Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1979 (86. évfolyam, 1-50. szám)
1979-01-07 / 1. szám
2. oldal CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY A legrégibb katolikus magyar lap Észak-Amerikában Th« Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks in July by the Catholic Publishing Co., Inc, 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Telefon: (216) 799-2600. Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-pébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Bohm Papal Prelate-Pastor Managing Editor: Father NICHOLAS DENGL, O.F.M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION ELŐFIZETÉSI ARAKj SUBSCRIPTION RATES: Két évre ------------------ $28.00 For two years_____$28.00 Egy évre _________$15.00 For one year_______$15.00 Fél évre------------------$ 8.00 For six months_____$ 8.00 A Szent István Ferences Kommisszáriátus megbízásából Felelős szerkesztő: Ft. DENGL MIKLÓS. O.F.M. 1739 Mahoning Avenue. Youngstown, Ohio. 44509 ________________Telefon: (216) 799-2600._________________ ADVERTISEMENT RATES: $4.00 per column inch 1—4 times; $3.50 per column inch 5—15 times; $3.00 per column inch more than 15 times; i page $125.00; 4 page $240.00; 1 full page $460.00. ' Second class postage paid at Youngstown, Ohio A lapban megjelent cikkek nem szükségszerűen fejezik ki a szerkesztőség véleményét. Az aláírt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. Kísérő levél a Katolikus magyarok Észak-Amerikában című könyvünkhöz KEDVES OLVASÓINK! Itt küldjük a KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA hozzájárulását a magyar kereszténység millenniumának megünnepléséhez. Hosszú tíz esztendő után végül elkészült a Katolikus magyarok Észak-Amerikában című könyvünk. Nem cikkek formájában, amint azt eredetileg terveztük, hanem könyv alakban kerül így elődeink története olvasóink kezébe. Tanúskodik, hogy idegenben is életrevaló az ezeréves magyar kereszténység. A könyv előállításának költségeire kérjük olvasóink segítségét. Aki teheti, küldjön 7 dollárt. Aki nem tud segíteni, elolvasás után a könyvet adja tovább magyar testvéreinek, vagy tartsa meg gyermekeinek. Mellékelünk hozzájárulására külön borítékot. Az évkönyvet január közepe táján postázzuk.» Boldog ünnepeket! Dengl Miklós OFM, felelős szerkesztő Youngstown, 1978 karácsonyán A „FELVIDÉKI TESTVÉRÜNKNEK" A pozsonyi Madách Könyvkiadó gondozásában jelent meg Bereck József: Öregem, az utolsó című könyve. A szerző az ígéretes felvidéki ifjú tehetségek közé tartozik, akinek érdemes megjegyeznünk a nevét. Röviden a könyv tartalma: Háry Tamás csallóközi fiú Baranyában tölti a vakációját, a nagyapjánál. A dédapja — tehát a vendéglátó nagyapa apja — valamikor papnak tanult, de szentelés előtt kilépett. Megnősült, négy gyermeke lett, de ezek közül három öngyilkos lett. 33 éves korukban felakasztották magukat. A négy közül egy maradt életben: Hury Tamás nagyapja. A fiút az a vágy hajtja, hogy fényt derítsen a családját üldöző átokra.* Idézzük a regény néhány érdekesebb mondatát: Amikor Hury Tamás megérkezik Budapestre, a kisebbségi sorsban élő magyar ember meghatott csodálkozásának lehetünk tanúi. Neki az is élmény, ami az anyaországban élőnek mindennapos: „Minden ki van írva. Magyarul. Csak el kell olvasni.” (14. oldal) Budapesten átszáll, és utazik Baranyába: „Pécs felé minden ülőhely foglalt volt a vonaton. Legalábbis az én vagonomban. Az ablak mellett tehát lábam közé állítottam nagy bőröndömet, s a tájat figyeltem. Jóval a főváros után jött csak a kalauz, hangosan, jópofáskodva végezte kötelességét. Amikor kezébe nyomtam