Kecskemét és Vidéke, 1921. július-december (2. évfolyam, 146-297. szám)
1921-07-01 / 146. szám
Kecskemét, 1921. julius 1. Péntek II. évfolyam, 146. szám. előfizetés! Arak, Fe!g!(js szErKeSZtŐ! Dr. HOENYÍN Vagy LÁSZlÓ szerkesztőség és kiadóhivatal. Egész évre 480 55, Negyedévre 126 K. ; ; ny . ; Kasscerpót, Ill., Arany János u. 6.sz. Félévre 240 K. Egy hóra 40 K. ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNya, a róm. kafít.bérház átjáró udvarában. Telefon 185. Egyes szám 2 K. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Péter-Pál után. Hagyományos keresztény, de különösen magyar keresztény ünnep a két Apostol napja. Ősi hitek, örökké lángoló vértanú önfeláldozások és a másokért folytatott dicső harcok után itt állunk a nemtelenek előtt pőrére vetkeztetve, koldusszegényre kilopva. Szegénységünknél csak a gyalázatunk nagyobb. De megmaradt valami, amit nem bírtak elrabolni. A hit és a remény. Hitünk erőnkből és ezeréves hivatottságunkból táplálja a kitartás fennen lobogó, igazságként világító szövetnekét, hogy majdan ennek a fényénél idézzük meg a gyáva orgyilkosokat, akik a győző esetkoszorúját lelopták homlokunkról és a saját, bűnök bűnétől szennyes, ezerszer átkozott fejekre tették. Reményünk a föld, amelyen ezer éven át éltek, haltak boldogan és szabadon őseink, akiknek tartozunk azzal a fiúi kötelességtudással, hogy mi is szabadon élünk és fiaink is szabadon fognak élni a Kárpátoktól az Adriáig. Tegnap, Péter-Pál napján kezdődött meg a mi fennséges integrális háborúnk. A terméstől terhes búzatáblákon és a homokos rozsföldeken megcsendült az első kasza és megdőlt az első rend és megköttetett az első kéve és felrakatott az első kereszt, amit dolgos magyar kezek akartak így és Isten segedelmével akarnak továbbra is, harcot vívni a munkával a munkátlanok, a zsákmányból élő bitangok ellen. A mi fegyverünk, a munka eszköze. Ezzel fogunk vértelen diadalokat aratni, ezzel fogunk hazánk visszasóvárgó területeit birtokba venni, ezzel fogunk igazságot szolgáltatni. Mert nekünk ennyi meghurcoltatás, ennyi gúzsbakötés és gyalázkodás után kell az igazság, mint megbánónak a malaszt, mint munkásnak a kenyér és mint igaznak a diadal. Ma még hontalanul jár a megfeszített igazság a földön, de miként egykor, úgy eljő a mi időnk is, hogy a harmadik kakasszóra mindenki megtagadja azt, de valahol a damaszkuszi út mentén az elkerülhetetlen isteni igazságszolgáltatás halálos villámmal sújtja majd a krisztustalan gonoszságot és akkor fölvirrad a mi napunk, mert eljő az eltemetett, a meggyilkolt és véget vet a bitorlásnak, a büntetlen bűnözésnek és igy szól: — Föltámadott az igazság és ma ítél elevenek és holtak felett. Elsők lesznek a megalázottak, a legyőzöttek és a kifosztottak, de borzalmas vég vár a gáládal győzőkre, a fosztogatókra, a becstelenekre. És addig, amíg fel nem támad az igazság, dolgozzunk és imádkozzunk ! A Katholikus Egylet közgyűlése, Szent Péter és Pál napján tartotta meg a Katholikus Egylet méreteiben impozáns évi rendes közgyűlését, amelyen közel négyszáz tag vett részt. A nagy tömeg befogadására az egylet nagy terme sem bizonyult elég tágasnak, ezért az árnyas nagy udvarban tartották meg a közgyűlést, amely a demokrácia nagyon kedves színét mutatta, mert az intelligencia, a kereskedő és iparos világ és a gazdaosztály majdnem egyenlő számban volt jelen. A beteg és fürdőn levő Csősz Péter elnök helyett Orbán János kir. törv. bíró elnökölt h. elnöktársával, dr. Nyúl Tóth Pállal. A középasztalnál Révész István pápai prelátus, díszelnök foglalt helyet. A közgyűlést Orbán János nyitotta meg. Rövid visszapillantást vetve a múltra, az Egyesület jövő terveit fejtegette. A közgyűlés nagy lelkesedéssel járult hozzá az elnöki kijelentésekhez. Utána Virágh László egyesületi pénztáros terjesztené elő múlt évi pénztári jelentését és a folyó évi költségvetést. A jelentés fényes tanúbizonyságot tesz a tagok áldozatkészségéről, mert csak az új ház vételére és javítására közel százezer koronát adtak össze önkéntes adományokként. A pénztári jelentés és költségvetés tudomásulvétele után dr. Iványosi Szabó László, az Egylet lelkes szervezője tett indítványt az alapszabályok néhány pontjának megváltoztatására, mert az alapszabályok nem alkalmasak ily nagy tömegű bajokkal járó Egylet helyes irányítására. Dr. Iványosi Szabó előadásai és fejtegetéseit nagy lelkesedéssel kisérte és vette tudomásul a közgyűlés. Majd Révész István prelátus emelkedett szólásra és a következő nagy koncepciójú, magas szárnyalású beszédet intézte a