Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1982 (89. évfolyam, 1-50. szám)
1982-01-10 / 1. szám
katolikus Ülagparok Vasárnapja 89. évfolyam 1. szám A magyarság legnagyobb katolikus hetilapja Egyes szám ára: 45 cent 1982. január 10. Volume 89. No. 1 January 10,1982 Catholic Hungarians’ Sunday KIADÓHIVATAL: — EDITORI AL OFFICE: P.0. Box 2464 Youngstown, Ohio 44509 Tel.: (216) 799-2600 és 799-3335 (USPS 891-640) The world's largest Catholic Hungarian weekly Price of one copy: 45 cents DR. HALMOS MILÁN: Újévi gondolatok A rég letűnt antik római világ nagyszámú istenségeinek sorában foglalt helyet a híres Janus is; jellemző tulajdonsága az volt, hogy egy fején két arcot viselt. Egyikkel a múltba, másikkal a jövőbe tekintett. Amidőn tehát január elsejét, újév napját üljük, illik, hogy reá is emlékezzünk, hiszen ez a nap is egyik felével az elmúlt évre pillant vissza, másik felével meg az ismeretlen jövőt kémleli. Valószínűleg életük folyamán sokan óhajtották azt, hogy — ha csak egy röpke pillanatra is — Janus jövőbe pillantó arcával rendelkeznének. De jó is volna kilesni, mit hoz a jövő! — Amint azonban tapasztalataink szaporodtak, fiatalos meggondolatlanságunk higgadni kezdett — szóval öregedtünk —, rájöttünk, hogy ennél ostobább kívánság emberi agyban nem sok születhetett! Eltekintve attól, hogy lehetetlen, még inkább hálásak kell legyünk a sorsnak, amiért e balga kívánságunkat nem teljesíti. Mi lenne életünkből, ha jó előre tudnánk, mit rejt a jövőnk? Ha előre láthatnánk azt a rosszat, amit elkerülnünk úgyis lehetetlen? Ha jó előre láthatnánk eljövendő örömeinket, amelyek valóra válásuk idején már nem jelentenének többé örömöt!? Mi értelme lenne az ember életének? A Janus-fejű ember számára nem léteznék múlt és jövő; megszűnnék minden mozgás, ami az élet oly lényeges jellemzője; minden összefolyna valami érthetetlen és értelmetlen jelenbe. A jó, szép, eszményi mind értelmüket veszítenék, de éppen úgy azok ellentétei: a rossz, a csúnya, az alávaló is. Azért hát ne keressük, ne kutassuk se újév napján, se máskor a jótékony fátyol mögé rejtett jövőt; nemcsak azért, mert fölösleges fáradozás, hanem azért is, mert számunkra egyenesen jó és üdvös, hogy most még fátyol takarja mindazt, amit úgyis meg fogunk tudni idejében. Hiszen megváltoztathatatlan jövőnk ismeretében minden elhatározásunk, akarásunk, munkánk értelmetlenné válnék. Rosszabbul járnánk a fatalista embernél, mert az legalább nem tudja mi lesz az a valami, amibe már jó előre belenyugodott. Ezért kár is olvasnunk az újságok jövendőt jósoló rovatait, bármily híres asszonyság szüli is meg azokat. E bölcs jövendőmondókra is áll a mondás, hogy néha a vak tyúk is talál szemet. Akkor hát milyen szemmel tekintsünk újév hajnalán az elkövetkezendő esztendőre? — Ezt megszabja egyrészt a mi, világra hozott magyar természetünk, másrészt a minket felnevelő görög-latin kultúra, melyet Krisztusnak a megbocsátó Atyáról és a felebaráti szeretetről szóló tanítása termékenyített meg. Ez a kétezer esztendős szellem irányított, nevelt minket és atyáinkat nemzedékeken át, egészen 1945-ig. Ettől kezdve folyamatosan erősödő munka folyik e szellemnek a magyar lélekből való kipusztítása érdekében. A mi nemzetünk alaptermészete bölcsen belenyugva még akkor is, ha oly nagyon szeretünkmorogni és elégedetlenkedni. Egy kis kedvesség, részvét mások gyöngesége iránt, előbb-utóbb a legmorgósabb magyart is le tudja venni a lábáról. Egyetlen, amibe népünk sose tudott belenyugodni, a szolgaság. Bizonyíték reá Dózsa, Bocskay, Rákóczi, 1848, 1956. Az persze megint igaz, hogy a Habsburg-uralommal torkig jóllakott magyarságot egyből levette a lábáról a szép Mária Terézia, midőn könynyekkel a szemében, két kisgyermekkel a karján a segítségünket kérte. Sok történelmi példa bizonyítja, hogy az elégedetlen magyart aránylag könnyen meg lehet békíteni. Ha pedig ez így áll, nemzeti adottságaink folytán nyugodtan tekintsünk a jövő esztendő