Kecskemét és Vidéke, 1930. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1930-07-06 / 27. szám

Új korszak. Irta: dr. Temenodry Imre min. tan., orsz. gyűl. képviselő. A közgazdasági helyzet az állami háztartás keretének szűkítését követeli, mert azok a jelenségek, amelyek kü­lönösen a mezőgazdaság terén az utóbbi időkben, oly markáns vonások­ban mutatkoztak, csakis a közterhek további fokozatos csökentésével lesz­nek bizonyos mértékben, ellensúlyoz­­hatók Ez azonban nem lehet az egye­düli panácea, amely a mai súlyos köz­­gazdasági helyzetet gyökeresen orvo­solhatná. Kétségtelen, hogy a takarékosság az állami élet vezetésében kedvező hatást gyakorol a magángazdaságra, mert, hiszen a közcélokra el nem vont tőke, mindenesetre a magángazdasági élet feljavítását szolgálja. De ugyan­akkor, amikor takarékosságra gondo­lunk, számolnunk kell azzal is, hogy a kitűzött célok megvalósításának el­hagyásával a szociális és közgazda­­sági téren, különösen beruházások ré­vén, az előző éviekhez mérten keve­sebbel lehetünk a köznek segítségére. Nagyon helyes tehát, hogy a költség­­vetésben a kiadások csökkenése nem lineárisan történt, hanem ott vizetett keresztül, ahogy valamely teljesítmény időbelileg kitolható volt, avagy annak megvalósítása gazdaságossági szem­pontból, még nem volt időszerű. Gazdasági helyzetünk javítása azonban csak bizonyos mértékben függ össze ezekkel a körülményekkel. A bajok forrása az általános világ­­gazdasági helyzet rosszabbodásából ered és a tények konstatálása után, kötelességünk, az orvoslás tekintetében minden téren a legszigorúbb követ­kezetességgel eljárni. Látjuk azt a veszedelmet, amely mezőgazdaságun­kat, egyfelől, a nyugati fogyasztó államok önellátási törekvése, másfelől a tengerentúli államok mamut­terme­lése következtében fenyegeti, amely veszedelem, az utóbbi időben, szinte, katasztrofális jellegű volt. Ezt a gaz­dasági válságot a vásárlóképesség csökkenése következtében, úgy az ipar, mint a kereskedelem egyaránt érzi és ennek tudható be a vállalkozási kedv aláhagyat­ása, aminek pedig, termé­szetes következménye a munkanélkü­liség növekedése. Jelenleg a kormány legfontosabb feladata, olyan preventív intézkedések megtétele, melyekkel a helyzet súlyos­bodását megakadályozza és át tud vezetni ezeken a súlyos viszonyokon bennünket. Itt talán elsősorban a hi­telélet konszolidálása volna az első teendő, amely a termelő munka foly­tonosságát és a termelési költségek olcsóbbodását tartósan biztosítani tudná. Bár a kamatviszonyok az egész vilá­gon jelentékenyen javultak és közele­dünk a békebeli szinthez, vagy talán ezt már bizonyos mértékben el is ér­tük, mégis a­ mi speciális agrárjelle­günknek megfelelő, hosszú lejáratú kölcsönöket, vagy egyáltalában nem, vagy csak igen súlyos feltételek mel­­lett szerezhetünk. Ennek oka, nagy­részben, mindenesetre a magyar állam pénzügyi szuverenitásának, a függő jóvátételi kérdések címén történt kor­látozása volt, ami akadályozhatta, hogy az állam újabb külföldi kölcsön igény­­bevételével siessen a magángazdaság segítségére. Részben ebben találjuk magyarázatát annak is, hogy a nem­zetközi pénzpiac tartózkodó volt, mert hiszen az elintézetlen nemzetközi poli­tikai kérdésekre legnagyobb mérték­ben mindig a pénzpiac reagál. De annak, hogy zálogleveles kölcsönt sze­rezhessünk talán akadálya volt egy­részt a belső tőkeképződés hiánya