hallgatósághoz: Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Nagy ünnep Magyarországon Szent Péter és Pál ünnepe, nemcsak azért, mert a két dicső apostol fejedelemnek szenteljük emlékezetét, hanem azért is mért ma szólal meg a legcsodálatosabb magyar zene, annak a milliónyi kaszának csengésében, pengésében, amely kaszák acélos éle learatja az acélos magyar búzának megsárgult kalászait. Áldott nap ez, mert az isteni Mindenhatóság e nap táján adja meg azt, amit verítékező magyar népünk imádsága egész éven át kér, a mi mindennapi kenyerünket. De nemcsak a testnek, hanem a léleknek is megvan a maga kenyere. A mi lelki kenyerünk, a mi erős hitünk, a mi lelki kenyerünk , izzó hazaszeretetünk, lelki kenyenyerünk elménk tudása, haladása és szívünk testvéri szeretete. Ezt a kenyeret is Istenünktől kell kérnünk, aki meg is adja, de csak akkor, ha a lelki kenyérért is dolgozunk. Hála legyen a jó Istennek, úgy látom, hogy a lelki kenyérért való fokozottabb munka most kezdődik a kecskeméti katholikus magyarság termőképes mezején, amely mezőnek jól megépített tanyája a mi katholikus Egyesületünk lesz. Minden tisztelet és elismerés legyen a mi elődeinknek, akik sok félreismerés és gyűlölet között is megalapozták és örökségképpen nekünk hátrahagyták ezt az Egyesületet. De ha visszatekintek arra az alapító kis csoportra és ha megtekintem ennek a közgyűlésnek lelkes, hatalmas tömegét, önkénytelenül és boldogan kell felkiálltanom. A Kecskeméti Katholikus Egylet nem volt, hanem lesz! Mert mi azt akarjuk, hogy ez az Egylet ezután ne egy csendesen folydogáló patak legyen, hanem egy egészséges érhálózat, amely a lelkesedés piros vérét odaviszi a kecskeméti katholikusság hatalmas szervezetéhez. Mi azt akarjuk, hogy ez az Egylet ne egy kis csapat, hanem Kecskemét minden katholikusát felölelő erős szervezet legyen. Engedje meg a mélyen tisztel Közgyűlés, hogy ezen megerősödött Egyletnek jövő programmját rövid szavakban körvonalazzam. Ez az Egylet lesz az öntudatos katholikus hitéletnek temploma, ahol megtanuljuk, hogy Isten és vallás nélkül nincs becsület, nincs szeretet, nincs béke, de nincs hazaszeretet sem. Itt fog meggyökerezni lelkünkben az gondolat, hogy az igazi vallásossághoz nem elég ha csak a nevük katholikus. — Szent Saman szerint „Szent név, szent erkölcsök nélkül nem ér semmit“ — hanem kell, hogy katholikus legyen gondolat- és erkölcsvilágunk, katholikus legyen tiszta erkölcsünk és egész életünk. Ez az Egylet a magyar nemzeti érzésnek iskolája lesz, hol szívünkbe véssük azt a gondolatot, hogy csak úgy tudjuk romokban heverő magyar hazánkat feltámasztani, országunk elrablótt részeit visszaszerezni, ha a mi érzésünk nem lesz gyöngébb a minket környező ellenséges népek nemzeti érzésénél. Ez a hajlék a keresztény magyar művelődésnek és haladásnak lesz otthona, ahol minden katholikus megkapja azt az irányítást, tájékoztató tudást, melyre az élet forgatagában és a kötelesség teljesítésében minden haladni vágyó léleknek szüksége van. Mivel tudjuk azt, hogy hazánk romlásának fő oka a magyar társadalmi osztályok széthúzása volt, ez az Egylet hajléka lesz az igazi keresztény demokráciának, ahol el fog tűnni minden osztályharc, ahol a katholikus intelligencia összeölelkezik a gazda-, iparos- és munkásosztállyal, ahol mi nem követelünk senkitől sem diplomát, sem mesterlevelet, sem birtokot, hanem csak azt, hogy legyen tisztességes katholikus és igaz magyar. - Ez a hajlék lesz a mi menedékvárunk az elfogultság és gyűlölet ellen, mert mi többé nem tűrjük, hogy minket katholikusokat, akár hazafiság, akár erkölcs, akár szellemi tehetség szempontjából kisebb fajsúlyú polgároknak tartsanak más vallású társainknál. Mi nem tűrjük, hogy bármelyik gazdánk bárminemű jogától megfosztassék csak azért, mert katholikus. Nem tűrjük, hogy az az iparos vagy kereskedő, bárminemű vállalkozásától elültessék, csak azért, mert katholikus. Mi nem tűrjük, hogy az a kir. biró, az a városi tisztviselő, tanár vagy orvos csak azért gátoltassék haladásában, mert katholikus. Mi senkit vallásáért nem bántunk, mi tiszteljük, sőt meg is védjük más vallású testvéreinknek igaz jogát, de a magunkét a szabadkőművességtől megfertőzött irányzat által elvétetni nem akarjuk. Ez a hajlék a mi családi fészkünk lesz, melyben nevelni és ápolni óhajtjuk azokat az ifjakat, akik, ha majd mi kidőlünk, üres sorainkat majd betöltik. Ennek az Egyesületnek kell megalapítani azokat az ifjúsági egyesületeket, melyeknek célja leend hithű magyar hazafiakat nevelni hazánk számára, mert akié az ifjúság, azé a jövő! Gyönyörű program it, melyet a so