Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1981 (88. évfolyam, 1-50. szám)

1981-01-11 / 1. szám

1981. — VOL. 88. ÉVF. Jan. 11. — VASÁRNAP - 1. sz. Amerika egyetlen katolikus (yftttlOllü IIUI!££«tl*Í«iIllS* ^111 H(hiy The only Catholic Hungarian magyar hetilapja -------- 1 ■ -- ■ .... ■ ■ ■■■%- Weekly Newspaper in the U.S.A. Eg yes szám ára: 45 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 45 cents 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 — Telefon: (216) 799—2600 és 799—3335. (USPS 291-640) Amerika másodszor néz szembe a kommu­nizmus kapitalizmus által való felépítésének problémájával. 63 éves tapasztalata van az ügyben. A szovjet szövetség és kudarca meg kellett tanítsa sok mindenre. Be kellett ismer­je, hogy a Szovjetuniót jelen világhatalommá a kapzsi amerikai töke és tőkés építette ki, sőt: azt is nehéz letagadnia, hogy még ma is bizonytalankodik és ingadozik a Szovjetunióval szembeni irányvonalában. Ügy néz ki, az ame­rikai nagypolitika maga sem tisztázta politikai és gazdaságpolitikai vonalvezetését, legalábbis nem meggyőzödéses Szovjetunió elleni akció; kivitelezésében. Az amerikai nagypolitikából a nagy politikus hiányzik. Éppen most nincs egy amerikai Bis marck, most, amikor a második kommunist; nagyhatalom felépítése, Népi Kína problémája is beköszöntött. Ez a szovjet-bolsevik problé mát is messze meghaladóan szövevényes. Nem csak rendszer, egy kommunista rendszer, d< egy más szín, és faj, egybilliós idegen töme{ áll szemben az elvben fehér Amerikával, illet ve az egész nyugati világgal. Kína sok ezeréve: múltjáról, hősi küzdelmeinek véres sorozatáró vastag betűs történelem tanúskodik. Az utolsó fél évszázad kínai kommunista öldöklései mé reteiben azonosak a bolsevikok mészárlásaival Hiszen a két ország egy jelszóval azonos útoi haladt egy évtizedig. Az elválás, az 1960-as sza kítás érdemben csak azon múlott, hogy a: orosz-szovjet atyaságot akart gyakorolni a ná Iánál népességben négyszer akkora kínai biro­dalmon, és Mao is csak másodrendű lett volna a hatalmi sorrendben. Századunknak ebben a negyedében ezért a legnagyobb probléma Kína. Ezért töpreng egy­re több gondolkodó agy afelett, vajon, ha a Szov­jetunió után és mellé másodiknak Kínát is fel­erősítjük, nagyhatalommá építjük ki, nem ve zetjük-e be az egész világ ellen nemcsak a kommunizmust, de a sárga kommunizmust is? Pontosabban: vajon a szomorú szovjet tapasz­talat birtokában milyen felelősség fogja ter­helni a kapitalista atyákat egy másik, a máso- iik, még veszedelmesebb kommunista hatalom, a sárga veszedelem néven ismert Kína nagy­hatalommá való kiépítéséért? Most Népi Kína jelen uralkodói a kommu­nista múltat perük, a kinai kommunizmust, ílapítóját, Maot állították nyilvános bírói tár­gyaláson a világ elé a Négyek Bandája címszó ilatt, ahol a központi vádlott Mao özvegye, hang King. Mao számtalan belső forradalmat kezdemé- íyezett, szám szerint kilenc, tisztogatást célzót, izek között az 1960-as kezdetű, több évig tartó, ulturális forradalom néven elkönyvelt olyan •ürzavart idézett fel, hogy senki nem érezte nagát biztonságban, még a hatalmon levők sem. ibben a káoszteremtésben a központi figura z akkor már szenilis Mao felesége, a volt sang- íaji színésznő, az említett per fővádlottja, most (Folytatás a 2. oldalon) EDDIG A PÁPA VÉDTE MEG LENGYELORSZÁGOT? Több nagy hírügynökség egybehangzó jelentése szerint