben pedig a megfelelőbb épületbe, 1453 East Blvd.-ra költözött át. A nővéreknek a munkában és az ahhoz szükséges anyagiak megszerzésében segítettek: az Advisory Board, Lay Auxiliares, Missionary Guild és Lay Apostolate csoportok tagjai mellett az általában száznál több önkéntes munkatárs. A munka fokozatosan kiterjedt a szomszédos egyházközségekre, ahol a nővéreknek irodahelyiséget bocsátottak rendelkezésre, ahol meghatározott időben feleket fogadtak, így a Szent Margit Egyházközségmellett az* Our Lady oh Peace, St. Edward, St. Elizabeth, St. Boniface, St. Agnes, St. Cecilia, St. Ladislaus, Holy Redeemer és a Holy Trinity Egyházközségeknél. A nővérek száma lassan növekedett, mert munkájuk sokoldalú, és nagyban különbözött a megszokott tanító vagy betegápoló nővérek munkájától, napirendjétől. Többen a „nemzetiséget” hozták fel ennek okául. Schrembs püspök, a papság köréből is többekkel megbeszélve, 1932-ben azt óhajtotta, hogy váljanak külön a magyarországi általános főnöknőtől, legyenek önállóak. Ő megkéri Rómából, hogy a nevet megtartva, egyházmegyei szerzői legyenek (Canonically erected in Cleveland in 1932). Ennek keresztülvitele után Judit nővér az utolsó magyar csoportban, 1933-ban visszatért Budapestre. Az amerikai közösség munkaköre fokozatosan megváltozott, — mind kevesebbet foglalkoztak magyarokkal. — 1948-ban el is költöztek Clevelandből. Jelenleg anyaházuk és központjuk Saginawben (Michigan) van. Befejezésül a nővérek működéséről idézünk Schrembs József püspöknek a Szociális Misszióhoz adott előszavából: A Szentlélekről nevezett missziós nővérek a szerzetesi fogadalmak által ajánlották fel magukat Isten szolgálatára az ő szegényeiben. Ezek a jó nővérek határozottan katolikus szociális szolgálatot végeznek. A zsúfolt, vegyes körzetében a városnak, ahol az idegen nyelv és az amerikai katolikus életnek elégtelen ismerete gyakori oka a félreértéseknek, elégedetlenségnek, vallásuk elhagyásának. Ezek az áldozatos nővérek laikus munkatársaikkal érdemleges munkáját végzik a lelki és testi irgalmasságnak. Lelkeket mentenek meg Istennek és az Egyháznak. Végnélküli munkával a gyermekcsoportokban, klubokban és hitoktatási csoportokban, az otthonok barátságos látogatásával, együttérző, krisztusi szeretetre vive, hatással voltak a gyengülő katolikusok százaira... Befolyásukkal házasságokat rendeztek, gyermekeket és felnőtteiket vezettek a keresztséghez... Valóban igazi apostoli buzgósággal keresve az elveszettet, az eltévelyedettet, Krisztus nyájának veszélyben levő bárányát... Ők igazi katolikus nőiességgel többszáz helyre eljutnak, ahová pap soha nem jutna be... százakat hoznak vissza az Egyházhoz, akik másként elvesztek volna... Dr. Kopasz Irma S. M. TÁJÉKOZTATÁS MINDENNAPOS MAGYAR NYELVŰ ÓVoDA ALAPÍTÁSÁRÓL A Magyar Amerikai Polgári Egyesület védnöksége alatt álló Magyar Ösztöndíj Bizottság elhatározta, hogy mindennapos, magyar nyelvű óvodát alapít. Mielőtt e tárgyra térnék, néhány tájékoztató szót szeretnék mondani a Magyar Ösztöndíj Bizottság tervezett munkájáról. A Magyar Ösztöndíj Bizottság célja, hogy a lehetőség keretein belül anyagi segítséget nyújtson a magyar nyelv oktatására és a magyar kultúra szolgálatára. Minden év júniusában iskolaversenyt, decemberében pedig tehetségversenyt kíván rendezni. Az iskolaverseny keretében 1000 dollárt oszt ki az első három helyen álló iskolák között, a tehetségversenyen pedig 4800 dollárt hat ifjú — 3 fiú, 3 leány — között. Azonkívül egyetemre készülő 3 diáknak, akik különleges tanulmányt fognak írni a bizottság előírása szerint, 4—4000 dolláros ösztöndíjat kíván rendszeresíteni. Ez idő szerint a legfontosabb és legsürgősebb feladat az, hogy mindennapos ‘és égészi’apOS' magyar nyelvű óvodát