Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)

1920-09-17 / 102. szám

Kecskemét, 1920. szeptember 17. Petitek I. évfolyam, 102. szám. 11 [ \ \ 8 mlíl 11 j fifi. Egész évre 740 K. Negyedévre 60 K. ;­­ jn . : Kecskemét, III., Arany János­ u. 6. sz. Félévre 120 K. Egy hóra 20 K. ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNYÚ, a róm.kath.bérház átjáró udvarában. Telefon­­ 135. Egyes szám I K. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. előfizetési árak. FELELŐS SZERKESZTŐ: JUSZT FERENC, szerkesztőség és kiadóhivatal. A színház kérdése ismét az érdeklődés középpontjába ju­tott és azt tartalmazza, hogy várjon a város a maga anyagi erejével támo­gassa-e a színházunkat? A múltban e kérdés nem volt kérdés. A város tá­mogatásának megadását egyenesen kö­telességének tartotta. Mariházy szín­igazgató távozásával azonban a hely­zet megváltozott. Bárdossy Pál, az új direktor, abban a reményben, hogy a színház jól fog menni, a maga részére nem kötötte ki a város érvényben volt kedvezményeit. Tette azt már csak azért is, hogy a konkurrenciával eredményesen fel­vehesse a versenyt, azáltal, hogy arány­lag a legelőnyösebb feltételeket kínálta fel a városnak. A színház eddigi előadásaiból meggyőződtünk arról, hogy Bárdossy a legtöbb tekintetben eleget tett ígé­retének. Egy csapásra megszüntette azt a tehetetlen és úgyszólván ki­zárólag üres mulattatásra alapozott szellemet, amely már évek óta a rom­lás lejtőjére juttatta a színházat. Üde, magyar levegő vonult be e helyre, ahol komoly és nemes hivatást óhajt teljesíteni a színművészet. Ennek dacára is oly kevesen jár­nak színházba, hogy a befolyó jöve­delem nem fedezi az üzemi kiadáso­kat. A nagy kiadások miatt pedig leg­alább is telt, na nem is táblásházak jövedelmére volna szükség. Mi éppenséggel nem kívánunk e színigazgató üzleti érdekében agitálni, azonban feltétlenül tekintetbe kell ven­nünk, hogy itt nem egyéni, hanem közérdekről van és lehet szó. Olyan vidéki városban, mint amilyen Kecs­kemét, a színház nem fényűzés, hanem égetően fontos kultúrintézmény, ami nemcsak szórakoztat, hanem a nemzet életébe és a nép életébe vágó hivatást teljesít. Egy vidéki színházat Magyar­­országon mindig más szempontból szabad elbírálnunk, mint pl. egy fő­városit. Ez a szempont a közérdek szempontja. Nagyon is indokolt tehát a szin­­üügyi bizottságnak a városi tanácshoz tegnap beterjesztett kérelme, amelyben a városi haszonrészesedés és tűzbiz­­tosítási díj elengedését, a fűtési és világítási költségek fedezését, főként pedig a közönségre is sérelmes vigalmi adónak az eltörlését kéri a várostól. A kívánalmak teljesítése már a közérdek követelménye és a legcse­kélyebb áldozat, amit egy föltétlen szükséges, nagyra, szépre és jóra hi­vatott intézmény érdekében a város megtehet és meg is kell tennie. Legújabb. Budapesti tudósítónk jelentései, d. u. 7*1 ó. Népszámlálás. Budapest.. Január 1-én kezdődik meg a minden tíz évben szokásos országos nép­számlálás, melynek adminisztrációs és egyéb költségei előreláthatólag 5 millió koronát fog­nak igényelni. A népszámlálási idén többek közt a következő érdekes kérdés szerepel: „Mi volt a foglalkozása a háború előtt?“ Kommunizmus Baján, Budapest. Az NT1, jelenti, hogy meg­bízható hírek szerint Baján f. hó 5-ére ter­vezett tanácsköztársaság kikiáltása az egész városban óriási nyugtalanságot keltett. Dr. Matics Márton szerb kormánybiztos ellen a hangulat a tetőpontra hágott. A kommunista szervezkedés kijózanította nemcsak a bajai bunyevácokat, hanem az ottani születésű szer­­beket is. -­­ Jellemző, hogy az összes bajai bunye­­vác tisztviselők lemondani készülnek. A csőcselék nyíltan kiabálja az utcán: „Halál a burzsoáziára“. Azonban a munkásság jó­ , tanabb része csak a terror hatása alatt tagja a kommunista pártnak. A csőcselék felfegyverzése napok kérdése, sajnos, végze­tes órák következnek. Páris. A kis-ám­ánt megalakulása óta a francia sajtó tele van olyan hírekkel, ame­lyek a cseh-tót­ország és a románok erdélyi kegyetlenségeiről szólnak. Ez azt bizonyítja, hogy francia kormány szívesen látná, hogy francia sajtó elutasítóan foglalkozik a kis­­antanttal. Sopron. A felvidéki szakszervezetek központi bizottsága Pozsonyban egyhangú­lag elhatározta, hogy a vármegyeházára ki­tűzik