Cedok-útijegyemet, füttyentett egyet (...), aztán menetjegyemet lobogtatva fordult a többi utashoz: — Nagyon szépen kérem, valaki engedje át ülőhelyét felvidéki testvérünknek!" (25. oldal) Megérkezése után dolga támad a rendőrrel, aki így szól hozzá: „Tudom, hogy felvidéki vagy. Tele van a Felvidék magyarokkal. Jártam ám én arra... Igaz, még harmincnyolcban, de jártam...” (102. oldal) A magyarországi szomorú közállapotok képe is megjelenik a könyv lapjain. A fiú megbetegszik, és a nagyapa megajándékozza az orvost, hogy az jobban törődjék az unokájával. Sajnos, ez az igazság: a kórházakban „dugni” kell, hogy tisztességesen bánjanak a beteggel. „ Tudod, mit adott a főorvosnak? Ötezer forintot! Amikor megtudta, hogy agyhártyagyulladásod van.. . Csak hogy meggyógyítsanak. Bizony, ilyen ember az öreg apád. De ez még semmi, az erdőgazdaság traktorával egy hordó bort is elvitetett a főorvos villájába.” (120. oldal) A regény utolsó sorai olyan szépek, hogy kihagyás nélkül közöljük: „Néha-néha, amikor víztiszta éjszakákon szememre hullanak a csillagok, amikor számonkérhetetlenek és ellenőrizhetetlenek a leglényegesebb erők, fájdalmas-józanul érzem: mérhetetlen önzéssel és kicsinyes gyávasággal, szinte egész létünkben reszketve egymásért élünk, pedig a mindent meghatározó vágyak, reménységek, szerelmek és nagy-nagy ragaszkodások végén egyformán belehalunk egymásba, mintha a halál lenne a legbiztosabb meghatározónk.. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1979. január 7. DR. VARGA LÁSZLÓ: A forradalom. Nagy Imre a hazai kommunista tükörben 1978 őszén Budapesten, Balogh Sándor és Jakab Sándor szerkesztésében megjelent „A magyar népi demokrácia története, 1944—1962” című, 366 oldalas könyvnek az 1956-os forradalmi, és Nagy Imréről szóló részével érdemes foglalkozni. ..' 11 . : A könyv többi része a szokásos sablon: minden ami jó, a kommunizmusból jön, minden más rendszer rossz. Mivel a rendszerben is vannak hibák, ezek nem a kommunizmus szülöttei, hanem három bűnbaké, akiket már lehet szidni: Rákosi, Gerő, Farkas Mihály. Nézzük a könyvet: A szovjet hadsereg beavatkozása. A rendszernek máig megoldatlan problémája, hogy miként magyarázza a szovjet csapatok 56- os beavatkozását. Köztudomású, hogy 1956. novemberében az ENSZ közgyűlésén eleinte a varsói szerződésre hivatkoztak. Jómagam is részt vettem abban a munkában, amely az ENSZ megbízottait tájékoztatta, hogy a varsói szerződés nem csak a katonai beavatkozásra, de még arra sem adott jogot, hogy szovjet csapatok Magyarország területén tartózkodjanak, így hát a könyvben a beavatkozásnál a varsói szerződést már nem említik, és az alábbiak szerint magyarázzák: November 3. előtt Kádár János, Apró Antal, Münnich Ferenc és Kossa István eltávoztak Budapestről, és november 3-án Szolnokon létrehozták a forradalmi központot. Ehhez a fentieken kívül csatlakoztak Kiss Károly, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Marosán György és Dobi István. Ennek a forradalmi központnak a kezdeményezésére alakult meg a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, amely november 4-én kiáltványban bejelentette, hogy: „munkásosztályunk és hazánk érdekében azzal a kéréssel fordultunk a szovjet hadsereg parancsnokságához: segítsen népünknek a reakció sötét erőinek szétverésében, és abban, hogy helyreállítsuk a rendet és nyugalmat hazánkban”. A szerzők azonban egyet-mást elfelejtettek megemlíteni: így, hogy a Magyar Közlöny csak november 12-én, tehát a szolnoki kormány létrejötte után 9 nappal közölte Nagy Imre felmentését, tehát a szolnoki kormánynak semmiféle jogalapja nem volt. Eltekintve attól, hogy egy miniszterelnököt nem lehet felmenteni, tisztségéről leg kell mondania. .......................... Ezt a szolnoki kormány tagjai is tudták, ezért „Nagy Imre felmentése” után is erőlködtek, hogy Nagy Imrét lemondásra bírják. 