II. János Pál pápa azt mondotta volna, hogy ha a Szov­jetunió lerohanja Lengyelországot, ő azonnal szülőföld­jére repül, hogy együtt lehessen lengyel honfitársaival. A Newsweek magazin egy meg nem nevezett fran­cia diplomatára hivatkozva azt írja, hogy a pápa magán­kihallgatások során nyíltan hangoztatta szándékát. A francia diplomata szerint a pápa — aki ma a legna­gyobb erkölcsi tekintély a világon — a Szovjetunió felé is kinyilvánította elhatározását. Kemény János beszéde a szászrégeni országgyűlésen 1661. JANUÁR 1. Nyilván vagyon az egész világ előtt, méltóságos úri rendek! mennyi sok nyavalyákkal és nyomorúságokkal sa- nyargattaték meg ez a nyomorult haza, kőfalai leronta- tának, az templomok és szent hajlékok megfertőzteté- nek, úgy, hogy valamely felé szemeiteket fordítjátok, minden felé csak az könnyhullatásra való okokat láthat­játok. Gondoljátok meg, kérlek, mennyi ezer keresztyé­nek légyenek még az tatár keserves igája alatt, kik mezítelenség, éhség, szomjúság miatt elepedvén sóhaj­tanak: nézzétek hazátoknak még jól meg sem hűlt ham­vait, szemléljétek tűz miatt elégett alkatmányoknak pusz­tult helyeit; megmezteleníttetett Erdély az ő lakosaitól, megfosztatott aranyától, ezüstitől, és megfogyatkozott erejiben is; sőt: hogy igazán megvalljam, bővebben ön- töztetett meg ez ezerhatszázhatvanadik esztendőben ez haza keresztyén vérrel, hogysem mint égi harmattal. Tanácsosokat kerestek-é? megholtanak; vitéz embereket kívántok? megölettettek, és ami ez hazának legsiralmasb, ahol erős kőfalok, bástyák és erősségek állanak vala fönn, ott mostan az gaz és bokros tövisek az szél ellen hajtnak. Nézzétek, urak, a templomokat, lovak istállóivá tétettenek! és ahol ennekelőtte az Úrnak neve tiszteltetik vala, ott most az pogányoktól káramoltatik. Ó siralom! ó könnyhullatás! Mennyi szüzek fertőztettek meg az po­gányoktól! mennyi ifiak számláltattak az pogányok közé! mennyin választattak az természet ellen való undok, fertelmes bujaságra! Uram, állj bosszút ezeknek vérekért és nyomorúságokért! Bizonyára, urak, az Úrnak keze illetett minket, mert vétkeztünk az mi atyáinkkal együtt. Hamisságot cselekedtünk, és ami gonosz volt, azt mível­tük. Tanácsok vagytok, viseljetek gondot azért hazá­tokról, ideje felserkenni kinek-kinek az álomból, nyis­sátok meg füleiteket, és az mit megmaradástokra jobb­nak láttok lenni, azt válasszátok. Azt vélitek-é, hogy a keresztyénségnek ellensége az mi aranyunkkal és vé­rünkkel megelégedjék? Semmiképpen nem! Sőt inkább !átjátok naponként veszedelmünkre való tőr és háló ké­szítéseket. Megvallom, keresztyén vagyok, akarik inkább azért az keresztyénséggel mind élni mind halni, mint­sem szabadság nélkül az halálnak is keserűbb életet élni. Miklós atya egészségi állapota iránt igen sokan érdeklődtek. Jókívánságaikat, szeretet­teljes szavaikat, imáikat hálásan köszöni. Néhány napja dengedték a kórházból, jelenleg a kolostorban van, meglehetősen rosszkedvűen — ami közel két láb hosz- jzúságú vágás és az azzal járó fájdalmak után nem is "jsoda —, és még legközelebbi munkatársának szokásos ncselkedése, bosszantása sem tudja fölvidítani. Miklós atya — akinek köztudottan nem a legerő- ;ebb oldala a levélírás — a következőket üzeni azoknak, akik karácsonyi üdvözletét küldtek neki: „Bár az elmúlt évek során legalább karácsonykor válaszoltam mindenkinek, idén még ez sem sikerült. El­nézést kérek, és szeretettel köszöntök mindenkit!” OLVASÓINK FIGYELMÉBE! 