elé. Rosszabb már nehezen jöhet azoknál, amik eddig reánk köszöntöttek — mégis megvagyunk! Lássuk, mire tanít az őseinkbe és mibelénk nevelt görög-latin kereszténységtől megtermékenyített kultúra? Könynyű volt öregapáinknak, akik odakünn a méhesben Horatiust, Tacitust, Senecát olvasgatták, s öreganyáinkra hagyták a gondot, hogy családdal, háztartással törődjenek! Ők egész bizonyosan keleti nyugalommal — no meg nem kis adag keletről hozott kényelemmel -, de ugyanakkor klasszikus sztoicizmussal, s szívük mélyén mégis csak keresztény hittel tekintettek az új esztendő elé, bátorságukat egy-egy pohár borral megerősítvén! Rosszabb már úgyse jöhet — gondolták. Úgy látszik, a magyarok Istene mégis csak kegyes volt hozzájuk, mert annyi balszerencse közt, oly sok viszály után megtartott bennünket mind a mai napig! Mi, mai magyarok, hajlunk arra, hogy mostani súlyos nemzeti megpróbáltatásunk idején már-már eltemessük a fajtánkat. Alighanem így érezhetett a 17. század magyarja, amikor a török hódoltság után nemzetünk létszáma egymillióra esett, s a töröknél rosszabb, császári önkény szakadt reánk. De balsorsunk, saját bűneink dacára ezt is kihevertük. Ezért hiszek abban, hogy a „ma” félre nevelt, elnemzetietlenített ifjúságát egy jobb kor hivatott nevelői vissza tudják téríteni a nemes értelemben vett nemzeti, keresztény, szociális világnézet útjára! Mi, magyarok, csak saját magunkat tudjuk megsemmisíteni; idegen erőszaknak eddig mindig beletörött a bicskája ilyen kísérletekbe! Ha tehát az Úristen türelmével vissza nem élünk, nem mindent csak tőle várunk, de mindegyikünk elvégzi a maga kötelességét, akkor nincs okunk aggodalomra az új esztendő hajnalán. Ilyen gondolatokkal kívánok boldog új esztendőt minden magyar testvéremnek! 1982. január 1. SZENTMIKLÓSY ÉLES GÉZA: Politikai tájékoztató ♦ A sztálinizmus reneszánsza Lengyelország amerikai követe, Romuald Spasowski, politikai menedékjogot kért és kapott, mert a követ szavai szerint: „.. . a Lengyelországra kényszerített hadiállapot idején nem maradhatok némán, és nem tarthatok fenn semmiféle kapcsolatot azokkal, akik számtalan embertelenség és kegyetlenkedés elkövetéséért felelősek.” Spasowski követ — feleségével az oldalán — kijelentette a külügyminisztériumban megjelent újságírók előtt, hogy Lengyelországban a titkosrendőrség és különleges katonai alakulatok példa nélkül álló rémuralmat teremtettek, de ennek ellenére a lengyel nép sohasem adja fel a szabadságért folytatott küzdelmét. A varsói rádió bejelentette a követ lemondását, hozzátéve azt, hogy Spasowski időnként depresszióban szenved, és felszólították a Lengyelországba való visszatérésre. Jóllehet Afganisztán ENSZ- hez kinevezett követe az 1979- es szovjet megszállást követően lemondott, emberemlékezet óta nem fordult elő, hogy egy Washingtonba delegált követ disszidált, ami beszédesen mutatja azt a mély hasadást, mely a Szovjetunió varsói bábkormánya és a lengyel nép között tátong. Spasowski követ a lengyel diplomáciai testület rangidős tagja, aki öt alkalommal látta el a követi megbízatást, kétszer itt, 1955—61-ig, és 1978-tól mostanáig. A követ azt is közölte, hogy Lech Walesát letartóztatták, és az iránta érzett szolidaritása kifejezéseképpen mondott le. A 61 éves Spasowski, fia egy baloldali, intellektuális szemléletű politikusnak, aki maga is lelkes támogatója volt a lengyel kommunista pártnak. A kormány — távollétében — bűnvádi eljárást indított ellene államellenes bűncselekményekért. Lech Walesa egyébként nem élt a menekülés lehetőségével annak ellenére, hogy órákkal előbb figyelmeztették letartóztatásáról. Helyén maradt, és amikor érte jöttek, felkötötte a nyakkendőjét, s nyugodtan követte a rendőröket. A rémuralom, melyre a követ lemondásakor hivatkozott, napról napra rosszabbodik, mert a lengyel nép ellenállása fokozódik. Több mint 75 000 lengyel hazafi fagyoskodik rögtönzött internálótáborokban. A sztrájkoló munkások 200 halálos áldozattal