szervezzünk 3—5 éves gyermekek számára. A gyermekek két év alatt megtanulnak magyarul, és ötéves korukban, mikor angol nyelvű iskolába kerülnek, hétvégi iskolában fogják folytatni magyar nyelvű tanulmányaikat a cserkészmozgalom keretében. A magyar cserkészmozgalom az egyetlen ifjúsági mozgalom az egész világon Magyarországon kívül, amelyik ötéves kortól tizennyolc éves korig gondoskodik az ifjúság magyar nyelvű továbbképzéséről is. Az Ösztöndíj Bizottság ezen kiképzett ifjak közül fogja azt a hármat kiválasztani, akik az említett ösztöndíj segítségével egyetemi tanulmányokat végeznek. A szervezés alatt álló óvodába beíratható minden gyermek 3—5 év között, akár beszél magyarul, akár nem. A két nyelv egyidejű tanulása ebben a korban levő gyermekek számára nem okoz semmiféle nehézséget — erre számtalan példa van, sőt, szélesebb látókört alakít ki az ifjúban, más szóval magasabb műveltségi színvonalat sajátít el már ebben a korban, mintha csak egy nyelvet ismerne. Azonkívül a magyar nyelv tudása későbbi korban az ifjút alkalmassá teszi arra, hogy magyar szervezetekben vezető szerepet vállaljon, és az amerikai érdekek képviselete mellett, a legmagasabb állásban is eredményesen küzdhessen a magyarság egyetemes céljaiért. Ilyen ifjak kinevelését már gyermekkorban kell kezdeni. Erre vállalkozik az Ösztöndíj Bizottság. Az Ösztöndíj Bizottság jelszava: „Az óvodától az egyetemig!”★ Arra kérünk minden szülőt, nagyszülőt, ismerőst és barátot, akihez ez a tájékoztatás eljut, hogy segítsen minket fent leírt célunk megvalósításában. Mi is segítünk a szülőkön, mert a dolgozni járó szülők beadhatják gyermekeiket az óvodába amíg dolgoznak, ahol kellemes és egészséges körülmények között, gyermekszerető tanító- és gondozónők vigyáznak a gyermek testi és szellemi egészségére. S minthogy vállalkozásunk teljesen haszonmentes, a szülők jutányos hozzájárulást fizetnek csupán, kevesebbet,mint bármely hasonló magánintézetben. A fenti kérdések megbeszélésére ezúttal hívunk minden érdeklődő szülőt, nagyszülőt, barátot és ismerőst az 1978. január 15-én délután 3 órakor tartandó értekezletünkre. — A gyűlés színhelye a woodbridge-i Magyar Amerikai Polgári Egyesület székháza: 95 Port Reading Ave., Woodbridge, N. J. 07095. Szívesen válaszolunk telefonérdeklődésre a 636—0026 számon este 6—7 óra között, és a 442—2213 számon délelőtt 9-től este 9-ig naponta. Horváth Lajos Zachariás László az Ösztöndíj Bizottság az Óvoda Bizottság vezetője vezetője PADÁNYI VIKTOR, a magyar emigráció egyik legnagyobb történésze, 1952-ben, Ausztráliában adta ki A nagy tragédia című művének első részét. A második rész („ÍME, A FOLYTATÁS) is elkészült, azonban a szerző — anyagiak hiányában — nem tudta megjelentetni. Vitéz Erdélyi István, Padá-nyi Viktor szellemi hagyatékának gondnoka így ír a könyvről: „Olyan remek szintézisét adja Európa félévszázados tragédiájának, hogy ha a munka szerzője nem magyar lenne, ma az egész világon ismernék és tanítanák. A történelem utolsó ötven évéről szóló kiváló, 668 oldalas, kétkötetes munka ára 22 dollár, valamint kötetenként 50 cent portó. Kapható a Vasárnap könyvosztályán, 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. 