1. A Katolikus Magyarok Vasárnapja 1981-es év­könyvét — melynek címe: Az idő rostájában — pos­tára adtuk. 2. Nagyon szépen kérünk mindenkit, hogy az év­könyvet senki ne küldje vissza! Aki az évkönyv árát — mostantól kezdve hat dollár — nem tudja kifi­zetni, az küldjön annyit, amennyit tud. Az évkönyv nem üzleti vállalkozás (miként a Vasárnap sem). Kérésünket tiszteletteljesen megismételjük: az évköny­vet ne küldje vissza senki! Akit nem érdekel, adja oda olyan magyarnak, aki szívesen olvassa. 3. A beküldött előfizetési díjakat, valamint az év­könyvért küldött adományokat ezentúl nem nyugtáz­zuk külön levelezőlapon. Nyugtát csak azoknak kül­dünk, akik levelükben ezt külön kérik. Ezentúl a be­váltott csekk, az újság címzésén meghosszabbított le­járati idő szolgál nyugtául. Ezzel a módszerrel fölös­leges adminisztrációt és évente sok száz dollárt ta­karítunk meg. 4. Szeretettel kérjük kedves olvasóinkat, hogy az újság címzésén nézzék meg a nevük fölött levő dátu­mot! Akkor jár le (vagy járt le) az előfizetésük. Bár lapunkat már rég nem az előfizetési díjakból tartjuk fönn, mégis kérünk mindenkit, hogy előfizetését ne mulassza el megújítani. Köszönjük megértésüket. STIRLING GYÖRGY: Üres bölcsők, szaporodó sírok A román irodalom Ny ti gnt-el lenes fordulata I kopott radio utján továbbítanak Amerikából Romániának megvan a sajátos hazafias és szó cialista kultúrája, amelyet mindenképpen elő térbe kell helyezni. Suzanna Gadea, a Román Szocialista Kultu rális és Nevelésügyi Tanács elnöke folytattc Ion Hobana magasztalását Elena Ceausescui illetően. A többi felszólaló, írók, televízió, rádió és más kulturális vezetők mind elítélően nyilatkoztak t hatvanas évek óta egyre jobban érezhető nyu­gati befolyás ellen. A nyugati tv-adások és fii mek — úgymond — megtanítják az ifjúságol verekedésre, rablásra, gyilkosságra, és egyber a huliganizmus terjesztői. Ezek után lépett a szónoki emelvényre Nico lae Ceausescu. Beszédében bírálat és dicsérel váltotta egymást, de a felszólalás lényege mégis a nyugati befolyás elítélése volt. Bíráló szel­lemben mutatott rá, hogy még napvilágot lát nak olyan irodalmi munkák is, amelyek nem kapcsolódnak eléggé a szocialista Romániához. Bíráló szellemben szólt továbbá az egyes köny­vekben és kiadványokban jelentkező olyan ten _ denciákról, amelyek bírálat és ideológiai meg különböztetés nélkül értékelik át a román idő dalmi örökséget. Ceausescu a továbbiakban bíráló megjegy zéssel illette a Román írószövetséget és annak pártszervezetét, hogy nem az írói alkotások fejlesztésének kérdéseivel foglalkoznak elsősor ban hanem sok esetben megengedik, hogy a viták egyszerűen személyes leszámolássá fajul janak. Kérte az írószövetséget, hogy a XII. párt kongresszus szellemében munkálkodjanak az irodalom terén is az új minőség megvalósítá sáért, hogy az irodalom szintén bekapcsolódjék a román nép hatalmas forradalmi munkájába. Továbbá hangsúlyozta, hogy az írók óvják sze­mük fényeként a román kultúra nemzeti sajátos ságait! — Vannak olyanok — mondotta —, akik azt állítják, hogy a népszerű és hazafias költészet­ben nem szükségesek a legcsengőbb rímek, és nem kell figyelembe venni a különféle esztétikai előírásokat, és az volna a legjobb, ha ezt tarta­nánk szem előtt, és alkotnánk egy több inspirá­cióval rendelkező költészetet és irodalmat, távol a nemzeti és szocialista