fizettek ellenállásukért, a sebesültek száma ezrekre megy. Egy katowicei vasgyárban elbarikádozott munkások készek a kohókat felrobbantani, ha a rendőrség megtámadja őket. A ziemoviti bánya egyik bejáratát az ott elbarikádozott 1300 munkás már felrobbantotta, és azzal fenyegetőznek, ha Jaruzelski szovjet katonákkal elárasztott csapatai megtámadják őket, akkor a másik bejáratot is felrobbantják. Az Egyház üldözése is folyamatban van. Apa(Folytatás az 5. oldalon) LEMKE GYULA: Bort, búzát, békességet! Ismét ránk köszöntött az új esztendő. Kire a huszadik, kire az ötvenedik, kire a nagyon sokadik. — Szilveszter éjfélén összeütöttük poharainkat, kortyintottunk vagy alaposat nyeltünk a szerencsére. Bálokon s templomoknál lelkesen ráztuk egymás kezét, gondosan elkerülve persze azokat, akiket nem kedvelünk. Kicsit talán el is hittük, hogy valami csodás fordulat következik. Az élet száguldásában azonban nincsenek állomások. A képzeletbeli mezsgyekőre éppen csak odapillantottunk, s már el is tűnt a bal kanyarban. Csekkeinken még párszor elhibázzuk az évszámot, aztán megszokottá válik a megéljenzett új esztendő. Gondjaink maradnak a régiek, fényes terveink csakúgy kerékbe törnek, mint azelőtt. Szigorú diétád dacára megméretel és nehéznek találtától; doktorod előtt továbbra is letagadsz két pakli cigarettát. Könnyelmű erős fogadásokkal áltatod magad, de asszonyod nem értékeli a gyerekes szembekötősdit. Arra is aszpirint vehetünk, hogy az orvostudomány újabb tilalomfákkal keseríti sivárrá ijesztgetett életünket. A statisztikai következtetések alapján meg régen be kellett volna mondanunk az unalmast Embertársaink sem változnak egy fikarcnyit. Fortunátusz továbbra is azért jár magyar összejövetelekre, hogy márkás autóját megcsodáljuk. Szervác piros szőnyeget terít a saját lába elé, Bonifác olyan fennkölt marad, mintha tenmaga emlékműve lenne. Künn a nagyvilágban elcuppannak a júdáscsókok, és többször elárultatik az Embernek Fia. Meredeken törnek magasba az olajárak, oroszhonban ismét katasztrofális lesz a termés, Trudeau kanadai miniszterelnök vörös rózsát tűz a gomblyukába. Washington feloldja a gabonazárlatot, Moszkva rasianfiút (Russian-fiú) és hokicsapatokat küld cserébe. Szovjetek golyóval tömik az éhező színeseket, a gazdag országok szegényei támogatják a szegény országok gazdagjait. Pártatlan marad az igazságszolgáltatás a vasfüggöny mind a két oldalán. Nyugaton a bíróságok eldöntik, hogy kinek van jobb ügyvédje. Keleten a bíróságoknak semmit sem kell eldönteniük, mert készen kapják az ítéletet. A rab emberi jogain sem esik csorba. Odaát szibériai üdülésre küldik, nálunk előbb kijön a börtönből, mint a kárvallott a kórházból. Kanadai postánk népszerűsége — jelentések szerint — az esketési szövegekbe is belekerül: „Küldd, Uram, áldásodat a fiatal párra, de ne kanadai postával, mert mikorára ideér, ezek már szétváltak.” (Folytatás az 5. oldalon) LOUIS SZATLVÁRY 2218 N LINCOLN AVE CHICAGO ILL 60614 121 amerikai képviselő az erdélyi magyarság jogaiért Robert J. Lagomarsino képviselő felkérésére a képviselőház 120 tagja írta alá az alanti levelet Alexander M. Haig külügyminiszterhez. A levél Erdély magyar történelmére való hivatkozással éles szavakkal ítéli el az erdélyi magyarság emberi és önrendelkezési jogának lábbal tiprását a román kormány által. Kéri továbbá a külügyminisztert, hogy mind Romániával, mind az 1947-es békeszerződés garantálóival (Szovjetunió, Nagy-Britannia, Franciaország) tárgyaljon az erdélyi magyarság önrendelkezési jogának megvalósítása érdekében. A 121 képviselő Amerika 31 államát képviseli, közöttük 19 a képviselőhöz külügyi bizottságának tagja (a bizottság összlétszáma 38). Közöttük szerepel Dante Frascell, a helsinki komisszió elnöke és másik két tagja: Millicent Fenwick és Don Ritter. Ez az első eset, hogy ilyen nagyszámú képviselő írt alá levelet az erdélyi magyarság védelmében, és érdeklődéssel várjuk a külügyminisztérium válaszát. A levelet Lagomarsino képviselő dr. Szász Zoltán felkérésére és közdemüködésével írta, aki nála az Erdélyi Világszövetség és a National Confederation of American Ethnic Groups nevében járt el, és intézte utána a többi aláírás megszerzését is. Munkájában tevékenyen részt vett Boisenninné Máté Ilona, az EVSZ washingtoni megbízottja. Congresiá of tíje fSJntteb á£>tateá Jjousít of &tpregentntil>e£ S&Utiington. 