Kecskemét és Vidéke, 1929. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1929-07-14 / 27-28. szám

Tizedik évfolyam. 27—28. szám. Ára 12 fillér. Kecskemét, 1929. julius 14* keméteXidm Dnr ITIÍZ AI IÁD Szerkesztőség és kiadóhivatal • OLllIl­ Al L.Pír Kecskeméten, Arany János utca 1f. szám ---------- I Felelős szerkesztő: (r. kath. bérház átjáró udvar) Telefonszám: 135. — Telefonszám: 135. 1 KATONA GÉZA Hirdetéseket felvesz a kiadóhivata­l....................— -- - " ................- -----------------------------—-------------------————-—■­ Pang az ipar és a kereskedelem. Irta : Wachtler István, országgy. képviselő. A napilapokban, de különösen a szaksajtóban és az ipari és kereske­delmi érdekkörökben állandóan olvas­hatjuk és halljuk a panaszt, hogy az iparban és a kereskedelemben általá­nos a panasz. Ősrégi, évtizedes, sőt évszázados hírneves üzletek nem tud­nak boldogulni, feloszlanak, tönkre­mennek. A fizetésképtelenségi bejelen­tések és a csődeljárások napirenden szerepelnek. A panasz jogos. Tényleg látjuk és tapasztaljuk, hogy az ipari műhe­lyekben szomorú csend honol és hogy a kereskedelmi üzletek üresek, ritkán fordulnak meg azokban nagyobb számú vevők. A pangás egyik előidéző okául az érdekkörök a túladóztatást állítják oda. Készséggel elismerjük, hogy az ipar és a kereskedelem manapság különféle nagy adókkal vannak meg­terhelve. Ezt a tételt azonban éppoly mértékben és jogossággal közgazda­ságunk bármely ágára, közéletünk minden foglalkozására egyaránt alkal­mazhatjuk. A nagy adók súlyos terhe alatt roskad ebben az országban min­den és mindenki. Ezt indokolttá teszik a világháború végtelen nagy veszte­ségei úgy gazdasági, mint erkölcsi erőkben, de indokolják a nagy adó­terheket azok a súlyos kötelezettségek is, amelyeket Trianonban magunkra kellett vállalnunk. El kell viselnie mindenkinek eze­ket a nagy adóterheket már azért is, mert csonkaságunkban ezekből a köz­pénzekből nemzetünk javára befekte­téseket eszközlünk a jövendőt szem előtt tartó, céltudatos erősítéseket te­szünk, hogy majdan csonkaságunkból ismét Nagymagyarországot teremthes­sünk. Minden anyagi és erkölcsi erőnk kimerítése, összefogása képes csak erre a nagy nemzeti feladatra ! A nagy adók mellett az ipari és kereskedelmi csendéletnek, az általá­nos pangásnak okát sokkal mélyebb, komolyabb körülményekben vélem meg­találhatni. És itt vonatkozásba hozom e pangást kereskedelmi mérlegünk passzivitásával; évről-évre sokmilliós deficittel záródik e mérleg. Rettentően elszomorítók azok a számadatok, ame­lyek a külföldről hozzánk beözönlő ipari és kereskedelmi árucikkek meny­­nyiségét tüntetik fel. Szomorú pénz­telenségünkben rémisztők, elijesztően nagyok azok a pénzösszegek, amelyek ezekért az árucikkekért szegény orszá­gunkból a külföldre kivándorolnak. Ezek a kifelé szökő összegek ránk nézve, közgazdasági életünk számára, örökre elvesztek, a közgazdasági élet együttes vérkeringéséből egyszers min­­denkorra kimaradnak. Minden egyes ilyen fillér nap-nap után szegényebbeké tesz minket, koldusabbá az országot. Én a közgazdasági élet egészsé­ges vérkeringését, életerős érlüktetését csak akként tudom elképzelni, csak akként tartom lehetségesnek, ha az ipar és a kereskedelem mindent el­követ, hogy ezek a külföldre kiván­dorló hatalmas pénzösszegek a lehető legminimumra csökkentessenek. Mentsük meg, tartsuk vissza orszá­gunkban közgazdasági életünk szá­mára ezeket az összegeket, ne vonjuk el az éltető vérkeringésből, hisz min­den ilyen fillér csökkenti közönségünk vásárló­képességét, fokozza az általá­nos pénztelenséget. A magyar ipar és kereskedelem fellendítése érdekében magyar Hetet rendeztünk. Fényesen sikerült és fel­keltette honi iparunk és kereskedel­münk iránt a külföld érdeklődését. E hét tanulságait ne hagyjuk ered­mény nélkül elröppenni s különösen nemes célját, amelyért rendeztetett, ne tévesszük sohasem szem elől. Magyar árut kínáltunk e Héten minden vevőnek, ezt tegyük a jövőben mindenkor! Közös elhatározással, egy akarat­tal küszöböljék ki üzletükből az ipa­rosok és kereskedők azokat a külföldi árucikkeket, amelyek itthon is besze­rezhetők. Nem szemrehányásként, de az igazság kedvéért említenem kell ke­reskedőink nagy hányadának ama helytelen szokását, hogy az üzletük­ben megjelenő vevőközönségnek első­sorban és nagy előszeretettel a kül­földi árucikkeket kínálják. Megenge­dem, hogy ezt a szokást a vevőközön­ségnek a külföldi árukhoz való tün­tető, szerelmes ragaszkodása némileg menti. Ám hiszem és vallom, hogy leginkább az iparra és a kereskede­lemre hárul az a nemzeti feladat, leg­inkább az ő érdekükben fekszik, hogy a vevőközönséggel megkedveltessék a magyar árucikkeket. Bízvást állíthatom, hogy amely iparos és kereskedő üzle­tében fölöslegesen mert itthon is beszerezhetné , tart és árusít kül­földi cikkeket, nagyban hozzájárul az ipari és kereskedelmi általános pan­gáshoz. Fellendülést az iparban és a ke­reskedelemben csak úgy várhatunk, ha a fölösleges és szükségtelen külföldi árucikkek kiszorításával a kivándorló hatalmas pénzösszegeket közgazdasági életünk számára megmentjük. Kereskedelmi mérlegünk passzivi­tását is csak ily módon tudjuk csök­kenteni. carirra crifirenceaca A kisiparosok nagy­gyűlése. Az ország kisiparossága vasárnap tartotta meg nagygyűlését a régi képviselő­házban. A kisiparos régi, türelmes és jó­zan osztálya a társadalomnak, de a nagy­gyűlésen elhangzott szavak arról tesznek tanúságot, hogy kezdi türelmét veszteni és nagyon el van keseredve. A kereskedelmi minisztert Messik Vilmos miniszteri tanácsos képviselte a nagygyűlésen, hol Papp József iparos el­nökölt. Különösen sok volt a panasz a Társadalombiztosító intézet ellen, mely nem kezeli elég szociális érzékkel a kis­iparosságot. A 24 százalékos késedelmi pótlékot tűrhetetlennek mondta a nagy­gyűlés több szónoka, mert azért büntetést fizetni, hogy nincs pénze a kellő időre a kisembernek, lehetetlen felfogás. Hangok voltak, még­pedig igen erélyes hangok a Kézműves Kamara minél előbbi felállítása érdekében, valamint azért is, hogy a kis­iparosságnak a vármegyékben is megle­gyen a kellő képviselete. A gyűlés legfon­tosabb szónokai Frühwirth Mátyás orsz. képviselő, dr. Dobsa László az IPOSz igazgatója, dr. Lippay István tb. igazgató voltak. A nagygyűlésen 297 ipartestület volt képviselve. A kisiparosság az államfentartó ele­mek egy tekintélyes, még­pedig öntuda­tos és hazájához mindenkor a végsőkig ragaszkodó része. Az egész nemzet, köte­lessége meghallgatni a kisiparosok kiáltó szavát, mert az ő jólétük és boldogulásuk a nemzet fellendülését is jelenti. ORSZÁGOS HÍREK Jugoszláviában erősödött a kommu­nista mozgalom. — Sándor szerb királyt meghívták a cseh hadgyakorlatokra. — Két angol tengeralattjáró gyakorlatozás közben elsüllyedt. — A magyar küldött­séget kitüntető melegséggel fogadták a lutheránus világkonvent koppenhágai gyű­lésén. — A gróf Zeppelin augusztusban indul a föld körülröpülésére. — Az ideig­lenes házadó mentességet szeptember vé­géig lehet kérni. — A belügyminiszter több évi küzdelem után kiirtotta a buda­pesti kártyabarlangokat. — Pangelosz volt görög diktátort óvadék ellenében szabad­lábra helyezték. — Két hétre lezárják a Lánchidat. — A jugoszláv határszélen újabb súlyos incidens történt. — A bizo­nyítvány hamisítással vádolt Röser Alfrédot szabadlábra helyezte a vizsgálóbíró. — Kassa közelében megint letartóztattak egy magyar leventét.

Next