1956. november 17-én Kádár követet küldött a jugoszláv követségen tartózkodó Nagy Imréhez, hogy mondjon le, amit a miniszterelnök visszautasított. (Ötös bizottsági riport, 107. oldal.) A szerzők azt sem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy az ENSZ-ben a rendszer megbízottja másképpen indokolta a szovjet beavatkozást. Kutatásaim során véletlenül akadtam rá a Kádárdelegáció 1957. február 4-én, az ENSZ főtitkárához küldött beadványára, amely a szovjet hadsereg beavatkozását a békeszerződésre alapítja. Ha a szolnoki együttes akciója jogos lett volna, akkor nem kellett volna három hónap múlva más jogalapot keresni. Természetesen a békeszerződésre való hivatkozás is alaptalan. Ami pedig „a szolnoki kormány” rádiófelhívásának indokolását jelenti, hogy a szovjet hadsereg a munkásság és a nép érdekében avatkozott hazánk belügyébe, arra a későbbiekben még rátérek, mert a szerzők maguk írta tényekkel cáfolják meg. Nagy Imre és társai „tárgyalásáról” ezt olvashatjuk: Nagy Imre és csoportjának tagjai, akik november végén elhagyták a jugoszláv követséget, és onnan Romániába távoztak, 1957. február 6- án kerültek a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa elé, amely több hónapos tárgyalás után június 15-én ítélkezett ügyükben... Az ellenforradalmi cselekményekben való részvételük miatt — a demokratikus államrend és a köztársaság védelméről szóló 1946. évi VII. tc. alapján — Nagy Imrét, az ellenforradalmi kormány miniszterelnökét, Maléter Pál honvédelmi minisztert, valamint Gimes Miklós és Szilágyi József újságírókat halálra ítélték és kivégezték, a beteg Losonczy Géza újságíró pedig még a bírósági eljárás előtt meghalt. Ezenkívül Kopácsi Sándor volt budapesti rendőrfőkapitányt életfogytiglani, míg másokat — Donáth Ferencet, Fazekas Györgyöt, Haraszti Sándort, Háy Gyulát, János Ferencet, Táncos Gábort, Tildy Zoltánt, Vásárhelyi Miklóst stb. (így, stb.) több évi börtönre ítéltek. A fentiekben több félrevezető megállapítás és sötét pont van. Az első, hogy a szerzők azt a látszatot keltik, mintha Nagy Imre és társai önként mentek volna Romániába. Ezzel szemben az ENSZ Ötös Bizottsága megállapította, hogy a jugoszláv és a magyar kormány között megállapodás jött létre. Nagy Imre és társai a jugoszláv követséget elhagyva otthonukba visszatérhetnek, és bántódásuk nem lesz. 1956. november 22-én, délután 6:30-kor Nagy Imre és társai elhagyták a jugoszláv követséget, a rájuk várakozó autóbuszba beültek. Közben megérkezett egy szovjet tiszt, aki szintén beszállt. Erre a jugoszlávok két tisztviselőjüket szintén beültették az autóbuszba, amely a szovjet hadsereg budapesti főhadiszállására hajtott. Itt a szovjet tiszt a jugoszláv alkalmazottakat elparancsolta. A jugoszláv kormány a megállapodás megszegése miatt éles hangú tiltakozó jegyzéket küldött Kádárnak és a szovjet kormánynak is. (Ötös Bizottság riportja, 107. oldal.) Így kerültek Nagy Imréék „önként” Romániába. Losonczy Gézáról megállapítják, hogy meghalt. Köztudomású, hogy agyonverték. Az sem világos, hogy ha már Nagy Imre ügyében tárgyalást akartak, azt miért kezdték a fellebbezési fokon, és miért nem — mint pl. Mindszenty bíboros perét az alsófokon. Ennek valószínű oka, hogy amíg az alsófokon nem kommunista népbírók is részt vesznek, akik révén az ügy részletei kiszivároghattak volna, addig a felsőfokra hétpróbás kommunistákat neveztek ki, akik hallgatni is tudnak. A szerzők szerint a tárgyalás és ítélethirdetés 1957-ben volt, holott az ítéletet nyilvánosan 1958. június 18-án közölték. Az 1957 tehát nyilván elírás, ami azonban egy ilyen kényes és fontos időpontnál, és alaposan átvizsgált könyvben meglepő. Vagy ez is félrevezetés lenne? A vád különben jogilag lehetetlen, politikailag komolytalan. Nagy Imre törvényes miniszterelnök volt, aki a demokratikus államrendet helyreállította. 