Kecskemét és Vidéke, 1934. január-június (15. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-07 / 1. szám

Tizenötödik évfolyam 1. szám. Ára 6 fillér. Kecskemét, 1934. január 7. Elöfize ------- PolIITIKAI 1 AP Szerkesztőség és kiadóhivatal Egy szám ára ti f. — Negyedévre 60 f­­rULIlIt\A LRI Kecskeméten, Arany János utca 6. szám ___ Felelős szerkesztő és kiadó: (r. kath. bérház átjáró udvar) Telefonszámi 135. — Telefonszám: 135. SZÉKELY SÁNDOR: Hirdetéseke­t felvesz a kiadóhivata A Népszövetség pénzügyi biztosa dicséretes gyorsasággal és példás pontos­sággal készül el évnegyedes jelentéseivel Magyarország pénzügyi és gazdasági hely­zetéről. Most is az ezidei esztendő utolsó évnegyedének végén már közzétette jelen­tését. Az igazságot kereső, tárgyilagosságra törekvő, de amellett nagyon jóakaratú szemlélő éles megfigyelésével állapítja meg a különböző jelenségekből és a számada­tok tanulságából az ország gazdasági álla­potának keresztmetszetét. Megszoktuk, hogy ezekből a jelentésekből a pártpolitikai kri­tika mindig kiszedegeti és kidomborítja azt, ami az ország gazdasági nehézségeit illusztrálja és ezeket a kedvezőtlen moz­zanatokat politikai hangulatkeltésre hasz­nálja és élezi ki a kormánnyal szemben. Pedig magától Tylertől tanulhatnák meg legjobban, hogy miként kell a gazdasági és pénzügyi kérdéseket minden egyéb melléktekintettől mentesen kezelni és hogy ez a nehéz viszonyokkal küzködő ország a maga erőfeszítéseivel igazságosan csak jóindulattal és jóakarattal bírálható el. A mostani Tyler jelentés sem hall­gatja el a helyzet komolyságát és nehéz­ségeit, de viszont készséggel állapítja meg a kedvező jelenségeket és különösen elismeri azt a céltudatos és komoly törek­vést, amely a kormány részéről a gazda­sági élet alapjainak konzerválása érdeké­ben folyik, így kiemeli elsősorban az állam pénzügyi helyzetében jelentkező javulást, amelyet abban foglal össze, hogy az előző évhez viszonyítva a költségvetési év első öt hónapjában a kiadások 9 százalékkal csökkentek, ellenben a bevételek 6 szá­zalékkal javultak. Reá mutat arra, hogy ezek az eredmények több év óta első ízben igazolják a köl­ségvetési előirányzat teljes realitását. Tanúsítja, hogy a kor­mány az egyensúly helyreállítására hatá­rozott erőfeszítéseket tett és hogy igenis szükség van céltudatos átszervezésre, amelynek azonban ki kell terjednie az autonóm testületek háztartására is. Ugyancsak megállapítja a jelentés a kereskedelmi mérleg lényeges javulását a kivitel emelkedése révén. Azok a fenntar­tások és ellenvetések, amelyeket a keres­kedelmi mérleg aktívumának összegszerű­sége tekintetében a jelentés ezúttal is hangoztat, a külkereskedelem alakulását, főleg abból a szemszögből vizsgálják, hogy a kivitel révén nem sikerült a Nemzeti Bank szabad rendelkezésére álló valuta­­mennyiségét növelni. De ennek magyará­zatául most mér Tyler is megállapítja, hogy a magyar külkereskedelemnek majd­nem háromnegyed része a klíring eljárá­son megy keresztül és hogy az egyéni kompenzációk, az adicionális kivitel és a pengők ellenében történő kivitel, — ame­lyek nem termelnek külföldi devizát, — végeredményben mégis külföldi adósság törlesztést eredményeztek, tehát az országra nézve hasznot jelentenek. A gazdasági helyzet valamelyes ja­vulását látja a jelentés abban, hogy a forgalomban levő áruk mennyisége emel­kedett és legalább megállította azt a ha­nyatlást, amely mér olyan régen tartott. Az áruforgalomnak ez az emelkedése, amely főleg a jó termésnek köszönhető, hasznára vált az Államvasutaknak is, amelyeknél a forgalom és bevétel hosszú ideig tartó hanyatlás után javulást mutat. Ugyancsak kiemeli Tyler az ipari terme­lés indexszámainak az előző évekhez ké­pest bekövetkezett emelkedését. Mindezeknél a kedvező tüneteknél és azok megállapításánál még jóval fon­­tosabb az a felismerés, amelyet Tyler meg­figyeléseinek végső konklúziója gyanánt szögez le a jelentés összefoglalásául. Ez pedig egyre nehezebbé válása annak, hogy Magyarország áruit a külföldön nye­reséggel adhassa el. Mivel az ország régi piacai nagyrészt elzárkóztak, Magyarország kénytelen távolabbi piacokat keresni és hogy jó külföldi devizákat teremthessen, kénytelen áruit ezeken a távoli piacokon veszteséges árakban eladni. A népszövet­ségi pénzügyi biztosnak ez a diagnózisa fején találja a szöget és egyben megdöb­bentően bevilágít trianoni Magyarország gazdasági tragédiájába. Mert meglátja azt, hogy az ország gazdaságilag hogyan vér­zik el minden munkája és