3B.C. 20515 December 8, 1981 The Honorable Alexander M. Haig, Jr. Secretary of State Department of Stale •Washington, D.C. 20520 Dear Secretary llaig. We, the undersigned, members of the United States House ol Representatives, would like to call your attention to the continued deprivation of human and self-determination rights of the national minorities in Transylvania, particularly those Hungarians assigned to Romania in the 1947 Paris Peace Treaty. The-e 2.5 million Hungarians of Transylvania, a province that had constituted part of the Hungarian Kingdom for a millennium, was assigned originally to Romania in the 1920 Trianon Peace Treaty —which the United States had never ratified. The fate of the Transylvanian Hungarians was systematic denationalization and discrimination under the royal Romanian regime as well as under Antonescu's Fascists ;iud the Communist rule of Gheorghiu-Dej and Ceaúcoscu. In the 1947 Peace Treaty, where the United States had yielded to extreme Soviet pressure to allow the renttachment of Northern Transylvania io Romania, the four great powers compelled Romania to guarantee the liuma- rights of its citizens, a promise repeatedly broken since 1947. For more than two decades, Romanian pressures against the Hungarians of Transylvania assumed charactersttes of ethnueide Including complete suppression of the social and youth activilies and the internal independence of the Hungarian churches: destruction <xf the llungnrlnn-1angungc schools still in existence in 1958 arid their replacement with a steadily declining number of llungnrian-1nngnagO "sections" in the Romanian schools; the systematic destruction of the documents of the Hungarian past of the province and finally a conscious dispersal of the Hungarian intelligentsia and liie settlement of ln**ge number of Romanians amidst the Hungarian regions of the province. Under these circumstances may we ask v>u to discuss the above grave violations of human rights and national sell'-delerminarion, guaranteed in the Declaration of the Conference on Security and Cooperation in Europe of August 1 , 1975 and in the International Covenant on Civic and Political Rights i:i bilateral negotiations with the government of the Socialist Kepv'.Mc of Romania and in talks with Liie other guarantors of the 194/ Peace Treaty --the United Kingdom, France and the U.S.S.R. The issue concerns both human right?: and liie self-determination rights *»f the Hungarians in Romania, living mostly In Trnnsylvnnin. To do so would-be in harmony with our 205-year «»id ideals of liberty, sei f-detcriii inat i on and human rights so elo«|iieni ly expressed in the Declaration of Indopndonce and steadily pursued by many Administrations. 0 With best regards. Olvasóink figyelmébe! Nyolcvankilencedik évfolyamunk első számával a jó Isten bőséges áldását kérjük minden kedves olvasónknak, és BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK! Örömmel értesítjük kedves olvasóinkat, hogy megjelent a Katolikus Magyarok Vasárnapja 1982-es évkönyve. Az emigrációban élő kiváló magyar íróink műveiből Dunai Ákos szerkesztőnk összegyűjtött egy csokornyit, s az 56-os szabadságharc 25. évfordulója alkalmából Magyarországért életüket feláldozó hőseink emlékére ajánlja. A képekkel gazdagított, 256 oldalas évkönyv címe: HAJNALVÁROK, melyet a közeli napokban postázzuk minden kedves előfizetőnknek. Az évkönyv ára 6 dollár! Kérjük, fogadják olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel a könyv készült, és indítja útnak a VASÁRNAP.