1956. november 3-án az országban béke és öröm volt, amit a szovjet tankok a szolnoki kormány támogatásával vérbe áztattak. A Nagy Imre elleni igazi vádat azonban egy odadobott félmondatban megtaláljuk: „Nagy Imre és társai nacionalista alapra helyezkedve, utat nyitottak az ellenforradalmi erőknek.” Ami magyarul azt jelenti: Nagy Imre és társai nemzeti alapra helyezkedve, a nép kívánságát teljesítették. Ez igaz. De ez erény, és nem bűncselekmény. Még az 1946. évi VII. tc. szerint sem. A forradalom kitöréséről ezt olvassuk: Az ellenforradalom tervszerű, politikailag és katonailag jól átgondolt akció eredménye volt.” De hogy ki volt a forradalom politikai és katonai kitervezője, arról hallgatnak. Ahogy a forradalom leverése után ily címen senki ellen sem emeltek vádat! De még az előbbiekben idézett mondat (Nagy Imre és társai utat nyitottak...) is azt bizonyítja, hogy a forradalmi erők maguktól indultak el, ahogy azt az Ötös Bizottság is megállapította: „A felkelést nem tervezték előre, váratlanul, mindenki meglepetésére tört ki.” (Ötös Bizottság riportja, 12. oldal.) Hogy mégis, köztudott tényeket a rendszer még 22 év távlatából sem képes elfogadni, megértem. A kommunista pártot a rendszer 1945— 1956 között nagy energiával, rengeteg költséggel építette fel. Minden más pártot megsemmisített maga körül. A kommunista pártnak rendőrsége, hadserege volt, és mindezeken kívül: a szovjet megszállók. Mindezek órák alatt összeomlottak, sőt, a gyűlölet tárgyai lettek. Ezt a szerzők is elismerik, írván: „A szolnoki kormány iránt ellenséges hangulat volt”, és a kommunista párt újjászervezése „életveszéllyel dacoló munka” volt. Nagy beismerés! Megtudjuk, hogy a kommunista pártnak 1956. december 1-én 37 812 tagja volt. Ezt a számot elfogadom, és körülbelül ennyi lehetett és lehet a párthoz és a Szovjetunióhoz hű tagok száma, vagyis a lakosság 0,4 százaléka. Ezek irányítják és tartják hatalmukban az ország 99,06 százalékát. A forradalom célkitűzéseiről így tájékoztatnak bennünket: „Az ellenforradalom valódi célja a tőkés rend helyreállítása volt.” Eltekintve attól, hogy a forradalmat megindító fiataloknak fogalmuk sem volt a tőkés rendről, hiszen többségük a háború alatt született, továbbá sem az egyetemi hallgatók híres 16 pontjában, sem a munkástanácsok forradalmi, vagy egyéb más kiáltványokban ilyen követelés nem található. Nézzük a szerzők bizonyító anyagát: Az ellenforradalom utáni újjászervezés legfőbb akadályát a munkástanácsok tevékenysége jelentette, amelyek általában saját, fegyveres üzemi őrséget szerveztek. Követelték Nagy Imre ellenforradalmi kabinetjének visszaállítását, a szovjet csapatok „azonnali kivonását", és más ehhez hasonlókat. A továbbiak egyre izgalmasabbak. A munkástanácsok november 14-én megalakították a Nagy-Budapesti Munkástanácsot, ami igazában az „ellenkormány” szerepét próbálta betölteni, és a Nagy Imre-féle ellenforradalmi kabinet utódja kívánt volna lenni a megváltozott viszonyok között. Ezt támasztja alá az is, hogy néhány nap múlva Országos Munkástanácsnak (OMT) nyilvánította magát, és olyan jogokat követelt, amelyeknek gyakorlása esetén a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány feltétlenül háttérbe szorult volna. (!) Az OMT ereje, tömegbefolyása demonstrálására november 22—23-ra 48 órás általános sztrájkot hirdetett, és számos budapesti üzemben, gyárban, valamint hivatalban megállt a munka, a fővárosi villamos- és autóbuszközlekedés pedig szinte megbénult. Az OMT tovább próbálkozott, december 4-én nőtüntetést szervezett. Az OMT vidéken is megkísérelte a kormányellenes tömegtiltakozást, szervezést. Ezek közül kétségtelenül a Nógrád megyei munkástanács december 8-i provokációja volt a legsúlyosabb, amelynek 80 halottja és több sebesültje volt. Fegyveres provokációk és merényletek voltak vidéki városokban: Miskolcon, Ózdon, Egerben stb. (csak így, hogy stb.!) A kormány az OMT-t december 9-én törvényen kívül helyezte, és a budapesti kerületi, megyei és városi munkástanácsokat. A szerzőknek a fentiek igazolják, hogy a szolnoki kormány a munkásság és a nép érdekében hívta be a szovjet hadsereget. Nekem a fentiek mást bizonyítanak: történelmi emlékművet állított a magyar munkásság hazaszeretetéről és függetlenségi harcáról. A magyar munkásság megszervezése — kb. 1900 — óta ilyen hősi és nemzeti harcot még nem folytatott. Ehhez a kommunizmus kellett! Még egy pár adat: A szerzők szerint az írószövetséget azért kellett felfüggeszteni, mert „az ellenforradalmi lázadást a magyar nép »legtisztább forradalmának« minősítették, olyan történelmi pillanatnak, amikor »csak egy lépés választott el egy boldogabb kor ígéretétől«.” A parasztságról pedig annyit megtudunk, hogy „a termelőszövetkezetek bomlási folyamata az ellenforradalom alatt érthetően felgyorsult”. A szerzők a különböző kommunista szervezetek újjáalakításánál írják, hogy a magyar nőkkel nem boldogultak, mert „ez volt a legnehezebben talpra álló társadalmi szervezet, amely csak 1957. november 16—17-én, a Magyar Nők Országos Tanácsa névvel alakult meg, de hatásköre korántsem terjedt ki a dolgozó nők többségére”. A szerzők igyekezete, hogy az 56-os forradalom „ellenforradalmi” jellegét bizonyítsák, nem járt sikerrel. Adataik szerint a forradalmat egyetemi hallgatók, diákok, az ifjúság kezdeményezte, amihez órák, napok alatt csatlakozott a munkásság, írók, tisztviselők, nők s a parasztság is. Vagyis az egész ország! Ki volt ellene? Kik voltak az ellenforradalmárok? A 37 812 kommunista párttag, az ország 0,4 százaléka. Ezek támogatására kellett a szovjet hadsereg durva, fegyveres, népellenes beavatkozása. SZENTMISÉKET LEHET VÉGEZTETNI AZ AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS EGYLET biztosítja életét. Születésének napjától 60 éves koráig válthat ki életbiztosítási kötvényeket. Életbiztosítási terveivel keresse fel az AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS EGYLET-et. A legnagyobb magyar és katolikus testvérsegítő biztosító, amelyet 1894-ben éppen azért alapítottak amerikai magyar katolikusok, hogy egymást biztosítva és segítve harcoljanak a bizonytalanság veszélyei ellen. Biztosítsa a maga és szerettei életét az AMERIKAI MAGYAR KATOLIKUS EGYLET-nél. Látogassa meg irodánkat és beszélje meg velünk biztosítási problémáit. Vagy érdeklődjék levélben. Irodájának címe: AMERICAN HUNGARIAN CATHOLIC SOCIETY 11800 Shaker Boulevard, Cleveland, Ohio 44120. Telefonon is szívesen adunk tájékoztatást. Telefonszámunk (216) 491-8550. ferences zárdánkban, ahol öt magyar ferences misézik, és ahol a Vasárnap kiadóhivatala is működik. Szívesen mondunk szentmiséket azok jószándékára, akik azt kérik. Szentmisékért 5 dollárt szoktak a hívek felajánlani. Cím: Franciscan Fathers, 517 S. Belle Vista Avenue, Youngstown, Ohio 44509.