Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)
1920-09-17 / 102. szám
Kecskemét, 1920. szeptember 17. Petitek I. évfolyam, 102. szám. 11 [ \ \ 8 mlíl 11 j fifi. Egész évre 740 K. Negyedévre 60 K. ; jn . : Kecskemét, III., Arany János u. 6. sz. Félévre 120 K. Egy hóra 20 K. ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNYÚ, a róm.kath.bérház átjáró udvarában. Telefon 135. Egyes szám I K. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. előfizetési árak. FELELŐS SZERKESZTŐ: JUSZT FERENC, szerkesztőség és kiadóhivatal. A színház kérdése ismét az érdeklődés középpontjába jutott és azt tartalmazza, hogy várjon a város a maga anyagi erejével támogassa-e a színházunkat? A múltban e kérdés nem volt kérdés. A város támogatásának megadását egyenesen kötelességének tartotta. Mariházy színigazgató távozásával azonban a helyzet megváltozott. Bárdossy Pál, az új direktor, abban a reményben, hogy a színház jól fog menni, a maga részére nem kötötte ki a város érvényben volt kedvezményeit. Tette azt már csak azért is, hogy a konkurrenciával eredményesen felvehesse a versenyt, azáltal, hogy aránylag a legelőnyösebb feltételeket kínálta fel a városnak. A színház eddigi előadásaiból meggyőződtünk arról, hogy Bárdossy a legtöbb tekintetben eleget tett ígéretének. Egy csapásra megszüntette azt a tehetetlen és úgyszólván kizárólag üres mulattatásra alapozott szellemet, amely már évek óta a romlás lejtőjére juttatta a színházat. Üde, magyar levegő vonult be e helyre, ahol komoly és nemes hivatást óhajt teljesíteni a színművészet. Ennek dacára is oly kevesen járnak színházba, hogy a befolyó jövedelem nem fedezi az üzemi kiadásokat. A nagy kiadások miatt pedig legalább is telt, na nem is táblásházak jövedelmére volna szükség. Mi éppenséggel nem kívánunk e színigazgató üzleti érdekében agitálni, azonban feltétlenül tekintetbe kell vennünk, hogy itt nem egyéni, hanem közérdekről van és lehet szó. Olyan vidéki városban, mint amilyen Kecskemét, a színház nem fényűzés, hanem égetően fontos kultúrintézmény, ami nemcsak szórakoztat, hanem a nemzet életébe és a nép életébe vágó hivatást teljesít. Egy vidéki színházat Magyarországon mindig más szempontból szabad elbírálnunk, mint pl. egy fővárosit. Ez a szempont a közérdek szempontja. Nagyon is indokolt tehát a szinüügyi bizottságnak a városi tanácshoz tegnap beterjesztett kérelme, amelyben a városi haszonrészesedés és tűzbiztosítási díj elengedését, a fűtési és világítási költségek fedezését, főként pedig a közönségre is sérelmes vigalmi adónak az eltörlését kéri a várostól. A kívánalmak teljesítése már a közérdek követelménye és a legcsekélyebb áldozat, amit egy föltétlen szükséges, nagyra, szépre és jóra hivatott intézmény érdekében a város megtehet és meg is kell tennie. Legújabb. Budapesti tudósítónk jelentései, d. u. 7*1 ó. Népszámlálás. Budapest.. Január 1-én kezdődik meg a minden tíz évben szokásos országos népszámlálás, melynek adminisztrációs és egyéb költségei előreláthatólag 5 millió koronát fognak igényelni. A népszámlálási idén többek közt a következő érdekes kérdés szerepel: „Mi volt a foglalkozása a háború előtt?“ Kommunizmus Baján, Budapest. Az NT1, jelenti, hogy megbízható hírek szerint Baján f. hó 5-ére tervezett tanácsköztársaság kikiáltása az egész városban óriási nyugtalanságot keltett. Dr. Matics Márton szerb kormánybiztos ellen a hangulat a tetőpontra hágott. A kommunista szervezkedés kijózanította nemcsak a bajai bunyevácokat, hanem az ottani születésű szerbeket is. - Jellemző, hogy az összes bajai bunyevác tisztviselők lemondani készülnek. A csőcselék nyíltan kiabálja az utcán: „Halál a burzsoáziára“. Azonban a munkásság jó , tanabb része csak a terror hatása alatt tagja a kommunista pártnak. A csőcselék felfegyverzése napok kérdése, sajnos, végzetes órák következnek. Páris. A kis-ámánt megalakulása óta a francia sajtó tele van olyan hírekkel, amelyek a cseh-tótország és a románok erdélyi kegyetlenségeiről szólnak. Ez azt bizonyítja, hogy francia kormány szívesen látná, hogy francia sajtó elutasítóan foglalkozik a kisantanttal. Sopron. A felvidéki szakszervezetek központi bizottsága Pozsonyban egyhangúlag elhatározta, hogy a vármegyeházára kitűzik