kérdésektől. Ezt a köl­tészetet pedig az égből jövő álmok inspirálnák. Valóban erre az irodalomra van szükségünk? Nem, elvtársak! — Mi senkit nem akadályo­zunk meg abban, hogy azt írjon, amit akar. Azonban mi nem támogathatunk és nem része­síthetünk előnyben más költészetet, irodalmat, csak azt az egyet, amely harcol a szocializmus és a kommunizmus céljaiért, a forradalmi hu­manizmusért, az egyenlőségért és az egyének és népek közötti barátságért. (Scienteia, szep­tember 12—13; Előre, október 15.) (Transsylvania) jo tényt a szocialista társadalomra. Nem lennénk tárgyilagosak, ha másrészről nem sorolnánk fel azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány ezekben az években ho­zott a népszaporulat javítása érdekében. Első ilyen intézkedés volt a gyermekgondozási se­gély (GYES) bevezetése, ezt követte a magasabb családi pótlék, a hosszabb szülési szabadság és a gyermekvállalási lakáshitel, illetve a több gyermekesek előnybe helyezése a lakáskiutalá­soknál. Ugyanakkor némiképp megnehezítették a művi vetélést is: az abortuszbizottságok csak indokolt esetben járultak hozzá az orvosi be­avatkozáshoz. Igaz: oknak elég volt a szociális helyzetre — pl. leggyakrabban a lakáshiány­ra — hivatkozni, és máris kiállították az enge­délyt. Az intézkedések nyomán pár éven belül mu­tatkozott is javulás. Míg 1957-től a hatvanas évek végéig szinte egyenletesen emelkedett az abortuszok száma, hogy 1965 és 70 között el­érje az átlagosan évi kétszázezres csúcsot, a hetvenes évek elején kb. a felére esett vissza. Az élve születések aránya ennek megfelelően változott: pl. 1965-ben 13 ezreléket (130 ezer) jelentett a statisztika, de tíz évvel később már 18,4 ezreléknek örvendezhettek a demográfu­sok. 1975-ben 96 ezerre mérséklődött az abor­tuszok száma: a helyzet biztatónak tűnt. I Az 1980. szeptember 10 és 12 közötti roma-\ niai írószövetség kongresszusáról az alábbiak­I ' ban számolunk be: A beszámolót Ion Hobana, az írószövetség pártbizottságának titkára tartotta. A kongresz- szus csúcspontja mindenképpen Elena Ceauses­cu felmagasztalása volt. Hobana beszámolójában í odáig ment: „Románio ma olyan helyzetben van, amely biztosítja a román irodalom, kultúra és , tudomány ragyogó jövőjét. Aki ezt a kiváltságos helyzetet teremtette és képviseli, nem más, mint Elena Ceausescu, akinek személyisége, emberi tulajdonságai, műveltsége biztosítják az ország kultúrájának egyedüli jellegzetességét. Ilyen döntő szerepet még nem játszott asszony a ro­mán történelemben, akinek személyisége óriási mértékben rányomta bélyegét erre a korszakra.” Az írószövetség kongresszusa tanácskozott a romániai irodalom jelenlegi kérdéseiről — ter­mészetesen a beszámolóban kifejtettek fényénél. Megállapították, hogy ki kell küszöbölni a nyu­gati befolyást a román irodalomból és kultúrá­ból. Vonatkozik ez pedig különösen az Egyesült Államokból átkerült befolyásra, amelyet többek DR. NANAY ENDRE: Amerika a kommunizmus gazdasági mestere ? Az 1980. évi magyarországi népesedési sta­tisztika eddig nyilvánosságra került adatai az elmúlt esztendőben már négy olyan hónapról beszélnek, amelyek alatt az ország lakossága nem nőtt, hanem fogyott. A népszaporulat mí­nuszba fordult, és bekövetkezett az, amit a komputeres előreszámítások már évekkel ez­előtt jeleztek: a népesedéscsökkenés. A követ­kezmények beláthatatlanok, és ha sürgősen nem történik valami az elkezdődött folyamat