Kecskemét és Vidéke, 1921. július-december (2. évfolyam, 146-297. szám)

1921-07-01 / 146. szám

Kecskemét, 1921. julius 1. Péntek II. évfolyam, 146. szám. előfizetés! Arak, Fe!g!(js szErKeSZtŐ! Dr­. HOEN­YÍN­ Vagy LÁSZlÓ szerkesztőség és kiadóhivatal. Egész évre 480 55, Negyedévre 126 K. ; ; ny­ . ; K­­asscerpót, Ill., Arany János­ u. 6.sz. Félévre 240 K. Egy hóra 40 K. ÁLTALÁNOS KERESZTÉN­Y IRÁNya, a róm. kafít.bérh­áz átjáró udvarában. Telefon­­ 185. Egyes szám 2 K. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Péter-Pál után. Hagyományos keresztény, de kü­lönösen magyar keresztény ünnep a két Apostol napja. Ősi hitek, örökké lángoló vértanú önfeláldozások és a másokért folytatott dicső harcok után itt állunk a nemtelenek előtt pőrére vetkeztetve, koldusszegényre kilopva. Szegénységünknél csak a gyalázatunk nagyobb. De megmaradt valami, amit nem bírtak elrabolni. A hit és a remény. Hitünk erőnkből és ezeréves hivatott­­ságunkból táplálja a kitartás fennen lobogó, igazságként világító szövetne­­két, hogy majdan ennek a fényénél idézzük meg a gyáva orgyilkosokat, akik a győző esetkoszorúját lelopták homlo­kunkról és a saját, bűnök bűnétől szennyes, ezerszer átkozott fejekre tették. Reményünk a föld, amelyen ezer éven át éltek, haltak boldogan és sza­badon őseink, akiknek tartozunk azzal a fiúi kötelességtudással, hogy mi is szabadon élünk és fiaink is szabadon fognak élni a Kárpátoktól az Adriáig. Tegnap, Péter-Pál napján kezdő­dött meg a mi fennséges integrális háborúnk. A terméstől terhes búza­táblákon és a homokos rozsföldeken megcsendült az első kasza és megdőlt az első rend és megköttetett az első kéve és felrakatott az első kereszt, amit dolgos magyar kezek akartak így és Isten segedelmével akarnak továbbra is, harcot vívni a munkával a mun­­kátlanok, a zsákmányból élő bitangok ellen. A mi fegyverünk, a munka eszköze. Ezzel fogunk vértelen diada­lokat aratni, ezzel fogunk hazánk vissza­sóvárgó területeit birtokba venni, ezzel fogunk igazságot szolgáltatni. Mert nekünk ennyi meghurcoltatás, ennyi gúzsbakötés és gyalázkodás után kell az igazság, mint megbánónak a malaszt, mint munkásnak a kenyér és mint igaznak a diadal. Ma még hon­talanul jár a megfeszített igazság a földön, de miként egykor, úgy eljő a mi időnk is, hogy a harmadik kakas­szóra mindenki megtagadja azt, de valahol a damaszkuszi út mentén az elkerülhetetlen isteni igazságszolgálta­tás halálos villámmal sújtja majd a krisztustalan gonoszságot és akkor föl­virrad a mi napunk, mert eljő az el­temetett, a meggyilkolt és véget vet a bitorlásnak, a büntetlen bűnözésnek és igy szól: — Föltámadott az igazság és ma ítél elevenek és holtak felett. Elsők lesznek a megalázottak, a legyőzöttek és a kifosztottak, de borzalmas vég vár a gáládal győzőkre, a fosztoga­tókra, a becstelenekre. És addig, amíg fel nem támad az igazság, dolgozzunk és imádkozzunk ! A Katholikus Egylet közgyűlése, Szent Péter és Pál napján tartotta meg a Katholikus Egylet méreteiben impozáns évi rendes közgyűlését, amelyen közel négyszáz tag vett részt. A nagy tömeg befogadására az egylet nagy terme sem bizonyult elég tá­gasnak, ezért az árnyas nagy udvarban tar­tották meg a közgyűlést, amely a demokrácia nagyon kedves színét mutatta, mert az intel­ligencia, a kereskedő és iparos világ és a gazdaosztály majdnem egyenlő számban volt jelen. A beteg és fürdőn levő Csősz Péter elnök helyett Orbán János kir. törv. bíró el­nökölt h. elnöktársával, dr. Nyúl Tóth Pállal. A középasztalnál Révész István pápai prelátus, díszelnök foglalt helyet. A közgyűlést Orbán János nyitotta meg. Rövid visszapillantást vetve a múltra, az Egyesület jövő terveit fejtegette. A közgyűlés nagy lelkesedéssel járult hozzá az elnöki ki­jelentésekhez. Utána Virágh László egyesületi pénz­táros terjesztené elő múlt évi pénztári jelen­tését és a folyó évi költségvetést. A jelentés fényes tanúbizonyságot tesz a tagok áldozatkészségéről, mert csak az új ház vételére és javítására közel százezer ko­ronát adtak össze önkéntes adományokként. A pénztári jelentés é­s költségvetés tu­domásulvétele után dr. Iványosi Szabó László, az Egylet lelkes szervezője tett indítványt az alapszabályok néhány pontjának megváltoz­­tatására, mert az alapszabályok nem alkal­masak ily nagy tömegű bajokkal járó Egylet helyes irányítására. Dr. Iványosi Szabó elő­adásai és fejtegetéseit nagy lelkesedéssel ki­sérte és vette tudomásul a közgyűlés. Majd Révész István prelátus emelke­dett szólásra és a következő nagy koncep­ciójú, magas szárnyalású beszédet intézte a hallgatósághoz: M­élyen Tisztelt