a vörös lobogót. . Beszerzési csoport. Mottó: Pártoljuk a bolsevista eszmékkel teli Budapesttel szemben a vidéket! Gazda és munkástársaink el nem titkolható vágyakozással hallják a lapok nagydobbal hirdetett közléseit az állam agyondédelgetett kedvenceinek, a tisztviselőknek ellátásáról. Ezzel szemben már hosszú idő óta sűrűn jelentkeztek szerkesztőségünkben tisztviselők, akik kérik, hogy vizsgáljuk meg ellátásuk ügyét. Nem zárkózhattunk e kérés teljesítése elől, mert egyrészről meg akarjuk nyugtatni a tisztviselőket, másrészt a vezetőség működéseit is tisztán akarjuk az érdekeltek elé állítani. Előtanulmányozás végett egyik munkatársunk a napokban Budapestre utazott, hogy megvizsgálja az ottani és a környékbeli nagyobb csoportokat. Az árakban lényeges eltérés csak a zsírnál és lisztnél mutatkozott. A kispesti csoport, mely a budapestieknél valamivel drágább áron szolgálja ki tagjait, a zsírt kezdettől a mai napig 16 K-ás áron adja ki. Kenyérlisztet 0,74 K-ért, főzőlisztet 1,56 K-ért osztanak. A többi cikkeknél csak néhány filléres az árkülönbözet, ami a vasúti szállítás költségeivel könynyen magyarázható. Minthogy egyoldalú információk alapján nem akartunk eljárni, fölkerestük Roósz Ítélőtáblás birót, a helybeli csoport vezetőjét és fölvilágosítást kértünk a csoport működéséről. Roósz táblabíró szerint az árkülönbözetet a vasúti költségek okozzák. Például a legutóbb érkezett ingyen burgonyának 72.118*53 koronára rúgtak összes szállítási költségei. Ráadásul három vagon teljesen használhatatlan volt. Igaz, hogy a helyi vevezetőség takarmányozási célra eladta volna, a burgonyaközponttól a hatóság útján igazolt hasznavehetetlen helyett újabb burgonyát kapott volna. Azonban a rothadtnak ítélt burgonyát az állomásról egyszerűen széthordták. A liszt is tényleg drágábban került a tisztviselők közt kiosztásra. A fölösleg a csoport mozgó tőkéjéhez nem csatolva s annak terhére a tagok ellenszolgáltatás nélkül kapnak most lisztet és meg fognak kapni. Célszerű volna azonban, ha a tagok rendes számadást kapnának az így kezelt pénzükről. Úgy tudjuk, a csoportnak van ilyen célokra választott ellenőre. A vezetőség érdekében is jó volna, ha nem csupán tiszteletbeli címviselésben merülne ki a hivatása. A zsír árát a minisztérium által leszállított térítési összeg miatt volt kénytelen a vezetőség emelni, holott ma már a régi áron sem lehet Kecskeméten zsírt, vagy szalonnát kapni. A csoport szerződéses szállítója a kiosztandó zsírra már nagyösszegű előleget is kapott, de még mindig azt mondja, hogy zsírsertés nem kapható. A csoport a várostól kapott kölcsön pénzzel dolgozik s fizeti utána a kamatot. A gazdag hentes várjon fizet-e valamit a nála heverő ezrekért? És okvetlen szüksége van a tisztviselők pénzére? Nem volna neki a szerződéses üzlet lebonyolítására forgó tőkéje? Amint értesülünk, a csoport a közeljövőben át fog alakulni tisztviselők beszerzési szövetkezetévé. Csillapítás a célunk, nem akarunk mélyebben bocsátkozni a bírálatba. Egyszerűen csak fölsoroltuk a megszerzett tényeket. Nézetünk szerint a vezetőséget gáncs nem érheti, hacsak abból a szempontból nem, hogy a tisztánlátáshoz szükséges adatokat időnként nem bocsátja kérés nélkül is a tagok tudtára. Utóvégre az ő érdekükről van szó s talán nem lehet érvényesíteni velük szemben a „róluk, nélkülük“ elvét ? ! Szomorú tény az is, hogy az ugyanakkora fizetésből élő vidéki tisztviselő a vasúti fuvardíjak miatt drágábban jut a kedvezményes cikkekhez, mint a fővárosi. Iparosok és földmívesek akarnak lenni a zsidók (?) Hát csak minél előbbi! A zsidó fajiság egyik jellemző vonásának tartottuk a nehéz testi munkától való nagymérvű tartózkodást. E faji vonásnak tudtuk be azt, hogy a zsidók szemérmetlen kapzsisággal rávetették magukat a kereskedelmi pályára és a szellemi pályára. Ennek következtében más fajok rovására egyoldalúan nagy hatalom részesei lettek és elvesztették az egyébként is gyönge lábon álló erkölcsi alapjukat. Ma aztán ők is kezdik észrevenni, hogy miben ludasak. Természetesen minden hibájukat nem akarják beismerni, legkevésbbé pedig azt, hogy roppantgazdagságukat nagyrészt erkölcstelen eszközökkel szerezték meg és hogy milliárdjaik birtokában a városi élet