erőfeszítése ellenére. Tyler klasszikus gazdasági jelen­téseivel erős szövetségesünk az igazsá­gért folytatott harcokban. cacat=icat=ic3t=adc3cac3c3cac3c3cacacacatnc3i=»=ic3cacacacac3c=ic3ac=x X ^ A háztulajdonosok bajai, f a háztulajdonosok a belügyminisztertől kérik a követést, ügyük igazságos rendezését. A háztulajdonosok bajban vannak, tele vannak panasszal. Alig múlik el hét, hogy a törvényhatósági közgyűlés vagy annak valamelyik bizottsága ne foglalkoz­nék panaszaikkal. A válság oka az, hogy a háztulajdont ez állam évtizedek óta, pontosabban 1916 óta regulézta, először rituk­élték­ a lakásokat, azután kényszer­­bérek mellett kellett odadni s végül, az építkezés fellendítése folytán, annyira meg­­szaporította a lakásokat, hogy igen sok lakás üresen maradt. Hozzájárult ehhez a gazdasági válság is, az emberek nem bír­ják a lakást sem megfizetni. Sőt ha fizet­nének ! De igen sok lakó nem fizet, mert maga sem bír. E mellett a házvagyont az állam túl­adóztatja. 22-féle adót fizet a háztulajdo­nos, úgy, hogy az adók elviszik a ház­bérjövedelem 75—80 százalékát, szegény járadékos öreg emberek, özvegy asszo­nyok, akik arra számítottak, hogy öregsé­gükre a házbérből élnek, most nem tud­nak megélni, nyomorognak. A háztulaj­donosok nem tudják házaikat javíttatni, sem tőkét gyűjteni nem tudnak, hogy el­avult házaikat majdan újjáépítsék. E miatt munka nélkül nyomorog az építő­ipar is. S mindez azért, mert a régi házak tulaj­donosai agyon vannak adóztatva. Az új házak tulajdonosait pedig, akik adómen­tesek, agyonnyomja az adósság, a magas kamat. Ezeket a bajokat azért nem vették észre eddig, mert a háztulajdonosok hall­gattak, hallgatniok kellett, mert őket bán­totta mindenki. De most már belátják országszerte, hogy itt is baj van, nemcsak a kereskedelemnél, iparnál, a földbirtok­nál, ezt a nemzetgazdasági ágazatot is szanálni kell, nemcsak a szövetkezeteket, a bankokat s a földbirtokot. A háztulaj­donosok megmozdultak, szervezkednek s ebben a nagyközönség támogatására, ro­­konszenvére számítanak. De az országos baj mellett Kecske­méten van egy helyi baj is. A követési költség, mely már évek óta gondot okoz az illetékeseknek. Az 1928—1929. évek­ben végzett utcakövezések, járdázások számlája — most már nem tudni, mi ok­ból — oly magas, hogy egyes háztulaj­donosok ebben valósággal tönkre mentek.­­ Vannak házak, melyeket akkora kövezési­­ teher nyom, hogy a ház nem ér annyit.­­ A kövezés, akkori időben, több mint egy millióba került, az 500 háztulajdonos mind­egyikére tehát több mint 2000 pengő esik. Egyesekre kevesebb, de a legtöbbre még több. Van olyan háztulajdonos, akinek ilyen adóssága 3—4000 pengőre rúg, így aztán tönkre kell menniök. Megpróbálták a háztulajdon­osok, hogy a kivetés össze­gét fellebbezik, eddig még eredmény nincs. Tavaly a háztulajdonosok helyi Szö­vetsége beadványt intézett a városhoz, hogy a kövezési szabályrendeletet változ­tassa meg s a kövezés költségeit az egész várossal fizettesse, az útadóból, vagy a kövezetvámból. Hisz az utcát, a járdát az egész város használja — tanyai és vidéki kocsik — nemcsak a háztulajdonosok. Sőt ezek használják a legkevesebbet, miért csak ők fizessék, miért nem az egész város ? Miért menjenek tönkre egyes ház­tulajdonosok, a köz javára, mikor a ha­szon az egész városé, a vidéké, az or­szágé ? A Háztulajdonosok Szövetségének ezt a kérelmét azonban a közgyűlés el­utasította, csak annyit segített, hogy a ka­matokat leszállította, a tőkét amortizálta 6­3 százalék kamat mellett 25 évre. Ez azonban nem elég segítség. Mert ezt se bírják fizetni az érdekeltek, akiknek e mel­lett a súlyos adókat kell fizetni, meg né­melyiknek adóssága kamatait s még élni is kellene. Nagy az elégedetlenség az ér­dekeltség között az elutasító határozat miatt. Azért a Háztulajdonosok Szövetsége a határozatot megfellebbezte, az elkészített fellebbezés a Háztulajdonosok Szövetsé­gének irodájában Kecskemét, Mátyási-utca 3. szám alatt az érdekeltek által aláírható. Az aláírást január 15 ig be kell fejezni, mert azután a fellebbezést felterjesztik a m. kir. belügyminiszter úrhoz. Minél töb­ben írják alá, a siker annál inkább vár­ható, mert csak akkor látja a felsőbb ha­tóság, hogy igazán nagy a sérelem s hogy annak orvoslása közérdek. Szeretnénk ezt a kérdést immár végleges nyugvóponton látni, igazságosan megoldva, mint ahogy már közmegelégedésre rendezték Buda­pest, Szeged és Debrecen városokban s az ország több vidékén. OLVASSA ÉS TERJESSZE A KECSKEMÉT ÉS VIDÉKÉT !!

Next