Közgyűlés! Nagy ünnep Magyarországon Szent Péter és Pál ünnepe, nemcsak azért, mert a két dicső apostol fejedelemnek szenteljük emlékezetét, hanem azért is­ mért ma szólal meg a legcsodálatosabb magyar zene, an­nak a milliónyi kaszának csengésében, pen­gésében, amely kaszák acélos éle learatja az acélos magyar búzának megsárgult kalászait. Áldott nap ez, mert az isteni Minden­­hatóság e nap táján adja meg azt, amit ve­rítékező magyar népünk imádsága egész éven át kér,­­ a mi mindennapi kenye­rünket. De nemcsak a testnek, hanem a lélek­nek is megvan a maga kenyere. A mi lelki kenyerünk, a mi erős hitünk, a mi lelki ke­nyerünk , izzó­ hazaszeretetünk, lelki kenye­­nyerünk elménk tudása, haladása és szívünk testvéri szeretete. Ezt a kenyeret is Istenünktől kell kér­nünk, aki meg is adja, de csak akkor, ha a lelki kenyérért is dolgozunk. Hála legyen a jó Istennek, úgy látom, hogy a lelki kenyérért való fokozottabb munka most kezdődik a kecskeméti katho­likus magyarság termőképes mezején, amely mezőnek jól megépített tanyája a mi katho­likus Egyesületünk lesz. Minden tisztelet és elismerés legyen a mi elődeinknek, akik sok félreismerés és gyűlölet között is megalapozták és örökség­képpen nekünk hátrahagyták ezt az Egye­sületet. De ha vissza­tekintek arra az alapító kis csoportra és ha megtekintem ennek a közgyűlésnek lelkes, hatalmas tömegét, ön­kénytelenül és boldogan kell felkiálltanom. A Kecskeméti Katholikus Egylet nem volt, hanem lesz! Mert mi azt akarjuk, hogy ez az Egy­let ezután ne egy csendesen folydogáló pa­tak legyen, hanem egy egészséges érhálózat, amely a lelkese­dés piros vérét odaviszi a kecskeméti katholikusság hatalmas szerve­zetéhez. Mi azt akarjuk, hogy ez az Egylet ne egy kis csapat, hanem Kecskemét minden katholikusát felölelő erős szervezet legyen. Engedje meg a mélyen tisztel Közgyű­lés, hogy ezen megerősödött Egyletnek jövő programmját rövid szavakban körvonalazzam. Ez az Egylet lesz az öntudatos katho­likus hitéletnek temploma, ahol megtanuljuk, hogy Isten és vallás nélkül nincs becsület, nincs szeretet, nincs béke, de nincs haza­­szeretet sem. Itt fog meggyökerezni lelkünk­ben az gondolat, hogy az igazi vallásosság­hoz nem elég ha csak a nevük katholikus. — Szent Sam­­an szerint „Szent név, szent erkölcsök nélkül nem ér semmit“ — hanem kell, hogy katholikus legyen gondolat- és erkölcsvilágunk, katholikus legyen tiszta er­kölcsünk és egész életünk. Ez az Egylet a magyar nemzeti érzés­nek iskolája lesz, hol szívünkbe véssük azt a gondolatot, hogy csak úgy tudjuk romok­ban heverő magyar hazánkat feltámasztani, országunk elrablótt részeit visszaszerezni, ha a mi érzésünk nem lesz gyöngébb a minket környező ellenséges népek nemzeti érzésénél. Ez a hajlék a keresztény magyar műve­lődésnek és haladásnak lesz otthona, ahol minden katholikus megkapja azt az irányítást, tájékoztató tudást, melyre az élet forgatagá­ban és a kötelesség teljesítésében minden haladni vágyó léleknek szüksége van. Mivel tudjuk azt, hogy hazánk romlá­sának fő oka a magyar társadalmi osztályok széthúzása volt, ez az Egylet hajléka lesz az igazi keresztény demokráciának, ahol el fog tűnni minden osztályharc, ahol a katho­likus intelligencia összeölelkezik a gazda-, iparos- és munkás­osztállyal, ahol mi nem követelünk senkitől sem diplomát, sem mes­terlevelet, sem birtokot, hanem csak azt, hogy legyen tisztességes katholikus és igaz magyar.­­ - Ez a hajlék lesz a mi menedékvárunk az elfogultság és gyűlölet ellen, mert mi többé nem tűrjük, hogy minket katholikuso­­kat, akár hazafiság, akár erkölcs, akár szel­lemi tehetség szempontjából kisebb fajsúlyú polgároknak tartsanak más vallású társaink­nál. Mi nem tűrjük, hogy bármelyik gazdánk bárminemű jogától megfosztassék csak azért, mert katholikus. Nem­ tűrjük, hogy az az iparos­ vagy kereskedő, bárminemű vállalko­zásától elültessék, csak azért, mert katholikus. Mi nem tűrjük, hogy az a kir. biró, az a városi tisztviselő, tanár vagy orvos csak azért gátoltassék haladásában, mert katholikus. Mi senkit vallásáért nem bántunk, mi tisz­teljük, sőt meg is védjük más vallású test­véreinknek igaz jogát, de a magunkét a szabadkőművességtől megfertőzött irányzat által elvétetni nem akarjuk. Ez a hajlék a mi családi fészkünk lesz, melyben nevelni és ápolni óhajtjuk azokat az ifjakat, akik, ha majd mi kidőlünk, üres sorainkat majd betöltik. Ennek az Egyesület­nek kell megalapítani azokat az ifjúsági egyesületeket, melyeknek célja leend hithű magyar hazafiakat nevelni hazánk számára, mert akié az ifjúság, azé a jövő! Gyönyörű program it­, melyet a so

Next