is, másrészt az a megrázkódtatás, amely a közelmúltban, az amerikai pénz­piacot érte. Ennek tudható be, hogy a kihelyezésre váró tőke igen lassan keresi fel — még a kockázatos tőzsdei helyett is — a nyugodt elhelyezést biztosító fix kamatozású kölcsönöket. Azt hiszem azonban, hogy a pá­risi rendkívüli fontosságú megállapo­dás, amelyet becikkelyeztünk, végleg tető alá hozta a Hágában megkötött egyezményeket, s ezekkel Magyaror­szág csorbí­tatlanul visszanyerte pénz­ügyi függetlenségét és bizonnyal, úgy pénzügyi, mint közgazdasági téren új korszak megindulását jelenti számunkra. Reméljük, hogy a magyar nemzet be­csületes, őszinte szándékáról — amely­nek a megpróbáltatások hosszú esz­tendei alatt annyiszor tanújelét adta — meg tudtuk g­őzni Európa többi államait és a mostani megállapodás csakugyan kiinduló pontja lesz egy békés gazdasági közeledésnek, amelyre nemcsak nekünk van szükségünk, ha­nem ugyanolyan mértékben szüksége van a többi európai államnak is. OLVASSA ÉS TERJESSZE KECSKEMÉT ÉS VIDÉKÉT!! POLITIKA. A kisantant konferenciája. A kisantant külügyminiszterei a Csorba mellett tartott Kisantant- konferencián újból foglalkoztak egy­más további támogatására. A ma­gyar királykérdésben ragaszkodnak az eddigi álláspontjukhoz. * Bethlen gróf Baltazárról. A felsőház szerdai ülésének legkiemelkedőbb pontja Horthy Ist­ván interpellációja volt, amelyre Bethlen gróf nyomban válaszolt. Az egyházkerületi főgondnoki tiszt­ségéről lemondó Horthy István in­terpellációjának oka az volt, hogy Baltazár debreceni ref. püspök Pá­­risban jártában a francia kamara külügyi bizottságában is beszélt és interpelláló úgy tudja, hogy a be­széd nem vált egy cseppet sem Magyarország előnyére. Kérdi a kor­mányt : beleegyezik-e abba, amit Baltazár mondott. Bethlen gróf miniszterelnök az interpellációra adott hosszas és ki­merítő válaszában elítélte Baltazár párisi szereplését. Baltazár egy fran­cia ref. pap képviselő segítségével tényleg összetoboroztatta a fancia külügyi bizottság tagjait és ezeknek felolvasást tartott a magyar ügyek­ről. Beszéde főleg a magyar kato­likus egyház, a püspökök és álta­­lán a magyar főurak ellen szólott, kik félnek attól, hogy elveszítik bir­tokaikat, ha a Habsburgot vissza nem hozzák. Bethlen ezzel szemben meg­jegyezte, hogy az ő történelmi tu­dása szerint a katolikus egyház­fejedelmek javadalmaikat nem a Habsburgoktól, de az Árpád-ház­­beli királyoktól kapták, de a ma­gyar főuraknak is csak egy nagyon csekély része részesült donációban a Habsburg-ház részéről. Az a csa­ládjától elvett erdélyi birtokok pél­dául 800 éve voltak a Bethlenek birtokában. Történelmi hamisítás tehát az, amit Baltazár állított. De a valóság elferdítése az is, hogy a magyar főurak befolyása a magyar politikában az összeomlás óta do­minálna, mert ennek éppen az el­lenkezője áll, hiszen a felsőház és a vármegyeház reformja maga egész sorát megsemmisítette a maradik­ .­­ Tizenegyedik évfolyam. 27. sz. Ára 12 fillér. Kecskemét, 1930. július 6. - leméseVidékes f­rrff POLITIKAI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal Kecskeméten, Arany János utca 6. szám Felelős szerkesztő : (ír. kath. bérház átjáró udvar) ____________ _ .... KATONA GÉZA | Hirdetéseket felvesz a kiadóhivata­l—T rann in wirm trittiro—«w­m wimum­ iri'ia nni —im im iii .......in i ——■———in miniui m min iiim ai wwww nnn­wi»—iiii iiiiiiii

Next