a vörös lobogót. . Beszerzési csoport. Mottó: Pártoljuk a bolsevista eszmék­kel teli Budapesttel szemben a vidéket! Gazda és munkástársaink el nem tit­kolható vágyakozással hallják a lapok nagy­dobbal hirdetett közléseit az állam agyon­­dédelgetett kedvenceinek, a tisztviselőknek ellátásáról. Ezzel szemben már hosszú idő óta sűrűn jelentkeztek szerkesztőségünkben tisztviselők, akik kérik, hogy vizsgáljuk meg ellátásuk ügyét. Nem zárkózhattunk e kérés teljesítése elől, mert egyrészről meg akarjuk nyugtatni a tisztviselőket, másrészt a veze­tőség működéseit is tisztán akarjuk az érde­keltek elé állítani. Előtanulm­ányozás végett egyik munka­társunk a napokban Budapestre utazott, hogy megvizsgálja az ottani és a környék­beli nagyobb csoportokat. Az árakban lénye­ges eltérés csak a zsírnál és lisztnél mutat­kozott. A kispesti csoport, mely a buda­pestieknél valamivel drágább áron szolgálja ki tagjait, a zsírt kezdettől a mai napig 16 K-ás áron adja ki. Kenyérlisztet 0,74 K-ért, főzőlisztet 1,56 K-ért osztanak. A többi cikkeknél csak néhány filléres az árkülönbö­­zet, ami a vasúti szállítás költségeivel köny­­nyen magyarázható. Minthogy egyoldalú információk alapján n­em akartunk eljárni, fölkerestük Roósz Ítélő­táblás birót, a helybeli csoport vezetőjét és fölvilágosítást kértünk a csoport működéséről. Roósz táblabíró szerint az árkülönbö­zetet a vasúti költségek okozzák. Például a legutóbb érkezett ingyen burgonyának 72.118*53 koronára rúgtak összes szállítási költségei. Ráadásul három vagon teljesen használhatatlan volt. Igaz, hogy a helyi ve­­vezetőség takarmányozási célra eladta volna, a burgonyaközponttól a hatóság útján igazolt hasznavehetetlen helyett újabb burgonyát kapott volna. Azonban a rothadtnak ítélt burgonyát az állomásról egyszerűen szét­hordták. A liszt is tényleg drágábban került a tisztviselők közt kiosztásra. A fölösleg a cso­port mozgó tőkéjéhez nem csatolva s annak terhére a tagok ellenszolgáltatás nélkül kap­nak most lisztet és meg fognak kapni. Cél­szerű volna azonban, ha a tagok rendes számadást kapnának az így kezelt pénzükről. Úgy tudjuk, a csoportnak van ilyen célokra választott ellenőre. A vezetőség érdekében is jó volna, ha nem csupán tiszteletbeli cím­­viselésben merülne ki a hivatása. A zsír árát a minisztérium által leszál­lított térítési összeg miatt volt kénytelen a vezetőség emelni, holott ma már a régi áron sem lehet Kecskeméten zsírt, vagy szalonnát kapni. A csoport szerződéses szállítója a ki­osztandó zsírra már nagyösszegű előleget is kapott, de még mindig azt mondja, hogy zsírsertés nem kapható. A csoport a várostól kapott kölcsön pénzzel dolgozik s fizeti utána a kamatot. A gazdag hentes várjon fizet-e valamit a nála heverő ezrekért? És okvetlen szüksége van a tisztviselők pén­zére? Nem volna neki a szerződéses üzlet lebonyolítására forgó­ tőkéje? Amint értesülünk, a csoport a közel­jövő­ben át fog alakulni tisztviselők beszerzési szövetkezetévé. Csillapítás a célunk, nem akarunk mélyebben bocsátkozni a bírálatba. Egyszerűen csak fölsoroltuk a megszerzett tényeket. Nézetünk szerint a vezetőséget gáncs nem érheti, hacsak abból a szem­pontból nem, hogy a tisztánlátáshoz szük­séges adatokat időnként nem bocsátja kérés nélkül is a tagok tudtára. Utóvégre az ő érdekükről van szó s talán nem lehet érvé­nyesíteni velük szemben a „róluk, nélkülük“ elvét ? ! Szomorú tény az is, hogy az ugyan­akkora fizetésből élő vidéki tisztviselő a va­súti fuvardíjak miatt drágábban jut a ked­vezményes cikkekhez, mint a fővárosi. Iparosok és földmívesek akar­nak lenni a zsidók (?) Hát csak minél előbbi! A zsidó fajiság egyik jellemző voná­sának tartottuk a nehéz testi munkától való nagymérvű tartózkodást. E faji vonásnak tudtuk be azt, hogy a zsidók szemérmetlen kapzsisággal rávetették magukat a kereske­delmi pályára és a szellemi pályára. Ennek következtében más fajok rovására egyolda­lúan nagy hatalom részesei lettek és elvesz­tették az egyébként is gyönge lábon álló erkölcsi alapjukat. Ma aztán ők is kezdik észrevenni, hogy miben ludasak. Természetesen minden hibájukat nem akarják beismerni, legkevésbbé pedig azt, hogy roppant­­gazdagságukat nagyrészt er­kölcstelen eszközökkel szerezték meg és hogy milliárdjaik birtokában a városi élet

Next