1978. jan. 8. A magyarság örök eszménye Magyarország sorsa még nem dőlt el. Sokan arra gondolnak, hogy a Szent Korona hazaküldésével sorsunk is beteljesedett. Téves felfogás ez! A magyar nép nemzeti érzése még nem haldoklik, még nem mozdult utolsót. A koronához fűzött évezredes mítosz csak erősíti a magyarság nagyszerű szellemét. Talán haldokolnak Európa Nibelungjai vagy Amerika indiánjai! De mi nem temettük el szíveinket a Duna—Tisza partjain, a Kárpát-medencében. Ma is ott állunk, ma is ott élnek a régen meghaltak szellemei. De a mi lelkünkben már régen megbújt a szkepticizmus, amikor a demokratikus szellemmel behozták értelmünkbe a bomlasztás erőit is. A magyar nép nem felejt! Többször leéltük már a pedantéria és szabályok napjait. Ez ugyanis akkor volt, amikor Budapest utcáin, a vidékek falvaiban együtt harcoltak az ifjak és vének egyaránt. Nem bántottuk a régi ellenséget. Mi mindenkinek elnéztük, hogy a világ szemébe a legrosszabbakat hintik rólunk. Mert a lelkünkön, nevelésünkön még mindig a régi, „antikvárius” divat haladt át. Mi hisszük Istent! A korona csodálatos átsugárzásában tiszteljük földünket és múltunkat. A mi nemzedékeink mindig akkor születtek újra, amikor a kürt harsant és vér csörgött a határainkon. Azért hiszünk jelenünkben. A vér és kard jogán szerettük életünket, és úgy tartottuk meg. Ez a nagyszerű nemzedék, a magyar, mindig együtt haladt azokkal is, akik nem szerettek bennünket. Akkor még nem tudtuk, hogy a nyugati szélhez nem igazodhatunk, de vele kellett volna vitorláznunk. Van valami szimbolikus abban, hogy büszkeségünket, évezredes jogunkat mindig eladják egy véka búzáért. Hogy az egész Nyugat megszegte az adott szót! Hogy valahol Erdélyben sorvad a magyar, és mennyien várják börtönben saját mécsesük utolsó robbanását! Szent István pedig mindent a magyarságért tett, a nemzet létéért és jövőjéért. De volt idő, amikor az európaiságért kevesebbet, de Európáért tettünk mindent — mondja dr. Csery, kitűnő művében, a Magyar Politikai írásokban. A Kárpát-medence területi egységét biztosító állami lét a magyarság erőfeszítéséhez fűződik. Mi mondjuk, hogy emberi megértés, tehát igazi civilizáció csak olyan korokban létezik, amelyekben megbecsülik a szenteket, a hősöket és a szellemi élet nagyjait. Ezeknek ma nincs becsületük. Hát hogyan képzeli el a fegyelemre és erkölcsre nevelt magyar nemzet, hogy majd úgy gondolkoznak máshol is? Hogy majd megóvják a rájuk bízott kincseket, és elismerik ősi múltunkat!? Sokszor nem mondhatjuk ki az igazat, mert ezt lassan és meggondoltan szabad hangoztatni. Sokan félnek, hogy elronthatjuk egyesek politikáját. Az emigráció igazi gondolkodói már régen megjósolták, hogy éppen a kicsiny nemzetekre zúdított igazságtalanságok okozzák a nagyok öszszecsapását, az egyik megsemmisítését. Mi azt hittük, hogy nem halt meg a „homme superior”, a felsőbbrendű ember, amikor örökké idézik, hogy minden emberi lény egyforma. Csak éppen nem egyformán gondolkoznak róla! Ennek, az embernek, egyes nagy múltú nemzeteknek sem méltóságuk, sem igazságuk nincsen már. Egyes hatalmas nemzetek nem veszik tudomásul, hogy még mindig temetnek. Még mindig húzzák a kicsorbult harangokat. Még mindig akasztanak, és még mindig éheznek... s még mindig remélnek. Mindig hisznek! Mi tudjuk, hogy a következő negyedszázadnak vissza kell térnie a történelem járt útjaira. Máskülönben a hatalom és materiális erők örökké nem tarthatják össze. A világ nemzetei már megértették, hogy az erkölcs és hit nem veszett el. Ezért tiszteljük mi a kereszténységünket. Már nincs mondanivalónk, mert válaszokra várunk. Az élet felkiáltójelét lassan úgyis odateszik a mai történelem ocsmány lapjain sorakozó sorok végére. A mi eszményünk a kereszténységbe vetett hit. Ez a hit István király koronájában él. A magyarság hite megbonthatatlan. Eljön még az idő, hogy valamennyi nemzetiségeink leborulnak az örök szimbólum előtt. Tettekre, közös nagy munkára van szükség, hogy a magyar nép újra szabad legyen. Ezt, az idegenben élő magyarságra háruló nagy munkát csak akkor koronázza siker, ha szeretet mozgatja minden cselekedetét. Ez a szeretet elsősorban maga a nemzet, tehát mindnyájan, önmagunk. Ez a magyarság eszménye, ennek kell lennie! Mert a korona úgyis megmarad! Nyirádi-Szabó Imre