meg­állítására, a magyarságot a nemzethalál réme fenyegeti. A lakosság fogyása ma már nem láz­álom, hanem tragikus valóság. • TÁJÉKOZATLAN TÁRSADALOM Minderről alig tud valamit a magyar közvé­lemény. Nem tudja azt, amit a statisztikusok és demográfusok tudnak, s már sok évvel ezelőtt így fogalmaztak meg: Magyarország a termé­szetes szaporulat tekintetében a világstatisztika legutolsó helyén áll .. Rohamosan csökken a fiatal korosztályok létszáma, és tetemesen nö­vekedik az eltartandó idősek száma. — Ez a vészjelzés 1966 tavaszán látott napvilágot a ha­zai sajtóban, egy kerekasztal-beszélgetésről szó­ló közleményben. Erre azonban a szakembere­ken kívül alig figyelt fel valaki. A nyilvánosság előtt pedig nem írtak, nem beszéltek többé a kérdésről, mert a pártközpont véleménye az vnlt* ilvpn nrnHIpmálc Q7Plln7tptPQp npm vptnp • ÉSZBEKAP A NÉPSZABADSÁG És most adjuk át a szót egy hazai újságíró­nak, Szabó Lászlónak, aki a Népszabadság 1980. november 23-i számában írt cikket erről a kér­désről A népesedés alakulása címmel. Miután cikke elején megállapítja, hogy az állam tizen- egynéhány év óta mindent megtesz a népsza­porulat emeléséért, és ennek 1975-re örvende­tes jelei is mutatkoztak, így folytatja: Öt év telt el azóta. És most ismét csökkent a születések száma, mégpedig 14 ezrelékre. A de- \ mográfusok, persze, számoltak a csökkenéssel. Csak nem ekkorával. És későbbre várták. Ne­vezetesen arra gondoltak, hogy 1982 és 1985 | között — a különféle népesedéspolitikai serken­tők ellenére is — az objektív és egyéb körül­mények folytán — folyamatosan csökken majd az élve születések száma. Ám ez — különféle tényezők együtthatására — már az idén bekö­vetkezett. Sőt: az év első felében már a népes­ség abszolút száma sem növekedett, szemben az elmúlt évtizedekkel, hanem fogyott. A legfőbb i oka ennek, hogy a halálozási arány meghaladta j a születésekét. Itt álljunk meg egy pillanatra! A természetes szaporulat — az élve születések és halálozások közti különbség —, mint már ezt e hasábokon többször írtuk, a hetvenes évek közepétől esz- : tendőről esztendőre csökken. 1975-ben volt a i legmagasabb — kereken 6 ezrelék —, aztán ! a demográfiai görbe lefelé fordult, hogy 1979- j ben elérje a riasztóan alacsony 2,2 ezreléket. 1980-ban nemcsak a születések száma csökkent tovább, de a halálozásoké is nőtt. Az egész évi statisztika még nem ismert, de annyit már tu dunk, hogy júliusig négy hónap volt, amelyek során többen haltak meg hazánkban, mint ahány j csecsemő született. Ha a többi hónapok is ha- Isonló képet mutatnak, könnyen meglehet, hogy 1980 lesz az első év, amikor már nem beszél hetünk népszaporulatról, hanem csak fogyat­kozásról . .. | O ELTARTÓK ÉS ELTARTOTTAK ARÁNYA Mindezek ellenére nincs okunk pánikba esni — olvashatjuk tovább a Népszabadság cikké­ben. — De tény, hogy egy sereg előre látott, i'letve jó néhány váratlan tényező következté ben demográfiai hullámvölgybe kerültünk, ami­nek egyebek mellett nemcsak népességfogyás a következménye, hanem az is, hogy a jövőben még inkább kedvezőtlen irányba tolódik az el­tartók és az idős korú eltartottak aránya. A közelmúltban lelhetők fel azok az objektív okok is, amelyek közelebb visznek a jelen helyzet megértéséhez. A statisztikusok számszakilag ki­mutatták és bebizonyították, hogy a születési (Folytatás a 8. oldalon)

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents