Kecskemét és Vidéke, 1926. július-december (7. évfolyam, 25-50. szám)
1926-07-04 / 25. szám
Hetedik évfolyam, 25. szám Ára 1500 kor. Kecskemét, 1925. Julius 4. Vasárnap Előfizetési ár Egy szám ára 1500, Negyedévre 15000 K. Telefonszám: 135. Telefonszám: 135. POLITIKAI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal Kecskeméten, Arany János utca 6. szám (r. kath. bérház átjáró udvar) Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal A kultúra őre. Aki figyelemmel kíséri azt a fáradhatatlan, nagyarányú kultúrmunkát, amelyet a kultuszminiszter esztendők során át végzett és végez országunk szellemi nívójának megtartása és felemelése érdekében, méltán tarthatja őt a magyar kultúra legelső és leghivatottabb őrének. Kezdve a legalsóbb fokú népoktatástól, fel egészen az egyetemekig, az egészséges reformoknak egész sorozatát valósította meg, vagy legalább is vette tervbe s tette ezt oly hivatottsággal, a kultúra iránti oly igaz és mély szeretettel, hogy végzett munkája alapján a legkiválóbb kultuszminisztereink sorába kell őt emelnünk. Ezek között eddig is igazán akadt sok olyan, akikre bármely európai állam büszke lehetne. Klebelsberg gróf ezt a nagy munkát öntudatos akarattal, kitűzött célok érdekében hajtja végre. Mióta Trianon országunkat kegyetlenül megcsonkította s a jómódú Magyarország helyett kicsi és szegény csonka ország lettünk, százszor inkább kell minden alkalmat megragadnunk, amikor a békeszerződés és az ellenőrzés szűk kerretei között is megmutathatjuk, hogy amit velünk tettek az a legszörnyűbb igazságtalanság volt , hogy nemcsak ősi jogaink, de a kultúrélet terén felmutatott eredményei miatt is követelhetjük magunk számára a helyet Európa művelt nemzetei sorába. Az iskola tulajdonképen a nemzet nevelés igazi műhelye. Ha jó alapokra van fektetve, ha kellőleg képzett tanszemélyzet látja el az oktatás munkáját, többet tehet az ország nagyságáért, és felemelkedéséért, mint akármiféle hadsereg. Egy olyan nép, amelynek minden tagja rendelkezik a műveltség nélkülözhetetlen elemeivel s amelynek sorait nagy költők nagy tudósok és nagy politikusok hiszítik, a nemzetek között folyó hatalmas versenyben le nem maradhat, vele mindig számolni kell s meg kell adni részére a műveltségnek kijáró tiszteletét. A kultuszminiszter hatalmas iramú munkájából, amikor arról a közlemények nyilatkozatot tesz, vezérlő motívumok gyanánt mindig ezek a szempontok csillannak ki, figyelmeztetve a legkisebbet és legnagyobbat az egész magyar népre kötelező erőfeszítés szükségességére, a kultúra mindenható voltára. Szerencse, hogy a kultuszminiszter programmjának megvalósítására rendelkezésére áll a szükséges idő, mert gyakori kormányváltozások esetén az ország közművelődésének egységes átgyúrása nem menne olyan könnyen, mint mikor egy széleskörű koncepció végrehajtására az eszközök ugyanannak a férfiúnak a kezében vannak. A kabinet összes tagjai átértik és értékelik a kultuszminiszter nagyszabású törekvéseit, mert még a mai nehéz viszonyok között is megkapja a célok eléréséhez szükséges anyagi eszközöket. Így folyik Klebelsberg céltudatos vezetése alatt a magyar kultúra várának szakadatlan építése, melynek eredménye nem is sok idő múlva az analfabétizmus teljes megszűnése s Magyarország műveltségi nívójának hatalmas arányú emelkedése lesz. Amit a forradalmak esztelen tobzódásokban összerombolnak, azt a béke tudományos munkája építi fel újra s nemcsak felépíti, de tovább is viszi, emberi erőfeszítések verejtékével öntözve, azt az utat, amelynek végén ott pompázik és csillog az igazi tudás jutalma ,a nemzeti megbecsülés. Örüljünk, hogy ezen az úton a magyar nemzet olyan kiváló, önzetlen és fáradhatatlan vezérre akadt, mint amilyen gróf Klebelsberg Kúnó kultuszminiszter. En A szociális magyar íra : Bene Lajos. Nagyon sok baj, hiba és fogyatékosság van nálunk, aminek az elintézése, javítása, kiegészítése várja a segítő kezet. De talán egyik sem fontosabb magyar nemzeti szempontból, mint a szociális magyar kiképzése. Mi minden alapos ok nélkül annyira széttagolódtunk, olyan éles elkülönültségben élünk az egyes társadalmi osztályok és rétegek és annyira öncélúig rendezkedünk be, hogy ez már valóságos , nemzeti veszedelmet jelent. » A megüresedett lelkek a súllyos gazdasági helyzet nyomása alatt kizökkentek a helyes kerékvágásból, önző irányban haladnak, ahol nem csak magyart, de még felebarátot is ritkán látnak. Ennek pedig az a szomorú következménye, hogy minden osztály, réteg és egyén csak magának kíván élni, másokat meg sem lát. A közérdek egészen háttérbe szorul a legidegebb vak önzés veszi át az uralmat. Lehet nálunk szenvedés, nyomorúság, fájdalom, könny tengernyi, a megérző szív, a megértő lélek a segítésre, vagy enyhítésre kész, ez nagyon kevés, alig képes a sok tennivalónak csak egy kis részét is elvégezni, így a széttagolt, az erőtlen magyar lassanként senyved, pusztul. Akin még ma lehetne segíteni egy parányi emberséggel, az holnap a pusztulás útjára kényszerül; az a sok jövendő magyar, akiket a szükség és a nyomorúság testben és lélekben satnyává, erőtlenné tesz, akiknek pusztulása bizonyosan látszik, ■ mind megmenthetők volná- nak, ha a szociális érzés és gondozás meg volna bennünk. Az a sok erős munkás kéz, amely becsületes munkája után kenyeret kér és vár, ■ hogy családjának meleg tűzhelyet, megélhetést, megfelelő fejlődést biztosítson, akárhányszor tétlenül kesereg, mert esetleg kevés a munka; alkalom, vagy pedig ha van, az sem mindig olyan, amivel a munkás reménységeit valóra válthatná. Nem jelentkeznek elég számban a szociális magyarok, akik tudatában vannak annak, hogy amikor egy könynyet letörültünk, amikor egy nagyobb kenyeret juttattunk a munkásunknak, akkor saját magunknak is szolgálatot tettünk, mert a jelentkező mosolyban sok biztatás van, a nagyobb darab kenyér után jobb munkát kapunk. Amikor a beteges gyermek gyógyuláshoz jut, a betegség csiráival tömött lakásból egészséges helyet kap a család, a betegágyas asszonyról és családjáról gondoskodás történik, a lelkekben nyomok maradnak vissza, melyekben a jobb jövő csirái szunnyadnak. Amikor az élet ezer és ezerféle baja környékez, húzza az embert, egy megértő lélek, egy melegen érző szív nagy változásokat idéz elő. Ha az egyes társadalmi osztályok és rétegek nem arra törekszenek, hogy minél jobban elhatárolják magukat, minél nagyobbat markoljanak, egymást lekicsinyeljék, hanem inkább a képződött társadalmi szakadékokat áthidalni törekednek, sőt egészen eltüntetni igyekeznek, mindjárt tisztábban látnák a helyzetet: világosan állana előttük, hogy teljesen egymásra utaltak vagyunk és az egész magyar nemzet minden társadalmi osztálya és rétege együtt emelkedik, vagy süllyedik. Elengedhetlen szükségképen jelentkezik, hogy a vezetésre hivatottak gondos önvizsgálódást tartsanak s annak alapján szerzett tapasztalatok figyelembe vételével fokozottab mértékben fordítsanak gondot arra, hogy a viselkedésükkel, magatartásukkal, munkásságukkal képezgessék a szociális magyart. Amihelyt sikerül Magyarországon a szociális érzésű magyarokat nagyobb számban látnunk, múlik a fájdalom és a könnyhullatás, a társadalmi megértés nem késik, az együttmunkálkodás biztosítva lessz, az egészségesebb gondolkozás előtérbe lép, a magyar őserő kifejlődéshez jut és az